Ugrás a tartalomhoz

„Friedrich Ferdinand von Beust” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
interwiki:
kieg. a német wiki alapján
 
(46 közbenső módosítás, amit 30 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Vezető infobox
'''Ferdinand Freiherr von Beust''' (eredeti nevén '''Friedrich Ferdinand von Beust''' gróf) ([[Drezda]], [[1809]]. [[január 13.]] - [[Altenburg]], [[1886]]. [[október 24.]]) német (szász) és osztrák politikus, szász miniszterelnök, majd az Osztrák-magyar Monarchia külügyminisztere, [[1867]]. [[február 7]]. -[[1867]].[[december 30]]. között miniszterelnöke.
| név =Friedrich Ferdinand von Beust
[[kép:Friedrich Ferdinand von Beust 1860.jpg|180 px|right|Von Beust 1860 körül]]
| kép = Friedrich Ferdinand Beust.jpg
[[Kép:Friedrich Ferdinand Beust.jpg|thumb|Friedrich Ferdinand Freiherr von Beust, [[Josef Kriehuber]] litográfiája, 1867]]
| képméret = 220px
| képaláírás =[[Josef Kriehuber]] litográfiája, 1867
| állam =Az Osztrák–Magyar Monarchia közös
| város =
| sorszám =
| megnevezés = külügyminisztere
| terminus kezdete =[[1867]]. [[december 24.]]
| terminus vége =[[1871]]. [[november 14.]]
| alelnök =
| helyettes =
| uralkodó =
| elnök =
| főnöke-neve =
| főnöke-tisztsége =
| előd =[[Batthyány Kázmér]] (1849-ben)
| utód =[[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyula]]
| szavazatszám =


| állam2 =
==Családja==
| sorszám2 =
A Beust ősrégi német nemesi család, amely 1777-ben kapta meg a német birodalmi grófi rangot. Két ága közül az idősebb grófi, szászországi ág, amelynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, a másik az ifjabb, osztrák ág, amely 1868. december 5-én kapta a grófi rangot.
| megnevezés2 =
==Életpályája==
| terminus kezdete2=
Legelőbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. Amikor azonban a júliusi forradalom behatása alatt [[Szászország]]ban is [[liberális]] alkotmány jött létre, az udvarnál nyert alkalmazást és 1831 óta diplomáciai téren szolgált. Mint követségi titkár működött Berlinben és Párizsban, majd mint ügyvivő Münchenben és Londonban. Az 1848. évi szabadságharc idején Berlinben képviselte királyát. 1849. februárban szász külügyminiszter lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyűlés ellen és amikor Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, Beust porosz segítséget kért, amellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de midőn látta, hogy Ausztria újra megerősödik, a szövetségtől elállott, és mindenképpen azon volt, hogy visszaállítsák a régi német szövetséget, amely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta Beustnak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását azáltal akadályozni meg, hogy a közép s kisebb államok befolyásai alól kivonassanak. és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő súlyt vessenek a latba (triász). A belügyeket konzervatív szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson. A krimi háború idején a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel Beust a német szabadságot, és különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértésben az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864). Nagyon rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, ám amikor 1866 nyarán kenyértörésre került a dolog, az osztrák oldalra állt. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. Ferenc József Beustot Párizsba küldte, hogy Napóleon császárt beavatkozásra bírja, majd pedig októberben kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének.
| terminus vége2 =
Külföldinek, protestánsnak meghívása az elsőrendű posztra, önmagában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. Beust mindenekelőtt a magyar kiegyezést vette munkába. Meglátogatta Deákot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egy ideig nagyon népszerű volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvű minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külpolitikában közeledést keresett egy ideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a porta ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium (=kormány) megengedhetőnek találta. A miniszterelnöknek, Auersperg hercegnek a tudtán kívül alkudozni kezdett a csehekkel, ami ezt visszalépésre kényszerítette. A francia-porosz háborúba a monarchia nem avatkozhatott, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös fellépéssel mérsékeljék. Ekkor írta Beust: „Je ne vois plus d'Europe”. (Nem látok már Európát). Egy ideig teljes mértékben bírta a kegyét és bizalmát az uralkodónak, aki őt a [[kiegyezés]] után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizalom megrendült, amikor Ausztriában [[Hohenwart]] gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett felül, akikkel Beust nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a [[konkordátum]] felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871. november 6). Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarchia külügyeinek vezetését, amikor a monarchia politikájának a Németországgal való barátság volt a legfőbb támpontja. Helyébe [[id. Andrássy Gyula]] gróf lépett. Beust Párizsba ment nagykövetnek, onnét 1878-ban Londonba tették át. 1882-ben nyugdíjazták.
| alelnök2 =
==Emlékiratai==
| helyettes2 =
Utolsó éveit birtokára visszavonulva, emlékiratai szerkesztésével töltötte. Emlékiratai egy évvel a halála után, 1887-ben meg is jelentek Friedrich Ferdinand Graf v. Beust, „Erinnerungen und Aufzeichnungen. Aus drei Viertel-Jarhunderten” cím alatt (2 kötet).
| uralkodó2 =
| elnök2 =
| főnöke-neve2 =
| főnöke-tisztsége2=
| előd2 = <!-- Wikidatából -->
| utód2 = <!-- Wikidatából -->


| állam3 =
==Források==
| sorszám3 =
* A Pallas Nagy Lexikona
| megnevezés3 =
* Magyar Nagylexikon
| uralkodó3 =
| terminus kezdete3=
| terminus vége3 =
| előd3 = <!-- Wikidatából -->
| utód3 = <!-- Wikidatából -->


| állam4 =
==Lásd még==
| sorszám4 =
* [[Osztrák miniszterelnökök listája]]
| megnevezés4 =
[[en:Count Friedrich Ferdinand von Beust]]
| terminus kezdete4=
[[cs:Friedrich Ferdinand von Beust]]
| terminus vége4 =
[[de:Friedrich Ferdinand von Beust]]
| előd4 = <!-- Wikidatából -->
[[fr:Friedrich Ferdinand Graf Beust]]
| utód4 = <!-- Wikidatából -->
[[no:Friedrich Ferdinand von Beust]]

[[pl:Friedrich von Beust]]
| születési név =
[[sl:Friedrich Ferdinand von Beust]]
| születési hely =
[[sv:Friedrich Ferdinand von Beust]]
| születési dátum =
| halálozási hely =
| halálozási dátum =
| sírhely = <!-- Wikidatából -->
| szülei = <!-- Wikidatából -->
| házastárs = <!-- Wikidatából -->
| élettárs = <!-- Wikidatából -->
| gyermekei = <!-- Wikidatából -->
| párt = <!-- Wikidatából -->
| választókerület =
| foglalkozás = <!-- Wikidatából -->
| iskolái = <!-- Wikidatából -->
| halál oka = <!-- Wikidatából -->
| vallás = <!-- Wikidatából -->
| aláírás = <!-- Wikidatából -->
| wikicommons = <!-- Wikidatából -->
| lábjegyzet =
}}

[[Fájl:Friedrich Ferdinand von Beust 1860.jpg|thumb|right|Friedrich Ferdinand von Beust, 1860 körül]]

'''Friedrich Ferdinand von Beust''' gróf ([[Drezda]], [[1809]]. [[január 13.]] – [[Sankt Andrä-Wördern]], [[1886]]. [[október 24.]]) szászországi, majd ausztriai politikus, 1858–1866 között a [[Szász Királyság]] miniszterelnöke, 1866–1871 között az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] külügyminisztere, majd [[1867]]. [[február 7.]] – [[1867]]. [[december 30.]] között Ausztria–Magyarország első „közös” miniszterelnöke. Visszahívása után 1871–1878 között a Monarchia londoni, majd 1878–1882 között párizsi nagykövete.

== Családja ==
A Beust ősrégi német nemesi család, amely 1777-ben kapta meg a német birodalmi grófi rangot. Két ága közül az idősebb grófi, szászországi ág, amelynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, a másik az ifjabb, osztrák ág, amely 1868. december 5-én kapta a grófi rangot.

Friedrich Karl Leopold Freiherr von Beust (1779–1845) és Erdmuthe Wilhelmine von Carlowitz (1774–1854) fia. Bátyja [[Friedrich Constantin von Beust]]{{wd|Q1458769}} mineralógus és jogász volt.

1843-ban feleségül vette Theresa Mechthildis Carolina Johanna von Jordan bárónőt (1817–1886), akitől négy gyermeke született:
* Friedrich (1844–?),
* Marie (1845–1926),
* Adolph (1848–?),
* Heinrich (1855–?).

== Életpályája ==
Legelőbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. Amikor azonban a júliusi forradalom behatása alatt [[Szász Királyság|Szászországban]] is [[Liberalizmus|liberális]] alkotmány jött létre, az udvarnál nyert alkalmazást és 1831-től diplomáciai téren szolgált. Mint követségi titkár működött Berlinben és Párizsban, majd mint ügyvivő Münchenben és Londonban. Az 1848. évi szabadságharc idején Berlinben képviselte királyát.

1849. februárban Szászország külügyminisztere lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyűlés ellen és amikor Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, Beust porosz segítséget kért, amellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de amikor látta, hogy Ausztria újra megerősödik, a szövetségtől elállt, és mindenképpen azon volt, hogy visszaállítsák a régi német szövetséget, amely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta Beustnak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását megakadályozni úgy, hogy kivonja ezeket a közepes és kisebb államok befolyása alól, és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő súlyt képviselhessenek (triász). A belügyeket konzervatív szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson.

A [[krími háború]] idején a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel Beust a német szabadságot, és különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértésben az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864).

Nagyon rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, ám amikor 1866 nyarán [[porosz–osztrák–olasz háború|kenyértörésre]] került a dolog, az osztrák oldalra állt. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] Beustot Párizsba küldte, hogy [[III. Napóleon francia császár|Napóleon császár]]t beavatkozásra bírja (sikertelenül), majd pedig októberben kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének.

Külföldinek, protestánsnak meghívása az elsőrendű posztra, önmagában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. Beust mindenekelőtt a magyar [[kiegyezés]]t vette munkába. Meglátogatta [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák]]ot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egy ideig nagyon népszerű volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvű minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külpolitikában közeledést keresett egy ideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a [[Török porta|porta]] ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium (=kormány) megengedhetőnek találta. A miniszterelnöknek, [[Karl von Auersperg|Auersperg]] hercegnek tudtán kívül alkudozni kezdett a csehekkel, emiatt a miniszterelnök lemondott.

A [[porosz–francia háború]]ba a monarchia nem avatkozhatott be, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös fellépéssel mérsékeljék. Ekkor írta Beust: ''„Je ne vois plus d’Europe”. (Nem látok már Európát).'' Egy ideig teljes mértékben bírta a kegyét és bizalmát az uralkodónak, aki őt a [[kiegyezés]] után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizalom megrendült, amikor Ausztriában [[Hohenwart]] gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett felül, akikkel Beust nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a [[konkordátum]] felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871. november 6). Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarchia külügyeinek vezetését, amikor a monarchia politikájának a Németországgal való barátság volt a legfőbb támpontja. Helyébe [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|id. Andrássy Gyula]] gróf lépett. Beust Párizsba ment nagykövetnek, onnét 1878-ban Londonba tették át. 1882-ben nyugdíjazták.

== Emlékiratai ==
Utolsó éveit birtokára visszavonulva, emlékiratai szerkesztésével töltötte. Emlékiratai egy évvel a halála után, 1887-ben meg is jelentek Friedrich Ferdinand Graf v. Beust, ''„Erinnerungen und Aufzeichnungen. Aus drei Viertel-Jarhunderten”'' cím alatt (2 kötet).

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Források ==
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Beust|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/013/pc001302.html#5}}
* {{MNL|3|782}}

== További információk ==
*[[Kónyi Manó]]: ''Beust és Andrássy 1870- és 1871-ben''; Franklin, Bp., 1890 (''Olcsó könyvtár'')

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Ausztria kormányfőinek listája]]
* [[Magyarország kormányfőinek listája]]

{{OMM külügyminisztere
|előző=[[Batthyány Kázmér]]
|következő=[[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|id. Andrássy Gyula]]
|évek=1867. december 24. – 1871. november 14.
}}

{{Az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterei}}
{{Magyarország külügyminiszterei}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Politika}}

{{DEFAULTSORT:Beust Friedrichferdinand}}
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei]]
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterei]]
[[Kategória:Szászok]]
[[Kategória:Drezdaiak]]
[[Kategória:1809-ben született személyek]]
[[Kategória:1886-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Ausztria miniszterelnökei]]
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia franciaországi nagykövetei]]

A lap jelenlegi, 2024. január 13., 10:30-kori változata

Friedrich Ferdinand von Beust
Josef Kriehuber litográfiája, 1867
Josef Kriehuber litográfiája, 1867
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere
Hivatali idő
1867. december 24. – 1871. november 14.
ElődBatthyány Kázmér (1849-ben)
UtódAndrássy Gyula
Született1809. január 13.[1][2][3][4][5]
Drezda[6]
Elhunyt1886. október 24. (77 évesen)[1][3][4][5]
Sankt Andrä-Wördern
Sírhelymatzleinsdorfi evangélikus temető
HázastársaMathilde von Beust
Foglalkozás
Iskolái
Díjak
  • Bécs város díszpolgára (1867)
  • České Budějovice díszpolgára
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1867. április 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Ferdinand von Beust témájú médiaállományokat.
Friedrich Ferdinand von Beust, 1860 körül

Friedrich Ferdinand von Beust gróf (Drezda, 1809. január 13. – Sankt Andrä-Wördern, 1886. október 24.) szászországi, majd ausztriai politikus, 1858–1866 között a Szász Királyság miniszterelnöke, 1866–1871 között az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere, majd 1867. február 7. – 1867. december 30. között Ausztria–Magyarország első „közös” miniszterelnöke. Visszahívása után 1871–1878 között a Monarchia londoni, majd 1878–1882 között párizsi nagykövete.

Családja[szerkesztés]

A Beust ősrégi német nemesi család, amely 1777-ben kapta meg a német birodalmi grófi rangot. Két ága közül az idősebb grófi, szászországi ág, amelynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, a másik az ifjabb, osztrák ág, amely 1868. december 5-én kapta a grófi rangot.

Friedrich Karl Leopold Freiherr von Beust (1779–1845) és Erdmuthe Wilhelmine von Carlowitz (1774–1854) fia. Bátyja Friedrich Constantin von Beust(wd) mineralógus és jogász volt.

1843-ban feleségül vette Theresa Mechthildis Carolina Johanna von Jordan bárónőt (1817–1886), akitől négy gyermeke született:

  • Friedrich (1844–?),
  • Marie (1845–1926),
  • Adolph (1848–?),
  • Heinrich (1855–?).

Életpályája[szerkesztés]

Legelőbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. Amikor azonban a júliusi forradalom behatása alatt Szászországban is liberális alkotmány jött létre, az udvarnál nyert alkalmazást és 1831-től diplomáciai téren szolgált. Mint követségi titkár működött Berlinben és Párizsban, majd mint ügyvivő Münchenben és Londonban. Az 1848. évi szabadságharc idején Berlinben képviselte királyát.

1849. februárban Szászország külügyminisztere lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyűlés ellen és amikor Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, Beust porosz segítséget kért, amellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de amikor látta, hogy Ausztria újra megerősödik, a szövetségtől elállt, és mindenképpen azon volt, hogy visszaállítsák a régi német szövetséget, amely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta Beustnak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását megakadályozni úgy, hogy kivonja ezeket a közepes és kisebb államok befolyása alól, és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő súlyt képviselhessenek (triász). A belügyeket konzervatív szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson.

A krími háború idején a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel Beust a német szabadságot, és különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértésben az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864).

Nagyon rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, ám amikor 1866 nyarán kenyértörésre került a dolog, az osztrák oldalra állt. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. Ferenc József Beustot Párizsba küldte, hogy Napóleon császárt beavatkozásra bírja (sikertelenül), majd pedig októberben kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének.

Külföldinek, protestánsnak meghívása az elsőrendű posztra, önmagában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. Beust mindenekelőtt a magyar kiegyezést vette munkába. Meglátogatta Deákot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egy ideig nagyon népszerű volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvű minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külpolitikában közeledést keresett egy ideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a porta ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium (=kormány) megengedhetőnek találta. A miniszterelnöknek, Auersperg hercegnek tudtán kívül alkudozni kezdett a csehekkel, emiatt a miniszterelnök lemondott.

A porosz–francia háborúba a monarchia nem avatkozhatott be, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös fellépéssel mérsékeljék. Ekkor írta Beust: „Je ne vois plus d’Europe”. (Nem látok már Európát). Egy ideig teljes mértékben bírta a kegyét és bizalmát az uralkodónak, aki őt a kiegyezés után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizalom megrendült, amikor Ausztriában Hohenwart gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett felül, akikkel Beust nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a konkordátum felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871. november 6). Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarchia külügyeinek vezetését, amikor a monarchia politikájának a Németországgal való barátság volt a legfőbb támpontja. Helyébe id. Andrássy Gyula gróf lépett. Beust Párizsba ment nagykövetnek, onnét 1878-ban Londonba tették át. 1882-ben nyugdíjazták.

Emlékiratai[szerkesztés]

Utolsó éveit birtokára visszavonulva, emlékiratai szerkesztésével töltötte. Emlékiratai egy évvel a halála után, 1887-ben meg is jelentek Friedrich Ferdinand Graf v. Beust, „Erinnerungen und Aufzeichnungen. Aus drei Viertel-Jarhunderten” cím alatt (2 kötet).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kónyi Manó: Beust és Andrássy 1870- és 1871-ben; Franklin, Bp., 1890 (Olcsó könyvtár)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Elődje:
Batthyány Kázmér
Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
1867. december 24. – 1871. november 14.
 Utódja:
id. Andrássy Gyula
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Ferdinand_von_Beust&oldid=26788076”