Han Jü

Han Jü
Han Jü (Han Yu) portréja.
Élete
Született	768 Mengzhou, Kína
Elhunyt	824. december 25. (55-56 évesen) Csangan, Tang-dinasztia
Sírhely	Heyang
Nemzetiség	kínai
Szülei	Han Zhongqing
Gyermekei	Han Chang Han Ru Han Zhouchou
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	költészet, esszé
Alkotói évei	Tang-kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Han Jü témájú médiaállományokat.

Han Jü (pinjin, hangsúlyjelekkel: Hán Yù; hagyományos kínai: 韓愈; egyszerűsített kínai 韩愈; további névváltozatok: Han Tuj-cse, Han Csang-li, halotti név: Hang Ven-kung) (Nanjang (Nanyang), Honan (Henan) tartomány, 768. - Csangan (Changan), 824.) a kínai Tang-dinasztia egyik legnagyobb költője, író, filozófus volt.

Élete és munkássága

Művelt családból származott, de apja az ő két éves korában meghalt, bátyja nevelte fel. Gyorsan megtanult írni és olvasni, nagy tehetséggel tanulmányozta Konfuciusz munkáit. Családja hamarosan a fővárosba költözött, de aztán száműzték őket, mivel bátyja egy akkoriban megbukott miniszter követői közé tartozott. Han Jü (Han Yu) 792-ban, négy kísérlet után tette le sikeresen a császári vizsgát. Ezután katonai kormányzói állásokat kapott vidéken, majd 802-ben fővárosi álláshoz jutott, de hamarosan udvari intrikák vesztese lett és száműzték. Ekkoriban egy nagy visszhangot kiváltó emlékiratban emelte fel szavát az országban terjedő buddhista befolyás miatt. Később visszatérhetett a császárvárosba és megbecsült tisztviselőként hunyt el.

A Tang-kori próza egyik legnagyobb mesterének tekintik. Szponzorként is támogatta a kor sok más irodalmárát, köztük Li Ho (Li He)t, Meng Csiao (Meng Csiao)t.

Filozófiai munkásságában keményen védelmezte a konfucianizmus elveit az akkoriban az udvarban is népszerű buddhizmussal és a taoizmussal szemben. A neokonfuciamizmus előfutáraként filozófiai rendszert is kidolgozott a konfucianizmus megújítására. Politikailag konzervatív volt, az emberek egyenlőtlenségét vallotta, osztályozta őket képességeik és jellemük szerint.

Puritanizmusa irodalmi stílusában is érvényesült: régies, de egyszerű, közérthető nyelven, lényegre törően írt. Példaképe Sze-ma Csien (Sima Qian), a történetíró volt.

Mintegy háromszáz verse maradt fenn, ezek kivívták kora és az utókor csodálatát. mindmáig mint a Tang-kor egyik legnagyobb költőjét tartják számon. Tájleíró költeményeiben a szokatlant, a különöset kereste. Idős korában írott verseiben Tao Jüan-ming, Tu Fu hagyományait követve közvetlenül politizált.

Magyarul

• Beadvány a császárhoz Buddha ereklyéje ügyében (részlet). In Csongor Barnabás: Kína vallásai. Budapest, Körösi Csoma Társaság 1989. 34-37. o.
• Levél a krokodilnak. In Csongor Barnabás: Kína vallásai. Budapest, Körösi Csoma Társaság 1989. 37-40. o.
• Az útról. Fordította: Polonyi Péter: Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. 133-145. o.
• A professzorhoz.Fordította: Polonyi Péter: Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. 174-177. o.
• Az előrehaladásról a tudományokban. Polonyi Péter: Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. 177-183. o.

Források

• Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 194–195. o.  
• Barnstone, Tony and Chou Ping (ed.) (2005). The Anchor Book of Chinese Poetry, Random House, New York.
• Birch, Cyril (ed.) (1965). Anthology of Chinese Literature. Grove Press, Inc., New York.
• Giles, Herbert G. (1973). A History of Chinese Literature. Charles E. Tuttle Company, Inc. Rutland, Vermont.
• Hartman, Charles. (1986). Han Yu and the T'ang Search for Unity. Princeton University Press, New Jersey.
• Owen, Stephen (ed.) (1996). An Anthology of Chinese Literature. W. W. Norton & Company, Inc., New York.

Kapcsolódó szócikkek

• Kínai irodalom
• Kínai költészet
• Kínai filozófia