„Francia–magyar szövetség és Foix–Jagelló házasság 1502-ben” változatai közötti eltérés

Újabb közvetlen francia házassági terv [[1315]]-ben valósult meg röviddel az [[Árpád-ház]] leányágainak trónra kerülésével. A francia eredetű, de a [[Nápolyi Királyság]]ban uralkodó [[Anjou-ház (Capeting)|Anjou-ház]] magyar ága [[1291]]-ben, [[IV. László magyar király]] halála után vette fel a magyar királyi címet IV. László nővére, [[Árpád-házi Mária nápolyi királyné]] „lemondásával”, és így az elsőszülött fia, [[Anjou Károly calabriai herceg (1271–1295)|Anjou Károly]] nápolyi trónörökös lett a „jogos” magyar király [[III. András magyar király|III. András]] riválisaként a kettős házassági szerződésre hivatkozva, bár ő meghalt még azelőtt, hogy ténylegesen elfoglalhatta volna a magyar trónt. Az ő fia, [[I. Károly magyar király|I. Károly (Róbert)]] több évi küzdelem után végül [[1308]]-ban egyedüli trónjelölt maradt a [[Magyar Királyság]]ban, bár az egész ország csak jóval később ismerte el teljes jogú királyának. Az ő húga volt [[Anjou Klemencia francia királyné|Klemencia]], akit magyar királyi hercegnőként tartottak számon, és [[1315]]-ben ment feleségül [[X. Lajos francia király|X. (Civakodó) Lajos]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia királyhoz]], aki ''I. Lajos'' néven [[Navarra uralkodóinak listája|Navarra királya]] is volt. A házasság termékenynek bizonyult, viszont Klemencia férje a következő évben még a gyermeke megszületése előtt meghalt. Klemencia ugyan fiút szült, aki automatikusan királyi címet kapott, [[I. János francia király|I. (Utószülött) János]] néven, bár a csecsemő király helyett régensek uralkodtak, viszont a kis király öt nappal a születése után meghalt, így ez a dinasztikus házasság csak rövid ideig teljesíthette be a hozzáfűzött reményeket. Klemencia még éppen megérte a [[Capeting-dinasztia]] fő ága utolsó férfi utódának a halálát [[1328]]-ban átadva az uralkodást a [[Valois-ház]]i oldalágának, de Klemencia is még abban az évben elhunyt.

A következő házassági tapogatózások Klemencia unokaöccsének, [[I. Lajos magyar király]]nak az uralkodása alatt történt, amikor idősebb lányát, [[Anjou Katalin magyar királyi hercegnő|Katalint]] [[1374]]. [[augusztus 10.|augusztus 10]]-én eljegyezték [[I. Lajos orléans-i herceg|Valois Lajos]] ([[1372]]–[[1407]]) francia királyi herceggel, [[V. Károly francia király]] másodszülött fiával. „[[V. Károly francia király|V. Károly]] [[1378]]-ban azt írta [[I. Lajos magyar király|Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar királynak]] szóló utolsó levelében, hogy ifjabbik fiát, [[I. Lajos orléans-i herceg|Lajos]] orléans-i herceget<ref>Lajos [[1375]]. [[szeptember 1.|szeptember 1]]-jétől ''Valois grófja'', [[1386]]. novemberétől ''Touraine hercege'', és csak [[1392]]-től viseli ténylegesen az ''Orléans hercege'' címet.</ref> már kétéves kora óta a magyar trónra szánta.”<ref>Lásd Dümmerth (1982: 482).</ref> Egyes vélemények szerint Nagy Lajos a három lányát az [[Anjou-ház (Capeting)|Anjou-ház]] uralta országok trónjaira szerette volna ültetni, és a házasságaikat is eszerint rendezte. Katalint a francia király fiával azért akarta összeházasítani, hogy ezzel a már gyermektelen [[I. Johanna nápolyi királynő]] utódaiként a [[Nápolyi Királyság]] trónjára ültesse Katalint és leendő férjét.