„Szent István-bazilika (Budapest)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 136. sor: | 136. sor: | ||
{| class="wikitable" |
{| class="wikitable" |
||
|+ Különleges, az ismétlődő ünnepektől eltérő alkalmak, amelyek alkalmából a Szent István |
|+ Különleges, az ismétlődő ünnepektől eltérő alkalmak, amelyek alkalmából a Szent István-nagyharangot meghúzták: |
||
|- |
|- |
||
! Dátum || Alkalom |
! Dátum || Alkalom |
||
A lap 2011. június 10., 21:22-kori változata
| Szent István-bazilika | |
 | |
 | |
| Vallás | Keresztény |
| Felekezet | Római katolikus |
| Egyházmegye | Esztergom-budapesti |
| Egyházközség | Budapest Pesti-Belső espereskerület |
| Védőszent | I. István |
| Pap(ok) | Snell György (plébános) |
| Segédlelkész | Papp Zolták (káplán) Balik Béla (káplán) |
| Építési adatok | |
| Építése | 1851 - 1906 |
| Stílus | Neoreneszánsz |
| Tervezője | Hild József Ybl Miklós |
| Felszentelés | 1905. november 9. |
| Felszentelő | Vaszary Kolos Ferenc OSB Esztergom-budapesti érsek |
| Alapadatok | |
| Magasság | 96 m |
| Elérhetőség | |
| Település | Budapest |
| Hely | 1051 Budapest, Hercegprímás út 7. |
| Elhelyezkedése | |
 Szent István-bazilika
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 03′ 14″47.500833°N 19.053889°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 03′ 14″47.500833°N 19.053889°E | |
 | |
| A Szent István-bazilika weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-bazilika témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 03′ 14″47.500833°N 19.053889°E
A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom római katolikus templom, Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége. A Szent István-kultusz fő helyszíne: a bazilika névadója a magyar államalapító király, I. (Szent) István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik.
Fekvése
A Lipótvárosban, a Bajcsy-Zsilinszky út közelében, a Szent István téren található. Főhomlokzata a Duna felé néz, a főútvonal az épület hátsó része mellett halad.
Története
A mai bazilika helyén a 18. században Hecc színház (Hetz-Theater) állt. Az akkoriban kialakult új városrész, a Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János hamarosan kis, ideiglenes templomot építtetett ide. 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, s ezzel felmerült az igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen. Ekkor megindult a gyűjtés, és több terv is készült a jövőbeni templomról (például Brein Ignácé).
A bazilika tényleges megépítésére az 1838-as nagy árvíz szolgáltatott indokot. A mai Szent István tér közepe egy kis, természetes kiemelkedést képezett a sík pesti területen, amelyen több száz lakos talált menedéket a víz sodrása elől, amíg csónakokkal kimentették őket. Az árvíz túlélői fogadalmi adományokkal támogatták, hogy csodálatosnak vélt megmenekülésük helyszínén templom épüljön.
1845-ben végül Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már 1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt késedelmet szenvedett (ekkor szenvedett súlyos károkat a bontásra ítélt Zitterbarth-féle templom is). A Hild elképzelései szerinti klasszicista stílusú istenháza építését 1851. augusztus 14-én kezdték el. Az alapkőletételre 1851. október 4-én került sor. Hild 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, s csak ezt követően derült ki, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák: 1868. január 22-én a már felfalazott kupola – a féloldalas terhelés és a pillérek egyenlőtlen süllyedése miatt – beomlott. A törmelék eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével.
Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. december 8-án. Noha az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna, még elkészülte előtt, a millenniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság Szent István király védelmébe helyezte, s ezen a néven is szentelték fel.
A II. világháborús bombázások során, 1944–1945-ben a falak, a tornyok és a tetőzet jelentős károkat szenvedett, és szükségessé vált a tetőszerkezet teljes cseréje. A munkálatok közben, 1947-ben a kupola ismét leégett és országos adakozásból teremtették elő a helyreállításhoz szükséges pénzt. 1982-ben az épület ismét életveszélyessé vált, amikor egy erős vihar az utcára sodorta a nagykupola lemezfedését, így 1983-ban nekifogtak a bazilika teljes felújításának, amely 2003. augusztus 14-én fejeződött be. Ennek során nemcsak az épületet varázsolták újjá, hanem renoválták a templom valamennyi műtárgyát, a mozaikokat, a képeket, a szobrokat és az ólomüveg ablakokat. A bazilika kupolájában körkilátó létesült, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az egész fővárosra. Emellett az épület új díszkivilágítást kapott és közvetlen környezetét, a Szent István teret is felújították.
1988-ban nyílt meg a déli torony földszinti termében a Szent István-bazilika műtárgyait, klenódiumait bemutató, látogatható kincstár.
A bazilika megépítésétől kezdve állami tulajdon volt, s a Magyar Katolikus Egyház csak mint az ingatlan kezelője volt nyilvántartva. 2001. augusztus 16-án ünnepélyes keretek között az épület egyházi tulajdonba került.
Az épület
A Szent István-bazilika Budapest második, Magyarország harmadik legmagasabb épülete a maga 96 méterével. Hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter. Mintegy 8 ezer személyt képes befogadni.
A Hild József által elkészített eredeti, klasszicista tervek szerint a bazilika a mainál zártabb, tömörebb épület lett volna, amelynek nyugati főhomlokzatát korinthoszi oszlopos portikusz, oldalait pedig négy-négy hatalmas pillér zárta volna le. A bazilika Ybl újragondolása nyomán nyerte el ma ismert formáját, amely az eredetihez képest főleg a homlokzati rész kialakításában mutat jelentős eltérést. Az óriási, félkörös fülkével széthúzott homlokzati tornyok közötti, tágas előtéren keresztül lehet bejutni az épületbe.
A két toronnyal közrezárt, nyugatra néző főhomlokzaton korinthoszi oszlopfős pilaszterek tartják a timpanont, amelyben Fessler Leó szoborcsoportja látható, A magyar szentek és Szent Lipót hódolata a Madonna és a kis Jézus előtt címmel. A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi mondat: Ego sum via, veritas et vita (’Én vagyok az út, az igazság, az élet’). A toronyfülkék és a kupola külső szobrai Fessler Leó, Brestyánszky Béla és Mayer Ede alkotásai. A torony falfülkéiben Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely és Szent Jeromos, míg a kupolatamburon a négy evangélista szobra látható. A keleti oldalon, a sekrestye- és a Szent Jobb-kápolna félkörívét koronázó mellvéden a tizenkét apostol, fölöttük pedig Krisztus alakja látható.
A belső tér
A templom építészeti szerkezete nem bazilikás elrendezésű. A görög kereszt alaprajzú, kilencosztatú belső teret nyugatról a sekrestye és a Szent Jobb-kápolna, illetve a félköríves szentély zárja le. A kereszt szárainak metszéspontjában, a szentély fölött magasodik a tamburos kupola. A kereszt szárait dongaboltozat, a közöttük lévő melléktereket pedig kis méretű kupola fedi.
A bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban. A főbejárat előcsarnokában Senyei Károly Szent István-domborműve, valamint Székely Bertalan és Than Mór mozaikjai láthatók. A szentély fölötti kupola körmezejében az Úristen, a tambur felületén pedig Krisztus, valamint a próféták és az evangélisták ábrázolása látható (Lotz Károly alkotása). A szentélyboltozaton a szentmise allegóriái sorakoznak Benczúr Gyula mozaikjain, valamint Szent István életének fontosabb állomásai elevenednek meg Mayer Ede bronz domborműsorozatán. A Kauser József tervezte baldachinos főoltárt Stróbl Alajos műve, Szent István szobra díszíti.
A szószék szintén Kauser József munkája, emellett figyelemreméltóak a bazilika iparművészeti remekei is. Az üveg- és az üvegfestészeti munkákat Róth Miksa készítette, a templom orgonája pedig a korban elismert, pécsi Angster József gyárának terméke. A belső tér díszítményeinek festési és főként aranyozási munkálatait Scholtz Róbert végezte el.
A bazilika belső terében található további műalkotások (zárójelben az alkotókkal):
|
Szobrok
|
Oltárképek
|
A bazilika harangjai
A jelenlegi harangok
- Szent István-nagyharang:
A déli toronyban található. 9250 kilogrammos, alsó átmérője 240 cm. Magyarország legnagyobb harangja. 1990-ben készült a passaui Perner öntödében. Érdekessége, hogy füles harang; koronáján 6 db. fülecske van és ezeknél fogva van felfüggesztve. Legfőképpen augusztus 20-án és szilveszter éjfélkor kondul meg, emellett főünnepekkor hallható. Elődjét Szlezák László öntötte 1930-ban. Ez a harang 7945 kilogrammos volt. A második világháborúban, 1944. május 20-án hadi célokra elvitték.
- Nagyboldogasszony-harang:
Az északi toronyban található. 3600 kilogrammos, alsó átmérője 178,5 cm. Walser Ferenc öntötte 1863-ban Pesten. Ez volt az egyedüli, amelyet nem vittek egyik világháborúban sem, és ez a templom egyetlen eredeti harangja. Csak főünnepekkor hallható.
- Szent Henrik-harang:
Az északi toronyban található. 2150 kilogrammos, alsó átmérője 150 cm. A passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.
- Boldog Gizella-harang:
Az északi toronyban található. 1200 kilogrammos, alsó átmérője 117,8 cm. Ezt is a passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.
- Szent Imre-harang:
Az északi toronyban található. 750 kilogrammos. A passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.
- Árpád-házi Szent Erzsébet-harang:
Az északi toronyban található. 500 kilogrammos. A passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.
Harangozási rend
Hétköznapokon úrangyalára a Szent Henrik harangot hallhatjuk. Az esti harangszó után az Árpád-házi Szent Erzsébet-harang szólal meg lélekharangként. Szombaton és vasárnap este 17.30 órakor a Boldog Gizella-harang hívogat az esti szentmisékre, majd 17.57 órakor a három kisebb harang hallható. A vasárnapi nagymisére 9.30 órakor a Szent Henrik-harang hívogat, 9.55 órakor pedig a négy kisebb harang szól. A negyed órákat a Nagyboldogasszony-harang kongatja el, az egész órákat pedig a Szent István-nagyharang üti.
A bazilika harangjainak hivatalos oldala
| Dátum | Alkalom |
|---|---|
| 2010. április 17. | Lech Kaczynski lengyel államfőt és kíséretét ért szerencsétlenség áldozataiért mondott gyászmise. |
| 2010. június 4. | A trianoni döntés 90. évfordulója alkalmából a bazilika valamennyi harangjának kíséretében. |
| 2011. június 7. | Mádl Ferenc köztársasági elnök temetésének napján tartott engesztelő szentmise. |
Kultikus vonatkozások
A bazilika 1931-ben kapta meg a basilica minor címet XI. Pius pápától, s 1938-ban a Budapesten megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek központja volt (ekkor nevezték el a kerületet Szentistvánvárosnak).
A bazilika felszentelésétől kezdve a Szent István-kultusz fő színtere, amely 1971-ben egy újabb vonatkozással gazdagodott. Ekkor alakították ki a szentély mögötti egykori Szent Lipót-, ma Szent Jobb-kápolnában Dominek György egyházművész tervei szerint a Szent Jobb befogadására alkalmas tárolóhelyet. A Szent István-bazilika azóta a Szent Jobb végleges őrzési helye, s a kultusz leglényegesebb eleme évről évre augusztus 20-án az ereklyének a Szent Jobb-körmenetben való körbehordozása.
1971 előtt a nemzeti ereklye őrzőhelye folyamatosan változott, 1971-ben azonban még az ország vezetése nem engedélyezte a körmenetet, így a Szent István-kultusz két fő motívuma – a Szent István-bazilika és a Szent Jobb-körmenet – csak 1989-ben fonódott össze. (1989-ig a Szent Jobbot csupán a kápolnából a szentélybe helyezték ki tiszteletadásra.)
1990-ben a német keresztény hetilap, a Neue Bildpost olvasóinak adakozásából az 1944-ben a nácik által lefoglalt harang helyébe új harangot öntettek. 1991-ben II. János Pál pápa látogatta meg a templomot Szent István király ünnepén, majd két év elteltével, 1993-ban az esztergomi bazilika mellett az esztergom–budapesti főegyházmegye társszékesegyházi rangjára emelte.
2006. december 9-én itt helyezték örök nyugalomra Puskás Ferenc legendás labdarúgót.
Zenei élet
A Szent István-bazilika zenei élete 1905. évi felszentelése óta jelentős. Jeles orgonaművészek voltak a bazilika főorgonistái, köztük Antalffy-Zsiross Dezső, Zalánffy Aladár, Szakolczay-Riegler Ernő, Pécsi Sebestyén és 1963 óta Koloss István. A Szent István-bazilika kórusát 1909-ben alapította Sztojanovics Jenő, őt követte Demény Dezső (1913–1938), Harmat Artúr (1938–1959), majd Hidas Frigyes (1959–1962). 1962 óta a kórust Fehér László vezeti. Az elmúlt évszázadban az egyházi és komolyzenei, klasszikus és kortárs műveket egyaránt előadó kórus számos hangversenykörutat tett Európában. Nyaranta jeles hazai és külföldi orgonaművészek adnak hangversenyt a Bazilikában, s szintén nyári időszakban vasárnaponként a kórus is koncerttel várja az érdeklődőket.
Források
- Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 444. o. ISBN 963-05-6411-4
- Farkas Attila: Budapest – Szent István-bazilika. Budapest: Tájak–Korok–Múzeumok Egyesület. 1999.
- Basics Beatrix – Kalmár Lajos: A 100 éves Szent István-bazilika. Pécs: Alexandra. 2006.
Külső hivatkozások
