Magyar nyelv

{{{2}}} A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.

A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül többek között a Kárpát-medence országaiban beszélik: Románia (főként Erdélyben), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaságban), Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria.

Beszélők száma

Fájl:A magyar nyelv elterjedese.png

A magyar elterjedése napjainkban

A magyar nyelv beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. Az Európai Unióban kb. 12 millió magyar anyanyelvű ember, vagyis „kisebbségi magyar” él, és további 1 millióan beszélik a magyar nyelvet második nyelvként. A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 57. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint.

Írás

Részlet a Tihanyi Alapítólevélből (1055)

A magyar nyelv a latin írást használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális magyar betűvel.

A latin írásjegyek előtt a nyelvet rovásírással írták. A magyar rovásírás a 600-as években már létezett és használt írás volt, habár első leletei 300 évvel későbbről származnak. Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betűs írásunk ősét (néhány írásjel eltért a ma használatostól).

A magyar nyelv eredete

A magyarok vándorlása a legközelebbi nyelvrokonaiktól való elválásuk óta (mintegy háromezer év)

Részletesen lásd: Finnugor nyelvrokonság és Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról

A nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor eredet mellett számos egyéb, pl. a türk (turáni) és a sumer eredet, továbbá az ősnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján a nyelvtudomány csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint:

„A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetővé. Azaz: túl jól működik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más.”

A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek hiánya, stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.

A nyelvrokonság – egyéb társadalmi tényezők folytán – nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek genetikai rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz.

Nyelvtörténet

Korszakairól lásd: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban

Önálló fejlődése az ősmagyar korban indult meg. Az ómagyar korból származnak az első fennmaradt írott szórványok, szövegemlékek. A legelső magyar szövegemlék a tihanyi apátság alapítólevelében található, az első összefüggő magyar nyelvű szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom).

A középmagyar kor jelzi az első magyar nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint). Ez a korszak már nem különbözik lényegesen a mai nyelvtől. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a mai magyar irodalmi nyelv, a 18–19. századi írók, költők, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével). A magyar nyelv először 1844-1849 között, majd véglegesen 1867-ben lett Magyarország hivatalos nyelve. (Az ország hivatalos nyelve korábban a latin volt.)

Nyelvjárások

Nyolc fő nyelvjárást tartanak számon:

• tiszai (más néven: alföldi),
• dunántúli,
• déli (más néven: Duna-Tisza-közi),
• északkeleti,
• palóc (más néven: északnyugati),
• mezőségi (más néven: Királyhágón túli),
• nyugati,
• székely,
• csángó.

(A mai magyar hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlődött ki.)

Szókincs

A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű, az összes toldalékos szóalakot is beleszámítva azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz és angol eredetű szó található nyelvünkben.

A magyar nyelv hatása más nyelvekre

Nagyobb számú magyar jövevényszó a következő nyelvekben található: horvát nyelv, a német nyelv dunai sváb nyelvjárása, a roma nyelv kárpáti cigány és oláhcigány nyelvjárásai, román nyelv, ruszin nyelv, a szerb nyelv egyes nyelvjárásai, szlovák nyelv.

Hangtan

Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor nyelvekre és a szlovák nyelvre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról – zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben például a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált, vagyis „elnyelt” magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak.

Nyelvtan

Az agglutináló (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor nyelvekhez, perzsa nyelvhez, baszk nyelvhez, az ókori sumerhez és a török nyelvhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik az indoeurópai nyelvekre jellemző birtoklást kifejező ige („én birtoklok valamit” helyett „nekem van valamim”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban is megtalálható).

A személyragok áttekintése

A nyelvben a személyes névmások, birtokos személyragok és igék toldalékai általában egyformák. (Az alábbi példában a személyes névmások tárgyesete is adott, noha annak ragozása kevésbé szabályos.)

Névmás		Eset/posztpozíció töve		Főnév	Ige		Tipikus elem
Alanyeset	Tárgyeset	+ személyrag	+ személyrag	+ birtokos személyrag	Határozatlan, jelen idő	Határozott, jelen idő
én	engem	nálam	alattam	lakásom	látok	látom	-m kötőhangokkal: -o/(-a)/-e/-ö vagy -a/-e
te	téged	nálad	alattad	lakásod	látsz	látod	-d kötőhangokkal: -o/(-a)/-e/-ö vagy -a/-e
ő	őt	nála	alatta	lakása	lát	látja	-a/-e
mi	minket	nálunk	alattunk	lakásunk	látunk	látjuk	-nk kötőhangokkal: -u/-ü
ti	titeket	nálatok	alattatok	lakásotok	láttok	látjátok	-tok/-tek/-tök
ők	őket	náluk	alattuk	lakásuk	látnak	látják	-k

Magánhangzó-harmónia a toldalékokban

A magánhangzó-harmónia a toldalékokban is megjelenik. Bizonyos toldalékok nem csak nyelvállás, hanem ajakműködés szerint is igazodnak a szótőhöz.

A toldalékok által kötőhangként használt magánhangzók párokba rendezhetők:

Hátsó nyelvállású	Elölső nyelvállású
változat
o	e/ö
a	e
á	é
u	ü
ú	ű
ó	ő

Amint az látható, a párok/hármasok tagjai megegyeznek magasságban és hosszúságban, de különböznek nyelvállásban. (A kivétel az „á/é” pár, ahol az á is hátsó állású.)

Mondattan

Egy alapvető magyar mondatban az alany az első, az ige a második és végül a tárgy az utolsó elem. Az alany megjelölése nem feltétlenül szükséges. Mindemellett, a szórend nem csupán az eddig ismertetett lehet, ugyanis azt elsősorban nem szintaktikai szabályok, hanem pragmatikus – vagyis okfejtő – tényezők határozzák meg. A kihangsúlyozni kívánt információ – a fókusz – rögtön a ragozott ige elé helyezendő. Ha maga az ige a fókusz, akkor az a mondat elejére kerül.

Egy mondat általában négy darabból áll: a topikból (témából), a fókuszból, az igéből és egyéb bővítményekből. A topik és a bővítmény bármennyi szókapcsolatot tartalmazhat, míg a fókusz csupán egyet.

Így, egy magyar mondat (János elvitt tegnap két könyvet Péternek) a következő jelentésárnyalatokat kaphatja, ha az igén kívül négy szókapcsolatból áll („János”, „Péter”, „két könyv” és „tegnap”):

Topik(ok)		Fókusz	Ige	Bővítmények	Különleges jelentés
János	tegnap	∅	elvitt	két könyvet Péternek.	A kifejezett cselekvés sikeres volt, nincs külön kihangsúlyozott jelentés.
János	tegnap	két könyvet	vitt el	Péternek.	Annak a kihangsúlyozása, hogy János két könyvet, nem pedig többet vagy kevesebbet vitt el Péternek.
János	∅	tegnap	vitt el	két könyvet Péternek.	Tegnap volt az a nap, amikor János elvitte a könyveket Péternek. (A hallgatóság már ismeri a két könyv elvitelének tényét, csak az időpontot nem.)
∅	∅	János	vitt el	tegnap két könyvet Péternek.	Nem más, mint János vitte el a két könyvet Péternek.
∅	∅	Péternek	vitt el	tegnap János két könyvet.	Péter volt az, akinek János elvitt két könyvet.
János	tegnap	Péternek	vitt el	két könyvet.	A hallgató ismeri, hogy János elvitt két könyvet valakinek; a kihangsúlyozott rész az, hogy Péter kapta meg őket, nem pedig valaki más.
∅	∅	∅	Elvitt	János tegnap két könyvet Péternek.	A cselekvés sikeresen befejeződött, a könyvek már Péternél vannak.
Két könyvet	tegnap	∅	elvitt	János Péternek.	Két könyvet tényleg elvitt János tegnap Péternek, de lehet, hogy azonkívül mást is, illetve az is lehetséges, hogy nem a könyvek voltak köztük a legfontosabbak.
∅	∅	Két könyvet	vitt el	János tegnap Péternek.	János csupán két könyvet vitt el tegnap Péternek, semmi mást nem.

A topik tehát a beszélő által már ismertnek vélt információ-darabot tartalmazza, bevezetést nyújt az állítánynak. A fókusz felhívja a figyelmet az eset valamely részének vagy feltételezett, vagy ismeretlen nemére, továbbá kizárja az állítás érvényességét az összes többi kapcsolatba hozható személyre vonatkozóan.

Ha létezik fókusz, az igekötő az ige utánra helyeződik át (vitt el az elvitt helyett) Ha az igéhez nem társul igekötő, a jelentés kétértelművé válhat írásban, mivel az igét megelőző szókapcsolat egyformán lehet topik vagy fókusz is. Például, az „Éva szereti a virágokat” mondatban Éva egyaránt lehet a topik és így kihangsúlyozatlan, de lehet fókusz is. Ebben az esetben jelentése az, hogy Éva az (és nem más), aki szereti a virágokat.

A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár Ø, elmarad a 'van').

Lásd még

• Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról
• Magyar szókincs
• Uráli nyelvcsalád
• Magyar nyelvi szórekordok listája
• Árvíztűrő tükörfúrógép
• Magyar–török tükörfordítások

Külső hivatkozások

• A magyar nyelv fóruma
• A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)
• Nehéz-e a magyar nyelv? (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Élet és Tudomány, 2000/12.)
• A magyar nyelv 20. sz.-i változásai (Pusztai Ferenc)
• Lange Irén: A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörő lingvisztikai szemszögből
• Járt utat kétszer járj! – Nádas Péter francia fordítója magyarul írt regényt (Népszabadság, 2005. február 11.)

Származás

• Nádasdy Ádám a nyelvek és a népek rokonságáról
• A finnugor nyelvek Swadesh-listái az angol Wikiszótárban (a Morris Swadesh nyelvész által megadott 207 alapvető szó összevetése az egyes finnugor nyelvek között)
• Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
• Vége a finnugor -magyar eredetelmélet egyeduralmának? - rádióbeszélgetés az ELTE orientalistájával (MKR, Délutáni találkozás).

Nyelvtan

• Magyar nyelvtani táblázatok

Nyelvművelés (pro és kontra)

• A magyar nyelvművelés állapota – Balázs Géza írása a Magyar Nyelvőrben
• A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról
• Egy emberközpontú nyelvműveló – Margócsy József írása Lőrincze Lajosról és a nyelvművelésről
• Modern Talking – Nádasdy Ádám cikkeinek gyűjteménye a Magyar Narancs sorozatából
• szaknyelvi igényesség
• Minya Károly írása (Vitairat a nyelvművelésről) – Balázs Géza új könyvéről az Édes anyanyelvünk c. folyóiratban (pdf)

Egyéb

• Illyés Gyula: Ki a magyar?
• Küszöbszint a magyar mint idegen nyelven (Műegyetemi Távoktatási és Felnőttképzési Központ)
• Debreceni Nyári Egyetem, a magyarnyelv-oktatás egyik specialistája
• Magyaróra: Új utak a magyar nyelvhez
• Magyarok a Kárpát-medencében
• Pusztai Ferenc cikke az általa szerkesztett, átdolgozott Magyar értelmező kéziszótárról (PDF)
• Magyar Nemzeti Szövegtár (az MTA 188 millió szövegszót tartalmazó adatbázisa többféle kortárs szövegből; ingyenes regisztrációval böngészhető)
• Múzeumot kap a magyar nyelv is (Múlt-kor, 2006. szeptember 27.)
• Dr. Végvári József: Anyanyelvemről, huszonegy tételben. A magyar nyelv és a hivatalos nyelvészet a szerves műveltség szempontjából

Külső hivatkozások angolul

• Hungarian language (Ethnologue.com)
• Hungarian Profile
• A Hungarian Language Course by Aaron Rubin
• Study Hungarian! (AFS.com)
• Hungarian Lessons (Hungarotips.com)
• Hungarian Phrase Guides

További irodalom

• É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
• Keresztes László: Gyakorlati magyar nyelvtan (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
• Végvári József: „És mégsem mozog ...” – tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 .