„Arimaszpok” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2024. június 10., 14:13-kori változata

Az arimaszpok és szomszédaik lakóhelye Hérodotosz leírása szerint

Az arimaszpok (Ἀριμασποί) – ókori nép vagy népcsoport – valószínűleg az Altaj hegység vidékén laktak. Részletesebben ír róluk Hérodotosz, Ariszteasz elveszett művéből, az Arimaszpea (Ἀριμάσπεα) című hőskölteményből idézve.^[1]^[2]

Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a leírás alapján az arimaszpokat a paziriki műveltség (i. e. 6–5. század) népességével kapcsolja össze.^[3]

Történetük[szerkesztés]

Szatír, griff és egyszemű ábrázolása egy attikai vörös alakos vázán (i. e. kb. 375–370.)

Ariszteasz, illetve Hérodotosz szerint közvetve az arimaszpok mozdították ki ősi lakóhelyükről a királyi szkítákat. Az egyszeműeknek is nevezett arimaszpok megtámadták az isszédokat. Ezek az Altaj vidékéről az Urál hegység keleti oldalára költöztek, és szomszédai lettek a királyi szkítáknak. A királyiak egy része, talán a harcias szomszédok miatt, nyugat felé vándorolt, elfoglalván a mesebeli kimmerek lakóhelyét a kelet-európai pusztán.^[1]^[2]

„De Aristeas, Caystrobius fia, proconnézi férfiu, verseket költvén mondá, hogy ő, Phöbustól ihletve levén, az issedónokig jutott; hogy az issedónokon túl laknak az arimaspok, egyszemű férfiak, s ezeken tul az aranyörző grypák, grifmadarak: ezeken tul pedig a hyperboreok (éjszakontúliak), kik elnyulnak a tengerig; hogy ezek mindnyájan, kivéve a hyperbóreokat, elkezdve az arimaspoktól, mindig megtámadják szomszédaikat; hogy az arimaspok kihajtották hazájokból az issedónokat; az issedónok a scythákat; a cimmerek pedig, kik a tenger déli részén laktak, a scythák által szorongattatva hagyták el hazájokat. Igy ez magokkal a scythákkal sem egyezik meg ezen országra nézve.” – Hérodotosz, IV. könyv, 13. szakasz (Télfy János fordítása).^[4]

Nevük[szerkesztés]

Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) szerint az arimaszpoi név jelentése a szkíták nyelvén egyszeműek. Ugyanis az arima (αριμα) kifejezés értelme egy, a spou (σπου) szó jelentése pedig szem.^[5]^[6]^{[* 1]}

A szóban forgó nevet többen is próbálták iráni nyelvek alapján megfejteni (mivelhogy a tudomány képviselői a szkítákat általában iráni nyelvűeknek tartják): arima (oszét ærmæst: egyedüli, egyetlen; avesztai airime: csendes), valamint szpou (avesztai spas: megjövendöl; szanszkrit spaś: lát). Eszerint a görög hallás szerint lejegyzett szkíta arimaszpou (egyszemű) kifejezés iráni nyelvekből levezetett magyarázata egyetlen megjövendölő, egyetlen látó, csendes látó stb. lenne. A felsorolt iráni szófejtések aligha adják vissza a görögök hallása szerint lejegyzett szkíta szó tartalmát.

A 19. században számos feltevést gyártottak az arimaszpok nevével kapcsolatban, mondván, jelzőjüket – egyszemű – talán tévedés okán ragasztották rájuk. Nevüket, Wilhelm Tomaschek szerint, valójában arimaszpo (arimâçpô) alakban kellene lebetűzni. E kifejezés jelentése pedig a vadon élő pusztai ló birtokosai.^[6] Karl Neumann, a mongol nyelvet véve alapnak, félszeműeknek (eremdek) nevezi az arimaszpokat.^[7] Karl Müllenhoff szerint az arimaszp kifejezés értelme iráni nyelven engedelmes lovakkal bíró [nép] (airayma açpa).^[8]

Szállásterületük[szerkesztés]

Hérodotosz leírása szerint az ismert világ északi peremén sok arany van, a kincset azonban griffek őrzik. Tőlük rabolják el az arimaszpok, akiktől végül az arany Európába jut. A mondottakat, bár lehet valóságalapjuk, általában a mesék birodalmába sorolják.^[5]

Aiszkhülosz művében – Leláncolt Prométheusz – a megnyúlt orrú griffek, Zeusz dühös kutyái, valamint az egyszemű lovas arimaszpok az alvilági rév mellett, az aranypatak körül tanyáznak.^[9]

Hérodotosz – leszámítva a mesés elemeket – hihető leírást ad arról, hogyan lehet eljutni az isszédokig. Olbia Pontiké görög gyarmatvárosból, illetve a Dnyeper torkolatától útnak induló szkíta kereskedők a Donnál hagyják el a királyi szkíták birodalmát. Észak felé, a szauromaták földjén át, tizenöt napig tartó út vezet a budinok és a gelónok fővárosához. E vidéken kanyarog az Oarosz (Οαρος) folyó, azaz a Volga. A budinok és a gelónok városától keleti-északkeleti irányban hét nap járóföldnyi pusztaság következik, majd a thüsszageták és a iürkák birtokai a Déli-Urál vidékén. A hegység erdős tájain honosak az argippaiok, az Urál keleti oldalán pedig, az Iszety és az Urál folyó mellékén, az isszédok országa található.^[1]

Van olyan vélemény is, miszerint az arimaszpok Belső-Ázsiában honos ural-altaji néptörzset képviseltek, és talán ők voltak a hunok ősei.^[5]^[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) ekként nyilatkozik az egyszemű emberekről, illetve az aranyőrző griffekről: „Az ezeken túli vidéken vannak, a mint az Issedonok mondják, az egyszemű emberek és az aranyőrző Grypek. Ezt mondják a scythák, miután ezektől hallották, a scytháktol pedig mi többiek kaptuk e véleményt, és scytha nyelven Arimaspoknak nevezzük őket; mert arima egyet jelent a scytháknál, szpu pedig szemet.” (Télfy János fordítása). Jeles történetírónk, meglehet, az emberek görög jelzőjét (egyszemű: monophthalmosz, μονοφθαλμος) a griffek szkíta jelzőjével (aranyőrző: arimaszpou, αριμασπου) azonosította. Ráadásul a szkíta kifejezést a görög szavak elválasztásának szabályai szerint tagolta: arima-szpou. Másként szólva, szkíta nyelven a (görög hallás szerint lejegyzett) arim szó arany, az aszpou kifejezés pedig őrző jelentéssel bírhatott.

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Aiszkhülosz in Trencsényi-Waldapfel Imre (1971): Leláncolt Prométheusz. Görög drámák. Diákkönyvtár. Budapest.
Finály Gábor (2001): Arimaspi. In Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest.
Harmatta János (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130. In Kovács László és Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest. ISBN 963 506 108 0
Istvánovics Eszter és Kulcsár Valéria (2012): Ősi népek a „tarka hegyek” völgyeiben. Régész szemmel az Altajban. História, 34. évfolyam 4: 12–14.
James, E. B. (1854): Hyperbore’i. Pp. 1104–1105. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London.
Latham, R. G. (1854): Arimaspi. P. 213. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London.
Müllenhoff, K. (1866): Untersuchung über die Herkunft und Sprache der pontischen Scythen und Sarmaten. Monatsberichte der königlich Preussischen Akademie der Wissenschafen zu Berlin. Aus dem Jahre 1866: 549–576.
Nagy Géza (1894a): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) Ethnographia 5 (4): 223–238. Archiválva 2015. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nagy Géza (1894b): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) Ethnographia 5 (5): 279–320. Archiválva 2015. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nagy Géza (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. Értekezések a Történeti Tudományok köréből 22 (1908–1911): 1–96.
Neumann, K. (1855): Die Hellenen im Skythenlande. Ein Beitrag zur alten Geographie und Handelsgeschichte. Erster Band. Berlin.
Ratcliffe, J. (2014): Arimaspians and Cyclopes: The Mythos of the One-Eyed Man in Greek and Inner Asian Thought. Sino-Platonic Papers 249: 1–71.
Sandin, P. (2014): Famous Hyperboreans. Nordlit 33: 205–221.
Télfy János (1863): Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez. Pest.
Tomaschek, W. (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I. Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 116: 715–780.
Tomaschek, W. (1889): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. II. Die Nachrichten Herodot’s über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 117: 1–70.
Wernicke, K. (1895): Arimaspi. Col. 826. In Wissowa, G. (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.
Wernicke, K. (1895): Arimaspi. Col. 827. In Wissowa, G. (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[7] Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) ekként nyilatkozik az egyszemű emberekről, illetve az aranyőrző griffekről: „Az ezeken túli vidéken vannak, a mint az Issedonok mondják, az egyszemű emberek és az aranyőrző Grypek. Ezt mondják a scythák, miután ezektől hallották, a scytháktol pedig mi többiek kaptuk e véleményt, és scytha nyelven Arimaspoknak nevezzük őket; mert arima egyet jelent a scytháknál, szpu pedig szemet.” (Télfy János fordítása). Jeles történetírónk, meglehet, az emberek görög jelzőjét (egyszemű: monophthalmosz, μονοφθαλμος) a griffek szkíta jelzőjével (aranyőrző: arimaszpou, αριμασπου) azonosította. Ráadásul a szkíta kifejezést a görög szavak elválasztásának szabályai szerint tagolta: arima-szpou. Másként szólva, szkíta nyelven a (görög hallás szerint lejegyzett) arim szó arany, az aszpou kifejezés pedig őrző jelentéssel bírhatott.

[Harmatta_1997_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Harmatta 1997

[Latham_1854_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Latham 1854

[Istvánovits_és_Kulcsár_2012_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Istvánovits és Kulcsár 2012

[Télfy_1863_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Télfy 1863

[Finály_2001_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Finály 2001

[Tomaschek_1888_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Tomaschek 1888

[Neumann_1885_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Neumann 1885

[Müllenhoff_1866_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] Müllenhoff 1866

[Aiszkhülosz_''in''_Trencsényi-Waldapfel_1971_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] Aiszkhülosz in Trencsényi-Waldapfel 1971

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[* 1]

[7]

[8]

[9]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+[[Fájl:Orbis Herodoti.jpg|right|300px|thumb|Az arimaszpok és szomszédaik lakóhelye Hérodotosz leírása szerint]]
-Az '''arimaszposzok''' ókori mítikus óiráni nevű nép volt az [[Urál (hegység)|Uráltól]] keletre. Részletesen írt róluk [[Ariszteasz]] [[Arimaszpeia]] című eposza és [[Hérodotosz]] [[Szküthika|Szküthikája]]. {{refhely|Harmatta Magyarok görög forr}}
+Az '''arimaszpok''' (Ἀριμασποί) – ókori nép vagy népcsoport – valószínűleg az [[Altaj]] hegység vidékén laktak. Részletesebben ír róluk Hérodotosz, [[Ariszteasz]] elveszett művéből, az ''Arimaszpea'' (Ἀριμάσπεα) című hőskölteményből idézve.{{refhely|Harmatta 1997}}{{refhely|Latham 1854}}
+Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a leírás alapján az arimaszpokat a [[pazirik]]i műveltség (i.&nbsp;e. 6–5. század) népességével kapcsolja össze.{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 2012}}
-== Nevük és nyelvük ==
+== Történetük ==
-[[Hérodotosz]] (4,27) szerint nevük [[szkíta nyelv]]en egyszeműt jelent. {{refhely|Pecz}} [[Óiráni nyelv]]en valóban ez a megfejtése (<óiráni *''arima-spas-'' 'egyetlen szemű'), ami legalábbis azt jelenti, hogy a szkíták iráni nyelvet beszéltek. Mindenesetre ők a mitikus földrajz körébe tartoznak, bár [[Ariszteasz]] szerint az ő [[isszédok]] elleni támadása indította el az [[i. e. 7. századi]] népvándorlást, amelynek következtében végül a [[szkíták]] a [[kimmerek]] helyére költöztek. {{refhely|Harmatta Magyarok görög forr}}
+[[Fájl:Satyr griffin Arimaspus Louvre CA491.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Szatír, griff és egyszemű ábrázolása egy attikai vörös alakos vázán (i.&nbsp;e. kb. 375–370.)]]
+Ariszteasz, illetve [[Hérodotosz]] szerint közvetve az arimaszpok mozdították ki ősi lakóhelyükről a [[királyi szkíták]]at. Az egyszeműeknek is nevezett arimaszpok megtámadták az [[isszédok]]at. Ezek az Altaj vidékéről az [[Urál (hegység)|Urál]] hegység keleti oldalára költöztek, és szomszédai lettek a királyi szkítáknak. A királyiak egy része, talán a harcias szomszédok miatt, nyugat felé vándorolt, elfoglalván a mesebeli [[Kimmerioszok (Odüsszeia)|kimmerek]] lakóhelyét a kelet-európai pusztán.{{refhely|Harmatta 1997}}{{refhely|Latham 1854}}
+:„''De Aristeas, Caystrobius fia, proconnézi férfiu, verseket költvén mondá, hogy ő, Phöbustól ihletve levén, az issedónokig jutott; hogy az issedónokon túl laknak az arimaspok, egyszemű férfiak, s ezeken tul az aranyörző grypák, grifmadarak: ezeken tul pedig a hyperboreok (éjszakontúliak), kik elnyulnak a tengerig; hogy ezek mindnyájan, kivéve a hyperbóreokat, elkezdve az arimaspoktól, mindig megtámadják szomszédaikat; hogy az arimaspok kihajtották hazájokból az issedónokat; az issedónok a scythákat; a cimmerek pedig, kik a tenger déli részén laktak, a scythák által szorongattatva hagyták el hazájokat. Igy ez magokkal a scythákkal sem egyezik meg ezen országra nézve.''” – Hérodotosz, IV. könyv, 13. szakasz ([[Télfy Iván|Télfy János]] fordítása).{{refhely|Télfy 1863}}
+== Nevük ==
-[[Aiszkhülosz]]nál a griffek szomszédai az egyszemű, lovas arimaszposzok. A [[19. század]]ban számos hipotézis született nevük eredetéről. Az egyszeműség csupán vadságuk híréből keletkezett, [[Tomaschek]] szerint nevük sem a Hérodotosz által állított arima=egy és spon=szem összetételből ered, hanem [[irán]]i név, Arimászpa, jelentése vad, lovakkal bíró nép. [[Neumann]] a [[mongol nyelv]]ből hegylakónak fordítja a nevüket, [[Müllenhof]] szerint [[indoiráni nyelvek|indoiráni nyelv]]en megfejtése idomított lovakkal bíró nép. Mások szerint szerint [[Kína]] határain lakó ural-altaji néptörzs lehetett, talán a [[hunok]] őse. {{refhely|Pecz}}
+Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) szerint az ''arimaszpoi'' név jelentése a szkíták nyelvén ''egyszeműek''. Ugyanis az ''arima'' (αριμα) kifejezés értelme ''egy'', a ''spou'' (σπου) szó jelentése pedig ''szem''.{{refhely|Finály 2001}}{{refhely|Tomaschek 1888}}{{jegyzet*|Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) ekként nyilatkozik az egyszemű emberekről, illetve az aranyőrző griffekről: „''Az ezeken túli vidéken vannak, a mint az Issedonok mondják, az egyszemű emberek és az aranyőrző Grypek. Ezt mondják a scythák, miután ezektől hallották, a scytháktol pedig mi többiek kaptuk e véleményt, és scytha nyelven Arimaspoknak nevezzük őket; mert ''arima'' ''egyet'' jelent a scytháknál, ''szpu'' pedig ''szemet''.''” (Télfy János fordítása). Jeles történetírónk, meglehet, az emberek görög jelzőjét (egyszemű: monophthalmosz, μονοφθαλμος) a griffek szkíta jelzőjével (aranyőrző: arimaszpou, αριμασπου) azonosította. Ráadásul a szkíta kifejezést a görög szavak elválasztásának szabályai szerint tagolta: ''arima-szpou''. Másként szólva, szkíta nyelven a (görög hallás szerint lejegyzett) ''arim'' szó ''arany'', az ''aszpou'' kifejezés pedig ''őrző'' jelentéssel bírhatott.}}
+A szóban forgó nevet többen is próbálták iráni nyelvek alapján megfejteni (mivelhogy a tudomány képviselői a szkítákat általában iráni nyelvűeknek tartják): ''arima'' (oszét ''ærmæst'': egyedüli, egyetlen; avesztai ''airime'': csendes), valamint ''szpou'' (avesztai ''spas'': megjövendöl; szanszkrit ''spaś'': lát). Eszerint a görög hallás szerint lejegyzett szkíta ''arimaszpou'' (egyszemű) kifejezés iráni nyelvekből levezetett magyarázata ''egyetlen megjövendölő'', ''egyetlen látó'', ''csendes látó'' stb. lenne. A felsorolt iráni szófejtések aligha adják vissza a görögök hallása szerint lejegyzett szkíta szó tartalmát.
+A 19. században számos feltevést gyártottak az arimaszpok nevével kapcsolatban, mondván, jelzőjüket – ''egyszemű'' – talán tévedés okán ragasztották rájuk. Nevüket, Wilhelm Tomaschek szerint, valójában ''arimaszpo'' (arimâçpô) alakban kellene lebetűzni. E kifejezés jelentése pedig ''a vadon élő pusztai ló birtokosai''.{{refhely|Tomaschek 1888}} Karl Neumann, a mongol nyelvet véve alapnak, ''félszeműeknek'' (eremdek) nevezi az arimaszpokat.{{refhely|Neumann 1885}} Karl Müllenhoff szerint az ''arimaszp'' kifejezés értelme iráni nyelven ''engedelmes lovakkal bíró [nép]'' (airayma açpa).{{refhely|Müllenhoff 1866}}
 == Szállásterületük ==
+Hérodotosz leírása szerint az ismert világ északi peremén sok arany van, a kincset azonban [[griff]]ek őrzik. Tőlük rabolják el az arimaszpok, akiktől végül az arany Európába jut. A mondottakat, bár lehet valóságalapjuk, általában a mesék birodalmába sorolják.{{refhely|Finály 2001}}
+[[Aiszkhülosz]] művében – ''Leláncolt Prométheusz'' – a megnyúlt orrú griffek, Zeusz dühös kutyái, valamint az egyszemű lovas arimaszpok az alvilági rév mellett, az aranypatak körül tanyáznak.{{refhely|Aiszkhülosz ''in'' Trencsényi-Waldapfel 1971}}
-Hérodotosz leírása szerint északon sok arany van, amelyet [[griff]]ek őriznek, s tőlük rabolják el az arimaszposzok, akik aztán [[Európa|Európába]] juttatják. Ez természetesen a mítosz körébe tartozik. {{refhely|Pecz}}
-Hérodotosz ugyanakkor valós leírást ad arról, hogyan lehet eljutni szomszédaikig, az [[isszédok]]ig, akiken túl ők keletre-északra laknak. Az [[Olbia|Olbiából]], a [[Dnyeper]] torkolatától keletre induló szkíta kereskedők a [[Don]]nál (''Tanaisz'') hagyták el saját felségterületüket. Innen északra a [[szauromaták]] földjén vezetett az út 15 napig, tőlük északra laktak a [[budinok]] és [[gelonok]], akiknek területén folyik keresztül az Oarosz folyó, ami az óiráni ''varu'' 'széles' szóból származik. Ez a széles folyó a Volga lehet. A budinok és gelonok után keleti-északkeleti irányban 7 nap járóföldnyi pusztaság után a [[thüsszageták]] és az [[iürkák]] laktak, Hérodotosz leírása alapján a [[Káma]], [[Bjelaja]] és [[Csuszovaja]] által határolt területen. Utánuk az [[orgempaiok]] majd [[Urál (hegység)|Urálon]] túl laktak a [[Tobol]]ba ömlő [[Iszety]] mentén az [[isszédok]]. {{refhely|Harmatta Magyarok görög forr|121. o.}}
+Hérodotosz – leszámítva a mesés elemeket – hihető leírást ad arról, hogyan lehet eljutni az isszédokig. [[Olbia Pontiké]] görög gyarmatvárosból, illetve a [[Dnyeper]] torkolatától útnak induló szkíta kereskedők a [[Don]]nál hagyják el a királyi szkíták birodalmát. Észak felé, a szauromaták földjén át, tizenöt napig tartó út vezet a [[budinok]] és a [[gelónok]] fővárosához. E vidéken kanyarog az Oarosz (Οαρος) folyó, azaz a [[Volga]]. A budinok és a gelónok városától keleti-északkeleti irányban hét nap járóföldnyi pusztaság következik, majd a [[thüsszageták]] és a [[iürkák]] birtokai a [[Déli-Urál]] vidékén. A hegység erdős tájain honosak az [[argippaiok]], az Urál keleti oldalán pedig, az [[Iszety]] és az [[Urál (folyó)|Urál]] folyó mellékén, az isszédok országa található.{{refhely|Harmatta 1997}}
+Van olyan vélemény is, miszerint az arimaszpok Belső-Ázsiában honos ural-altaji néptörzset képviseltek, és talán ők voltak a [[hunok]] ősei.{{refhely|Finály 2001}}{{refhely|Tomaschek 1888}}
-== Hivatkozások ==
+== Jegyzetek ==
-{{hivatkozások}}
+{{megjegyzések|oszlopok=2}}
+== Hivatkozások ==
+{{hivatkozások|oszlopok=3}}
 == Források ==
+* [http://mek.oszk.hu/00300/00308/ {{aut|Aiszkhülosz}} ''in'' {{aut|Trencsényi-Waldapfel Imre}} (1971): Leláncolt Prométheusz. Görög drámák. ''Diákkönyvtár''. Budapest.]
+* [http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/838.html {{aut|Finály Gábor}} (2001): Arimaspi. ''In'' {{aut|Pecz Vilmos}} (szerk.): ''Ókori lexikon.'' (Elektronikus dokumentum.) Budapest.]
+* {{aut|Harmatta János}} (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130. ''In'' {{aut|Kovács László}} és {{aut|Veszprémy László}} (szerk.): ''Honfoglalás és nyelvészet''. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest. {{ISBN|963 506 108 0}}
+* {{aut|Istvánovics Eszter}} és {{aut|Kulcsár Valéria}} (2012): Ősi népek a „tarka hegyek” völgyeiben. Régész szemmel az Altajban. ''História'', 34. évfolyam '''4''': 12–14.
+* [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.04.0064%3Aalphabetic+letter%3DH%3Aentry+group%3D7%3Aentry%3Dhyperborei-geo {{aut|James, E.&nbsp;B.}} (1854): Hyperbore’i. Pp. 1104–1105. ''In'' {{aut|Smith,&nbsp;W.}} (ed.): ''Dictionary of Greek and Roman Geography''. In two volumes. Vol.&nbsp;I. Abacaenum–Hytanis. London.]
+* [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.04.0064%3Aalphabetic+letter%3DA%3Aentry+group%3D16%3Aentry%3Darimaspi-geo {{aut|Latham, R.&nbsp;G.}} (1854): Arimaspi. P.&nbsp;213. ''In'' {{aut|Smith,&nbsp;W.}} (ed.): ''Dictionary of Greek and Roman Geography''. In two volumes. Vol.&nbsp;I. Abacaenum–Hytanis. London.]
+* [https://archive.org/details/monatsberichtede1866knig {{aut|Müllenhoff,&nbsp;K.}} (1866): Untersuchung über die Herkunft und Sprache der pontischen Scythen und Sarmaten. ''Monatsberichte der königlich Preussischen Akademie der Wissenschafen zu Berlin''. Aus dem Jahre 1866: 549–576.]
+* [http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=232&lang=hun#pg=232&zoom=f&l=s {{aut|Nagy Géza}} (1894''a''): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) ''Ethnographia'' '''5''' (4): 223–238.] {{Wayback|url=http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=232&lang=hun#pg=232&zoom=f&l=s |date=20151224000916 }}
+* [http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=288&lang=hun#pg=288&zoom=f&l=s {{aut|Nagy Géza}} (1894''b''): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) ''Ethnographia'' '''5''' (5): 279–320.] {{Wayback|url=http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=288&lang=hun#pg=288&zoom=f&l=s |date=20151223190749 }}
+* [http://digilib.mtak.hu/B339/issues/vol22/B3392203.pdf {{aut|Nagy Géza}} (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. ''Értekezések a Történeti Tudományok köréből'' '''22''' (1908–1911): 1–96.]
+* [https://archive.org/details/diehellenenimsk00neumgoog {{aut|Neumann,&nbsp;K.}} (1855): ''Die Hellenen im Skythenlande''. Ein Beitrag zur alten Geographie und Handelsgeschichte. Erster Band. Berlin.]
+* [https://web.archive.org/web/20170627201123/http://sino-platonic.org/complete/spp249_cyclopes.pdf {{aut|Ratcliffe,&nbsp;J.}} (2014): Arimaspians and Cyclopes: The Mythos of the One-Eyed Man in Greek and Inner Asian Thought. ''Sino-Platonic Papers'' '''249''': 1–71.]
+* [http://septentrio.uit.no/index.php/nordlit/article/viewFile/3175/3044 {{aut|Sandin,&nbsp;P.}} (2014): Famous Hyperboreans. ''Nordlit'' '''33''': 205–221.]
+* [http://mek.oszk.hu/14700/14739/ {{aut|Télfy János}} (1863): ''Magyarok őstörténete.'' Görög források a scythák történetéhez. Pest.]
+* [https://archive.org/details/sitzungsbericht83klasgoog {{aut|Tomaschek,&nbsp;W.}} (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I.&nbsp;Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. ''Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften'' '''116''': 715–780.]
+* [https://archive.org/details/sitzungsbericht31klasgoog {{aut|Tomaschek,&nbsp;W.}} (1889): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. II. Die Nachrichten Herodot’s über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien. ''Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften'' '''117''': 1–70.]
+* [http://ia802605.us.archive.org/4/items/PWRE03-04/Pauly-Wissowa_II1_0825.png {{aut|Wernicke,&nbsp;K.}} (1895): Arimaspi. Col. 826. ''In'' {{aut|Wissowa,&nbsp;G.}} (Hrsg.): ''Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft''. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.]
+* [http://ia802605.us.archive.org/4/items/PWRE03-04/Pauly-Wissowa_II1_0827.png {{aut|Wernicke,&nbsp;K.}} (1895): Arimaspi. Col. 827. ''In'' {{aut|Wissowa,&nbsp;G.}} (Hrsg.): ''Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft''. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.]
+== Kapcsolódó szócikkek ==
-* {{hely|Harmatta Magyarok görög forr}} {{cite book|author=Harmatta János|chapter=A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban|title=Honfoglalás és nyelvészet|publisher=Balassi Kiadó, Budapest|year=1997|id=ISBN 963 506 108 0}}
+* [[Abarisz]]
-* {{hely|Pecz}} {{Pecz|url=http://mek.niif.hu/03400/03410/html/838.html}}
+* [[Argippaiok]]
+* [[Ariszteasz]]
+* [[Budinok]]
+* [[Gelónok]]
+* [[Griff]]
+* [[Isszédok]]
+* [[Iürkák]]
+* [[Kimmerioszok (Odüsszeia)|Kimmerek]]
+* [[Királyi szkíták]]
+* [[Pazirik]]
+* [[Szkíták]]
+* [[Thüsszageták]]
+{{Nemzetközi katalógusok}}
 {{portál|ókor}}
 [[Kategória:Ókori sztyeppei népek]]
-[[en:Arimaspi]]
-[[ca:Arimaspes]]
-[[cs:Arimaspové]]
-[[de:Arimaspen]]
-[[es:Arimaspos]]
-[[eu:Arimaspoar]]
-[[fr:Arimaspes]]
-[[it:Arimaspi]]
-[[pt:Arimaspos]]
-[[ro:Arimaspi]]
-[[ru:Аримаспы]]
-[[tr:Arimasplar]]