Béky-Halász Iván

Béky-Halász Iván (Budapest, 1919. augusztus 12. - Budapest, 1997. március 8.) költő, műfordító, szerkesztő, bibliográfus, szobrász

Béky-Halász Iván azok közé a költők közé tartozik, akiket az 56-os magyar forradalom leverése sodort Kanadába. A Torontóban töltött 25 év alatt fejtette ki irodalmi és közéleti tevékenységét.

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi karán 1942-ben jogi doktorátust, a torontói egyetemen 1967-ben, könyvtárosi oklevelet szerzett. Költői pályáját a harmincas években, a Thurzó Gábor által szerkesztett Élet című katolikus lap munkatársaként kezdte. Irodalmi pályáját azonban hamar félbetörte a háború és a hadifogság, majd egy koncepciós per áldozataként hosszú éveket töltött börtönben. 1956-ban az Igazság című forradalmi lap munkatársa volt.

Kanadába az 56-os forradalom leverése után érkezett, és a torontói egyetemi könyvtár munkatársa lett. Ez alatt az idő alatt, közel harmincezer kötetes könyvtárrészt hozott létre a magyar nyelv és irodalom, valamint a történeti művek tanulmányozására. A könyvtár magyar anyagát bibliográfiai füzetekben adta közre. Bibliográfiai munkái közül kiemelkedő a magyar forradalomról írt kiadványa. (Bibliography of the Hungarian Revolution. University of Toronto Press 1963.) Könyvtári munkája mellett több magyar költő verseit (Csoóri Sándor, Pilinszky János, Kálnoky László, [[Ladányi Ferenc, Link titleRónay György ]]) stb. ültette át angolra. Nagyon aktívan részt vett a magyar közösség életében. Gyakori előadója volt irodalmi és egyéb társadalmi rendezvényeknek. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Magyar Történelmi Szemle című folyóiratnak, 1978-79-ben pedig a Tanú című lapot szerkesztette. Fa- és fémszobraival számos kiállításon szerepelt. 1975- ben neki ítélték a Canadian National Exhibition első díját.A hetvenes években a Kanadai Szobrásszövetség titkára volt.

Költői pályája a hetvenes években bontakozott ki. Kanadában publikálta első verseskötetét Arccal a falnak címmel, 1972-ben, majd azt követte a Rab és börtönőr című kötete, 1975-ben. Első versesköteteire a szonett-forma jellemző, s költeményei az elmúlt negyven év élményanyagából táplálkoznak. (Szerelem, háború, börtönévek, hadifogság).

Korai költészetére legerőteljesebben Ady Endre lázadó hangvétele és Juhász Gyula finom líraisága hatott. A hetvenes évek vége felé merőben új költői hanggal jelentkezett. Ezekben az években több versesfüzetet is publikált. Tomiban már virágoznak a fák, (1979), Áldott kikötők (1979), Korai dér (1981), Indián nyár (1981). A korábbi szonett-formát felváltották a rövid szabadversek. Költői hangjára a fanyar bölcselkedés, a finom irónia jellemző. Versei rendkívül tömörek, fegyelmezettek, lényegre szoritkozóak. Metaforákat, komplex költői képeket viszonylag ritkán használ. A közelmúlt történelmi megpróbáltatásait átélt ember életérzését, világképét visszafogottan, csupán a leglényegesebbre szorítkozva, epigrammaszerűen kívánta megragadni.

1985-ben családjával visszatért Magyarországra. Gyűjteményes verseskötete a Mint vándor régi metszeten 1995-ben jelent meg.

Források

• Béládi-Rónai-Pomogáts: Nyugati magyar irodalom. Bp. 1986.
• Bisztray György: Hungarian-Canadian literature. Toronto, 1987.
• Tűz Tamás: Arccal a falnak. 1972.
• Kabdebo Tamás: Rab és börtönőr. Kat Szle. 1975.
• Kerék Imre: Mint vándor régi metszeten. Béky-Halász Iván válogatott verseiről. Pannon Tükör., 1997.
• Miska János: Áldott kikötők. Megkésett búcsú Béky-Halász Ivántól. Könyvtáros, 1999.

A határon túli magyar irodalom[1] Kortárs magyar írók[2]