Ugrás a tartalomhoz

„Han Jü” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{tataroz}}
{{pinjin és magyaros}}
{{pinjin és magyaros}}
[[Fájl:Han Yu.jpg|bélyegkép|jobbra|{{kínai|Han Yu|Han Jü}}]]
[[Fájl:Han Yu.jpg|bélyegkép|jobbra|{{kínai|Han Yu|Han Jü}}]]

A lap 2012. június 5., 14:25-kori változata

Han Jü

Han Jü (pinjin, hangsúlyjelekkel: Hán Yù; hagyományos kínai: 韓愈; egyszerűsített kínai 韩愈; (további névváltozatok: Han Tuj-cse, Han Csang-li, halotti név: Hang Ven-kung) (Nanjang, Honan tartomány, 768. - Csangan, 824.) a kínai Tang-dinasztia egyik legnagyobb költője, író, filozófus volt.

Élete és munkássága

Művelt családból származott, de apja az ő két éves korában meghalt, bátyja nevelte fel. Gyorsan megtanult írni és olvasni, nagy tehetséggel tanulmányozta Konfuciusz munkáit. Családja hamarosan a fővárosba költözött, de aztán száműzték őket, mivel bátyja egy akkoriban megbukott miniszter követői közé tartozott. Han Jü 792-ban, négy kísérlet után tette le sikeresen a császári vizsgát. Ezután katonai kormányzói állásokat kapott vidéken, majd 802-ben fővárosi álláshoz jutott, de hamarosan udvari intrikák vesztese lett és száműzték. Ekkoriban egy nagy visszhangot kiváltó emlékiratban emelte fel szavát az országban terjedő buddhista befolyás miatt. Később visszatérhetett a császárvárosba és megbecsült tisztviselőként hunyt el.

A Tang-kori próza egyik legnagyobb mesterének tekintik. Szponzorként is támogatta a kor sok más irodalmárát, köztük Li Hot, Meng Csiaot.

Filozófiai munkásságában keményen védelmezte a konfucianizmus elveit az akkoriban az udvarban is népszerű buddhizmussal és a taoizmussal szemben. A neokonfuciamizmus előfutáraként filozófiai rendszert is kidolgozott a konfucianizmus megújítására. Politikailag konzervatív volt, az emberek egyenlőtlenségét vallotta, osztályozta őket képességeik és jellemük szerint.

Puritanizmusa irodalmi stílusában is érvényesült: régies, de egyszerű, közérthető nyelven, lényegre törően írt. Példaképe Sze-ma Csien, a történetíró volt.

Mintegy háromszáz verse maradt fenn, ezek kivívták kora és az utókor csodálatát. mindmáig mint a Tang-kor egyik legnagyobb költőjét tartják számon. Tájleíró költeményeiben a szokatlant, a különöset kereste. Idős korában írott verseiben Tao Jüan-ming, Tu Fu hagyományait követve közvetlenül politizált.

Források

  • Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 194–195. o.  
  • Barnstone, Tony and Chou Ping (ed.) (2005). The Anchor Book of Chinese Poetry, Random House, New York.
  • Birch, Cyril (ed.) (1965). Anthology of Chinese Literature. Grove Press, Inc., New York.
  • Giles, Herbert G. (1973). A History of Chinese Literature. Charles E. Tuttle Company, Inc. Rutland, Vermont.
  • Hartman, Charles. (1986). Han Yu and the T'ang Search for Unity. Princeton University Press, New Jersey.
  • Owen, Stephen (ed.) (1996). An Anthology of Chinese Literature. W. W. Norton & Company, Inc., New York.