Abarisz
Abarisz (4. század), „hüperboreusz" latinul: hyperboraeus, vagyis "északon túli", északi mágus. Kharmondasz, Damigeron, Eudoxosz és hasonló -feltehetőleg mítikus bölcsek között szokták emlegetni, mint az ősmágus, Szamolxisz követőjét. Először Órigenész tesz említést róla „Sztrómata" című művében, később Giovanni Pico de Mirandola említi a „De dignitate hominis"-ban. Lamblichus szerint Apollótól egy arany nyilvesszőt kapott ajándékba, amire ráülve képes volt a levegőben repülni (aithrobatész). Orvosi és másféle csodatettei voltakó jóslatok, puszta szóval történő gyógyítás, ráolvasások és varázsigék költése. Hérodotosz szerint képes volt evés nélkül élni. Kóré Szóteirának Spártában templomot épített.
Aristeausz az Altáj-hegység vidékén kereste Hyperboreát és „Boreas mögötti terület” értelmet tulajdonított a hüperboreusz névnek és Abariszt Hyperboreából származtatja. Görög történetírók Abariszt szittyának mondták és a Püthagoreusi iskola alapításával kapcsolták össze. Későbbi görög írók a Duna felső folyása helyét hívták Hyperboreának.[1]
Források
Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
