„Nyugati gótok” változatai közötti eltérés

A nyugati gótok alatt engedélyt kértek [[Valens római császár]]tól, hogy [[Thracia|Thrákiában]] telepedhessenek le. 200 ezer nyugati gót megkapta az engedélyt.{{refhely|Thompson: A hunok|32. o.}} De a római tisztviselőktől az adófizetést megtagadták és gyakorlatilag függetlenítették magukat a birodalomtól. Ezért háború indult ellenük, de [[378]]-ban a [[Hadrianopolisi csata (378)|hadrianopolisi csatában]] [[Flavius Valens római császár|Valens]] császárt legyőzték. Olyan pusztítást vittek végbe, hogy [[Ammianus Marcellinus]] szerint „csak az eget s földet hagyták meg”. [[Nagy Theodosius]] császár békét kötött a gótokkal, és az addig [[Erdély]] hegyei között tartózkodóknak is kénytelen volt megengedni, hogy Thrákia és Moesia tartományokban telepedjenek le. Athanarich kíséretével személyesen ment el Konstantinápolyba, hogy alévesse magát Theodosiusnak.{{refhely|Bóna: A hunok és nagykirályai|11. o.}} A gót harcosok egy része római zsoldba lépett [[382]]-ben. A gótok nem fizettek adót.▼

Azonban ezzel a laza függéssel sem voltak megelégedve sokáig. Nagy Theodosius halála után kiskorú utódjának [[Flavius Arcadius bizánci császár|Arcadiusnak]] a gyámja, a [[gallia]]i származású [[Rufinus bizánci miniszter|Rufinus]] a zsold kifizetését a gót katonáktól megtagadta, a gótok végleg elszakadtak Rómától, és a ''Balthok'' nemzetségéből származó [[I. Alarich nyugati gót király|Alarichot]] [[395]]-ben királlyá választották. Alarich számos rabló hadjáratot vezetett a római területekre, elsősorban [[ókori Görögország|Görögországba]]. Végül [[Stilicho]], [[Flavius Honorius római császár|Honorius]] [[Nyugatrómai Birodalom|nyugatrómai]] császár gyámja, legyőzte Alarichot a Poloe hegységnél ([[396]]). A [[Keletrómai Birodalom|keletrómai]] udvar azonban inkább akarta a barbár Alarich, mint a vetélytárs Stilicho szövetségét, ezért kibékült vele, sőt [[397]]-ben Kelet-[[Illíria]] kormányzójává tette.▼

Alarich a keletrómaiak szolgálatában a Nyugatrómai Birodalom ellen indult, de két csatában vereséget szenvedett. ([[Pollenzo|Pollentia]], [[402]] és [[Verona (Olaszország)|Verona]], [[403]]). Alarich ellenfelét, Stilichót, aki megállíthatta volna a császár, Honorius tudtával kivégezték [[408]]-ban. Még ugyanebben az évben Alarich újra betört [[Itália|Itáliába]] és [[Róma|Rómát]] megsarcolta. Mivel a nyugatrómai császár nem fogadta szolgálatába, 409-ben és 410-ben ismét támadást intézett ellene, és ekkor Rómát bevette és kifosztotta. Innen [[Szicília]] és a rómaiak [[Africa|afrikai]] tartományának elfoglalására indult. [[410]]-ben azonban, 34 éves korában, Dél-Itáliában, [[Cosenza|Cosenzában]] meghalt.▼

[[531]]-ben Amalarich meggyilkolásával kihalt a 136 évig uralkodó [[Balthing-ház]], és ettől kezdve 180 éven át választott királyok uralkodnak. [[I. Rekkared nyugati gót király|Rekared]] alatt ([[586]]-[[601]]) a [[Római katolikus egyház|római egyházhoz]] csatlakoztak, és Rekared már a [[Pápa (egyházfő)|pápa]] áldásával koronáztatta meg magát. Ettől kezdve, bár keresztényüldözők is akadtak, a kereszténység erős gyökeret vert a gótok között, és a főpapság jelentős politikai tényezővé vált. Ezért Wamba király ([[672]]-[[681]]) törekvése a papi [[klérus]] gyöngítésére eredménytelen maradt. Witiza ([[701]]-[[710]]), aki örökölhető királyságot akart alapítani, nem tudta megalakítani ezt a klérus és a nemesség megtörésével, sőt meg is fosztották uralmától. A trónbitorló [[Roderich nyugati gót király|Roderich]] ellen a király fiai az [[arabok]]at hívták be. A [[Tárik ibn-Zijád]] által vezetett arab sereg azonban segítőből ellenség lett: 711-ben [[Jerez de la Frontera]] mellett Roderichet legyőzték, de a csatában Witiza fiai is elestek, és az [[arabok]] lettek [[Hispánia|Hispania]] urai. Ezzel megszűnt a Gót Birodalom, csak a neve maradt fenn [[Katalónia]] nevében.▼