„Karl Pavlovics Brjullov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
infobox |
File:Karl Briullov, The Last Day of Pompeii (1827–1833).jpg -> File:Karl Brullov - The Last Day of Pompeii - Google Art Project.jpg (Higher quality (not overbrightened), much higher resolution) |
||
44. sor: | 44. sor: | ||
<center><gallery> |
<center><gallery> |
||
Fájl:Brjullov Italianskoe Utro.jpg|Itáliai reggel (1823) |
Fájl:Brjullov Italianskoe Utro.jpg|Itáliai reggel (1823) |
||
Fájl:Karl |
Fájl:Karl Brullov - The Last Day of Pompeii - Google Art Project.jpg|Az 1830-1833 között festett képe [[Pompeji]] utolsó napjáról |
||
Fájl:Genseric sacking Rome 455.jpg|[[Római Birodalom|Róma]] bukása (1833-36) |
Fájl:Genseric sacking Rome 455.jpg|[[Római Birodalom|Róma]] bukása (1833-36) |
||
Fájl:BRULLOV VSADNICA1.jpg|Lovagló hölgy (1832) |
Fájl:BRULLOV VSADNICA1.jpg|Lovagló hölgy (1832) |
A lap 2012. október 3., 22:46-kori változata
Karl Pavlovics Brjullov | |
Önarcképe (1848) | |
Született | 1799. december 12. Szentpétervár |
Meghalt | 1852. június 11. (52 évesen) Manziana |
Sírhely |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Pavlovics Brjullov témájú médiaállományokat. |
Karl Pavlovics Brjullov (neve oroszul: Карл Павлович Брюллов; Szentpétervár, 1799. december 12. — Manziana, Róma mellett, 1852. június 23.) orosz festő, a romantika jeles képviselője. Bátyja Alekszandr Pavlovics Brjullov építész.
Életpályája
Képzőművész családban született, a szentpétervári Cári Művészeti Akadémián folytatott képzőművészeti tanulmányokat, első ismert képe 1820-ból való, címe: Nárcisz. 1823-tól több alakalommal is Rómában volt tanulmányúton, de közben Itália más városait, sőt Drezdát és Münchent is felkereste. Raffaello Athéni iskola című kompozícióját eredeti méretben másolta, közben számos portrét és életképet festett, az életképek témáját gyakran az olasz nép életéből vett jelenetek ihlették.
Az 1820-as évek végén és az 1830-as évek elején személyes élményei (1828-ban volt a Vezúvnak egy kisebb megmozdulása) és Ifjú Plinius írásait tanulmányozva hatalmas vásznat festett a Vezúv kitöréséről, Pompeji utolsó napjáról romantikus stílusban. Karl Brjullov a Pompeji helyszínen készített számos vázlatot a képhez. A szigorú francia műkritikusok és az orosz cár tetszését is megnyerte e kép. I. Miklós az Ermitázsban helyeztette el, ma a szentpétervári Orosz Múzeum őrzi.
Brjullov görögországi, törökországi utazásokat is tett, ezután Szentpéterváron a Művészeti Akadémián tanított. Híres önarcképét 1848-ban festette, ma az Állami Tretyjakov Galéria őrzi. Főleg olajfestményeket készített, de festett akvarelleket is. Élete utolsó pár évében sokat betegeskedett, Spanyolországban és Itáliában gyógyíttatta magát, de a festést nem hagyta abba, arcképeket, életképeket festett. Róma közelében érte a halál, a római református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Emlékezete
Emlékérmeket, postabélyegeket adtak ki, s szobrot emeltek tiszteletére.
Galéria
Források
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Karl Pavlovics Brjullov élete, munkássága (oroszul)