Sarki fény
A sarki fény (az északi féltekén gyakran: északi fény (aurora borealis), délen: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre. Magyarországról általában nem látható.
Leírás
Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották, de északi fény néven is ismert (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli).
A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg.
A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganümédész) is megfigyeltek.
A sarki fénynek 5 formája ismert:
- folt-forma: kisméretű fényjelenségek
- ív-forma: enyhén görbülő szalagok
- sáv-forma: csomós vagy ráncos alakúak
- sugár-forma: egyenes fénynyalábok, amelyek a Föld mágneses erővonalait követik
- fátyol-forma: diffúz, nagy kiterjedésű fénylések
A sarki fény hangja
Az északi népek legendáiban és történeteiben fellelhető, hogy van hangja a fényjelenségnek, de a tudomány ezt kevéssé megalapozottnak tartja, főleg amiatt, hogy olyan magasan keletkezik, ahol a levegő túl ritka ahhoz, hogy hatékonyan vezesse a hangot. Kétfajta hangról szólnak a történetek, az egyik suttogásszerű, míg a másik reccsenő, csattanó hang. Eddig azonban a hangjelenséget nem sikerült rögzíteni. Finn kutatók publikáltak egy felvételt, amelyen egy csattanó hang hallható, bár még nem bizonyított teljesen, hogy ez a fényjelenséghez köthető.[1][2]
Előfordulása a kultúrában
- Északi fény (Northern Lights), Philip Pullman brit író regénye
- Norra skenet, szobor az Umeåi Egyetemen, Svédországban
- Aurora Borealis - Északi fény, magyar film (2016), Rendező és forgatókönyvíró: Mészáros Márta
További képek a sarki fényről
Jegyzetek
- ↑ Csattanó hangot ad a sarki fény. index.hu, 2012. július 10. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
- ↑ FAQ – Does the aurora make sounds?. Northern Tales Travel Services Inc.. (Hozzáférés: 2015. december 21.)