Finisterre-foki csata
Sablon:Katonai konfliktus infodoboz Sablon:Napóleoni háborúk
| Harmadik koalíciós háború (1805) |
|---|
|
Finisterre-fok • Ulm • Trafalgar • Caldiero • Amstetten • Ortegal-fok • Dürnstein • Schöngrabern • Austerlitz • Gaeta • Campotenese • Maida • Pozsonyi béke |
A Finisterre-foki csata 1805. július 22-én zajlott le Galicia mellett,a spanyol partoknál. Robert Calder angol admirális megakadályozta a Pierre-Charles Villeneuve francia tengernagy vezette francia-spanyol hajóhadat abban, hogy behajózzon a La Manche-csatornába, és segítséget nyújtson Napóleon Anglia elleni inváziójához, a harmadik koalíció háborúinak idején.
Stratégiai előzmények
A törékeny 1802. évi amiens-i béke véget ért, amikor Napóleon annektálta Piemont olasz államot 1803. május 18-án, és Anglia ismét hadban állt Franciaországgal. A francia császár blokádot tervezett a szigetország ellen, majd inváziót és a "ködös Albion" megszállását. 1805-ben az "Armée d'Angleterre" 150,000 fős erővel Boulogne-ban táborozott. Ha ez a sereg átkelt volna a La Manche-csatornán, valószínűleg könnyen legyőzhette volna a gyengén felszerelt és kiképzett angol hadsereget és milíciát. A terv szerint a francia flotta kitör az angol blokádból Toulon és Brest kikötőjénél, fenyegeti a Nyugat-Indiákat és így átírja az angol védelmet az Atlanti térségében. Az egyesült flotta Martinique-nél találkozik és visszakanyarodik Európa felé, szárazföldi erőket tesz ki Írországban és lázadást szít. Legyőzi a meggyengült angol őrjáratokat a Csatornán, és segít átszállítani az "Armée d'Angleterre-t a Doveri-szorosban.
Villeneuve 1805. március 29-én hajózott ki tizenegy sorhajóval, hat fregattal és két brig-gel Toulonból. Kikerülte Nelson admirális blokádot alkotó hajóit és április 8-án áthajózott a Gibraltári-szoroson. Cádiz-nál áttört az angol őrhajókon és hat spanyol sorhajót csatolt a flottájához. Az egyesült hajóhad elindult a karibi-térség felé és május 12-én elérte Martinique-ot. Nelson a Földközi-tengeren tartózkodott, a nyugati szél miatt nem tudott átkelni a szoroson egészen 1805. május 7-ig. Az angol flotta tíz hajója június 4-én érte el Antigua-t. Villeneuve admirális Martinique-nál Ganteaume admirális bresti flottáját várta, de az nem tudott áttörni a blokádon. Az admirális tisztjei kérésére megtámadta az angol kolóniát és visszafoglalta Diamond Rock erődjét és június 4-én elhagyta Martinique. Június 7-én tanulva a foglyul ejtett angol kereskedőktől Nelson megérkezett Antigua-hoz, Villeneuve pedig június 11-én elindult Európa felé, tulajdonképpen mindenfajta tényleges eredmény nélkül elhagyva a karibi térséget. Ezalatt az Antillákon, a francia-spanyol flotta belefutott egy brit konvojba, ami 5 millió Frank értéknek adott védőkísértet Barbadoes-tal fregatt , 28 ágyúval és a Netley naszáddal. Villeneuve tengernagy két francia fregatt-tal a spanyol Argonautával üldözte őket, 80 ágyúval, az összes hajót elfogta.
A csata
A francia flotta visszatérésének híre július 19-én érte el Robert Calder altengernagyot. Parancsba adta Rochefort és Ferrol kikötőjének blokádját és a Finisterre-fokhoz hajózott, hogy feltartóztassa Villeneuve-t. Július 22-én 11 órakor észlelték először a másik hajóhadat.
Néhány órás dél-nyugati manőverezés után az angol flotta kezdte meg a támadást 17.15-kor a Hero (Alan Hyde Gardner kapitány) vezetésével, lecsapott a francia-spanyol csata-vonalra. A rossz látási viszonyok miatt a csata zűrzavarba fulladt. Este nyolc körül a Firme-t és a San Rafaëlt megadta magát és az angolok elfoglalták. Calder 20. 25-kor jelezte, hogy aznapra befejezték a harcot, másnap akarta folytatni a csatát. A halovány fényben és az általános zűrzavarban néhány hajó még pár órán keresztül folytatta a tüzelést.
Július 23-án a két hajóhad már 27 km-re távolodott egymástól. Calder ekkor már vonakodott egy második támadástól, idejében észrevette a különbségeket; meg kellett védenie a két súlyosan sérült hajóját a Windsor Castle-t és a Malta-t. Volt lehetősége, hogy megszemlélje a blokád alá vont flottát Rochefort és Ferro kikötőjénél,rájött ha az kihajózik és egyesül Villeneuve flottájával, az rá nagy veszélyt jelentene. Így felhagyott a támadással és észak-keleti irányba indult.
Villeneuve jelentése szerint először ő akart támadni, de a nagyon gyenge szél egész nap hátráltatta az angolokhoz közeledését, és nem kockáztatott meg egy támadást a nap későbbi felében. Július 24-én megfordult a szél a francia-spanyol flottának kedvezve az angolok irányába kezdett fújni - ideális pozíció a támadásra -, de a támadás helyett a francia admirális délre fordult. Amikor augusztus elsején La Coruña-ba ért, megkapta Napóleon parancsát, hogy azonnal induljon Brest és Boulogne felé, de annak az álhírnek bedőlve, hogy az angol flotta főereje a Vizcaya-i öbölben tartózkodik visszatért Cádiz-ba, augusztus 21-én érte el a kikötőt.
Következmények
A csata az angolok győzelmét hozta: 15 angol hajó megfutamított 20 francia-spanyol hajót és két spanyol hajót ráadásul el is foglalt. Az angol veszteség 39 halott tiszt és matróz; 159 sebesült; a francia-spanyol veszteség: 476 halott vagy sebesült tiszt és matróz. A legfontosabb azonban az a tény, hogy Villeneuve nem volt képes Írországban senkit partra tenni és az invázióra készülő francia sereg hiába várta Boulogne-ban.
Az angol közvélemény és az Admiralitás nem látta világosan a helyzetet. Calver leváltották a parancsnoki tisztségéből, sikertelennek nyilvánították július 23-24-i tevékenységét és szigorú megrovásban részesítették. Soha többé nem szolgált tengeren.
Napóleon alaposan csalódott az eredményben, feladta Anglia elfoglalásának tervét, a Armée d'Angleterre-t, átnevezte Grande Armée-re és augusztus 27-én elhagyta Boulogne-t, számítva egy orosz és osztrák támadásra. Néhány héttel a csata után ezt írta: "Gravina[1] a támadás és győzelem géniusza. Ha Villeneuve is az ő képességeivel bírna, a Finisterre-i csata teljes győzelem lett volna."
Villeneuve Cádizban maradt így elkerülte a francia flotta pusztulását a trafalgari csatában október 21-én.
Résztvevő erők
Az angol flotta
- Caldernek 15 sorhajója volt (Prince of Wales, Glory, Barfleur, Windsor Castle, Malta, Thunderer, Hero, Repulse, Defiance, Ajax, Warrior, Dragon, Triumph, Agamemnon, és a Raisonnable), két fregatt (Egyptienne és Sirius), és két kisebb hajó.
| Hajó | Veszteségek | Károk | |||
|---|---|---|---|---|---|
| Halott | Sebesült | Vitorlázat | Árboc | Törzs és egyebek | |
| Hero (74), Capt. Alan Hyde Gardner | 1 | 4 | Nagyon szakadt | Előárboc és árboc komoly károk | néhány lövés a vízvonalnál |
| Ajax (74), Capt. William Brown | 2 | 16 | Nagyon szakadt | Csúcsvitorla árboc | Ágyúrobbanás miatt ütegkárok |
| Triumph (74), Capt. Henry Inman | 5 | 6 | Nagyon szakadt | Csúcsvitorla árboc | Két leszerelt ágyú |
| Barfleur (98), Capt. George Martin | 3 | 7 | Elő árboc és elővitorla | ||
| Agamemnon (64), Capt. John Harvey | 0 | 3 | Elő vitorla, tat vitorla, és fővitorla | ||
| Windsor Castle (98), Capt. C. Boyles | 10 | 35 | Nagyon szakadt | Teljes árboc törött | |
| Defiance (74), Capt. Philip Durham | 1 | 7 | Nagyon szakadt | Középső csúcsvitorla, fővitorlarúd, elővitorlarúd | |
| Prince of Wales (98), Flagship of Adm. Calder, Capt. W. Cumming | 3 | 20 | Nagyon szakadt | Előárboc,, középső árboc csúcsvitorla és főárboc | A kormánylapát teljesen darabokra tört |
| Repulse (64), Capt. the Honourable Arthur Keye-Legge | 0 | 4 | Nagyon szakadt | Előárboc | |
| Raisonnable (64), Capt. Josias Rowley | 1 | 1 | Főárbóc vitorla | Néhány ágyúgolyó találat | |
| Dragon (74), Capt. Edward Griffith | 0 | 4 | |||
| Glory (98), Flagship of Rear-Adm. Sir Charles Stirling, Capt. Samuel Warren | 1 | 1 | Nagyon szakadt | Előárboc rúd | |
| Warrior (74), Capt. S. Hood Linzee | 0 | 0 | Nagyon szakadt | Néhány árboc | Jobboldali támoszlop |
| Thunderer (74), Capt. William Lechmere | 7 | 11 | Nagyon szakadt | Tatvitorla rúd, elővitorla és fővitorla rúd | Különböző lövésnyomok |
| Malta (80), Capt. E. Buller | 5 | 40 | Nagyon szakadt | Hosszabb rudazat és minden árboc | |
A francia-spanyol flotta
Villeneuve 20 sorhajóval rendelkezett (hat spanyol hajó: Argonauta, Terrible, America, Espana, San Rafaël, Firme; tizennégy francia : Pluton, Mont Blanc, Atlas, HMS|Berwick|1775|2, Neptune, Bucentaure, Formidable, Intrépide, Scipion, Swiftsure, Indomptable, Aigle, Achille, és Algésiras) hét fregatt, és két brig.
(Juan Ramón Viana Villavicencio szerint)
| Hajók (Spanyol hajók vastag betűvel) |
Veszteségek | Károk | |||
|---|---|---|---|---|---|
| Halott | Sebesült | Vitorlázat | Árboc | Törzs és egyebek | |
| Argonauta (80), Federico Gravina altengernagy zászlóshajója, Rafael de Hore zászlós kapitány | 6 | 5 | hátsó és előárboc | hajóorr él leszakadt | |
| Terrible (74), Commander Francisco Vázquez de Mondragón | 1 | 7 | Sok szakadás | Két ágyú leszerelve, a csúszka fellazult, a fedélzeten lövés nyomok | |
| América (64), Comm. Juan Darrac | 5 | 13 | Minden árboc szitává lőve | 60 találat | |
| España (64), Comm. Bernardo Muñoz | 5 | 23 | Sok szakadás | Farvitorla ledőlt, különböző rudazatkárok | A kormánylapát részben letört, számos kár a hajótesten |
| San Rafael (80), Comm. Francisco de Montes (elfoglalva) | 41 | 97 | Mind leszakadt | Teljesen lebontva | Szétlőve |
| Firme (74), Comm. Rafael de Villavicencio (elfoglalva) | 35 | 60 | Mind leszakadt | Teljesen lebontva | Szétlőve |
| Pluton (74), Comm. Cosmao-Kerjulien | 14 | 24 | |||
| Mont-Blanc (74), Comm. La Villegris | 5 | 16 | |||
| Atlas (74) | 15 | 52 | A parancsnok elesett | ||
| Berwick|1775|2 (74), Comm. Camas | 3 | 11 | |||
| Neptune (80), Comm. Maistral | 3 | 9 | |||
| Bucentaure (80), Villeneuve admirális zászlóshajója | 5 | 5 | |||
| Formidable (80), Dumanoir altengernagy zászlóshajója, Comm. Letellier | 6 | 8 | |||
| Intrépide (74), Comm. Ifernet | 7 | 9 | |||
| Scipion (74), Comm. Berenguer | 0 | 0 | |||
| Swiftsure (74), Comm. Villemadrin | 0 | 0 | |||
| Indomptable (80), Comm. Hubert | 1 | 1 | |||
| Aigle (74), Comm. Gourrege | 6 | 0 | |||
| Achille (74), Comm. Nieport | 0 | 0 | |||
| Algésiras (74), Magon altengernagy zászlóshajója, Comm. Brouard | 0 | 0 | |||
Jegyzetek
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Cape Finisterre (1805) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
