1954-es labdarúgó-világbajnokság

Világbajnoki címért érkezett, de meg kellett elégednie a második hellyel a korszak kimagaslóan legjobb nemzeti tizenegyének, az Aranycsapatnak nevezett magyar válogatottnak. A Rimet-Kupát azNSZK hódította el, miután a döntőben Helmut Rahn vezérletével 3:2-re győztek a mieink ellen a berni Wankdorf-stadionban.

Az Aranycsapat bukását hosszú évtizedekig nem tudta megemészteni a közvélemény: sokan keresték a rejtélyes okot, mellyel megmagyarázható lett volna a korábban elképzelhetetlen vereség, ám mai napig nem derült fény a "titokra": miért szenvedett vereséget a verhetetlennek hitt gárda.

Rövid összefoglaló

1954-es labdarúgó-világbajnokságot Svájc rendezte meg. Négy darab 4-es csoportokba osztották szét a 16 résztvevő csapatot. A mi kvartettünkbe az NSZK, Törökország, és Dél-Korea csapata került. A torna abszolút favoritja a magyar csapat volt, mint az olimpiai címvédő és a legszebb és legtechnikásabb futballt játszó gárda. Világszerte biztosra vették az Aranycsapat diadalát.

A csoportban első ellenfelünk a Dél-Korea. Az ázsiaiak csak hírből hallottak a magyarokról és bizakodtak a mérkőzés előtt. Teljes mezőnyfölényben játszott a csapat, az ellenfél határozottan keményen, de sportszerűen védekezett. A szünetre már 4-0-ás vezetésre tettünk szert. A második félidőre elfogytak a koreaiak és a mérkőzés lefújása után 9-0 lett az eredmény.

Fájl:Puskas Ferenc.jpg

Puskás Ferenc

A csoportban a második ellenfelünk NSZK válogatottja volt. A németek hazai pályán érezhették magukat. A bázeli stadionban mintegy 40.000 német szurkoló akik a közeli világbajnokság miatt csak pár óra utazásnak köszönhetően ott lehettek. A német csapat koránt sem legjobbjaival állt ki a mérkőzésre, ami a későbbiekben meg is hozza gyümölcsét. A félidőben 3-1-nél fordultunk. A két csapat nem volt egy súlycsoportban. A mieink egy összeszokott futballgépezet voltak, egyszerre mozogtak, szavak nélkül kommunikáltak és tudták milyen mozdulat mi követ. Ezzel szemben a B német csapat sosem szerepelt ebben a felállásban így nem is csoda a végeredmény. 8-3. A mérkőzés egy hatalmas szépségfoltja, hogy Liebrich teljesen ráállt Puskásra és 3-4 durva belépő után szétrúgta a klasszis lábát. A következő két mérkőzésen nem játszhatott. Így emberhátrányba (mivel nem létezett akkoriban a csere) játszottunk egy fél órát, amit a német csapat nem tudott kihasználni és csak így tudott két gólt szerezni.

„	Ez a magyar együttes sok évi elmélyült munka eredménye. Ezek a játékosok még éjeli sötétségben is el tudják juttatni a labdát bármelyik társukhoz. Az az érzésem, hogy Baselban az új világbajnokot láttuk játszani. Ezt pedig úgy hívják: Magyarország.	”
– külföldi sajtóvélemény véleménye

A negyeddöntőben Brazília ellen készülhettünk. Ez volt ez első összecsapás a két ország között. Puskás helyére Tóth II. József került. A dél-amerikai szurkolók (az uruguayiak is a brazilokat biztatták) pokoli hangulatot teremtettek a pályán. A mieink 10 perc után már 2-0-ra vezettek. A brazilok ezt nem tudták feldolgozni, idegesek lettek. Talán túlságosan is. A félidő közepén szépített a dél-amerikai csapat. Ez nem volt még elég hogy lehiggadjanak, a félidő végén Tóth II. veszélyes támadott Maurinho állította meg szabálytalanul, úgy hogy izomszakadása lett a vége. A játékost összedrótozták és folytatni akarta a játékot. Durva belépők és szabálytalanságok követték egymást. A harmadik gólunkat Lantos 11-esből szerezte meg, mivel de Santos kezelt a 16-oson belül. A 65. percben Santos belerúgott Bozsikba és összeverekedtek. A játékvezető mindkettőjüket kiállította. Pár percre rá Julinho bombájával 3-2-re módosult az eredmény. A lefújás előtt két perccel Kocsis meg adta kegyelemdöfést a braziloknak. 4-2. Szurkolók rohantak be a pályára és félbeszakadta játék. Két perc hosszabbítás után a bíró lefújta a mérkőzést. Újra szurkolók rohantak be és elszabadult pokol. A brazil játékok a folyosón várták mieinket, ahol kiabáltak és Tóth Mihályt le ütötték. Czibor visszalépet és neki is nekimentek. Erre már a csapat többi tagja is kirohant és brazilok limonádés üvegekkel. Tulajdonképpen mindenki megsérült valamilyen szinten.

„	A brazílok nem tudnak veszíteni. A magyarok szívvel-lélekkel küzdöttek...	”
– külföldi sajtóvélemény véleménye

A negyedöntőre problémák sorozata merült fel. Puskás még mindig sérült volt Tóth II. aki helyettesítette ugyancsak kidőlt. Bozsik szerencsére ott lehetett a csapatban a kiállítása ellenére. A kétszeres világbajnok és címvédő Uruguay volt a következő ellenfél. Fizikailag és mentálisan is kimerülten várta a csapatunk az összecsapást. Egyesek szerint ez a mérkőzés lehetett volna a világbajnokság döntője is. Az összecsapás idegesen kezdődött, nagy támadások futottak és haltak el. A vezetést Czibor szerezte meg egy félre sikeredettnek tűnő lövésből. 1-0. A gól lendületet adott a meccsnek, minket megnyugtatott és elkezdtünk játszani míg az ellenfél az egalizálásra hajtott. A következő gólig a második félidő elejéig kellett várni. Bozsik megpattanó labdáját Hidegkuti előrevetődve gyötörte be. 2-0. Az uruguayiak nem törtek meg, fegyelmezetten és nagy irammal játszottak tovább. A 76. percben ez meg is hozta gyümölcsét, Hochberg a kifutó Grosics mellett begurította a labdát. 2-1. A lefújás előtt pár perccel egy bedobásból az uruk támadást indítottak aminek a vége az egyenlítő gól volt. 2-2. Hosszabbítás következett. Értelem szerűen az ellenfelünk kezdett nagyobb elánnal. A 112. percben Kocsis fejesével újra miénk a vezetés, majd öt perccel később ismételt. 4-2. A hosszabbítás rendkívül sokat kivett a csapatból, az öröm helyett irdatlan fáradság volt jelen az öltözőben. Többen nem tudták levenni még a cipőjüket sem, Grosics a vacsora helyett elaludt. A brazilokkal szemben az uruguayiak rendkívül sportszerűek voltak. A csapatkapitány az öltözőt is meglátogatta.

„	Még sohasem játszottam ilyen erős ellenfél ellen. Csodálatosan játszanak a magyarok.	”
– Andrade, az uruguayiak egyik legjobbja

„	Szerintem egyetlen csapat sem tudott eddig Uruguay stílusában veszíteni. A magyarokat nem érhette nagyobb sportmegtiszteltetés annál, hogy ezt a tizenegy sportolót sikerült legyőzniük.	”
– Bozsik József a mérkőzés után

A történelme során másodjára játszhatott világbajnoki döntőt a magyar futball-válogatott. Ráadásul a veretlenségi sorozata, ami 1952 óta tartott, az várt megvédésre. A sérülések és fejben fáradság ekkora csúcsára ért a csapatban. A világbajnokság kezdete óta nem nagyon vagy csak kényszerből változtatott Sebes a válogatotton. A döntő előtti éjszakán mégis azt fontolgatta hogy változtat a fáradt vagy sérült játékosokon. Friss gyors válogatott kellett a németek ellen, akik a csoportban elszenvedett vereség ellenére a döntőig verekedték magukat egy "könnyű" ágon.

„	Az a tény, hogy egy csapat, amely 8-3-ra kikapott, a döntőben újra játszhasson legyőzőjével, olyan következetlenség, amelyet csak a FIFA "bölcsei" találhattak ki.	”
– korabeli lapvélemény

Puskás véleményét kikérte, mert a döntőre képes volt már pályára lépni, aki kifejtette hogy ha megbontja a csapatban honvédségi és belügyminiszteri csapatokban játszó játékosok arányát és kikap a döntőbe a csapat, akkor az otthon Magyarországon az ő jövőbeli élete és a családja élet meg lesz pecsételve. Puskás nem fenyegette, sőt kérte hogy ne változtasson hisz jó így a csapat. Sebes tovább töprengett. Az aranycsapat néhány tagja a döntő előtti éjszakán kimaradt ez Sebes észre is vette. Azzal fenyegette meg őket hogy mehetnek haza, a döntő kezdetére mégis ott voltak csapatban. Ráadásul a döntő előtti éjszakán a pihenni akaró többi játékost a szálloda előtt szurkolók dorbézoltak zenéltek hangoskodtak egészen hajnalig az ürügy a másnapi svájci ifjúsági fúvószenekari verseny volt és valami kifürkészhetetlen okból mind a magyar csapat ablakai alatt akart felkészülni a versenyre... Az eső elkezdett esni majd mire a csapat kiért a berni stadionba zuhogott. A német csapat buszát a bejáratig vezették míg a magyar csapatnak végig kellett verekedni a szurkolókon magukat és még a rendőrök se akarták beengedni a csapatot. így visszatekintve felettébb gyanús, de mindenképpen irreális körülmények egy világbajnoki döntő megrendezéséhez. A pálya talaja felázott, sáros, csúszós volt. A kezdeti gondok után a magyarok a pályán fergeteges játékba kezdtek. Puskás 8 méterről egy kipattanó labdát értékesített, utána Czibor résen volt, egy hazagurított labdát vétett el a kapus és azt kihasználva 2-0-ra változtatta az eredményt. 10 perc alatt két gól. Fellegekben jártak a csapat, talán túlságosan is megnyugodtunk. 11. percben egy ártatlannak látszó támadás indult amit a mieink nem tudtak megakadályozni és a vége gól lett. 2-1. A mérkőzés 20 percben a németek kiegyenlítettek. Német szögletnél a bíró nem vett észre, hogy Grosicsot a kapust lerántották. (Később a németek elismerték, hogy O. Walternak a szövetségi kapitány kifejezetten a kapus semlegesítését adta feladatul, a szögletrúgások esetére.) A továbbszálló labda német játékost talált és gól. A szabálytalanság ellenére megadták. Ez után keservesen küzdött a magyar csapat de hol kapufa hol Turek védett. 36. percben 11-es szituációra került sor. Kocsi kicselezte a német védelmet majd utolsó emberként Fritz Walter hátulról akasztotta, de bíró sípja néma maradt. A második félidőbe egyszerűen nem megy be a labda nagyobbnál nagyobb helyzetekben. Meccs hajrájában Bozsiktól erőszakosan vették el a labdát ismét néma síp után, a kivágott labdát Lantos Rahn elé fejelte aki meg se állta kapunkig és a következő gólig. 2-3. Rá pár percre Puskás egyenlített, amit a bíró megadott, de a partjelzője lest ítélt. (Később kiderült téves volt az ítélet)

A világbajnoki trófea és a két éves veretlenség is ugyancsak oda. A csapat lelki tartását mi sem bizonyítja jobban, hogy Puskás vezetésével gratuláltak a "jobbik" csapatnak, a világbajnoknak.

A világbajnokságon gólkirálya Kocsis Sándor lett 11 góllal.

„	Nyugat-Németország a világbajnok és Magyarország a világ legjobb csapata. A magyar csapatnak az lehet az elégtétele, hogy a világbajnokság legnagyobb fegyvertényét vitte végbe a brazíl és az uruguayi csapat legyőzésével.	”
– Willy Meisl, angol szakember

„	Állítom, hogy a magyarok idegfáradtságuk miatt vesztettek a döntőben a nyugatnémetek ellen. Ezt éreztük mi is az osztrákok elleni mérkőzésen. A kétórás megerőltető küzdelem nem múlhatott el nyom nélkül. A magyar csatároknak még így is rengeteg gólhelyzetük volt, de nem tudták kihasználni. A játékvezető is a magyarokat súlytotta téves ítéleteivel. A kiegyenlítő gól teljesen szabályos volt. A magyar válogatott kétségtelenül a torna erkölcsi győztese és méltán tartja őket egyhangúlag mindenki a világ legjobb csapatának.	”
– Schiaffino, uruguayi labdarúgó

„	Az 1954-es világbajnoki torna színvonala lényegesen magasabb volt, mint az előző világbajnokságoké. Nyugat-Németország megérdemelten győzött, de a legjobb együttes minden kétséget kizárólag a magyar csapat volt. A legjobb mérkőzés, amely nyugodtan beillett volna döntőnek is, a Magyarország-Uruguay találkozó volt. A világbajnokság legjobb játékosa címet Puskás Ferenc, a magyar válogatott kapitánya érdemelte ki. Utána Juan Schiaffino és Kocsis Sándor a további sorrend. A világbajnokság lebonyolításának rendszerét a legközelebbi tornán meg kell változtatni, hogy elkerülhető legyen az, ami az V. világbajnokságon előadódott: Nyugat-Németország előbb vereséget szenvedett Magyarországtól, de mégis a döntőbe kerülve legyőzte a magyar csapatot.	”
– A FIFA vezetői, M. Seeldrayers elnök, Rimmet díszelnök, Thommen és Rous alelnökök így értékelték a világbajnokságot

Sorozatterhelés. Ebben látták és látják napjainkban a hibát az aranycsapattal szemben. Egy meccsen mindenkit le tudtunk győzni, (lásd a veretlenségi sorozatunk) de sorozatba pár nap alatt nem. 8 nap alatt a harmadik világbajnoki döntőjét játszotta a csapat és ez a fajta megerőltetés nem volt megszokott és a csapat fejben és fizikálisan fogyott el. Ehhez még hozzá vehetjük a döntő előtti éjszakai nagy zenebonát, a nehéz ágat a döntőig, az időjárást, Puskás sérülését stb. sorolhatnánk sokáig. Ennek ellenére kétségtelen a magyar válogatott a világ legjobb csapat és mindenki olyan szeretettel és megbecsüléssel beszél róluk mintha világbajnokok lettek volna. Ennek ellenére a világ legjobb csapatának a kertek alatt kellett hazakullognia. Pesten egy kisebb spontán tüntetés tört ki ahol Sebes Gusztáv házát felforgatták, gyerekét megverték. Ezért Tatabányán leszálltak a játékosok. A propaganda kirakat csapata hitelét vesztette azzal, hogy a hároméves terv utolsó pontját nem tudta hozni. Politikai vereség volt ez és a Párt felelősöket keresett, de talán pont saját maga volt a felelős, mivel a sportot politikai célokra használta, a sportvezetők rettegtek a bábú szerepben és nem mertek dönteni.

„	Tehát a végén, majdnem azt lehet mondani, hogy semmi sem stimmelt. Magyarázhatja így az ember és úgy, de az igazságot kideríteni úgysem lehet. Sebes elméletileg jól sakkozott, de a gyakorlat nem őt igazolta.	”
– Buzánszky Jenő

Ezen a VB-n szerepelt először a játékosok hátán mezszám.

A mérkőzések színhelyei

A következő városokban rendezték a mérkőzéseket:

Bázel, Bern, Genf, Lausanne, Lugano, Zürich

A részt vevő csapatok

A következő 16 csapat jutott ki a világbajnokságra:

12 Európából	Sablon:ENGf	Sablon:AUTf	Sablon:BELf	Sablon:TCHf	Sablon:YUGf
	Sablon:FRAf	Sablon:HUNf 1949-1956	Sablon:FRGf	Sablon:ITAf	Sablon:SCOf
	Sablon:SUIf	Sablon:TURf
2 Dél_Amerikából	Sablon:BRAf	Sablon:URUf
1 Észak- és Közép-Amerikából	Sablon:MEXf
1 Ázsiából	Sablon:KORf

Játékvezetés

A FIFA Játékvezető Bizottság döntése szerint a torna lebonyolításához szükséges 24 játékvezetőt első sorban Európából hívták meg. Két játékvezető Dél-Amerikából érkezett, az uruguayi Esteban Marino és a brazil Mario Viana, 22 sportember Európából lett kiválasztva. Érdekes, hogy a legtöbb mérkőzést, hármat nem a döntőt vezető angol, Arthur Ellis vezette, hanem a walesi Marvyn Griffiths, a legtöbb partbírói tevékenységet, hármat, kilenc játékvezető végzett. Függetlenül attól, hogy ebben az időben a FIFA még nem rendelte el a partbírói keretek megalakítását, több országban már működött ez a rendszer. Kilenc, ebből nyolc svájci játékvezetőt hívtak meg, akik a világbajnoki tornán csak partbíróként tevékenykedett. Öt játékvezető öt mérkőzésen működött közre játékvezetőként vagy segítő partbíróként.

Játékvezetők

Európa Laurent Franken Zsolt István Emil Schmetzer Mervyn Griffiths Erich Steiner Raymond Vincenti Manuel Asensi Vincenzo Orlandini Arthur Ellis William Ling Charlie Faultless Vasa Stefanovic Raymon Wyssling Jose Da Costa Vieira Karl Buchmueller Jos Gulde Ernst Dorflinger Werner Schicker Albert Von Gunter Rene Baumberger Ernest Schonholzer Willy Ruffli

Dél-Amerika Mario Viana Esteban Marino

Lebonyolítási rendszer

A 16 résztvevőt 4 négycsapatos csoportba sorsolták. Minden csoportban két kiemelt és két nem kiemelt csapat volt, és kiemelt csak nem kiemelttel, játszott. A csoportok első két helyezettje jutott be a negyeddöntőbe, pontegyenlőség esetén a második és a harmadik helyezett játszott még egyszer egymás ellen. Ha az első és a második helyezett között alakult ki pontegyenlőség, akkor sorsolással döntötték el a csoportelsőség kérdését. A negyeddöntőtől kezdve egyenes kieséses rendszerben zajlottak a küzdelmek.

Csoportmérkőzések

A csoport

Csapat	Pont	Mérk	Gy	D	V	G+	G-	+/-
Sablon:YUGf	3	2	1	1	0	2	1	+1
Sablon:BRAf	3	2	1	1	0	6	1	+5
Sablon:FRAf	2	2	1	0	1	3	3	0
Sablon:MEXf	0	2	0	0	2	2	8	-6

(Jugoszlávia sorsolással csoportgyőztes)

B csoport

Csapat	Pont	Mérk	Gy	D	V	G+	G-	+/-
Sablon:HUNf 1949-1956	4	2	2	0	0	17	3	+14
Sablon:FRGf	2	2	1	0	1	7	9	-2
Sablon:TURf	2	2	1	0	1	8	4	+4
Sablon:KORf	0	2	0	0	2	0	16	-16

C csoport

Csapat	Pont	Mérk	Gy	D	V	G+	G-	+/-
Sablon:AUTf	4	2	2	0	0	6	0	+6
Sablon:URUf	4	2	2	0	0	9	0	+9
Sablon:TCHf	0	2	0	0	2	0	7	-7
Sablon:SCOf	0	2	0	0	2	0	8	-8

(Ausztria sorsolással csoportgyőztes)

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Laurent Franken belga Partbíró = Mario Viana brazil Partbíró = Jos Gulde svájc

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Arthur Ellis angol Partbíró = William Ling angol Partbíró = Werner Schicker svájc

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Vincenzo Orlandini olasz Partbíró = Raymon Wyssling svájc Partbíró = Jos Gulde svájc

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Vasa Stefanovic jugoszláv Partbíró = Ernst Dorflinger svájc Partbíró = Jos Gulde svájc

D csoport

Csapat	Pont	Mérk	Gy	D	V	G+	G-	+/-
Sablon:ENGf	3	2	1	1	0	6	4	+2
Sablon:ITAf	2	2	1	0	1	5	3	+2
Sablon:SUIf	2	2	1	0	1	2	3	-1
Sablon:BELf	1	2	0	1	1	5	8	-3

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Mario Viana brazil Partbíró = Manuel Asensi spanyol Partbíró = Esteban Marino uruguayi

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Emil Schmetzer NSZK-beli Partbíró = Karl Buchmueller svájci Partbíró = Willy Ruffli svájci

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Carl Erich Steiner osztrák Partbíró = Raymond Vincenti francia Partbíró = Emil Schmetzer NSZK-beli

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Zsolt István magyar Partbíró = Jose Da Costa Vieira portugál Partbíró = Vasa Stefanovic jugoszláv

Mérkőzés a csoport második helyéért Svájc – Olaszország (4-1) Játékvezető = Marvyn Griffiths walesi Partbíró = Jose Da Costa Vieira portugál Partbíró = William Ling angol

Egyenes kieséses szakasz

Negyeddöntők

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Charlie Faultless skót Partbíró = Manuel Asensi spanyol Partbíró = Emil Schmetzer NSZK-beli

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Carl Erich Steiner osztrák Partbíró = Vasa Stefanovic jugoszláv Partbíró = Vincenzo Orlandini olasz

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Arthur Ellis angol Partbíró = William Ling angol Partbíró = Raymon Wyssling svájci

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Zsolt István magyar Partbíró = Laurent Franken belga Partbíró = Karl Buchmueller svájci

Elődöntők

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Marvyn Griffiths walesi Partbíró = Charlie Faultless skót Partbíró = Raymond Vincenti francia

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Vincenzo Orlandini olasz Partbíró = Arthur Ellis angol Partbíró = Karl Buchmueller svájc

Harmadik helyért

Sablon:LabdarúgóMeccsBox Játékvezető = Raymon Wyssling svájci Partbíró = Zsolt István magyar Partbíró = Arthur Ellis angol

Döntő

1954. július 4.	Sablon:FRGf	3-2	Sablon:HUNf 1867-1918	Wankdorf stadion, Bern Nézőszám: 64 000 Játékvezető: William Ling (ENG) Asszisztensek: Vincenzo Orlandini (ITA) Marvyn Griffiths (WAL)
	Morlock 11' Rahn 18', 84'	(2-2) Részletek	Puskás 6' Czibor 9'

Góllövőlista

11 gól Kocsis Sándor 6 gól Erich Probst Max Morlock Josef Hügi 4 gól Helmut Rahn Hans Schäfer Ottmar Walter Hidegkuti Nándor Puskás Ferenc Robert Ballaman Carlos Borges Öngól Jimmy Dickinson (Belgiumnak) Raúl Cárdenas (Franciaországnak) Luis Cruz (Ausztriának) Ivan Horvat (az NSZK-nak)

3 gól Ernst Stojaspal Theodor Wagner Leopold Anoul Nat Lofthouse Fritz Walter Czibor Zoltán Burhan Sargun Mamat Suat Juan Hohberg Oscar Míguez 2 gól Robert Körner Ernst Ocwirk Didi Julinho Pinga Ivor Broadis Lantos Mihály Palotás Péter Lefter Küçükandonyadis Julio Abbadie Juan Alberto Schiaffino

Források

• Labdarúgás - 1976. XXII. évfolyam 5. szám