Ugrás a tartalomhoz

„Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Inritter (vitalap | szerkesztései)
13 538 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Lacika455 (vitalap | szerkesztései)
52 675 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor: 9. sor:
| sorszám = <br/>2
| sorszám = <br/>2
| megnevezés = [[Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei|{{szín|black|közös külügyminisztere}}]]
| megnevezés = [[Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei|{{szín|black|közös külügyminisztere}}]]
| terminus kezdete = 1871. november 14.
| terminus kezdete = [[1871]]. [[november 14.]]
| terminus vége = 1879. október 2.
| terminus vége = [[1879]]. [[október 2.]]
| helyettes =
| helyettes =
| uralkodó = [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]]
| uralkodó = [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]]
19. sor: 19. sor:
| sorszám2 = 3
| sorszám2 = 3
| megnevezés2 = [[Magyarország kormányfőinek listája|{{szín|black|miniszterelnöke}}]]
| megnevezés2 = [[Magyarország kormányfőinek listája|{{szín|black|miniszterelnöke}}]]
| terminus kezdete2= 1867. február 17.
| terminus kezdete2= [[1867]]. [[február 17.]]
| terminus vége2 = 1871. november 14.
| terminus vége2 = [[1871]]. [[november 14.]]
| helyettes2 =
| helyettes2 =
| uralkodó2 = [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]]
| uralkodó2 = [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]]
34. sor: 34. sor:


| születési név =
| születési név =
| születési hely = 1823. március 8.
| születési hely = [[1823]]. [[március 8.]]
| születési dátum = [[Oláhpatak]]
| születési dátum = [[Oláhpatak]]
| halálozási hely = 1890. február 18.<ref name="halal"/> {{életkor-holt|1823|03|08|1890|02|18}}
| halálozási hely = [[1890]]. [[február 18.]]<ref name="halal"/> {{életkor-holt|1823|03|08|1890|02|18}}
| halálozási dátum = [[Volosca]]
| halálozási dátum = [[Volosca]]
| sírhely = [[Krasznahorkaváralja|Andrássy-mauzóleum]]
| sírhely = [[Krasznahorkaváralja|Andrássy-mauzóleum]]
55. sor: 55. sor:
}}
}}


Idősebb [[csíkszentkirály]]i és [[Krasznahorkaváralja|krasznahorkai]] [[gróf]] '''Andrássy Gyula''' (teljes nevén ''Andrássy Gyula Károly''; [[Oláhpatak]], [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]], 1823. március 8. – [[Volosca]], [[Osztrák–Magyar Monarchia|Ausztria–Magyarország]], 1890. február 18.),<ref name="halal">[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-899X-R9SS-5?i=120&cc=2040054&cat=723482 Halálesete bejegyezve a voloscai rk. halotti akv. 15/1890. fsz. alatt]</ref> az [[Andrássy család (csíkszentkirályi)|Andrássy családból]] való [[Magyar nemesség|magyar arisztokrata]] politikus, ''[[k. u. k.]]'' [[miniszter]], [[Magyar szabadkőművesek listája|szabadkőműves]], előbb a [[Magyar Királyság]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnöke]] [[Andrássy-kormány|1867 és 1871 között]] (ideiglenesen a [[Az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterei|Monarchia pénzügyminisztere]] és [[Magyarország honvédelmi minisztereinek listája|Magyarország honvédelmi minisztere]] is), majd az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei|közös külügyminisztere]] 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt a [[Magyar–horvát kiegyezés|horvát–magyar kiegyezés]] (1868) létrejöttében, a [[nemzetiségi törvény]] megalkotásában és az önálló [[Magyar Honvédség]] megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla és a róla elnevezett [[budapest]]i [[Andrássy út]] is őrzi.
Idősebb [[csíkszentkirály]]i és [[Krasznahorkaváralja|krasznahorkai]] [[gróf]] '''Andrássy Gyula''' (teljes nevén ''Andrássy Gyula Károly''; [[Oláhpatak]], [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]], [[1823]]. [[március 8.]] – [[Volosca]], [[Osztrák–Magyar Monarchia|Ausztria–Magyarország]], [[1890]]. [[február 18.]]),<ref name="halal">[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-899X-R9SS-5?i=120&cc=2040054&cat=723482 Halálesete bejegyezve a voloscai rk. halotti akv. 15/1890. fsz. alatt]</ref> az [[Andrássy család (csíkszentkirályi)|Andrássy családból]] való [[Magyar nemesség|magyar arisztokrata]] politikus, ''[[k. u. k.]]'' [[miniszter]], [[Magyar szabadkőművesek listája|szabadkőműves]], előbb a [[Magyar Királyság]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnöke]] [[Andrássy-kormány|1867 és 1871 között]] (ideiglenesen a [[Az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterei|Monarchia pénzügyminisztere]] és [[Magyarország honvédelmi minisztereinek listája|Magyarország honvédelmi minisztere]] is), majd az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei|közös külügyminisztere]] 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt a [[Magyar–horvát kiegyezés|horvát–magyar kiegyezés]] (1868) létrejöttében, a [[nemzetiségi törvény]] megalkotásában és az önálló [[Magyar Honvédség]] megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla és a róla elnevezett [[budapest]]i [[Andrássy út]] is őrzi.


{{Képdia
{{Képdia

A lap 2019. március 17., 15:21-kori változata

„gróf Andrássy Gyula politikus” lehetséges további jelentéseiről lásd: Andrássy Gyula (egyértelműsítő lap).
Id. Andrássy Gyula
Osztrák–Magyar Monarchia
2. közös külügyminisztere
Hivatali idő
1871. november 14. – 1879. október 2.
UralkodóI. Ferenc József
ElődFerdinand Freiherr von Beust
UtódHeinrich Karl von Haymerle
Magyar Királyság 3. miniszterelnöke
Hivatali idő
1867. február 17. – 1871. november 14.
UralkodóI. Ferenc József
ElődSzemere Bertalan
UtódLónyay Menyhért
SzületettOláhpatak
1823. március 8.
ElhunytVolosca
1890. február 18.[1] (66 évesen)
SírhelyAndrássy-mauzóleum
PártDeák-párt
SzüleiAndrássy Károly
Szapáry Etelka
HázastársaKendeffy Katinka
GyermekeiAndrássy Tivadar
Andrássy Ilona
Ifj. Andrássy Gyula
Foglalkozásfőispán, miniszter
IskoláiKirályi Katolikus Egyetemi Főgimnázium
Halál okahúgyvérűség (uremia)
Vallásrómai katolikus
DíjakAranygyapjas rend lovagja
Szent István-rend nagykeresztje
Id. Andrássy Gyula aláírása
Id. Andrássy Gyula aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Id. Andrássy Gyula témájú médiaállományokat.

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (teljes nevén Andrássy Gyula Károly; Oláhpatak, Osztrák Császárság, 1823. március 8. – Volosca, Ausztria–Magyarország, 1890. február 18.),[1] az Andrássy családból való magyar arisztokrata politikus, k. u. k. miniszter, szabadkőműves, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke 1867 és 1871 között (ideiglenesen a Monarchia pénzügyminisztere és Magyarország honvédelmi minisztere is), majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt a horvát–magyar kiegyezés (1868) létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában és az önálló Magyar Honvédség megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla és a róla elnevezett budapesti Andrássy út is őrzi.

Gróf Andrássy Gyula szobra a Parlament előtt 1907-ben, amelyet 1945-ben eltávolítottak, bronzanyagát felhasználták az 1956-ban ledöntött Sztálin-szoborhoz[2]
Zala György: Gróf Andrássy Gyula 1906-ban felállított lovas szobra, Kendeffy Katinka grófnő elhalt férje legjobb képmásának tartotta a fedetlen fővel, elgondolkodó arckifejezéssel, póz nélkül megmintázott szobrot[3]
Andrássy Gyula lovon, Franz Kollarz metszete
Gróf Andrássy Gyula rekonstruált lovas szobra a Országház előtt, 2015-ben

Élete

Apja gróf Andrássy Károly (1792–1845), anyja Szapáry Etelka grófnő (1798–1876) volt. Születési helyét illetően a források hol Tőketerebest, hol Kassát, hol Oláhpatakot említik. (Tőketerebesen valójában fia, ifj. Andrássy Gyula gróf született, 1860-ban)

Ifjúkora

Hazafias szellemű nevelést kapott, a család hagyományosan ellenzéki szellemű volt. Középiskolai tanulmányait a budai Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte. Ifjúkorában a reformkor pezsgése igen jelentős hatást gyakorolt rá. Jogi tanulmányainak befejezése után a korabeli arisztokrata ifjak szokását követve hosszú külföldi utazást tett. Példaképeként tisztelte Széchenyi Istvánt, akivel a Tisza szabályozása kapcsán személyesen is megismerkedett. A „legnagyobb magyar” felismerte kitűnő képességeit, és nagy jövőt jósolt az akkor politizálni kezdő fiatalembernek: „minden lehet belőle, még Magyarország nádora is”.

1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett, a diétán többször felszólalt, Kossuth Lajos politikájának támogatójaként.

A szabadságharc idején

1848 áprilisától Zemplén vármegye főispánja, Jellasics betörése után a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnokaként részt vett a pákozdi csatában, majd harcolt Schwechatnál is. A tavaszi hadjáratban Görgei Artúr segédtisztjeként szolgált. 1849 tavaszán honvéd ezredessé léptették elő. A Szemere-kormány külügyminiszterének gróf Batthyány Kázmérnak megbízásából Konstantinápolyba utazott diplomáciai küldetésben, a szorongatott magyar szabadságharc számára igyekezett külföldi támogatást szerezni. Többször ment Párizsba és Londonba is. A magyar szabadságharc bukása után nem térhetett haza.

Száműzetésben

1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) felakasztották a szabadságharcban való részvételéért. Kisebb megszakításokkal a francia fővárosban élt ezután, ahol élénken részt vett a társasági életben. Kora egyik legszebb férfiának tartották. A párizsi hölgyek a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették. Kendeffy Katinka grófnővel az emigrációban kötött házasságot...

A kiegyezés

Lásd még: Andrássy-kormány és Magyar–horvát kiegyezés
Andrássy Gyula (1848)
Andrássy Gyula, színezett fotó (1867)
Székely Bertalan: A király koronázása, 1867. június 8-án Andrássy az esztergomi érsekkel megkoronázza I. Ferenc József magyar királyt (freskó)
Andrássy Gyula, 1861-ben
A Borsszem Jankó című élclap karikatúrája az 1879. szeptember 23-án megjelent lapszámban
Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek
Benczúr Gyula: Andrássy, 1884
Anton von Werner: A berlini kongresszus (középen Andrássy Gyula kék egyenruhában, Otto von Bismarck német kancellár fekete ruhában és Suvalov orosz diplomata díszöltözetben)
Andrássy Gyula kormánya megalakulásakor (1867. február 20.) Felül középen: Andrássy Gyula miniszterelnök; felső sor balról: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter ; alsó sor balról: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Festetics György király személye körüli miniszter, Gorove István földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter (Barabás Miklós kőrajza)

1857-ben hazatérhetett. Azonnal bekapcsolódott a politikába, Deák Ferenc követőjeként. Kegyelmet nem kért, a főispáni tisztséget sem vállalta el újra, meg kívánta várni, míg újra alkotmányos viszonyok jöhetnek létre. Továbbra is kapcsolatban maradt az emigrációval. Sátoraljaújhely követe az 1861-es és az 1865–1868-as országgyűlésen, 1865 és 1867 között a képviselőház alelnöke volt. A kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője lett, az azt megszövegező, ún. Hatvanhetes bizottság tagjaként. Deák számára fontos volt Andrássy diplomáciai és politikai tehetsége, a bécsi udvar által iránta tanúsított elfogadottságára szükség volt ahhoz, hogy a császár is rugalmasan álljon a kiegyezés kérdéséhez. Ezen kívül az Erzsébet császárné és Andrássy közötti jó viszony is döntő fontosságú volt a kitűzött célok elérése szempontjából.[4]

Deák Ferenc javaslatára 1867. február 17-én Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki. Az Andrássy-kormány, Magyarország első kormánya az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta február 20-án tette le hivatali esküjét.

Június 8-án Ferenc József magyar királlyá koronázásakor ő látta el a nádor feladatait a ceremónia során. A miniszterelnöki tisztséget 1871. november 14-ig látta el. Jelentős érdemeket szerzett a dualista államon belül az önálló modern magyar államszervezet megteremtésében. Politikai helyzete kényes volt, mivel miniszterelnökként nem ő, hanem Deák volt a parlamenti többség vezetője, másrészt ekkor még a kiegyezés ellenzőinek tábora is igen erős volt. Andrássynak jelentős szerepe volt a horvát-magyar kiegyezés (1868) létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában és az önálló magyar Honvédség megalakításában. Miniszterelnöksége idején került sor az Állami Számvevőszék felállítására, a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztására, a Határőrvidékek feloszlatására.

Közös külügyminiszterként

1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt, egy ideig a közös pénzügyeket is felügyelte. E tisztségében átalakította a Monarchia külpolitikájának addigi irányvonalát, megszüntette az ország elszigeteltségét, közeledett a Német Császársághoz, az Orosz Birodalomhoz és Olaszországhoz is. Bismarck kancellárral baráti viszonyt ápolt. Később főleg a magyar közvélemény nyomására szakított az oroszbarát politikával, és a Monarchia semleges maradt az 1877–78-as orosz–török háborúban. Külügyminiszterségének legnagyobb eredménye az 1878-ban megtartott berlini kongresszus volt, amely gátat vetett a háború következtében a Balkán felé megindult orosz térfoglalásnak. A Balkán helyzetét rendező nagyhatalmi konferencia során az Osztrák–Magyar Monarchia lehetőséget kapott Bosznia-Hercegovina megszállására. Ennek kapcsán főleg a nagy költségek és az elrendelt mozgósítás miatt számos bírálatot kapott. Ezek hatására lemondott, ami előtt még sikerült megkötnie a Német Birodalommal azt az alapszerződést, amelyet a kiegyezés mellett élete másik fő művének tekintett.

„ Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. ”
– Mikszáth Kálmán
„ … e kiváló férfiút, aki úgy Magyarország politikai életének, valamint a monarchia külügyi politikájának ma fennálló új alapját megteremtette, a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni. ”
– Széll Kálmán 1906. december 6.

Utolsó évei

Élete utolsó éveit elhatalmasodó betegsége miatt tőketerebesi kastélyába visszavonulva töltötte, továbbra is figyelemmel kísérve a közéleti eseményeket. A pesti állami temetési szertartás után az ottani kastélyparkban álló mauzóleumában helyezték örök nyugalomra, ahol feleségével együtt nyugszik. Halálának helyén, a horvátországi Voloskón, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök utolsó lakhelyét emléktábla jelöli.[5]

Családja

Kendeffy Katalin grófnőt (1830–1896) 1856. július 9-én vette feleségül, Párizsban. Három gyermekük született:

  • Andrássy Tivadar (Párizs, 1857. július 10. – Budapest, 1905. május 13.) feleségétől, Zichy Eleonóra grófnőtől (1867–1945) négy lánya született, köztük Katalin (Katinka, Katus, a „vörös grófnő”), aki nagykárolyi gróf Károlyi Mihály miniszterelnök, köztársasági elnök felesége lett. Tivadar halála után Eleonóra feleségül ment férje öccséhez, az ifjabb Andrássy Gyulához, aki így a lányok mostohaapja lett.
  • Ilona (1858–1952), ifj. gróf Batthyány Lajos (1860–1951) felesége
  • Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929), a Magyar Királyság bel- és külügyminisztere

Művei

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ a b Halálesete bejegyezve a voloscai rk. halotti akv. 15/1890. fsz. alatt
  2. ↑ Felállították Andrássy Gyula lovas szobrát a Kossuth téren, mno.hu
  3. ↑ Gróf Andrássy Gyula lovasszobra, zalagyorgy.info
  4. ↑ Andrássy Gyula gróf élete - Az „akasztott ember”, akiből miniszterelnök lett, andrassygyula.org
  5. ↑ Határtalanul 2017 - Kosztolányisok Horvátországban, kdaltisk.hu

Források

Kapcsolódó szócikkek

További információk



Elődje:
Szemere Bertalan
Magyarország miniszterelnöke
1867–1871		A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
 Utódja:
Lónyay Menyhért
Elődje:
Friedrich Ferdinand von Beust
Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
1871. november 14. – 1879. október 2.
 Utódja:
Heinrich Haymerle
Elődje:
Lónyay Menyhért

Ludwig von Holzgethan

Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere
1871. november 14. – 1872. január 15.
1876. június 11. – augusztus 14.
( mindkétszer ideiglenesen )
 Utódja:
Ludwig von Holzgethan

Leopold Hofmann

Elődje:
Aulich Lajos
Honvédelmi miniszter
1867. február 17. – 1871. november 14.
 Utódja:
Lónyay Menyhért
Andrássy Gyula ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Andrássy József
 
 
 
 
 
 
 
8. Andrássy Károly
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Balassi Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
4. Andrássy József
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Nádasdy Lipót
 
 
 
 
 
 
 
9. Nádasdy Mária Rebeka
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Maria Josefa von Trauttmansdorf
 
 
 
 
 
 
 
2. Andrássy Károly
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Csáky György
 
 
 
 
 
 
 
10. Csáky György
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Ebergényi Ilona
 
 
 
 
 
 
 
5. Csáky Walburga
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11. Erdődy Henrietta
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. Id. Andrássy Gyula
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Szapáry Péter
 
 
 
 
 
 
 
12. Szapáry Péter Ignác
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Balassi Teréz
 
 
 
 
 
 
 
6. Szapáry Péter
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. Batthyány Imre Ernő
 
 
 
 
 
 
 
13. Batthyány Mária Izabella
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Maria Anna von Sauer
 
 
 
 
 
 
 
3. Szapáry Etelka
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Csáky Ferenc
 
 
 
 
 
 
 
14. Csáky Imre
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Zichy Mária Anna
 
 
 
 
 
 
 
7. Csáky Julianna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Franz von Engl und Wagrain
 
 
 
 
 
 
 
15. Rosalie von Engl und Wagrain
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Maria Josepha von Sinzendorf
 
 
 
 
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andrássy_Gyula_(politikus,_1823–1890)&oldid=21088043”