Horn Gyula

Horn Gyula
A Nemzetközi Károly-díj átadásán 2007-ben
A Magyar Köztársaság 3. miniszterelnöke
Hivatali idő 1994. július 15. – 1998. július 6.
Előd	Boross Péter
Utód	Orbán Viktor
Katonai pályafutása
Csatái	1956-os forradalom és szabadságharc
Születési név	Horn Gyula János
Született	1932. július 5. Budapest
Elhunyt	2013. június 19. (80 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	MSZP
Választókerület	Országos lista
Házastársa	Király Anna
Foglalkozás	politikus diplomata közgazdász
Iskolái	Rosztovi Állami Közgazdasági Egyetem (–1954, közgazdaság-tudomány)
Díjak	Károly-díj (1990. május 24.) Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Memminger Freedom Prize 1525 Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria (2005) Az Értelem Prizmája Schärfste Klinge Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1957) Courage Award (2005)
Horn Gyula aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn Gyula témájú médiaállományokat.

Horn Gyula (Budapest, 1932. július 5.) politikus, 1994 és 1998 között Magyarország miniszterelnöke volt.

Tanulmányai és családja

Előbb műszerész ipari tanuló volt, majd Rosztovban (Szovjetunió) közgazdaságtant tanult. Nős, egy lánya és egy fia van.

Diplomáciai tevékenysége

1954 és 1959 között a Pénzügyminisztérium főelőadója volt, 1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet önálló osztály munkatársa lett. Az 1960-as években Szófiában és Belgrádban teljesített diplomáciai szolgálatot. 1969-től 1983-ig az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa, konzultánsa, majd osztályvezető-helyettese, 1985-ig osztályvezetője volt.

Politikai tevékenysége

1954-től a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, az MDP MSZMP-vé alakulásakor (1956 november) az újjászerveződött pártba is felvételt nyert. 1954-től 1959-ig a Pénzügyminisztérium alkalmazottja volt.

Szerepe 1956-ban

1956. október vége, november eleje között – állítása szerint – nemzetőr volt , majd belépett a megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba MSZMP. Saját korábbi önéletrajzai és más hivatalos okiratok szerint 1956 novemberétől a „forradalmi karhatalmi őrszolgálatnál” volt állományban, 1957 júniusáig. A kommunizmus bukása utáni önéletrajzaiban kezdő időpontnak már decembert tüntette fel.

Bátyja, Géza a forradalom alatt tisztázatlan körülmények között – valószínűleg autóbalesetben – meghalt , Horn szerint forradalmárok ölték meg. Lánya október 30-án született. „A körülmények rosszak voltak. A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a pufajkás osztagban (Steppenjackenbrigade) a törvényes rendet védtem” – mondta Horn ötven évvel később a német Die Weltnek. „Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt. Ezt manapság gyakran helytelenül ábrázolják” – tette hozzá.

Horn szerepe a forradalom leverésében tisztázatlan, mert ezredének járőrnaplója hiányos, mindenesetre 1957-ben részesült a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremben, amit az olyanok, akik megtagadták az aktív szolgálatban és az atrocitásokban való részvételt, nem kaphattak meg vagy azt tőlük megvonták. A Hunyadi-zászlóalj, amelynek Horn a tagja volt, Germuska Pál írása szerint a megtorlás élcsapata volt.[7]

Amikor karhatalmista múltja napvilágra került, és emiatt többen tisztségeiről való lemondásra szólították fel Hornt, azt hírhedt és sokat idézett, többek szerint cinikus mondásával („Pufajkás voltam. Na és?”) kommentálta .

Sólyom László aggályosnak tartotta, Horn Gyula kitüntetését 75. születésnapja alkalmából. Ezt Gyurcsány Ferenc terjesztette elő „külügyminiszterként és a miniszterelnökként az ország érdekében végzett tevékenységéért”. Sólyom alkotmányértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól, majd annak állásfoglalására hivatkozva megtagadta a kitüntetés átadását a volt miniszterelnöknek.

A forradalom után

Fájl:Mock&Horn.jpg

Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter közösen átvágja a vasfüggönyt jelképező drótkerítést az osztrák-magyar határon 1989 nyarán.

1961. március 1-jétől a szófiai magyar nagykövetség attaséja, majd 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár 1965 és 1968 között, I. osztályú nagykövetségi titkár (1968), majd nagykövetségi tanácsos lett. Ezután MSZMP KB Külügyi Osztályára került, itt politikai munkatárs, konzultáns, illetve osztályvezető-helyettes (1969-1983), 1983 és 1985 között pedig osztályvezető.

1985-ben kinevezték külügyi államtitkárrá, 1989-ben külügyminiszter a Németh Miklós vezette kormányban.

A Vasfüggöny lebontása

Nyugati elismertségét – korábbi diplomáciai tevékenységének eredményein túl – elsősorban annak köszönheti, hogy 1989. június 27-én a műszaki határzár („vasfüggöny”) – addig még le nem bontott – Soproni szakasza maradványának egy részét Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt, a televízió nyilánossága előtt szétvágta.

1989 szeptemberében komoly szerepet játszott abban, hogy a Kormány engedélyezte a határnyitást a keletnémet menekültek előtt. Sokan vitatják azonban, hogy Horn jogosan tűnhet fel, mint a határnyitás kulcsfigurája. Németh Miklós akkori miniszterelnök 2004-ben például egy hetilapnak elmondta: a döntéskor rajta kívül jelen volt Horváth István belügyminiszter, Horn, az igazságügyminisztert helyettesítő államtitkár és két tanácsadó. 1989. szeptember 10-én a határt hivatalosan átlépő első két menekült Horváth Istvánnak fejezte ki háláját [8].

A hivatalos nyitás előtt azonban már tulajdonképpen átszakadt a határ a keletnémet menekültek előtt, akik a nagy külföldi médiafigyelemmel kísért Páneurópai Piknik során, augusztus 19-én 14.57 perckor „áttörték” az alkalmilag megnyitott határt. Ekkor elvileg még érvényben volt a tűzparancs, de a helyszínen tartózkodó határőrök nem tettek semmit a csoportos menekülés akadályozására [9].

A pártállam összeomlásától

1989-ben az MSZP egyik alapítója. A MDP, majd a MSZMP tagja. Az ezt megelőző 4 évben a MSZMP Központi Bizottságának tagja.

1990-től az MSZP elnökségének tagja, majd az elnöke. Még ez évben beválasztották az Országgyűlésbe, amelynek azóta is a képviselője. 1993-ig a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának az elnöke. 1998 és 2000 között a MSZP frakcióvezető-helyettese.

Miniszterelnöksége és azóta

1994-ben elsöprő többséggel megnyerte az MSZP a választást. Horn Gyulát megválasztották miniszterelnöknek. A Horn-kormány működési idejére esik az ún. Bokros-csomag, 30% fölötti volt az infláció, ekkor írták alá a legtöbb kétoldalú alapszerződést, ill. folytatódott a privatizáció. 1998-ban elvesztette a választást a Fidesszel és vezetőjével, Orbán Viktorral szemben.

1996 és 2003 között a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke. Helyét Kovács László jelenlegi EU-bizottsági tag vette át.

2002-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnök EU-különmegbízottjának. 2004-ben az MSZP Európai Parlamenti választási listájának 2. helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget. 2005-ben bejelentette, hogy ha őt jelölnék köztársasági elnöknek, elvállalná a pozíciót. Szerepelt pártja ún. „négyes listáján”, de a kevés jelölés miatt visszalépett.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Horn 75. születésnapja alkalmából kitüntetési javaslatot terjesztett be Sólyom László államfőhöz a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatátának adományozására. Ezt Sólyom Horn múltjára, illetve egyes közelmúltban tett nyilatkozataira (mint a Die Welt német napilapnak 2006 októberében adott interjúja) hivatkozva aggályosnak tartotta, ezért jogértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól arról, van-e érdemi döntési joga a hozzá felterjesztett kitüntetések adományozásakor. Miután az AB 7:4 arányban megállapította, hogy az államfőnek „valódi, érdemi döntési joga van arra, hogy a köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetések esetén az arra vonatkozó előterjesztést ne írja alá”, Sólyom a miniszterelnöknek írt válaszlevelében megtagadta a kitüntetés adományozását.

Horn 2007 szeptemberében kórházba került, a kezelés során állítólag tüdőgyulladást kapott, amiből kigyógyították. Lánya teljes hírzárlatot rendelt el, látogatót is csak elvétve engednek be hozzá.

Nézetei 1956-ról

1989. február 10-én az MSZMP központi bizottsági ülésén megvédte azokat, akik '56-ban a szovjetek és Kádár oldalára álltak: „Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.”

Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján nagy vihart kavart és Sólyom László köztársasági elnök nyílt bírálatát is kiváltotta a német Die Welt folyóiratnak adott Horn-interjú, amelyben a politikus védelmébe vette saját 1956-os szerepét, azt állítva, hogy a forradalom leverésében közreműködő karhatalmi egységekben a törvényes rendet védte, a forradalom idején kiszabadult bűnözőkkel szemben. 2007. július 4-én erre az interjúra és Horn 1956-os szerepére hivatkozva Sólyom visszautasította Gyurcsány Ferenc kormányfő javaslatát, hogy 75. születésnapja alkalmából a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát adományozza Hornnak. „Nem kaphatja meg Horn Gyula ugyanazt a kitüntetést, amit Király Béla megkapott” – írta a kormányfőhöz intézett válaszlevelében Sólyom [10]. Egy újabb Die Welt interjúban születésnapja előtt Horn megerősítette, amit korábban mondott 1956-ról, azt állította, a pufajkások „közönséges bűnözőkkel” szemben léptek fel rendfenntartó céllal, ugyanakkor védelmébe vette a Rákosi-rendszer szociális vívmányait és Kádár Jánost [11].

A Horn, illetve a 75. születésnapján résztvevő Mihail Gorbacsov által 1956-ról hangoztatott nézetektől közleményben határolta el magát a Szabad Demokraták Szövetsége [12]. Az ünnepséget szervező Magyar Szocialista Párt csak Gorbacsov egyes kijelentéseitől határolódott el [13].

Díjai, elismerései

• Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
• Nemzetközi Károly-díj (Aachen, 1990)
• Arany Európa-díj (1994)
• Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért (2005)
• Egy németországi kisvárosban, Wertheim am Main-ban utcát neveztek el róla. [14]

Könyvei

• Cölöpök (1991)
• Azok a kilencvenes évek... (1999)

Könyvek róla

Szerdahelyi Szabolcs: Hiányzó cölöpök – Ami a Horn Gyula életrajzból kimaradt. (Kairosz Kiadó, 2002)

Hivatkozások

Külső hivatkozások

• Életrajza 1996-ig mkogy.hu
• Beszélgetés a ma 75 éves Horn Gyulával (Népszabadság)

Elődje:
{{{előző}}}

Magyarország miniszterelnöke

Utódja:
{{{következő}}}

Elődje:
{{{előző}}}

Magyarország külügyminisztere

Utódja:
{{{következő}}}