„Juan Gris” változatai közötti eltérés

	Juan Gris
	Modigliani festménye (1915)
Született	José Victoriano González-Pérez; 1887. március 23.; Madrid
Elhunyt	1927. május 11. (40 évesen); Boulogne-Billancourt; Párizs;
Állampolgársága	spanyol
Foglalkozása	festőművész; szobrász; rajzoló; illusztrátor; belsőépítész; színházi díszlettervező; gravírozó; képzőművész;
Halál oka	veseelégtelenség
Sírhelye	Cimetière de l'Ouest
	Festői pályafutása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Gris témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2024. március 31., 11:12-kori változata

Juan Gris (Madrid, 1887. március 23. – Boulogne-sur-Seine, 1927. május 11.) Franciaországban élt spanyol festő, a kubizmus képviselője. A párizsi iskola tagja.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Juan Gris igazi neve José Victoriano González-Pérez, művésznevét tizenkilenc éves korában vette fel. Madridban 1902 és 1904 között műszaki rajzot tanult az Escuela de Artes y Manufacturasban, közben pedig – megélhetése miatt – vicclapoknak készített rajzokat, karikatúrákat. Az iskola után egy öreg akadémista festőnél, José Maria Carbonerónál tanult festést. Közben művésztársaságban forgott, festőkkel, szobrászokkal volt kapcsolatban.

1909-ben Párizsba utazott, amivel olyan helyzetbe hozta magát, ami egész életére kihatott: még nem töltötte le katonaidejét, így gyakorlatilag katonaszökevénynek számított.^[14] Juan Gris – Párizsban már ezt a nevet viselte – csodálta honfitársát, Picassót, ezért a Bateau-Lavoir-ba költözött, ahol lassan megismerkedett az ott és a környéken élő művészekkel, Matisse-szal, Braque-kal, Léger-vel, Modiglianival, majd Picassóval (Modigliani le is festette). Sanyarú körülmények között élt, ezért itt is az otthon már jól bevált újságrajzolásból tartotta el magát, humoros rajzokat készített a Le Rire, a L’assiette au beurre, a Le Témoin, a Le Charivari és a Le Cri de Paris számára. 1912-ben lefestette Picassót, és ezt a képét küldte be a Salon des Indepentants-ra. Első támogatója Clovis Sagot volt, aki több képét vásárolta meg. Még ebben az évben Barcelonában és Rouenben is bemutatták alkotásait, majd a Section d’Or kiállításán is. Felfigyelt rá az avantgárd művészek támogatója és kiállítója, Daniel Henry Kahnweiler, aki hivatalos képkereskedője lett. Jó barátság alakult ki közöttük, a festő halála után könyvet is írt róla. Gris képei az analitikus kubizmus stílusát viselték magukon, és ebben az időben már a kubizmus elismert egyéniségének számított. Alkotásait számos neves gyűjtő (Gertrude Stein, Léonce Rosenberg, Alfred Fletchtheim) vásárolta. Gris így felhagyhatott az újságrajzolással, és csak a festésnek élt.

Gris: *Csendélet Bordeuaux-i palackkal*, 1919

Az első világháború kitörésekor, 1914-ben Céret-be utazott, itt tartózkodott Matisse és Marquet, néha Picasso is. 1919-ben Léonce Rosenberg rendezett kiállítást képeiből, majd 1920-ban részt vett a Salon des Indepentants kiállításán. Rossz hangulata volt ebben az időszakban, nem volt sikere, sőt úgy érezte, hogy még a barátai sem ismerik el. Kubizmusa lassacskán változni kezdett, a szintetikus kubizmus lett a stílusa. A kubistákra az erősen visszafogott színkezelés volt a jellemző, Gris viszont a szilárdan felépített képszerkezetet „megszínesítette”, valószínűleg barátja, Matisse hatására is. Ugyanakkor – ahogy többször leírta és nyilatkozta – fordítva építkezett: az általánosból haladt a konkrétum felé. „Cézanne a palackból csinált hengert, én a hengerből csinálok palackot, egy bizonyos palackot” – mondta. Élete vége felé érdeklődni kezdett a régi festők, sőt a pompeji művészet iránt. Ezek hatására „művészete tele vannak alakokkal, jelképekkel, metaforákkal. Logikus, bonyolult és összefüggő rendszert alkot.”^[15]

Gris 1920-ban Touraine-ben és Beaulieu-lès-Loches-ban tartózkodott. Itt, ezekben a hónapokban készítette el Max Jacob könyvéhez (Ne coupez pas Mademoiselle) az illusztrációit, nagyon közel érezte a költészetét magához. 1923-ban nagy kiállítása volt a Simon-galériában, majd Gyagilev kérésére készített több darabhoz díszlet- és jelmezterveket. Ettől azonban hamar elment a kedve, látván a társulatban a széthúzást, az intrikákat és a zűrzavart. 1924-ben felolvasta a Sorbonne-on A festészet lehetőségeiről (Des possibilités de la peinture) című előadását, a filozófiai és tudományos tanulmányok csoportjában. Sikere és elismertsége folyamatosan nőtt, pedig ebben az időben már megrendült az egészségi állapota. Ezért a teleket délen töltötte, de 1927-ben meghalt, miután visszavitték Párizsba. Mindössze 40 éves volt.

Alkotásaiból[szerkesztés]

Ablakredőny, 1914
Picasso portréja, 1912
Egy pohár sör és kártyajáték, 1913.
Hegedű és kockás tábla, 1913
Kávéházban, 1914
Csendélet gitárral, könyvvel és újsággal, 1919
Harlequin gitárral, 1919
Csendélet gyümölcstállal és mandolinnal, 1919

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
↑ ^a ^b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b Juan Gris (holland nyelven)
↑ ^a ^b Juan Gris (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
↑ ^a ^b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
↑ ^a ^b The Fine Art Archive
↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 3.)
↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
↑ https://datos.gob.es/es/catalogo/e00123904-autores-espanoles-en-dominio-publico-fallecidos-desde-1900
↑ Ezért soha nem is térhetett vissza hazájába, ráadásul – útlevél híján – Franciaországot sem hagyhatta el. A francia állampolgárságot – többszöri kérése ellenére – sem kapta meg haláláig.
↑ Jaques Lassaigne: Juan Gris. A modern festészet lexikona. 1974. 156. old.

Források[szerkesztés]

A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974

További információk[szerkesztés]

Juan Gris Biyografi Archiválva 2012. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jencuska fotóalbuma – Juan Gris
Juan Gris festményei
ArtCyclopedia – Képek
Athenaeum – Képek Archiválva 2014. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Web Museum – Életrajz és képek

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Párizsi iskola

Művészetportál
A spanyol világ portálja

[274565d7568c32a4ecb6b04d940e94ee9bcb90b8-1] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)

[ea11e2df2b5cd895ae4e42a9c7d83948cd2b3f64-2] Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

[c5396ef8704bcefa1b5a6a56c761dbacd1978e72-3] Juan Gris (holland nyelven)

[2e01f004dd2dda1237f7c51c0e0daf682659398e-4] Juan Gris (angol nyelven). Oxford University Press, 2006

[5ea045a4e4c4291a2972d58ca6e1035401c4b14b-5] Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[332d162d365fc309135025684aa893bfe39caf21-6] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)

[c92ec9be9cc28cabf216d0f09602eaff26d01da3-7] Encyclopædia Britannica (angol nyelven)

[23d36bd665f120c19830c40fa5f69a279b6eafa2-8] The Fine Art Archive

[c93848dd915996f9c14d7e01721019b70b97b9ca-9] SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[e5e98aad042039c988e81e383461a3dedc922e9b-10] Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 3.)

[223e9b4430429d35faced0412ea9d2b2bb816278-11] Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)

[297d2426158ffe5b704ed10245fe4285cee1b8e8-12] Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

[fdeb573b87f375ac84587091482cb7519ebbb383-13] ttps://datos.gob.es/es/catalogo/e00123904-autores-espanoles-en-dominio-publico-fallecidos-desde-1900

[14] Ezért soha nem is térhetett vissza hazájába, ráadásul – útlevél híján – Franciaországot sem hagyhatta el. A francia állampolgárságot – többszöri kérése ellenére – sem kapta meg haláláig.

[15] Jaques Lassaigne: Juan Gris. A modern festészet lexikona. 1974. 156. old.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Személy infobox
-[[Fájl:Portrait of Juan Gris 1915 Modigliani.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Amedeo Modigliani]]: Juan Gris arcképe (1915)]]
+|típus = festő
-[[Fájl:Juan Gris 001.jpg|bélyegkép|Gris: Ablakredőny, 1914.]]
+|kép=Amedeo Modigliani - Portrait of Juan Gris.jpg
-'''Juan Gris''' ([[Madrid]], [[1887]]. [[március 23.]] – [[Boulogne-sur-Seine]] ([[Párizs]]), [[1927]]. [[május 11.]]) [[Franciaország]]ban élő [[Spanyolok|spanyol]] festő, a [[kubizmus]] képviselője. A [[Párizsi iskola]] tagja.
+|képméret=
+|képaláírás= [[Amedeo Modigliani|Modigliani]] festménye (1915)
+|alsablon = {{Személy infobox/Festő
+|típus= festő
+}}
+}}
+'''Juan Gris''' ([[Madrid]], [[1887]]. [[március 23.]] – [[Boulogne-Billancourt|Boulogne-sur-Seine]], [[1927]]. [[május 11.]]) [[Franciaország]]ban élt [[Spanyolok|spanyol]] festő, a [[kubizmus]] képviselője. A [[párizsi iskola]] tagja.
 == Élete, munkássága ==
 Juan Gris igazi neve '''José Victoriano González-Pérez''', művésznevét tizenkilenc éves korában vette fel. Madridban 1902 és 1904 között műszaki rajzot tanult az Escuela de Artes y Manufacturasban, közben pedig – megélhetése miatt – vicclapoknak készített rajzokat, [[karikatúra|karikatúrákat]]. Az iskola után egy öreg akadémista festőnél, José Maria Carbonerónál tanult festést. Közben művésztársaságban forgott, festőkkel, szobrászokkal volt kapcsolatban.
--ben Párizsba utazott, amivel olyan helyzetbe hozta magát, ami egész életére kihatott: még nem töltötte le katonaidejét, így gyakorlatilag katonaszökevénynek számított.<ref>Ezért soha nem is térhetett vissza hazájába, ráadásul Franciaországot sem hagyhatta el, útlevél híján. A francia állampolgárságot – többszöri kérése ellenére – sem kapta meg haláláig.</ref> Juan Gris – Párizsban már ezt a nevet viselte – csodálta honfitársát, [[Pablo Picasso|Picassót]], ezért a [[Bateau-Lavoir]]-ba költözött, ahol lassan megismerkedett az ott és a környéken élő művészekkel, [[Henri Matisse|Matisse-sal]], [[Georges Braque|Braque-kal]], [[Fernand Léger|Léger-vel]], [[Amedeo Modigliani|Modiglianival]] majd Picassóval (Modigliani le is festette). Sanyarú körülmények között élt, ezért itt is az otthon már jól bevált újságrajzolásból tartotta el magát, humoros rajzokat készített a ''Le Rire'', a ''L'assiette au beurre'', a ''Le Témoin'', a ''Le Charivari'' és a ''Le Cri de Paris'' számára. 1912-ben lefestette Picassót, és ezt a képét küldte be a ''Salon des Indepentants''-ra. Első támogatója Clovis Sagot volt, aki több képét vásárolta meg. Még ebben az évben [[Barcelona|Barcelonában]] és [[Rouen]]ben is bemutatták alkotásait, majd a [[Section d'Or]] kiállításán is. Felfigyelt rá az [[avantgárd]] művészek támogatója és kiállítója, Daniel Henry Kahnweiler, aki hivatalos képkereskedője lett. Jó barátság alakult ki közöttük, a festő halála után könyvet is írt róla. Gris képei az analitikus kubizmus stílusát viselték magukon, és ebben az időben már a kubizmus elismert egyéniségének számított. Alkotásait számos neves gyűjtő (Gertrude Stein, Léonce Rosenberg, Alfred Fletchtheim) vásárolta. Gris így felhagyhatott az újságrajzolással, és csak a festésnek élt.
+-ben Párizsba utazott, amivel olyan helyzetbe hozta magát, ami egész életére kihatott: még nem töltötte le katonaidejét, így gyakorlatilag katonaszökevénynek számított.<ref>Ezért soha nem is térhetett vissza hazájába, ráadásul – útlevél híján – Franciaországot sem hagyhatta el. A francia állampolgárságot – többszöri kérése ellenére – sem kapta meg haláláig.</ref> Juan Gris – Párizsban már ezt a nevet viselte – csodálta honfitársát, [[Pablo Picasso|Picassót]], ezért a [[Bateau-Lavoir]]-ba költözött, ahol lassan megismerkedett az ott és a környéken élő művészekkel, [[Henri Matisse|Matisse-szal]], [[Georges Braque|Braque-kal]], [[Fernand Léger|Léger-vel]], [[Amedeo Modigliani|Modiglianival]], majd Picassóval (Modigliani le is festette). Sanyarú körülmények között élt, ezért itt is az otthon már jól bevált újságrajzolásból tartotta el magát, humoros rajzokat készített a ''Le Rire'', a ''L’assiette au beurre'', a ''Le Témoin'', a ''Le Charivari'' és a ''Le Cri de Paris'' számára. 1912-ben lefestette Picassót, és ezt a képét küldte be a ''Salon des Indepentants''-ra. Első támogatója Clovis Sagot volt, aki több képét vásárolta meg. Még ebben az évben [[Barcelona|Barcelonában]] és [[Rouen]]ben is bemutatták alkotásait, majd a [[Section d’Or]] kiállításán is. Felfigyelt rá az [[avantgárd]] művészek támogatója és kiállítója, Daniel Henry Kahnweiler, aki hivatalos képkereskedője lett. Jó barátság alakult ki közöttük, a festő halála után könyvet is írt róla. Gris képei az analitikus [[kubizmus]] stílusát viselték magukon, és ebben az időben már a kubizmus elismert egyéniségének számított. Alkotásait számos neves gyűjtő (Gertrude Stein, Léonce Rosenberg, Alfred Fletchtheim) vásárolta. Gris így felhagyhatott az újságrajzolással, és csak a festésnek élt.
-[[Fájl:Juan Gris 002.jpg|bélyegkép|balra|Gris: Csendélet Bordeuaux-i palackkal, 1919.]]
+[[Fájl:Juan Gris 002.jpg|bélyegkép|balra|Gris: ''Csendélet Bordeuaux-i palackkal'', 1919]]
-Az [[első világháború]] kitörésekor, 1914-ben [[Céret]]-be utazott, itt tartózkodott Matisse és Marquet, néha Picasso is. 1919-ben Léonce Rosenberg rendezett kiállítást képeiből, majd 1920-ban részt vett a ''Salon des Indepentants'' kiállításán. Rossz hangulata volt ebben az időszakban, nem volt sikere, sőt úgy érezte, hogy még barátai sem ismerik el. Kubizmusa lassacskán változni kezdett, a ''szintetikus kubizmus'' lett a stílusa. A kubistákra az erősen visszafogott színkezelés volt a jellemző, Gris viszont a szilárdan felépített képszerkezetet színekkel „színesítette”, valószínűleg barátja, Matisse hatására is. Ugyanakkor – ahogy többször leírta és nyilatkozta – fordítva építkezett: az általánosból haladt a konkrétum felé. ''„Cézanne a palackból csinált hengert, én a hengerből csinálok palackot, egy bizonyos palackot” – mondta. Élete vége felé érdeklődni kezdett a régi festők, sőt a pompeji művészet iránt. Ezek hatására „művészete tele vannak alakokkal, jelképekkel, metaforákkal. Logikus, bonyolult és összefüggő rendszert alkot.”''<ref>Jaques Lassaigne: Juan Gris. A modern festészet lexikona. 1974. 156. old.</ref>
+Az [[első világháború]] kitörésekor, 1914-ben [[Céret]]-be utazott, itt tartózkodott Matisse és Marquet, néha Picasso is. 1919-ben Léonce Rosenberg rendezett kiállítást képeiből, majd 1920-ban részt vett a ''Salon des Indepentants'' kiállításán. Rossz hangulata volt ebben az időszakban, nem volt sikere, sőt úgy érezte, hogy még a barátai sem ismerik el. Kubizmusa lassacskán változni kezdett, a ''szintetikus kubizmus'' lett a stílusa. A kubistákra az erősen visszafogott színkezelés volt a jellemző, Gris viszont a szilárdan felépített képszerkezetet „megszínesítette”, valószínűleg barátja, Matisse hatására is. Ugyanakkor – ahogy többször leírta és nyilatkozta – fordítva építkezett: az általánosból haladt a konkrétum felé. ''„Cézanne a palackból csinált hengert, én a hengerből csinálok palackot, egy bizonyos palackot”'' – mondta. Élete vége felé érdeklődni kezdett a régi festők, sőt a [[pompeji]] művészet iránt. Ezek hatására „művészete tele vannak alakokkal, jelképekkel, metaforákkal. Logikus, bonyolult és összefüggő rendszert alkot.”''<ref>Jaques Lassaigne: Juan Gris. A modern festészet lexikona. 1974. 156. old.</ref>
-Gris 1920-ban [[Touraine]]-ban és [[Beaulieu]]-ban tartózkodott. Itt, ezekben a hónapokban készítette el [[Max Jacob]] könyvéhez ''(Ne coupez pas Mademoiselle)'' az illusztrációit, nagyon közel érezte a költészetét magához. 1923-ban nagy kiállítása volt a Simon-galériában, majd [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Gyagilev]] kérésére készített több darabhoz díszlet- és jelmezterveket. Ettől azonban hamar elment a kedve, látván a társulatban a széthúzást, az intrikákat és a zűrzavart. 1924-ben felolvasta a [[Sorbonne]]-on ''A festészet lehetőségeiről (Des possibilités de la peinture)'' című előadását, a filozófiai és tudományos tanulmányok csoportjában. Sikere és elismertsége folyamatosan nőtt, pedig ebben az időben már megrendült az egészségi állapota. Ezért a teleket délen töltötte, de 1927-ben meghalt, miután visszavitték Párizsba. Mindössze 40 éves volt.
+Gris 1920-ban [[Touraine (történelmi régió)|Touraine]]-ben és [[Beaulieu-lès-Loches]]-ban tartózkodott. Itt, ezekben a hónapokban készítette el [[Max Jacob]] könyvéhez ''(Ne coupez pas Mademoiselle)'' az illusztrációit, nagyon közel érezte a költészetét magához. 1923-ban nagy kiállítása volt a Simon-galériában, majd [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Gyagilev]] kérésére készített több darabhoz díszlet- és jelmezterveket. Ettől azonban hamar elment a kedve, látván a társulatban a széthúzást, az intrikákat és a zűrzavart. 1924-ben felolvasta a [[Sorbonne]]-on ''A festészet lehetőségeiről (Des possibilités de la peinture)'' című előadását, a filozófiai és tudományos tanulmányok csoportjában. Sikere és elismertsége folyamatosan nőtt, pedig ebben az időben már megrendült az egészségi állapota. Ezért a teleket délen töltötte, de 1927-ben meghalt, miután visszavitték Párizsba. Mindössze 40 éves volt.
 == Alkotásaiból ==
-<center><gallery>
+<gallery class="center">
-Fájl:JuanGris.Portrait_of_Picasso.jpg|Picasso portréja, 1912.
+Fájl:Juan Gris 001.jpg|''Ablakredőny'', 1914
+Fájl:Juan_Gris_-_Portrait_of_Pablo_Picasso_-_Google_Art_Project.jpg|''Picasso portréja'', 1912
-Fájl:Juan Gris - Glass of Beer and Playing Cards.jpg|Egy pohár sör és kártyajáték, 1913.
-Fájl:Juan Gris - Violin and Checkerboard.jpg|Hegedű és kockás tábla, 1913.
+Fájl:Juan Gris - Glass of Beer and Playing Cards.jpg|''Egy pohár sör és kártyajáték'', 1913.
+Fájl:Juan Gris - Violin and Checkerboard.jpg|''Hegedű és kockás tábla,'' 1913
-Fájl:Gris2.jpg|Kávéházban, 1914.
-Fájl:Juan Gris 004.jpg|Csendélet gitárral, könyvvel és újsággal, 1919.
+Fájl:Juan Gris Mann im Cafe 1914.jpg|''Kávéházban'', 1914
-Fájl:Juan Gris - Harlequin with Guitar.jpg|Harlequin gitárral, 1919.
+Fájl:Stilleben mit Gitarre, Buch und Zeitung - Juan Gris (Kunstmuseum Basel).jpg|''Csendélet gitárral, könyvvel és újsággal'', 1919
-Fájl:Juan Gris - Still Life with Fruit Dish and Mandolin.jpg|Csendélet gyümölcstállal és mandolinnal, 1919.
+Fájl:Juan Gris - Harlequin with Guitar.jpg|''Harlequin gitárral'', 1919
+Fájl:Juan Gris - Still Life with Fruit Dish and Mandolin.jpg|''Csendélet gyümölcstállal és mandolinnal'', 1919
-Fájl:Żywe linie Tadeusza Peipera, rys. Juan Gris.jpg|Illusztráció ''Tadeusz Peiper'' könyvéhez, 1924.
-</gallery></center>
+</gallery>
 == Jegyzetek ==
-{{források}}
+{{jegyzetek}}
 == Források ==
-* A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974.
+* A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974
 == További információk ==
+* [http://www.paragrapher.net/juan-gris-kimdir-juan-gris-hayati-ve-biyografisi Juan Gris Biyografi] {{Wayback|url=http://www.paragrapher.net/juan-gris-kimdir-juan-gris-hayati-ve-biyografisi |date=20120701221102 }}
-{{commonskat|Juan Gris}}
-* [http://www.paragrapher.net/juan-gris-kimdir-juan-gris-hayati-ve-biyografisi Juan Gris Biyografi]
 * [http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=113648 Jencuska fotóalbuma – Juan Gris]
-* [http://www.ricci-art.com/en/Juan-Gris.htm Juan Gris festményei]
+* [https://web.archive.org/web/20120327063706/http://www.ricci-art.com/en/Juan-Gris.htm Juan Gris festményei]
-* [http://www.artcyclopedia.com/artists/gris_juan.html ArtCyclopedia - Képek]
+* [http://www.artcyclopedia.com/artists/gris_juan.html ArtCyclopedia – Képek]
-* [http://www.the-athenaeum.org/art/by_artist.php?id=364 Athenaeum - Képek]
+* [http://www.the-athenaeum.org/art/by_artist.php?id=364 Athenaeum – Képek] {{Wayback|url=http://www.the-athenaeum.org/art/by_artist.php?id=364 |date=20140221212825 }}
-* [http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/gris/ Web Museum - Életrajz és képek]
+* [http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/gris/ Web Museum – Életrajz és képek]
 == Kapcsolódó szócikkek ==
 * [[Párizsi iskola]]
+{{Nemzetközi katalógusok}}
+{{Portál|Művészet||spanyol világ}}
 {{DEFAULTSORT:Gris Juan}}
 [[Kategória:Spanyol festők]]
+[[Kategória:1887-ben született személyek]]
+[[Kategória:1927-ben elhunyt személyek]]
-[[en:Juan Gris]]
-[[als:Juan Gris]]
+[[Kategória:Kubizmus]]
-[[an:Juan Gris]]
+[[Kategória:Madridiak]]
-[[ar:خوان غريس]]
-[[be:Хуан Грыс]]
-[[bg:Хуан Грис]]
-[[ca:Juan Gris]]
-[[cs:Juan Gris]]
-[[da:Juan Gris]]
-[[de:Juan Gris]]
-[[eo:Juan Gris]]
-[[es:Juan Gris]]
-[[et:Juan Gris]]
-[[eu:Juan Gris]]
-[[fa:خوان گری]]
-[[fi:Juan Gris]]
-[[fr:Juan Gris]]
-[[gl:Juan Gris]]
-[[he:חואן גריס]]
-[[hr:Juan Gris]]
-[[id:Juan Gris]]
-[[it:Juan Gris]]
-[[ja:フアン・グリス]]
-[[ka:ხუან გრი]]
-[[nl:Juan Gris]]
-[[no:Juan Gris]]
-[[oc:Juan Gris]]
-[[pl:Juan Gris]]
-[[pt:Juan Gris]]
-[[ro:Juan Gris]]
-[[ru:Хуан Грис]]
-[[sr:Хуан Грис]]
-[[sv:Juan Gris]]
-[[tr:Juan Gris]]
-[[uk:Хуан Гріс]]
-[[zh:胡安·格里斯]]

Juan Gris

Modigliani festménye (1915)
Született	José Victoriano González-Pérez 1887. március 23.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5] Madrid^[6]^[7]^[8]
Elhunyt	1927. május 11. (40 évesen)^[2]^[3]^[4]^[5]^[9] Boulogne-Billancourt^[10]^[8] Párizs^[11]
Állampolgársága	spanyol^[12]^[13]
Foglalkozása	festőművész szobrász rajzoló illusztrátor belsőépítész színházi díszlettervező gravírozó képzőművész
Halál oka	veseelégtelenség
Sírhelye	Cimetière de l'Ouest
Festői pályafutása
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Gris témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség