„Asera” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2012. augusztus 23., 12:21-kori változata

Asera (akkád Ašratu(m), ugariti Atirat, hettita Ašerduš vagy Ašertu, héber אֲשֵׁרָה‎ ’ăšērâ) a nyugati sémi (amorita) vallás anyaistennője. Önálló kultusza valószínűleg Istár tiszteletének helyi változataként alakult ki, néha kifejezetten azonos vele. Később azonban elszakadt egymástól a két mítoszkör és mindkét istennő önálló kultusszal bírt. A föníciai régióban szerepkörük is átfedte egymást. Kialakulása még a hurrita időkre tehető, feltűnik Kirta mítoszában is, aki Asera segítségével találja meg családját. A dél-föníciai Gubla városában Baálat Gubla, azaz Gubla úrnője néven ismerték, ahogyan Ríbaddi amarnai levelei bizonyítják.

Általában Él különböző alakjait tisztelték férjeként, leggyakrabban Elkunirsza (El-qōne-ereš, akkádul Él, a Föld teremtője). A délebbi régiókban Baál felesége. Az Asera és Baál mítoszban Baál csábítója. Más változatokban csak közbenjár Baálnál Él érdekében. Rengeteg gyermeke volt, a hettita Aszerdusz-mítoszban a Viharisten azzal ijeszti meg, hogy elhiteti vele hetvenhét gyermekének halálát.

Asera ábrázolásai feltűnően gyakoriak a régészeti leletekben, jelezve nagy népszerűségét. Szobrai változatosak, a gondosan kidolgozott művészi alkotásoktól a házilag fabrikált idolig mindenféle alakban felbukkan. Néha csak kisebb agyagtömb lábak nélkül, elnagyolt felsőtettel és fejjel. Élő fákba is belefaragták, oltárok oldalára helyezték.

Mind a régészet, mind a bibliai szövegek bizonyítják, hogy a héberek Jáhve mellett a Baál–Asera házaspárt is tisztelték. E termékenységistennő kultuszai csaknem olyan mértékű rosszallást váltottak ki a jahvistákból, mint Baál rítusai. Egyes szinkretista irányzatok Jahve feleségeként képzelték el. Csak a szigorú jahvizmus, vagyis a királyság korában csökkent a jelentőségük, de szentélyük még a jeruzsálemi nagytemplomban is megvolt. A Deuteronomium alapján Jósiás az i. e. 7. században fejezte be a zsidó hit monoteista átalakítását. Asera mítoszainak elemeit beépítették különböző bibliai történetekbe, így József meséjébe is.

A korai zsidó történelemben valószínűleg azonos a Jeremiás könyvében (7.18, 44.17–19) említett, „Az ég királynője” néven szereplő istennővel. Ennek alapján az Egyiptomban is ismert Anattal is azonosítják, valamint Hathorral is, az Égi Tehénnel, aki Egyiptomban szintén az egek úrnője. A mítoszok elválaszthatatlan módon keveredtek össze a térségben. Él is kapcsolatban van a viharokkal, hiszen alárendeltje Baál-Hadad, a vihar- és termékenység-isten. Baál viszont – aki egyébként párhuzamba vonható Mardukkal, a babilonival, valamint a hettita Viharistennel is – az egyik mítoszban a sárkány (Tiámat, Lótán vagy Leviathán) legyőzése után az alvilágra száll (meghal, mint Ozirisz), majd feltámad és visszatér feleségéhez, Anathoz. Az izraeliták egy része még az i. e. 6. században is Jáhve feleségeként tisztelte Anat istennőt. Jáhve sok tulajdonsága rokonítható Baál kultuszával, a kánaánita hit elemeinek nagymértékű beolvadásával járt a kánaániták megtérése. Ezen kánaániták már a zsidó honfoglalás előtt rengeteg föníciai elemet építettek be kultuszaikba. A Jeremiás idejében – tehát a kháldeus hódításkor, az i. e. 7. és i. e. 6. század fordulója környékén – Egyiptomba menekülők magukkal vitték Asera-Anat kultuszát is.

Kultusza még sokáig élt, alakja a görög mítoszokba is eljutott Atargatisz néven.

Források

Moran, William L. (ed. and trans.) The Amarna Letters. Johns Hopkins University Press, 1992.
Ziony Zevit: The religions of ancient Israel: a synthesis of parallactic approaches, New York, 2001. ISBN 0826447287 265. old.
The Myth of Kirta (angol nyelven)
Aserah
A Who's Who of World Mythology: Astarte
Judith M. Hadley: The Cult of Asherah in Hebrew
Asherah in the Hebrew Bible and Northwest Semitic Literature (Margaret Hall)
Köpeczi Béla, Pók Lajos: Világirodalmi kisenciklopédia, 1. köt. 1519. old. ASERTU, Gondolat Kiadó, 1978. ISBN 9632807987
Világirodalmi lexikon XVIII. (Z–Index). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1995. 724. o. ISBN 963-05-6852-7
Bodrogi Tibor: Mitológiai ábécé, Gondolat Kiadó, 1970. 147–156. old.

Külső hivatkozások

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 Mind a régészet, mind a bibliai szövegek bizonyítják, hogy a héberek [[JHVH|Jáhve]] mellett a [[Baál]]–Asera házaspárt is tisztelték. E termékenységistennő kultuszai csaknem olyan mértékű rosszallást váltottak ki a jahvistákból, mint Baál rítusai. Egyes szinkretista irányzatok Jahve feleségeként képzelték el. Csak a szigorú jahvizmus, vagyis a királyság korában csökkent a jelentőségük, de szentélyük még a [[jeruzsálem]]i nagytemplomban is megvolt. A [[Mózes ötödik könyve|Deuteronomium]] alapján [[Jósiás júdai király|Jósiás]] az [[i. e. 7. század]]ban fejezte be a zsidó hit monoteista átalakítását. Asera mítoszainak elemeit beépítették különböző bibliai történetekbe, így [[József (ősatya)|József]] meséjébe is.
-A korai [[zsidók|zsidó]] történelemben valószínűleg azonos a [[Jeremiás próféta|Jeremiás]] könyvében (7.18, 44.17–19) említett, „Az ég királynője” néven szereplő istennővel. Ennek alapján az [[ókori Egyiptom|Egyiptomban]] is ismert [[Anat]]tal is azonosítják, valamint [[Hathor]]ral is, az Égi Tehénnel, aki Egyiptomban szintén az egek úrnője. A mítoszok elválaszthatatlan módon keveredtek össze a térségben. [[Él (isten)|Él]] is kapcsolatban van a viharokkal, hiszen alárendeltje [[Baál-Hadad]], a vihar- és termékenység-isten. [[Baál]] viszont – aki egyébként párhuzamba vonható [[Marduk]]kal, a babilonival, valamint a [[hettiták|hettita]] [[Tarhuntasz|Viharistennel]] is – az egyik mítoszban a sárkány ([[Tiámat]], [[Lótán]] vagy [[Tengeri kígyó|Leviathán]]) legyőzése után az alvilágra száll (meghal, mint [[Ozirisz]]), majd feltámad és visszatér feleségéhez, Anathoz. Az izraeliták egy része még az [[i. e. 6. század]]ban is Jáhve feleségeként tisztelték Anat istennőt. Jáhve sok tulajdonsága rokonítható Baál kultuszával, a kánaánita hit elemeinek nagymértékű beolvadásával járt a kánaániták megtérése. Ezen kánaániták már a zsidó honfoglalás előtt rengeteg föníciai elemet építettek be kultuszaikba. A Jeremiás idejében – tehát a [[kháldok|kháldeus]] hódításkor, az i. e. 7. és i. e. 6. század fordulója környékén – Egyiptomba menekülők magukkal vitték Asera-Anat kultuszát is.
+A korai [[zsidók|zsidó]] történelemben valószínűleg azonos a [[Jeremiás próféta|Jeremiás]] könyvében (7.18, 44.17–19) említett, „Az ég királynője” néven szereplő istennővel. Ennek alapján az [[ókori Egyiptom|Egyiptomban]] is ismert [[Anat]]tal is azonosítják, valamint [[Hathor]]ral is, az Égi Tehénnel, aki Egyiptomban szintén az egek úrnője. A mítoszok elválaszthatatlan módon keveredtek össze a térségben. [[Él (isten)|Él]] is kapcsolatban van a viharokkal, hiszen alárendeltje [[Baál-Hadad]], a vihar- és termékenység-isten. [[Baál]] viszont – aki egyébként párhuzamba vonható [[Marduk]]kal, a babilonival, valamint a [[hettiták|hettita]] [[Tarhuntasz|Viharistennel]] is – az egyik mítoszban a sárkány ([[Tiámat]], [[Lótán]] vagy [[Tengeri kígyó|Leviathán]]) legyőzése után az alvilágra száll (meghal, mint [[Ozirisz]]), majd feltámad és visszatér feleségéhez, Anathoz. Az izraeliták egy része még az [[i. e. 6. század]]ban is Jáhve feleségeként tisztelte Anat istennőt. Jáhve sok tulajdonsága rokonítható Baál kultuszával, a kánaánita hit elemeinek nagymértékű beolvadásával járt a kánaániták megtérése. Ezen kánaániták már a zsidó honfoglalás előtt rengeteg föníciai elemet építettek be kultuszaikba. A Jeremiás idejében – tehát a [[kháldok|kháldeus]] hódításkor, az i. e. 7. és i. e. 6. század fordulója környékén – Egyiptomba menekülők magukkal vitték Asera-Anat kultuszát is.
 Kultusza még sokáig élt, alakja a [[görög mitológia|görög mítoszokba]] is eljutott [[Atargatisz]] néven.