Vitéz János

Vitéz János
Vitéz János bíboros, esztergomi érsek, humanista arcképe a szegedi pantheonban, Taiszer János fajansz domborműve
Született	1408 körül Zredna
Elhunyt	1472. augusztus 9. Esztergom
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	bíboros, érsek
Tisztsége	nagyváradi püspök (1445. június 4. – ) esztergomi érsek (1465. május 11. – )
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitéz János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitéz János arcképe a Plautus-kódex címlapján , aki Mátyás király nevelője és Janus Pannonius nagybátyja volt

Vitéz szobra a PPKE Vitéz János Kar előtt Esztergomban (Szentirmai Zoltán alkotása)

Zrednai Vitéz János (Zredna, Kőrös megye, ma Horvátország, 1408 körül – Esztergom, 1472. augusztus 9.) bíboros, esztergomi érsek, Janus Pannonius költő nagybátyja.

Ifjúságáról kevés adat maradt, műveltségét a bécsi egyetemen szerezte. Annyi bizonyos, hogy a zágrábi püspökségben lépett az egyházi rendbe és kitűnt a latin és görög tanulmányokban, valamint a mennyiségtanban, ezért Hunyadi János rábízta fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a neveltetését. 1433 táján a királyi irodába került, ahol mint jegyző működött, és Zsigmond, Albert és Ulászló királyoknak, valamint Hunyadi János vajdának és kormányzónak titkára volt.

Amikor a várnai csatában a váradi püspök elesett, Hunyadi János őt ajánlotta erre a tisztségre, és a pápa 1445-ben ki is nevezte. Ezidőtől kezdve igen fontos szerepet vitt az országban és fontos küldetésekkel bízták meg, ő irányította a Hunyadi liga diplomácia lépéseit és követségeket vezetett, tárgyalt Európa sok városában. 1448-ban részt vett Hunyadi oldalán a 2.rigómezei ütközetben. Bécsbe küldték, hogy az osztrák rendekkel V. László kiadatása érdekében szövetséget hozzon létre, majd utóbb, hogy Frigyes császárral a magyar korona visszaadásáról tárgyaljon. Lelkes szervezője volt a törökellenes keresztény összefogásnak, kivette a részét az 1456-os nándorfehérvári diadalból.

Hunyadi János halála után atyai gondossággal őrködött fiai felett. Mivel a Hunyadi-ház legbuzgóbb barátaihoz tartozott, anyja révén rokonságban állt a családdal, ezért V. László Hunyadi László kivégeztetése alkalmával őt is elfogatta, de hamar szabadon bocsátotta. Mátyás megválasztatásában jelentékeny szerepe volt. Ő ment Prágába Podjebráddal alkudozni, hogy Mátyást bocsássa szabadon. Mátyás trónra lépése után kancellárjává nevezte ki és az ország ügyeire nagy befolyást engedett neki. 1463-ban a zágrábi vármegye kormányzója, 1464-ben ő és utódai a nagyváradi püspökségben a bihari örökös főispánságot kapták, 1465 februárjában esztergomi érsek lett.

A nagy műveltségű főpap ekkor első teendőjének tekintette egy olyan országos intézet alapítását, amely a magyarok szempontjából nélkülözhetővé teszi a külföldi egyetemek látogatását. Saját költségén Pozsonyban megvetette egy négy karból álló egyetem alapjait (1465, Academia istropolitana), amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Ugyanakkor Esztergomban fényes palotát emeltetett, kép- és könyvtárt alapított. Kétségtelen, hogy a tudományok és művészetek bőkezű pártfogása Mátyás által, főleg Vitéz befolyásának volt köszönhető.

A bensőséges viszony azonban a király és a prímás között nem volt állandó. Mátyás a pápa és a főpapok buzdítására indította meg a csehországi háborút, rendkívüli terheket rótt a főpapokra; súlyos adókat vetett ki rájuk és Vitéztől elvonta a pénzverdékből járó jövedelmét. Tiltakozásán a király könnyen túltette magát, sőt, utána feltűnően elhanyagolta Vitézt. Ilyen körülmények között, amikor Mátyás régi ellenségei összeesküvést szerveztek a király ellen, nehézség nélkül nyerték meg a maguk részére Vitézt is, kinek közreműködésével Szent Kázmér lengyel herceget (IV. Kázmér lengyel király fiát) hívták meg a magyar trónra. Azonban Beckensloer János egri püspök és az érsek kanonokjai bevádolták Vitéz Jánost a királynál, akiktől a fenyegető veszélyről értesülvén, Csehországból Magyarországba sietett és váratlanul Esztergom alatt termett. Ekkor Szapolyai Imrét és Országh Mihályt küldötte Vitézhez, hogy békésen oldják meg az ellentéteket (1471 végén). Vitéz, aki ez időben bíboros lett, elfogadta a feléje nyújtott békejobbot; mindkét fél az elszenvedett sérelmekért kölcsönösen feledést ígért, a király az érseknek és rokonainak bántatlanságot biztosított, viszonzásul az érsek több új erősség szétrombolására és Kázmér ellen segélyhad nyújtására kötelezte magát. De Vitéz csakhamar ismét alkalmat adott Mátyásnak a bizalmatlanságra, mire a király elfogatta és Visegrádon őrizet alá helyeztette. A pápai követ és a főrendek közbenjárására visszabocsátotta ugyan Esztergomba (1472), de itt Beckenselor János egri püspök felügyelete alá helyezte, akire az esztergomi érsekség kormányzását is bízta (1474-től ő maga lett az érsek). Vitéz hamarosan meghalt.

Művei

Nyomtatásban megjelent művei:

• Oratio ad Sixtum III.
• Epistolae in diversis negortis…;
• Fraknói Vilmos: Vitéz János nagyváradi püspök politikai beszédei stb. (Budapest 1878); ugyanez latinul is megjelent (Bécs 1878).
• Vitéz János levelei és politikai beszédei

Elődje:
Szécsi Dénes

Esztergomi érsek
1465–1472

Utódja:
Beckensloer János

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Vitéz János témájú médiaállományokat.

• Bokor József (szerk.). Vitéz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Lengyel Réka: Vitéz János. In: Nemzeti Évfordulóink 2008. Budapest: Balassi Intézet, Nemzeti Évfordulók Titkársága, 2008. p. 59.
• Vitéz János lap