Rádióhullámok terjedése mágneses erővonalak mentén

A lap korábbi változatát látod, amilyen Fellegis (vitalap | szerkesztései) 2024. július 11., 23:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „{{Építés alatt}} A Föld mágneses erővonalai jóval túlnyúlnak az ionoszférán, ezért a hosszú- közép- és rövidhullámok nem tudnak belépni a Föld mágneses erővonalainak térségébe. Az ultrarövid és rövidebb hullámok általában csillapítatlanul át tudnak jutni az ionoszférán, viszont ezekre a hullámokra nincs hatással a Van Allen övezet. A pólusok közelében, ahol a Föld mágneses erővonalai mind a talajra, mind az ionoszfér…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A Föld mágneses erővonalai jóval túlnyúlnak az ionoszférán, ezért a hosszú- közép- és rövidhullámok nem tudnak belépni a Föld mágneses erővonalainak térségébe. Az ultrarövid és rövidebb hullámok általában csillapítatlanul át tudnak jutni az ionoszférán, viszont ezekre a hullámokra nincs hatással a Van Allen övezet.

A pólusok közelében, ahol a Föld mágneses erővonalai mind a talajra, mind az ionoszférára közel merőlegesek, az alacsony frekvenciás rádióhullámok szokatlanul viselkednek. Az ionoszféra a mágneses pólusok közelében anizotróp közegként viselkedik, és a benne terjedő rádióhullámokat két részre bontja, ún. szokásos és nem szokásos összetevőkre.

Ilyen körülmények között kimutatható, hogy egy adott határfrekvencia alatt az ionoszféra törésmutatója nem válik nullává. Ez a rádióhullámoknak az ionoszférába való behatolására utal.