Laposíj

Egy laposíj a középső kőkorszakból

A laposíj egy nem-visszacsapó harci íj, aránylag lapos, téglalap keresztmetszetű karokkal. Mivel a karok aránylag szélesek,ezért a markolat a jobb fogás érdekében egyenes és kerek. Ez eltér a hosszúíj felépítésétől, melynek karjai kör vagy "D" keresztmetszetűek, és a markolatnál általában vastagabb. Egy laposíj általában ugyanolyan hosszú, mint egy hosszúíj. A történelmi laposíjak általában egyrétegűek (egy darab fából készülnek), bár az ókortol kezdődően készítettek laminált és kompozit laposíjakat is. A modern laposíjat általában üvegszálas anyagokból gyártják.

A téglalap keresztmetszet előnyei

Kb. 150 cm hosszú laposíjak.

Laposíjat majdnem minden anyagból lehet készíteni, mivel a feszültség sokkal egyenletesebbn alakul a mint a kerek profilú íjak karjaiban. Az íj karja tulajdonképpen egy hajlított gerenda, így a semleges tengelytől (középvonal, mely nincs sem feszítve, sem nyomva) távolabb eső szálak nagyobb stressznek vannak kitéve.

Egy kerek íj-kar esetén a semleges tengelytől távolabb eső szálak mivel nagyobb feszítésnek illetve nyomásnak vannak kitéve, így könnyebben sérülnek. A laposíj esetében a lapos has és hát a semleges tengelytől minden pontban egyenlő távolságra van, a feszültség egyenletesebb oszlik meg, így gyengébb fafajták is megfelelnek. Kisebb az esélye a törésnek, vagy a tartós meggörbülésnek. Hosszúíjnak csak a különlegesen rugalmas faanyagok felelnek meg.

Megfelelő faanyagok

A világ legnagyobb részén közönséges keményfából készítik a kíváló íjakat. Megfelelő és könnyen hozzáférhető fafajták: szilfa, juharfa, szikimórfa, mogyoróbokor, kőrisfa. A jó minőségű tiszafa sokkal nehezebben hozzáférhető, és drágább mint a laposíjhoz megfelelő előbb felsorolt keményfák. Kezdő íjkészítőknek erősen ajánlott egy könnyen hozzáférhető fából készült laposíjjal kezdeni. Az európai hosszúíjakhoz használatos tiszafa egy könnyű, rugalmas, különlegesen nagy nyomószilárdságú fa. Az íj karjait kerek keresztmetszetűre formázva egy hatékony, nagyteljesítményű íjat kapunk. Ez gazdaságosan használja a faanyagot, és az íj készítőjének idejét.

A téglalap keresztmetszet hátrányai

Egy vékony, kerek íjhoz képest, a készítőnek egy sokkal szélesebb faanyagból kell kiindulnia, több időbe telik egy téglalap keresztmetszet elérése.

Történelmi hsználata

Laposíjat használtak az amerikai indiánok, ókori európai népek, inuit törzsek, finnugor népek, valamint egyéb puskapor előtti társadalmak vadászathoz, háborúskodáshoz. A laposíj nagy előnye, hogy a hosszúíjjal ellentétben számtalan fafajtából el lehetett készíteni. A laposíjat a középső kőkorszaktól kezdődően Európában felváltotta a hosszúíj. Az angol hosszúíj iránti kereslet akkorára nőtt, hogy hatalmas területeken szinte teljesen kipusztították. A laposíjat az Andaman szigeteken kőkorszaki körülmények között élő Szentinelézek a mai napig is használják A laposíjak a hidegebb területeken (mint például Finnország) használatban maradtak, mivel azon a klímán a tiszafa nem termett meg. A történelmi finn laposíj anyaga kőrisfa, vagy nyírfa /fenyőfa laminát halenyvvel, vagy egyéb ragasztóval rétegezve. A tiszafát importálták, de fontos célokra nem használták, mivel a hidegben törékennyé vált. A prémvadászatra pedig a január és február hónap volt a legalkalmasabb, mivel a prémek akkor a legszebbek.

Az amerikai laposíj

Kőrisfából készült laposíj

Az amerikai laposíjat (amerikai hosszúíjként is ismerik), az 1930-as években fejlesztették ki. Létrejöttét egy tudományos kísérletnek köszönheti, melyben az íj karjának optimális keresztmetszetét keresték. Eredetileg arra voltak kíváncsiak, hogy az angol hosszúíj karjainak profilja miért pont "D" alakú volt, de a kísérletek szerint egy egyszerű téglalap keresztmetszett sokkal megfelelőbb.