„Friedrich Ferdinand von Beust” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kieg. a német wiki alapján |
|||
(11 közbenső módosítás, amit 10 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{ |
{{Vezető infobox |
||
| |
| név =Friedrich Ferdinand von Beust |
||
| kép = Friedrich Ferdinand Beust.jpg |
|||
⚫ | |||
| képméret = 220px |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
| állam =Az Osztrák–Magyar Monarchia közös |
|||
| város = |
|||
| sorszám = |
|||
| megnevezés = külügyminisztere |
|||
| terminus kezdete =[[1867]]. [[december 24.]] |
|||
| terminus vége =[[1871]]. [[november 14.]] |
|||
| alelnök = |
|||
| helyettes = |
|||
| uralkodó = |
|||
| elnök = |
|||
| főnöke-neve = |
|||
| főnöke-tisztsége = |
|||
| előd =[[Batthyány Kázmér]] (1849-ben) |
|||
| utód =[[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyula]] |
|||
| szavazatszám = |
|||
| állam2 = |
|||
⚫ | |||
| sorszám2 = |
|||
| megnevezés2 = |
|||
| terminus kezdete2= |
|||
| terminus vége2 = |
|||
| alelnök2 = |
|||
| helyettes2 = |
|||
| uralkodó2 = |
|||
| elnök2 = |
|||
| főnöke-neve2 = |
|||
| főnöke-tisztsége2= |
|||
| előd2 = <!-- Wikidatából --> |
|||
| utód2 = <!-- Wikidatából --> |
|||
| állam3 = |
|||
| sorszám3 = |
|||
| megnevezés3 = |
|||
| uralkodó3 = |
|||
| terminus kezdete3= |
|||
| terminus vége3 = |
|||
| előd3 = <!-- Wikidatából --> |
|||
| utód3 = <!-- Wikidatából --> |
|||
| állam4 = |
|||
| sorszám4 = |
|||
| megnevezés4 = |
|||
| terminus kezdete4= |
|||
| terminus vége4 = |
|||
| előd4 = <!-- Wikidatából --> |
|||
| utód4 = <!-- Wikidatából --> |
|||
| születési név = |
|||
| születési hely = |
|||
| születési dátum = |
|||
| halálozási hely = |
|||
| halálozási dátum = |
|||
| sírhely = <!-- Wikidatából --> |
|||
| szülei = <!-- Wikidatából --> |
|||
| házastárs = <!-- Wikidatából --> |
|||
| élettárs = <!-- Wikidatából --> |
|||
| gyermekei = <!-- Wikidatából --> |
|||
| párt = <!-- Wikidatából --> |
|||
| választókerület = |
|||
| foglalkozás = <!-- Wikidatából --> |
|||
| iskolái = <!-- Wikidatából --> |
|||
| halál oka = <!-- Wikidatából --> |
|||
| vallás = <!-- Wikidatából --> |
|||
| aláírás = <!-- Wikidatából --> |
|||
| wikicommons = <!-- Wikidatából --> |
|||
| lábjegyzet = |
|||
}} |
|||
⚫ | |||
⚫ | '''Friedrich Ferdinand von Beust''' gróf ([[Drezda]], [[1809]]. [[január 13.]] – [[Sankt Andrä-Wördern]], [[1886]]. [[október 24.]]) szászországi, majd ausztriai politikus, 1858–1866 között a [[Szász Királyság]] miniszterelnöke, 1866–1871 között az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] külügyminisztere, majd [[1867]]. [[február 7.]] – [[1867]]. [[december 30.]] között Ausztria–Magyarország első „közös” miniszterelnöke. Visszahívása után 1871–1878 között a Monarchia londoni, majd 1878–1882 között párizsi nagykövete. |
||
== Családja == |
== Családja == |
||
A Beust ősrégi német nemesi család, amely 1777-ben kapta meg a német birodalmi grófi rangot. Két ága közül az idősebb grófi, szászországi ág, amelynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, a másik az ifjabb, osztrák ág, amely 1868. december 5-én kapta a grófi rangot. |
A Beust ősrégi német nemesi család, amely 1777-ben kapta meg a német birodalmi grófi rangot. Két ága közül az idősebb grófi, szászországi ág, amelynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, a másik az ifjabb, osztrák ág, amely 1868. december 5-én kapta a grófi rangot. |
||
Friedrich Karl Leopold Freiherr von Beust (1779–1845) és Erdmuthe Wilhelmine von Carlowitz (1774–1854) fia. Bátyja [[Friedrich Constantin von Beust]]{{wd|Q1458769}} mineralógus és jogász volt. |
|||
1843-ban feleségül vette Theresa Mechthildis Carolina Johanna von Jordan bárónőt (1817–1886), akitől négy gyermeke született: |
|||
* Friedrich (1844–?), |
|||
* Marie (1845–1926), |
|||
* Adolph (1848–?), |
|||
* Heinrich (1855–?). |
|||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
Legelőbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. Amikor azonban a júliusi forradalom behatása alatt [[ |
Legelőbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. Amikor azonban a júliusi forradalom behatása alatt [[Szász Királyság|Szászországban]] is [[Liberalizmus|liberális]] alkotmány jött létre, az udvarnál nyert alkalmazást és 1831-től diplomáciai téren szolgált. Mint követségi titkár működött Berlinben és Párizsban, majd mint ügyvivő Münchenben és Londonban. Az 1848. évi szabadságharc idején Berlinben képviselte királyát. |
||
1849. februárban Szászország külügyminisztere lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyűlés ellen és amikor Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, Beust porosz segítséget kért, amellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de amikor látta, hogy Ausztria újra megerősödik, a szövetségtől elállt, és mindenképpen azon volt, hogy visszaállítsák a régi német szövetséget, amely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta Beustnak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását megakadályozni úgy, hogy kivonja ezeket a közepes és kisebb államok befolyása alól, és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő súlyt képviselhessenek (triász). A belügyeket konzervatív szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson. |
1849. februárban Szászország külügyminisztere lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyűlés ellen és amikor Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, Beust porosz segítséget kért, amellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de amikor látta, hogy Ausztria újra megerősödik, a szövetségtől elállt, és mindenképpen azon volt, hogy visszaállítsák a régi német szövetséget, amely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta Beustnak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását megakadályozni úgy, hogy kivonja ezeket a közepes és kisebb államok befolyása alól, és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő súlyt képviselhessenek (triász). A belügyeket konzervatív szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson. |
||
A [[krími háború]] idején a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel Beust a német szabadságot, és különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértésben az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864). |
A [[krími háború]] idején a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel Beust a német szabadságot, és különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértésben az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864). |
||
Nagyon rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, ám amikor 1866 nyarán [[porosz–osztrák–olasz háború|kenyértörésre]] került a dolog, az osztrák oldalra állt. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] Beustot Párizsba küldte, hogy [[III. Napóleon francia császár|Napóleon császár]]t beavatkozásra bírja (sikertelenül), majd pedig októberben kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének. |
Nagyon rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, ám amikor 1866 nyarán [[porosz–osztrák–olasz háború|kenyértörésre]] került a dolog, az osztrák oldalra állt. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] Beustot Párizsba küldte, hogy [[III. Napóleon francia császár|Napóleon császár]]t beavatkozásra bírja (sikertelenül), majd pedig októberben kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének. |
||
Külföldinek, protestánsnak meghívása az elsőrendű posztra, önmagában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. Beust mindenekelőtt a magyar [[kiegyezés]]t vette munkába. Meglátogatta [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák]]ot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egy ideig nagyon népszerű volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvű minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külpolitikában közeledést keresett egy ideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a [[Török porta|porta]] ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium (=kormány) megengedhetőnek találta. A miniszterelnöknek, [[Karl von Auersperg|Auersperg]] hercegnek tudtán kívül alkudozni kezdett a csehekkel, emiatt a miniszterelnök lemondott. |
Külföldinek, protestánsnak meghívása az elsőrendű posztra, önmagában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. Beust mindenekelőtt a magyar [[kiegyezés]]t vette munkába. Meglátogatta [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák]]ot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egy ideig nagyon népszerű volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvű minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külpolitikában közeledést keresett egy ideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a [[Török porta|porta]] ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium (=kormány) megengedhetőnek találta. A miniszterelnöknek, [[Karl von Auersperg|Auersperg]] hercegnek tudtán kívül alkudozni kezdett a csehekkel, emiatt a miniszterelnök lemondott. |
||
A [[porosz–francia háború]]ba a monarchia nem avatkozhatott be, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös fellépéssel mérsékeljék. Ekkor írta Beust: ''„Je ne vois plus d’Europe”. (Nem látok már Európát).'' Egy ideig teljes mértékben bírta a kegyét és bizalmát az uralkodónak, aki őt a [[kiegyezés]] után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizalom megrendült, amikor Ausztriában [[Hohenwart]] gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett felül, akikkel Beust nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a [[konkordátum]] felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871. november 6). Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarchia külügyeinek vezetését, amikor a monarchia politikájának a Németországgal való barátság volt a legfőbb támpontja. Helyébe [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|id. Andrássy Gyula]] gróf lépett. Beust Párizsba ment nagykövetnek, onnét 1878-ban Londonba tették át. 1882-ben nyugdíjazták. |
A [[porosz–francia háború]]ba a monarchia nem avatkozhatott be, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös fellépéssel mérsékeljék. Ekkor írta Beust: ''„Je ne vois plus d’Europe”. (Nem látok már Európát).'' Egy ideig teljes mértékben bírta a kegyét és bizalmát az uralkodónak, aki őt a [[kiegyezés]] után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizalom megrendült, amikor Ausztriában [[Hohenwart]] gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett felül, akikkel Beust nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a [[konkordátum]] felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871. november 6). Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarchia külügyeinek vezetését, amikor a monarchia politikájának a Németországgal való barátság volt a legfőbb támpontja. Helyébe [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|id. Andrássy Gyula]] gróf lépett. Beust Párizsba ment nagykövetnek, onnét 1878-ban Londonba tették át. 1882-ben nyugdíjazták. |
||
== Emlékiratai == |
== Emlékiratai == |
||
31. sor: | 109. sor: | ||
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Beust|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/013/pc001302.html#5}} |
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Beust|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/013/pc001302.html#5}} |
||
* {{MNL|3|782}} |
* {{MNL|3|782}} |
||
== További információk == |
|||
*[[Kónyi Manó]]: ''Beust és Andrássy 1870- és 1871-ben''; Franklin, Bp., 1890 (''Olcsó könyvtár'') |
|||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[ |
* [[Ausztria kormányfőinek listája]] |
||
* [[Magyarország kormányfőinek listája]] |
* [[Magyarország kormányfőinek listája]] |
||
42. sor: | 123. sor: | ||
}} |
}} |
||
{{Az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterei}} |
|||
{{Magyarország külügyminiszterei}} |
{{Magyarország külügyminiszterei}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{Portál|Politika}} |
{{Portál|Politika}} |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei]] |
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei]] |
||
[[Kategória:Az |
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterei]] |
||
[[Kategória:Szászok]] |
[[Kategória:Szászok]] |
||
[[Kategória:Drezdaiak]] |
[[Kategória:Drezdaiak]] |
||
54. sor: | 136. sor: | ||
[[Kategória:1886-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1886-ban elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:Ausztria miniszterelnökei]] |
[[Kategória:Ausztria miniszterelnökei]] |
||
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia franciaországi nagykövetei]] |
A lap jelenlegi, 2024. január 13., 10:30-kori változata
Friedrich Ferdinand von Beust | |
Josef Kriehuber litográfiája, 1867 | |
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere | |
Hivatali idő 1867. december 24. – 1871. november 14. | |
Előd | Batthyány Kázmér (1849-ben) |
Utód | Andrássy Gyula |
Született | 1809. január 13.[1][2][3][4][5] Drezda[6] |
Elhunyt | 1886. október 24. (77 évesen)[1][3][4][5] Sankt Andrä-Wördern |
Sírhely | matzleinsdorfi evangélikus temető |
Házastársa | Mathilde von Beust |
Foglalkozás |
|
Iskolái | |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Ferdinand von Beust témájú médiaállományokat. |
Friedrich Ferdinand von Beust gróf (Drezda, 1809. január 13. – Sankt Andrä-Wördern, 1886. október 24.) szászországi, majd ausztriai politikus, 1858–1866 között a Szász Királyság miniszterelnöke, 1866–1871 között az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere, majd 1867. február 7. – 1867. december 30. között Ausztria–Magyarország első „közös” miniszterelnöke. Visszahívása után 1871–1878 között a Monarchia londoni, majd 1878–1882 között párizsi nagykövete.
Családja[szerkesztés]
A Beust ősrégi német nemesi család, amely 1777-ben kapta meg a német birodalmi grófi rangot. Két ága közül az idősebb grófi, szászországi ág, amelynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, a másik az ifjabb, osztrák ág, amely 1868. december 5-én kapta a grófi rangot.
Friedrich Karl Leopold Freiherr von Beust (1779–1845) és Erdmuthe Wilhelmine von Carlowitz (1774–1854) fia. Bátyja Friedrich Constantin von Beust mineralógus és jogász volt.
1843-ban feleségül vette Theresa Mechthildis Carolina Johanna von Jordan bárónőt (1817–1886), akitől négy gyermeke született:
- Friedrich (1844–?),
- Marie (1845–1926),
- Adolph (1848–?),
- Heinrich (1855–?).
Életpályája[szerkesztés]
Legelőbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. Amikor azonban a júliusi forradalom behatása alatt Szászországban is liberális alkotmány jött létre, az udvarnál nyert alkalmazást és 1831-től diplomáciai téren szolgált. Mint követségi titkár működött Berlinben és Párizsban, majd mint ügyvivő Münchenben és Londonban. Az 1848. évi szabadságharc idején Berlinben képviselte királyát.
1849. februárban Szászország külügyminisztere lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyűlés ellen és amikor Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, Beust porosz segítséget kért, amellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de amikor látta, hogy Ausztria újra megerősödik, a szövetségtől elállt, és mindenképpen azon volt, hogy visszaállítsák a régi német szövetséget, amely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta Beustnak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását megakadályozni úgy, hogy kivonja ezeket a közepes és kisebb államok befolyása alól, és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő súlyt képviselhessenek (triász). A belügyeket konzervatív szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson.
A krími háború idején a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel Beust a német szabadságot, és különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértésben az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864).
Nagyon rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, ám amikor 1866 nyarán kenyértörésre került a dolog, az osztrák oldalra állt. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. Ferenc József Beustot Párizsba küldte, hogy Napóleon császárt beavatkozásra bírja (sikertelenül), majd pedig októberben kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének.
Külföldinek, protestánsnak meghívása az elsőrendű posztra, önmagában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. Beust mindenekelőtt a magyar kiegyezést vette munkába. Meglátogatta Deákot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egy ideig nagyon népszerű volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvű minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külpolitikában közeledést keresett egy ideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a porta ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium (=kormány) megengedhetőnek találta. A miniszterelnöknek, Auersperg hercegnek tudtán kívül alkudozni kezdett a csehekkel, emiatt a miniszterelnök lemondott.
A porosz–francia háborúba a monarchia nem avatkozhatott be, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös fellépéssel mérsékeljék. Ekkor írta Beust: „Je ne vois plus d’Europe”. (Nem látok már Európát). Egy ideig teljes mértékben bírta a kegyét és bizalmát az uralkodónak, aki őt a kiegyezés után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizalom megrendült, amikor Ausztriában Hohenwart gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett felül, akikkel Beust nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a konkordátum felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871. november 6). Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarchia külügyeinek vezetését, amikor a monarchia politikájának a Németországgal való barátság volt a legfőbb támpontja. Helyébe id. Andrássy Gyula gróf lépett. Beust Párizsba ment nagykövetnek, onnét 1878-ban Londonba tették át. 1882-ben nyugdíjazták.
Emlékiratai[szerkesztés]
Utolsó éveit birtokára visszavonulva, emlékiratai szerkesztésével töltötte. Emlékiratai egy évvel a halála után, 1887-ben meg is jelentek Friedrich Ferdinand Graf v. Beust, „Erinnerungen und Aufzeichnungen. Aus drei Viertel-Jarhunderten” cím alatt (2 kötet).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Beust, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 782. o. ISBN 963-05-6821-7
További információk[szerkesztés]
- Kónyi Manó: Beust és Andrássy 1870- és 1871-ben; Franklin, Bp., 1890 (Olcsó könyvtár)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Elődje: Batthyány Kázmér |
|
Utódja: id. Andrássy Gyula |