VI. Knut dán király
| IV. Knut | |
 | |
| Knut királyi pecsétje | |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1182 – 1202 | |
| Elődje | I. Valdemár |
| Utódja | II. Valdemár |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Estridsen |
| Született | 1163 |
| Elhunyt | 1202. november 12. (39 évesen) nem ismert |
| Nyughelye | Szent Bendt templom, Ringsted[1] |
| Édesapja | I. Valdemár |
| Édesanyja | Minszki Zsófia |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Gertrude of Bavaria |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Knut témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
IV.[2] Knut Valdemarsson vagy Istenfélő Knut[3] (1163[4][5] – 1202. november 12.[6][5]) dán társkirály 1170-től[5], király 1182-től haláláig. Uralkodása idején Dánia kivonult a Német-római Birodalom területéről[5], de kiterjesztette fennhatóságát a Balti-tenger déli partvidékére, Pomerániára, Mecklenburgra és Holsteinre[5]. A királynak területszerzésben játszott szerepét elhomályosította fivére Valdemár schleswigi hercegé (később II. Valdemár király) és Absalon érseké[5]. Személyes befolyása vitatott: gyakran Absalon püspök politikájának követőjeként tekintenek rá. Kortárs források mélyen vallásos és őszinte embernek írják le.
I. (Nagy) Valdemár legidősebb fia volt. Trónralépte – tanácsadója, Absalon püspök ötletére – nem újította meg a Barbarossa Frigyes császárnak tett hűbéresküjét. 1184-ben elfoglalta Pomerániát és Mecklenburgot, melynek lakóit adófizetésre bírta[4], 1197-ben pedig Észtországba vezetett keresztes hadjáratot. Győzelmeit a nevéhez illesztett Slavonorumque rex ("Szlávok királya") cím örökítette meg[5]. 1200-1202-ig még Holsteint, Lübecket és Hamburgot is hatalma alá hajtotta. Dánia súlya megnövekedett az európai politikában[5]. Ezt jelezte nővérének, Ingeborgnak II. Fülöp Ágost francia királlyal kötött házassága[5][4] és az hogy Dánia beleavatkozhatott a német uralkodók közti vitákba[5]. A Német-római császárságot dúló polgárháború idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201-ben el is fogott[4]. Knut huga Lüneburgi Vilmoshoz ment feleségül, így az ifjabb Welf törzsanyja lett. 1192 után az ország déli politikáját Knut fivére, Valdemár irányította[5], aki a dán uralmat az Oderán túli keleti balti régióra terjesztette ki[5]. A gyermektelen[5] Knut királyt halála után Valdemár lépett a trónra.
Gyermekei
Felesége Oroszlán Henrik szász herceg leánya, Gertrúd volt (házasság: 1171[7] vagy 1177[8], †1197[8]), gyermekük nem született.
Jegyzetek
- ↑ http://homepage.mac.com/crowns/
- ↑ VI. Knut néven is említik, mivel korábban a Hardeknut nevű királyokat is a Knutok kötött sorszámozták.
- ↑ Névváltozata: Kanut
- ↑ a b c d Bokor József (szerk.). Kanut, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4, 392. oldal
- ↑ Révai nagy lexikona, XI. kötet (Jób–Kontúr), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1914, 211. oldal
- ↑ http://nygaard.howards.net/files/3/2307.htm
- ↑ a b Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Lásd még
| Előző uralkodó: I. (Nagy) Valdemár |
|
Következő uralkodó: II. (Győztes) Valdemár |
