Ugrás a tartalomhoz

Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 213.134.20.231 (vitalap) 2007. március 26., 22:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Figyelem radírok, remélem ez nem jogsértő!)

Az általánosan elfogadott nyelvészeti álláspont szerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor nyelvrokonság elmélete jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia – és szerte a világban a tudományos közélet – által elfogadott nézet. A magyar nyelv rokonságára vonatkozóan ezen kívül több alternatív elmélet is létezik; ezek többségét azonban a szakképesített nyelvészek áltudományosnak minősítik.

A magyar nyelv rokonításának története

A magyar irodalom néhány jeles képvilelőjének véleménye a Finnugor nyelvrokonságról

  • Jókai Mór ekképp vélekedett a kérdésről:

„Én szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem is volt soha.” (Acél József: Szittya görög eredetünk. Turán Printing, 1975. Első kiadás 1926. Budapest.)

  • Arany János Az Ortológusokra című költeményében vette papírra meggyőződését ezen kiváló „nyelvtudósokról”:
      I.De mivel verba valent usu,
      Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
      (1877)

      II.Kisütik, hogy a magyar nyelv
      Nincs, nem is lesz, nem is volt;
      Ami új van benne, mind rossz,
      Ami régi, az meg tót.
      (1878 körül)

      III.Motto: Üsd, nem anyád!
      Közmondás.
      Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat élvész?
      Tartozik ez terád?...Egy bizonyos: nem anyád!	
      (1879. jún.)

      IV.A NAGY MUNKA
      Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál
      Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
      Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’
      Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón.
      S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,
      Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
      Perzsa, tatár, török, és amit száz évig az átkos
      Újító szellem vak dühe fúrt faragott.
      E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
      Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
     (1881 vagy 1882)

     V.Ahogy indult a nyelvészet árja:
     Árpád nyelve csak ferdített árja.

     VI.Ezután már hát hiába
     Küldtök vissza Ázsiába,
     Illünk az orosz igába, 
     A nagy Szláviába.

     VII.Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
     Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt.
     Kapod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,
     Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.

     VIII.KI VAN
     Azon hírre, hogy ezt ’aus ist’-nek (vége van) olvasták
     Nálam s megakarják támadni
     Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,
     Nyelvőr! Nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.

     IX.Oh Búdenc, Búdenc! Magad is már mennyire túlmensz,
     Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.
     (Az utolsó évekből)

(Arany János összes költeményei, Magyar Helikon 1966. 513-515. oldal )

  • Ady Endre a Tudósok hete című verse:
           Urak és hölgyek, tudják-é mi a’,
           Ha ünnepel az Akadémia?...
           Nincs akkor ankett, nincs akkor bankett,
           E szent intézmény részvényese bank lett,
           
           Megállapítják, hogy áll a mérleg,
           Szépen kiosztják a nyereséget.
           Részvény szerint jut minden tag úrra,
           Több, mint angol jut egy árva búrra...

           Ekkor megnézik, hogyan áll a lista,
           Bejön egypár új akadémista.
           E díszes tisztet olyanoknak osztják,
           Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák,
           
           És a cseremisz mit szokott enni...
           De túl okosnak nem szabad lenni!...
           Urak és hölgyek, tudják-é, mi a’:
           Így ünnepel az Akadémia...
  • Szabó Dezső véleménye se volt jobb a finnugor nyelvészetről, vagy akár a nyelvészekről.

Íme két idézet az Életeim című művéből: „Most eltekintve a felhozott esetleges példáktól, úgy látom, hogy az egész finnugor nyelvészet egy vak sikátorban mozog. És máig is megdönthetetlenre alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy a magyaroknak fajilag semmi köze sincs a finnugor népekhez.” A következő bekezdésben pedig az alábbi olvasható: „De máig is meggyőződésem, hogy a magyarságnak és a magyar nyelvnek származását és múltját egészen más stratégiával kellene kutatnunk. Az, hogy egyes személy, bármily okból, finnugor nyelvész lesz, lát, amit lát, nem lát, amit nem lát a maga elhatárolt horizontjában: nem jelenthet utat a teljes megismerés felé.” (Életeim, Kriterion. Bukarest 1982. I. kötet. 648. oldal.) Az idézeteket minősítse az olvasóközönség. Megjegyezendő, hogy Szabó Dezső is szóvá teszi; babér csak annak terem, aki ebben a „vak sikátorban mozog”.


A finnugor nyelvrokonság elméletének története

A finnugor nyelvrokonság gondolatát először Szamosközy István történetíró vetette fel a 16. században. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel. 1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a finn és magyar közti hasonló szavakról. A német Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására.

A finnugor nyelvrokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között. A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovits János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról. 1790 körül Göttingában a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel a német Schlözer befolyására tanulmányt írt Affinitas címmel, melyben a magyar és az északi nyelvek hasonlóságát ecsetelte.

A következő lépés Hunfalvy Pál 1851-es akadémiai bejutása volt, aki barátját, a német Budenz Józsefet Magyarországra hívta Göttingából. Budenz mintegy 20 éven keresztül a finnugrisztika legnagyobb magyarországi szaktekintélyének számított, és nagyban hozzájárult az elmélet elterjesztéséhez.

Budenz Vámbéry Árminnal folytatott vitája (lásd alább), a híres ugor-török konfliktus óta, melyben a magyar nyelv származása cáfolhatatlanul bebizonyosodott, a nyelvtudomány mérvadó képviselõi közül az elméletet senki nem vonja kétségbe.

A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.

Alternatív rokonítási törekvések

A finnugor nyelvrokonságot az elmélet születése óta sokan ellenérzéssel fogadják. A túlnyomórészt laikus alternatív elméletek, azok bírálói (pl. Rédei) szerint, általában „délibábos nemzettudatból” táplálkoznak.

Az elméletet elutasító nézeteknél gyakran megfigyelhető az összehasonlító és történeti nyelvészet széles körben bevett és bevált módszereinek mellőzése. Így például a magyar nyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak; vagy nem tekintik mérvadónak a rendszeres hangmegfelelések létét vagy hiányát, amely a finnugor rokonságot támasztaná alá, noha ezt a módszert más nyelvcsaládok esetén is sikerrel alkalmazták. (Az újlatin nyelvek vizsgálatában például a latin nyelvvel összhangban álló eredményre vezetett.)

Vámbéry Ármin magyar-török nyelvrokonság-elmélete

Vámbéry Ármin 1869-ben Magyar és török-tatár szóegyeztetések címen adta ki munkáját. A mű nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során Budenz József és Hunfalvy Pál cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, amely szerint a magyar török eredetű nyelv volna.

Sumer-magyar nyelvrokonság

A magyar és a sumer nyelv kapcsolatát ma is többen vizsgálják, különböző eredménnyel. A laikus rokonítók életét nehezíti, hogy kevés a közvetlen magyar fordítás.

A sumer-magyar nyelvrokonság elméletének képviselői a 20. században:


Magyar-türk (turáni) elmélet

A magyar-türk nyelvrokonság elmélete Vámbéry Ármin 19. századi kutatásait eleveníti fel. Eszerint a magyar az altáji nyelvcsaláddal, ezen belül a türk nyelvekkel és a hun nyelvvel áll közelebbi rokonságban. Az altáji nyelvcsalád a török vagy türk (ujgur, kazah, oszmán-török, kun stb.), mongol, mandzsu, hun, avar stb. nyelveket öleli föl, de távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket is. Ilyen értelemben szoktak urál-altáji nyelvekről beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket jelöli. Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, turáni kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosságtudata.

A turáni nyelvcsalád létezését azóta elvetették, csak alternatív körökben él tovább.

Az ősnyelv elmélete

Az ősnyelvkutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett nosztratikus nyelvcsalád kutatása. Ennek nincsenek különösebb magyar vonatkozásai jelenleg.

A másik a szóbokor- vagy más néven szógyök-rendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv egységes szóbokorrendszere nem jöhetett létre utólagos keveredésekből. A szóbokrok hálózata átszövi a nyelvet, és ez a hálózat egységes. A hálózat széttöredezve megtalálható más nyelvekben is, de csak romjaiban, míg a magyarban teljesen. Az utólagos keveredések hatására ez a hálózat szétszakadozott. Ezért ez a nyelv vagy egy műnyelv, mint pl.: az eszperantó, vagy az emberi elme fejlődésével párhuzamosan fejlődött, és ahogy az emberi gondolkodás fejlődött, úgy fejlődött a nyelv is, az alapfogalmak köré úgy bokrosodtak a szóbokrok. Az ily módon létrejött ősnyelv eszerint a legtisztábban a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg az elmélet szerint.

További elméletek

Megemlítendő a japán–magyar nyelvrokonság és a kelta-magyar nyelvkapcsolat elmélete, a kecsua-magyar hasonlóságok, a Bibliában található állítólagos magyar nevek, továbbá a Tamana-kutatás, amely a világ bármely táján föllelhető magyarul érthető földrajzi neveket vizsgálja.

Legutóbb az etruszk-magyar nyelvrokonság elmélete került előtérbe Mario Alinei olasz nyelvész kutatásai alapján.

Zsirai Miklós Őstörténeti csodabogarak című munkájában (1943) megpróbálja felsorolni, hogy a magyar nyelvet a finnugor és török nyelveken kívül milyen más nyelvekkel próbálták egyeztetni:

héber, egyiptomi, sumer, etruszk, hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti, tamil, korják, kamcsadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori, magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri, khasszi, mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs, garo, kacsari, manipur, teluga, migal, brahui, tapka, manyók, szokpa, hórpa, szerpa, szunvár, garung, rodong, csuruszja, kulungya, bahingya, lehorong, szangpang, dumi, bután, kamu, humi

Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során

A finnugor elmélet elsősorban a régészeti adatokkal vagy inkább ezek nemlétével vagy különféle értelmezéseivel egyeztethető össze nehezen; egyes régészek szerint pedig az adatok alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis valószínűtlen, és ebből (a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínűtlen voltára is következtetnek. A finnugor nyelvrokonság helyett egyesek az Eurázsia nagy területein elterjedt ősi közvetítő nyelvet feltételeznek, amelyből számos jövevényszó került az egymással eredetileg semmilyen rokonságban nem álló, legkülönbözőbb népcsoportok nyelvébe.

A türk rokonítást a régészet ugyan alátámasztja, de a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett alapszókincstől (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. (Magyarán: a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak.) A magyar-türk nyelvrokonság elmélete ellen szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza, amelyeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelez.

A nyelvészek között ma már nem elfogadott az altáji nyelvek (török nyelvek és mongol nyelvek) rokonságának bizonyítása sem, bár sokáig az volt. A mandzsu, hun, avar nyelvek idetartozása pedig különösen kérdéses. A avar és hun nyelvet csak személynevekből ismerjük, magáról a nyelvről szinte semmit sem tudunk. (Többek között Dr. Detre Csaba ettől eltérő véleményen van, lásd a külső hivatkozásoknál.)

A sumer nyelvi eredetkutatás talán legsúlyosabb módszertani hiányossága, hogy nem a lehető legkorábbi magyar nyelvemlékeket, hanem a mai, 20–21. századi nyelvállapotot veszik alapul. További érvek, amelyek kétségbe vonják e kutatások hitelét:

  1. a korabeli magyar kiejtést hallgatólagosan a maival azonosnak veszik;
  2. a más nyelvek összehasonlításánál bevált nyelvészeti módszereket (például a rendszeres hangmegfelelések vizsgálatát) nemigen alkalmazzák;
  3. a szavak összevetése gyakran a következetesség igénye nélkül, ötletszerűen történik.

Ezenkívül a sumer nyelv hangzása nem pontosan ismert, hiszen jeleinek kiejtését csak más nyelvű (pl. akkád) szövegek alapján tudják rekonstruálni, és a két nyelv eltérő hangrendszere miatt nyilvánvaló torzulással. Ezen kívül az akkád nyelv is kihalt már, csak ma is élő nyelvrokonainak kiejtését tudják a múltba vetíteni.

A szóbokor (ősnyelv) elmélet ellenzői szerint a teória nyelvészetileg bizonyíthatatlan, és az elmélet elsősorban nem nyelvészeti, hanem romantikus, nacionalista indíttatású feltételezés.

A magyar nyelv rokonságára vonatkozó többi elméletet, mivel érveik nincsenek összhangban a nyelvtudomány bevett módszertanával, a nyelvészek többsége szintén elveti, s a finnugor elmélet ellenzői közül sem mindenki támogatja őket. Ez a tény is jelzi, hogy a nyelvtudományról való ismeretterjesztésnek még igen nagy szerepe van az elkövetkezendő évtizedekben, hogy ki-ki maga is eldönthesse, mely érvek szerepelhetnek a tudományos értelemben vett nyelvészet eszköztárában, és melyek nem.

Lásd még

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alternatív_elméletek_a_magyar_nyelv_rokonságáról&oldid=1433309”