Moses Mendelssohn

Moses Mendelssohn
Németország Felvilágosodás
Moses Mendelssohn. Anton Graff festménye (1771)
Élete
Született	1729. szeptember 6. Dessau
Elhunyt	1786. január 4. (56 évesen) Berlin
Pályafutása
Hatottak rá	Maimonidész, Locke, Leibniz, Lessing
Fontosabb művei	Phaidón
Moses Mendelssohn aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Moses Mendelssohn témájú médiaállományokat.

Moses Mendelssohn (Dessau, 1729. szeptember 6. – Berlin, 1786. január 4.) német kereskedő, filozófus, író. A zsidó felvilágosodás, a hászkhálá központi alakja. Célja a zsidóknak a megszülető nemzetállamba való integrációja volt, ennek érdekében igyekezett a zsidó és nem zsidó közösséget közelíteni egymáshoz. Népszerűsítette a zsidóság körében a német kultúrát, illetve törekedett a zsidó hagyományoknak a modern kor követelményeivel való összehangolására, a zsidó identitásnak a felvilágosodás korának megfelelő újradefiniálására. Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző nagyapja.

Élete és működése

A középkori és koraújkori Európában a társadalmat nem feltétlenül egyének társulásának fogták föl. Az egyén helyzetét nem az emberi jogai, hanem a közössége, (céh, rend, felekezet) számára adott privilégiumok határozták meg. A vallásháborúk lezárultával azonban megjelent a vallási türelem gondolata. A felvilágosodás korában a felvilágosult gondolkodók ezután megkérdőjelezték a korábbi társadalomszervezési formák létjogosultságát. A Felvilágosodás –a reneszánszhoz hasonlóan – igyekezett az egyént kiszakítani azokból a gondolkodási sémákból is, amelyekbe született.

Mendelssohn Dessauban született, majd könyvelést tanult és kereskedő lett. Mint a német kultúra tisztelője barátságba került Lessinggel, aki segített, hogy kiadja filozófiai műveit. Nagy Frigyestől Berlinben való lakhatási jogot kapott. A Porosz Akadémia első díját el is nyerte egyik értekezésével, de zsidó származása miatt nem lehetett tagja magának az Akadémiának. Héber betűkkel átírva, de lefordította németre Mózes 5 könyvét, 1767-ben pedig Platon Phaidon című dialógusának mintájára ő is írt egy Phaedon című értekezést a lélek halhatatlanságáról. A mű kapcsán vitába került egy svájci lelkésszel, Lavaterrel. Hozzá címzett írásai nyomán vita bontakozott ki a zsidók polgári jogi helyzetéről. Ennek kapcsán írta egyik központi jelentőségű művét, a Jerusalem oder über religiöse Macht und Judentum című művét.

1789 szeptemberében, a Berlinische Monatsschriftben Mendelssohn tette fel a híres kérdést: "Mi a felvilágosodás? Kant erre adta híressé vált definícióját, amely szerint a felvilágosodás “Az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. … Merj a magad értelmére támaszkodni." Ilyen értelmezési keretben merült fel az az alkalmazkodási kísérlet, amely a zsidó felvilágosodás, a hászkhálá' nevet viseli - a hászkhálá ún. berlini változatának volt kiemelkedő alakja Mendhelson. A zsidó felvilágosodás az egyéni felszabadulás mellett a zsidó közösségnek is a középkori-vallási hagyományokból való kiemelését és a többi felekezettel való egyenjogúsítását, emancipációját is célul tűzte ki. Követőit és a zsidó felvilágosodás híveit mászkiloknak nevezték -közülük a legismertebbek David Friendlaender, Marcus Herz és Isaac Satanov voltak.

Felfogása és hatása

Mendelssohn, Lavater és Lessing. Elképzelt kép Mendelssohn és Lavater vitájáról, Lessing felügyelete alatt

“Azt a felfogást vallotta, hogy míg az állam a társadalmi szerződésen alapuló kötelező erejű szerveződés, az egyházak önkéntesek és csak meggyőződésre épülnek; az embert egyikbe sem kényszeríthetik bele, és egyikből sem űzhetik ki akarata ellenére. Célszerűnek találta, hogy eltöröljék a különálló zsidó igazságszolgáltatást, és szembeszállt azokkal a keresztény liberálisokkal, akik azt kivánták, hogy az állam támogassa a zsidó bíróságokat. Sürgette, hogy vessenek véget minden zsidóüldözésnek és hátrányos megkülönböztetésnek, és az értelem diadalától várta ezt a fordulatot; de egyszersmind azt hangoztatta, hogy a zsidóknak le kell mondaniuk mindazokról a szokásokról és eljárásokról, amelyek fékezik az ésszerű emberi szabadságot, kiváltképp a gondolat szabadságát” (Paul Johnson, 365. old.)

A zsidó és a nem zsidó közösségek egymáshoz való közelítésére törekedve Mendhelson széles körű felvilágosító tevékenységet is kifejtett: elmagyarázta a zsidó igazságszolgáltatás elveit a keresztényeknek, bebizonyította, hogy a zsidó imák nem keresztényellenesek. Véleménye szerint a zsidó vallás idejétmúlt rítusait a józan ész alapján felül kell bírálni, magát a vallásgyakorlást pedig a magánszférára visszaszorítani. A zsidókérdésre adott megoldása Judah Leib Gordon költő szerint: “zsidó a sátorban, ember a külvilágban” (Paul Johnson 368. old.). Yehezkel Kaufmann Mendhelsont a zsidó Luthernek nevezte, aki szétválasztotta egymástól a vallást és a népet. (Johnson, 366. old.). A reformjudaizmus előfutárának tartják. A haszkhalá hatására megerősödött és néhol szakadáshoz is vezetett az ortodoxok és a felvilágosulttak szembenállása.

Mendelssohn hatása különösen három területen volt megfigyelhető: az emancipációs törvényekben, a zsidó életmódban és végül a zsidó oktatásban. Mendelssohn széles körű propagandatevékenysége nem maradt visszhangtalan. Mendelssohn ösztönzésére írta Christian Wilhelm Dohm Über die bürgerliche Emanzipation der Juden című művét, aminek a hatását tükrözi II. József 1782-ben született türelmi rendelete is. 1787-ben Mirabeau gróf Sur Moses Mendelssohn et sur la réforme politique des juifs címmel írt értekezést. A zsidók egyenjogúsítása végül a francia forradalom idején ment végbe: az 1791 szeptember 27-én a Konvent minden hűségesküt tett zsidónak megadta a polgárjogot. 1806-ban pedig, mikor Napóleon összehívta a Zsidó Előkelőségek Tanácsát, ennek tagjai már mint Mózes vallását követő franciák definiálták önmagukat. Magyarországon először az 1849 július 28-án elfogadott zsidóemancipációról szóló törvény adta meg a jogegyenlőséget a zsidók számára. A neoabszolutizmus ezt eltörölte, de a Kiegyezés részeként sor került a zsidóemancipációra Az emancipációt lezáró utolsó törvény meghozatalára végül 1895-ben került sor (1895:XLII tc. „Az izraelita vallásról" ) - ezeket a törvényeket számolták fel az ún. Zsidótörvények a XX. században.

Bibliafordítása utat nyitott a zsidó hagyományok és a héber Biblia racionális kutatása számára. Mendelssohn és követői ezenkívül támogatták, hogy a jiddis, mint német keveréknyelv szoruljon háttérbe a zsidó közösségekben és helyét a német, illetve a héber vegye át. A héber propagálására alakult meg a Héber nyelv barátainak egyesülete, illetve jött létre a Measzéf folyóirat. A mászkilimek számára a Tóra tanításai összehangban kellett, hogy álljanak a józan ész követelményeivel, ezért igyekeztek a vallási előírásokat úgy értelmezni, hogy az a modern körülmények között ne okozzon a nemzsidó közösségekben megrökönyödést, akadályozva ezzel a zsidóknak a polgári társadalomba való beilleszkedését.

Mendelssohn hívei nagy hangsúlyt fektettek a zsidó gyermekek taníttatására. Elvetették az egyoldalú vallási nevelést, ami a jesivákban folyt. Naphtali Herz Wessely pedagógiai írásaiban azt fejtette ki, hogy nem minden zsidó gyermek született a Talmud és a Tóra tanulmányozására. A zsidó felvilágosodás hívei emiatt 1778-ban Berlinben világi zsidó iskolát alapítottak Szabadiskola (Chinuch Neárim), ahol világi tudományokat is oktattak német nyelven. A mászkilim tevékenysége időnként nem nélkülözött romboló forradalmi hevületet sem. Az 1790-es években például Herz Homberg lett az osztrák fennhatóság alatt álló Galíciában lévő zsidó iskolák felügyelője. Ebben a minőségében szorgalmazta a hatóságoknál, hogy tiltsák el a zsidókat a kocsmatartástól, illetve zárassák be a boltjaikat, hogy a zsidó gyerekek földműveléssel és iparral kezdjenek el foglalkozni. Érthető módon hamarosan megjelent a zsidóságon belül a hagyományos valláserkölcsöt és életmódot képviselők ellenállása. A Habsburg Birodalomban az egyik legkorábbi zsidó ortodox reakciót a pozsonyi rabbi, Moses Szófér vezette, 1816-ban pedig a galíciai maszkilim tevékenységét be is tiltotta a lembergi rabbi.

Művei

• Briefe über die Empfindungen. 1755.
• Philosophische Schriften. 2 Bände, 1761.
• Gedanken von dem Wesen der Ode. 1764.
• Phädon oder über die Unsterblichkeit der Seele. 1767.
• Von der Lyrischen Poesie. 1778.
• Schreiben an den Herrn Diaconus Lavater zu Zürich. Berlin 1769.
• Übersetzung des Pentateuch/der Torah und der Psalmen ins Deutsche. 1783.
• Jerusalem oder über religiöse Macht und Judenthum. 1783).
• Ueber die Frage: was heißt aufklären? 1784.
• Morgenstunden oder Vorlesungen über das Dasein Gottes. 1785.
• Kleine philosophische Schriften. Sammlung von Zeitschriften-Aufsätzen mit einem Vorwort von Johann Georg Müchler und einer Skizze seines Lebens und Charakters von D. Jenisch. Berlin 1789.
• Sämtliche Werke. 12 Bände, 1819–1825.

Művei magyarul

• Jeruzsálem. Írások zsidóságról, kereszténységről, vallási türelemről. Atlantisz Kiadó, Budapest. 2011. ISBN 9789639777163.
• Jeruzsálem. Gödöllő-Máriabesnyő. Attraktor Kiadó, 2013.
• Phaidón, avagy a lélek halhatatlansága (ford. Rathmann János), Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, ISBN 963-7052-45-3

Források

• Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20.században. Történeti Kézikönyvtár. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. ISBN 9632600991
• Esther Benbassa – Aron Rodrigue: A szefárd zsidók története. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.ISBN 9633895871
• Simon Dubnov: A zsidóság története. Gondolat Kiadó – Bethlen Gábor Kiadó. Ford.: Szabó Bence. Budapest, 1991. ISBN 9637426000
• Világvallások. Akadémiai Lexikonok.Szerk.: Görfzöl Tibor – Máthé-Tóth András. Akadémiai Kiadó, 2009. ISBN 9789630587082
• Paul Johnson: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 9630770342
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 586. o.  Online elérés
• Smoel Ettinger: A zsidó nép története. A modern kor: a 17. századtól napjainkig. Budapest, 2002, Osiris Kiadó. ISBN 9633892066

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Moses Mendelssohn témájú médiaállományokat.

• felvilágosodás
• reformjudaizmus
• asszimiláció
• neológia
• emancipáció
• A magyarországi zsidók története