Pollacsek Julius Adrian

Pollacsek Julius Adrian
Született	1850. február 5. Újpest
Elhunyt	nem ismert
Állampolgársága	weimari köztársaság (1918–) német (1880–1918) osztrák (1850–1867)
Gyermekei	öt gyermek
Foglalkozása	újságíró író vállalkozó
A Wikimédia Commons tartalmaz Pollacsek Julius Adrian témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pollacsek Julius Adrian (Újpest, 1850. február 5. – 1921 után; Adrian Polly álnéven) magyar származású újságíró, fürdő- és szállodaigazgató, üzletember, a sylt-i vasút megalapítója.

Élete

Pollacsek Julius Adrian 1850. február 5-én született Újpesten, Polatschek Moritz kereskedő és Glasner Katalin, izraelita vallású^[forrás?] szülők gyermekeként. Az újpesti izraelita egyház anyakönyve szerint születési ideje öt évvel később, 1855. február 5-én volt. Iskoláit Budapesten, majd Debrecenben végezte. 1871-ben doktorált és lett a filozófia doktora. 1871-75 között a debreceni Kereskedelmi Iskola tanára, 1874-től igazgatója. 1874 szeptemberében Debrecenben a református hitre tért át.

1875-ben elhagyva Magyarországot az észak-német Schleswig városában telepedett le. Még ebben az évben összeházasodott első feleségével, Elisabeth Tiedemannal, Hinrich Tiedemann, a Schleswig-Holstein Landesbank alapító elnökének, leányával. Pollacsek társával, Ed. Kanberggel, egy banki és bizományi üzletet indított el, valamint szerkesztőként is dolgozott különböző helyi lapoknál. Már ezekben az években jelentek meg könyvei.

1877-ben családjával Hamburgba költöztek, közben megszülettek közös gyermekeik is. Fiának, Kurtnak keresztapja a német realizmus elismert képviselője, az ismert író-költő, Theodor Storm lett. 1880-tól Pollacsek hivatalosan is német állampolgár lett. Ekkortájt lett tulajdonosa egy W. Wulf & Co. nevű irodalmi ügynökségnek és több lap, mint például az "Omnibus" (később: "Illustrierte Familienzeitung") vagy a "Hamburger Nachrichten" felelős szerkesztőjeként is tevékenykedett. 1884-ben jelent meg a 84 oldalas "Städtebilder - Hamburg" könyve, amely Hamburg város fejlődésén túl a város kulturális, infrastrukturális és gazdasági arculatát igyekezett bemutatni.

1884-ben vásárolta meg a westerland-i Fürdővállalatot Sylt szigetén és lett annak igazgatója, ami később még a wenningstedti Fürdővel is bővült. Felépíttetett egy új melegvizes fürdőt, valamint anyagi támogatást nyújtott az első sylt-i vasút megépítéséhez. Az új vasútvonal Munkmarschtól Westerlandig épült meg, ami a sziget életében hatalmas változást jelentett. A "Gyermekgyógyhelyek Egyesülete (Vereins von Kinderheilstätten)" elnökeként megnyitotta Westerlandot a gyógyulni vágyó gyermekek előtt. Az általa vezetett nyolc évben, mint fürdőigazgató, megháromszorozta a látogatók számát, amivel jelentős fellendülést okozott mind az ottani szálló és panzió tulajdonosai, mind Westerland gazdasága számára.

1893-ban eladta a fürdőt a Westerland Egyesületnek és Berlinbe költözöt. Itt újra megházasodott és második házasságából feleségével, Gobbi Gizellával (aki a magyar zeneszerző és zongoraművész, Liszt Ferenc jóbarátjának, Gobbi Henrik-nek leánya) két közös gyermekük született, Adrian és Erika. 1894-ben Dél-Tirol felé vette útját és megalapította a "Levico-Ventriolo Heilquellen (Levico-Vetriolo-Gyógyforrás)" Társaságot, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia egyik kedvelt üdülőparadicsomaként számontartott, Löweneckben (ma Levic Terme, Észak-Olaszország) és lett annak vezérigazgatója. 1897 és 1900 között egy luxushotellel és termálfürdővel bővítette a helyet, valamint létrehozott egy kb. 12 ha gyógyparkot is emellé.

1905-17 között az oroszországi Szentpéterváron élt és dolgozott mint főszerkesztő a "St. Petersburger Politischen Correspondenz (Szentpétervári Politikai Válasz)" lapnál. Dr. Adrian Polly álnéven írta az 1906-ban megjelenő "Oroszország forradalmához és újjászületéséhez", az 1907-ben keletkezett "Orosz élet" és az 1917-ben született de csak két évvel később, 1919-ben nyilvánosan is megjelent "Az orosz cári birodalom bukása" című műveit. 1914 és 17 között orosz fogságba került. Szökését követően két évet a svédországi Exilben töltött, Pehr Henrik Edvard Brändström generális, egykori szentpétervári svéd királyi követ segítségével.

A 1920-ban "Gegen das gemeinsame Ehegemach" azaz "A hitvesi közös hálók ellen" címen megjelent könyvét követően, 1921-től már, az addig álnévként használt Polly és az eredeti családnév összevonásából keletkezett, Polly-Pollacsek néven élt és dolgozott tovább. Hogy hol és mikor hunyt el, mindenki számára ismeretlen.

Művei

eddig német nyelven megjelent:

• Der Buchhaltungsbeamte, ca. 1876
• Handbuch für das Detail-Waren-Geschäft. Schleswig: Bernhard Meves, 1876.
• Städtebilder: Hamburg. Zürich: Caesar Schmidt, 1884.
• Zu Russlands Revolution und Neugeburt. Leipzig: Teutonia, 1906.
• Russisches Leben. Leipzig: Teutonia, 1907.
• Der Umsturz des russischen Kaiserreiches. Berlin: Baumgärtel, 1919.
• Gegen das gemeinsame Ehegemach! Schkeuditz; Zürich: Verlag G. Bereiter, 1920.

Források:

• http://www.polly-pollacsek.de/
• https://de.wikipedia.org/wiki/Julius_Pollacsek