Ugrás a tartalomhoz

„Petra (romváros)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: li:Petra (historische stad); kozmetikai változtatások
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5
 
(145 közbenső módosítás, amit 80 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{egyért2|a jordániai romvárosról}}
{{coor title dms|30|19|30|N|35|26|51|E|}}
{{részben nincs forrás}}
{{Világörökség|
{{Világörökségi helyszín infobox
név=Petra|
kép=Treasury Petra.jpg|
|név =Petra
felirat=Petra|
|kép =Treasury Petra.jpg
|képaláírás =
ország=Jordánia|
|ország =Jordánia
kategória=Kulturális világörökségi helyszínek|
típus=Kulturális helyszín|
|kategória =Kulturális világörökségi helyszínek
|típus =Kulturális helyszín
kritériumok=I, III, IV|
|kritériumok =I, III, IV
év=1985|
|év =1985
sz_fok=30|
|szélességi fok =30
sz_perc=20|
|szélességi ívperc =19
hosz_fok=35|
|szélességi ívmásodperc =43
hosz_perc=27|}}
|hosszúsági fok =35

|hosszúsági ívperc =26
[[Fájl:Petra location map-fr.svg|thumb|200px|A város fekvése]]
|hosszúsági ívmásodperc =51
[[Fájl:Petra First Glimpse.jpg|thumb|200px|Petra megpillantása]]
}}
[[Fájl:Petra location map-fr.svg|bélyeg|200px|A város fekvése]]
[[Fájl:Petra First Glimpse.jpg|bélyeg|200px|Petra megpillantása]]
{{Képdia
{{Képdia
|cím=Petra színei
|cím=Petra színei
21. sor: 24. sor:
|keret színe=grey
|keret színe=grey
|bélyeg=
|bélyeg=
|Kép:Petra-Gres1.jpg|
|Fájl:Petra-Gres1.jpg|
|Kép:Petra-Gres2.jpg|
|Fájl:Petra-Gres2.jpg|
|Kép:Petra-Gres3.jpg|
|Fájl:Petra-Gres3.jpg|
|Kép:Petra-Gres4.jpg|
|Fájl:Petra-Gres4.jpg|
|Kép:Petra-Gres5.jpg|
|Fájl:Petra-Gres5.jpg|
|Kép:PetraRock2.jpg|
|Fájl:PetraRock2.jpg|
|Kép:Petra.jpg|
|Fájl:Petra.jpg|
|Kép:PetraRock1.jpg|
|Fájl:PetraRock1.jpg|
}}
}}
[[Fájl:NabateensRoutes.png|thumb|200px|A nabateusok vándorlásának útvonalai]]
[[Fájl:NabateensRoutes.png|bélyeg|200px|A nabateusok vándorlásának útvonalai]]
[[Fájl:Petra-Roman-Aqueduct.jpg|thumb|200px|Felszíni vízvezeték]]
[[Fájl:Petra-Roman-Aqueduct.jpg|bélyeg|200px|Felszíni vízvezeték]]
[[Fájl:Petra Dwellings.jpg|thumb|200px|A sziklasírok városa]]
[[Fájl:Petra Dwellings.jpg|bélyeg|200px|A sziklasírok városa]]


'''Petra''' ([[Görög nyelv|görögül]]: „szikla”, [[Arab nyelv|arab]] neve: البتراء, ''al-Butrá'') [[romváros]] [[Jordánia|Jordániában]]. A [[sivatag]] sziklái között megbúvó egykori [[karaván]]központ egy [[arabok|arab]] néptörzs, a [[nabateusok]] virágzó [[főváros]]a volt. A [[7. század]]tól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd [[1812]]-ben [[Johann Ludwig Burckhardt|Jean Louis Burckhardt]] svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált. A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Petra [[1985]] óta az [[UNESCO]] kulturális [[világörökség]]i<ref name="unesco">[http://whc.unesco.org/archive/advisory_body_evaluation/326.pdf UNESCO advisory body evaluation]</ref> helyszíneinek egyike. {{cquote|''Rózsavörös város – feleannyi idős, mint az örökkévalóság''<ref group="*">''{{lang|en|a rose-red city half as old as time.}}''</ref>|4={{linkiw1|John William Burgon|John Burgon}}: ''Petra''<ref>{{cite web |url=http://www.poetryatlas.com/poetry/poem/3771/petra.html |title=Petra by John William Burgon |work=Poetry Atlas |accessdate=2023-03-12}}</ref>}}
'''Petra''' ([[Görög nyelv|görögül]]: „szikla”, [[Arab nyelv|arab]] neve: البتراء, ''al-Butrá'') [[romváros]] [[Jordánia|Jordániában]]. A [[sivatag]] sziklái között megbúvó egykori [[karaván]]központ egy [[arabok|arab]] néptörzs, a
[[nabateusok]] virágzó [[főváros]]a volt. A [[7. század]]tól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd [[1812]]-ben [[Jean Louis Burckhardt]] svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált. A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Petra [[1985]] óta az [[UNESCO]] kulturális [[világörökség]]i<ref name="unesco">[http://whc.unesco.org/archive/advisory_body_evaluation/326.pdf UNESCO advisory body evaluation]</ref> helyszíneinek egyike. {{cquote|''Rózsavörös város – feleannyi idős, mint az örökkévalóság ''<br /><small>John William Burgon</small><ref>''„a rose-red city half as old as time”'' - [[John William Burgon]] [[19. század]]i [[angolok|angol]] költő szonettjének részlete</ref>}}


== Fekvése és jelentősége ==
== Fekvése és jelentősége ==
[[Arabia Petraea|Köves-Arábiában]], a [[Holt-tenger]] és az [[Akabai-öböl]] között, [[Ammán]]tól 190 kilométerre délre emelkedik ''Dzsebel el-Hubsza'' homokkő sziklákból álló gyűrűje, amelyet a ''Vádi Músza'' („Mózes völgye”) és egy kis patak szel át. Ebben az elszigetelt, nehezen megközelíthető sziklafalaktól bezárt völgyben két ősi karavánút keresztezte egymást: az egyik észak-déli irányban haladt [[Damaszkusz]]ból, illetve [[Arábia|Dél-Arábiából]] ([[Tömjénút]]), a másik kelet-nyugati irányban a [[Perzsa-öböl]]ből, illetve [[Egyiptom]]ból.
[[Arabia Petraea|Köves-Arábiában]], a [[Holt-tenger]] és az [[Akabai-öböl]] között, [[Ammán]]tól 190 kilométerre délre emelkedik ''Dzsebel el-Hubsza'' homokkő sziklákból álló gyűrűje, amelyet a [[Vádi Músza]] („Mózes völgye”) és egy kis patak szel át. Ebben az elszigetelt, nehezen megközelíthető sziklafalaktól bezárt völgyben két ősi karavánút keresztezte egymást: az egyik észak-déli irányban haladt [[Damaszkusz]]ból, illetve [[Arab-félsziget|Dél-Arábiából]] ([[tömjénút]]), a másik kelet-nyugati irányban a [[Perzsa-öböl]]ből, illetve [[Egyiptom]]ból.

Védett fekvése és jó vízellátottsága révén egy mesterséges [[oázis]] épült itt – Petra. A település az [[Kr. e. 5. század|Kr. e. 5.]] és az Kr. u. [[3. század]] között fontos kereskedelmi csomópont volt. A városba vezető mély és szűk ''Szik'' szurdok – 1600 méter hosszú, egyes helyeken mindössze 2 méter széles, meredek falai pedig 80-90 méter magasak (a mai látogatók is csak gyalog, esetleg ló-, vagy teveháton jutnak el ide) – védelmet biztosított. A sziklák között fakadó patak vize <ref>[http://nabataea.net/waterw.html Petra: Water Works<!-- Robot generálta cím -->]</ref><ref>[http://www.agiweb.org/geotimes/june04/feature_petra.html Geotimes — June 2004 — Petra: An Eroding Ancient City<!-- Robot generálta cím -->]</ref> – amelyet a legendák szerint [[Mózes]] fakasztott egyetlen botütéssel, amikor [[Mózes második könyve|Egyiptomból kivonulva]] [[Izraeliták|népével]] megpihent itt<ref>Innen ered a ''Mózes völgye'' elnevezés is.</ref> – az életet biztosította.
Védett fekvése és jó vízellátottsága révén egy mesterséges [[oázis]] épült itt – Petra. A település az [[i. e. 5. század|i. e. 5.]] és az i. sz. [[3. század]] között fontos kereskedelmi csomópont volt. A városba vezető mély és szűk ''Szik'' szurdok – 1600 méter hosszú, egyes helyeken mindössze 2 méter széles, meredek falai pedig 80-90 méter magasak (a mai látogatók is csak gyalog, esetleg ló-, vagy teveháton jutnak el ide) – védelmet biztosított. A sziklák között fakadó patak vize<ref>[http://nabataea.net/waterw.html Petra: Water Works<!-- Robot generálta cím -->]</ref><ref>[http://www.agiweb.org/geotimes/june04/feature_petra.html Geotimes — June 2004 — Petra: An Eroding Ancient City<!-- Robot generálta cím -->]</ref> – amelyet a legendák szerint [[Mózes]] fakasztott egyetlen botütéssel, amikor [[Mózes második könyve|Egyiptomból kivonulva]] [[Izraeliták (ókor)|népével]] megpihent itt<ref group="*">Innen ered a ''Mózes völgye'' elnevezés is.</ref> – az életet biztosította.

== Éghajlata ==
Petra környékén félszáraz éghajlat uralkodik. A csapadék a téli félévben (''késő ősztől tavaszig'') hull le.
{{Éghajlattáblázat|név = Petra
|metric first = Y
|single line = Y

|Jan_átl_max = 11.0
|Feb_átl_max = 13.1
|Mar_átl_max = 16.6
|Apr_átl_max = 20.9
|Maj_átl_max = 25.1
|Jun_átl_max = 28.6
|Jul_átl_max = 29.8
|Aug_átl_max = 30.0
|Sep_átl_max = 28.1
|Okt_átl_max = 24.6
|Nov_átl_max = 18.2
|Dec_átl_max = 13.4

|Jan_átl_min = 2.2
|Feb_átl_min = 2.8
|Mar_átl_min = 5.6
|Apr_átl_min = 8.7
|Maj_átl_min = 11.7
|Jun_átl_min = 14.1
|Jul_átl_min = 16.1
|Aug_átl_min = 16.5
|Sep_átl_min = 14.2
|Okt_átl_min = 11.2
|Nov_átl_min = 7.1
|Dec_átl_min = 3.4

|Jan_átl_csapadék = 45
|Feb_átl_csapadék = 38
|Mar_átl_csapadék = 36
|Apr_átl_csapadék = 12
|Maj_átl_csapadék = 4
|Jun_átl_csapadék = 0
|Jul_átl_csapadék = 0
|Aug_átl_csapadék = 0
|Sep_átl_csapadék = 0
|Okt_átl_csapadék = 2
|Nov_átl_csapadék = 15
|Dec_átl_csapadék = 41
|year_átl_csapadék= 193
|forrás = Climate-Data.org, Climate data
|date=17 January 2018}}


== A város neve ==
== A város neve ==
A város eredeti neve vitatott. A hagyomány szerint [[Kr. e. 1000]] előtt az [[Ézsau (Biblia)|Ézsau]] leszármazottainak tartott [[edomiták]]<ref>[[Genesis]] 14,6; Deut. 2,12.</ref> éltek a környéken. A vidék [[biblia]]i neve [[Edóm]], melynek jelentése „vörös”.
A város eredeti neve vitatott. A hagyomány szerint [[I. e. 1000]] előtt az [[Ézsau (Izsák fia)|Ézsau]] leszármazottainak tartott edomiták<ref>[[Mózes első könyve|Genesis]] 14,6; Deut. 2,12.</ref> éltek a környéken. A vidék [[biblia]]i neve [[Edom]], melynek jelentése „vörös”.
[[Josephus Flavius]] [[A zsidók története]] (''{{lang|la|Antiquitates Judaicae}}'') című műve (iv. 7, 1~ 4, 7) alapján az arabok metropoliszának [[Sémi nyelvek|sémi]] ([[Arámi nyelv|arámi]]) neve ''Rakmu''; továbbá a rabbinikus irodalomban: a [[Holt-tengeri tekercsek]]ben és [[Caesareai Euszebiosz]] és [[Szent Jeromos]] névjegyzékében, az ''[[Onomasztikon]]ban'' (286, 71. 145, 9; 228, 55. 287, 94) a város neve ''Reqem'' vagy ''Rekem'', jelentése: „vörös”, „színes”.
[[Iosephus Flavius]]: A zsidók története ''({{nyelv|la|Antiquitates Judaicae}})'' című műve (iv. 7, 1~ 4, 7) alapján az arabok metropoliszának [[Sémi nyelvek|sémi]] ([[Arámi nyelv|arámi]]) neve ''Rakmu''; továbbá a rabbinikus irodalomban: a [[Holt-tengeri tekercsek]]ben és [[Kaiszareiai Euszebiosz]] és [[Szent Jeromos]] névjegyzékében, az ''[[Onomasztikon]]ban'' (286, 71. 145, 9; 228, 55. 287, 94) a város neve ''Reqem'' vagy ''Rekem'', jelentése: „vörös”, „színes”.


Másrészt a Bibliában, az [[Ótestamentum]] [[Bírák könyve]] (1,36) és a [[Királyok könyve 2]]. (14,7) is említ egy edomiták lakta, ''Szela'' nevű helyet, ami [[héber nyelv|héberül]] azt jelenti: „szikla”. Valószínűleg ezt az elnevezést fordították [[Görög nyelv|görögre]] – szikla, azaz ''Petra'' – amely néven [[Sztrabón]] és [[idősebb Plinius]] írásaiban a nabateusok fővárosáról olvashatunk.
Másrészt az [[Héber Biblia|Ószövetségben]] a [[Bírák könyve]] (1,36) és [[A királyok első és második könyve|A királyok második könyve]] (14,7) is említ egy edomiták lakta, ''Szela'' nevű helyet, ami [[héber nyelv|héberül]] azt jelenti: „szikla”. Valószínűleg ezt az elnevezést fordították [[Görög nyelv|görögre]] – szikla, azaz ''Petra'' – amely néven [[Sztrabón]] és [[Caius Plinius Secundus|idősebb Plinius]] írásaiban a nabateusok fővárosáról olvashatunk.


== Története ==
== Története ==
52. sor: 102. sor:


=== A korai betelepülés ===
=== A korai betelepülés ===
A régészeti kutatások eredményei szerint az Akaba és a Holt-tenger között elterülő szakadékokkal tagolt völgyterület időszakosan, már a [[Mezolitikum|kőkorszak]] ([[Kr. e. 9000]]) óta lakott volt. A Biblia alapján a térséget [[Kr. e. 1500]] körül a [[horiták]] <ref>„''horiták'': egyike annak az Ószövetségben említett 7 népnek, amely Izrael fiai előtt Kánaánt benépesítette” Katolikus lexikon [http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKHHHH/52HONT.HTML]</ref> majd az [[edomiták]] <ref>[[Teremtés könyve]] 14,6; 36,20–30; Deut. 2,12.</ref> népesítették be. Az [[Kr. e. 6. század|Kr. e. 6]]-[[Kr. e. 5. század|5. század]] között egy belső [[Arab-félsziget|Arábiából]] indult sémi nép, a [[nabateusok]] hódították meg Edomot és ellenőrzésük alá vonták a [[Selyemút]] Damaszkusztól az Akabai-öbölig húzódó szakaszán folyó [[Kereskedelem|kereskedelmet]].
A régészeti kutatások eredményei szerint az Akaba és a Holt-tenger között elterülő szakadékokkal tagolt völgyterület időszakosan, már a [[Mezolitikum|kőkorszak]] ([[I. e. 9. évezred]]) óta lakott volt. A Biblia alapján a térséget [[I. e. 15. század|I. e. 1500]] körül a [[hurrik]]<ref>„[[Héber nyelv|héberül]] ''ḥorî, horiták'': egyike annak az Ószövetségben említett 7 népnek, amely Izrael fiai előtt Kánaánt benépesítette” Katolikus lexikon [http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKHHHH/52HONT.HTML] {{Wayback|url=http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKHHHH/52HONT.HTML#|date=20080119005739}}</ref> majd az [[edomiták]]<ref>[[Teremtés könyve]] 14,6; 36,20–30; Deut. 2,12.</ref> népesítették be. Az [[I. e. 6. század|I. e. 6]]-[[I. e. 5. század|5. század]] között egy belső [[Arab-félsziget|Arábiából]] indult sémi nép, a [[nabateusok]] hódították meg Edomot és ellenőrzésük alá vonták a [[selyemút]] Damaszkusztól az Akabai-öbölig húzódó szakaszán folyó [[Kereskedelem|kereskedelmet]].
„A nabateus törzs névadója a feltételezések szerint Nebajoth, aki [[Izmáel]] tizenkét fiának egyike volt. Izmáel (arabul ''Iszmáíl'') [[Ábrahám (ősatya)|Ábrahámnak]] [[Hágár]]tól született fia, akit az [[arabok|arab nép]] ősatyjának tartanak. Utódai széltében-hosszában benépesítették az Arab-félszigetet, ahonnan nagyrészt az [[iszlám]] térhódítása során rajzottak ki a [[Közel-Kelet]]re és [[Afrika|Észak-Afrikába]]. Az arámi nyelvet beszélő nabateusok a félsziget déli részéről, [[Szabá]]ból kiindulva vándoroltak Észak felé, [[Kr. e. 580]]-ban meghódították Edomot, amelynek területén letelepedtek, felhagyva addigi nomád életmódjukkal.” <ref>[http://cseke.atw.hu/kaland/kaland143-biblia.htm Müllner Péter: ''Húsvéti utazás a Biblia földjén'']</ref> A nabateusok – Szábai hagyományaikat követeve – az észak-déli karavánút védelmezői, valamint a völgy három [[szeráj]]ában időző karavánok és áruik őrzői lettek. A karavánokra kirótt [[adó]]kból és az ellátásukra fordított [[szolgáltatás]]okból gazdagodtak meg. Később – kb. az [[Kr. e. 4. század]]tól – maguk is kereskedni kezdtek; fő árucikkük az élelem és az ivóvíz mellett a dél-arábiai [[tömjén]] volt. A tömjénfa [[Gyanta|gyantája]] különösen értékes vallásos áldozati ajándék és gyógyhatású szer volt az antik világban. Ám a kor minden luxuscikke – [[fűszer]]ek és selyem [[India|Indiából]], [[elefántcsont]], szőrme és bőr [[Afrika|Afrikából]], [[Vörös-tenger]]i igaz[[gyöngy]] és [[ezüst]] – eljutott ide.
„A nabateus törzs névadója a feltételezések szerint Nebajoth, aki [[Izmael (Ábrahám fia)|Izmael]] tizenkét fiának egyike volt. Izmael (arabul ''Iszmáíl'') [[Ábrahám (Terah fia)|Ábrahámnak]] [[Hágár (Biblia)|Hágár]]tól született fia, akit az [[arabok|arab nép]] ősatyjának tartanak. Utódai széltében-hosszában benépesítették az Arab-félszigetet, ahonnan nagyrészt az [[iszlám]] térhódítása során rajzottak ki a [[Közel-Kelet]]re és [[Afrika|Észak-Afrikába]]. Az arámi nyelvet beszélő nabateusok a félsziget déli részéről, [[Szabá]]ból kiindulva vándoroltak Észak felé, [[i. e. 580]]-ban meghódították Edomot, amelynek területén letelepedtek, felhagyva addigi nomád életmódjukkal.”<ref>[http://cseke.atw.hu/kaland/kaland143-biblia.htm Müllner Péter: ''Húsvéti utazás a Biblia földjén'']</ref> A nabateusok – Szábai hagyományaikat követve – az észak-déli karavánút védelmezői, valamint a völgy három [[szeráj]]ában időző karavánok és áruik őrzői lettek. A karavánokra kirótt [[adó]]kból és az ellátásukra fordított szolgáltatásokból gazdagodtak meg. Később – kb. az [[i. e. 4. század]]tól – maguk is kereskedni kezdtek; fő árucikkük az élelem és az ivóvíz mellett a dél-arábiai [[tömjén]] volt. A tömjénfa [[Gyanta|gyantája]] különösen értékes vallásos áldozati ajándék és gyógyhatású szer volt az antik világban. Ám a kor minden luxuscikke – [[fűszer]]ek és selyem [[India|Indiából]], [[elefántcsont]], [[szőrme]] és bőr [[Afrika|Afrikából]], [[Vörös-tenger]]i [[igazgyöngy]] és [[ezüst]] – eljutott ide.


[[Kr. e. 312]]-ben [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] egyik utóda, [[I. Antigonosz Monophthalmosz]] megtámadta Petrát, de a város elzárt fekvésének köszönhetően lakói sikeresen visszaverték a támadást. A [[diadokhosz]]ok legyőzése után a kereskedők luxuspihenőhelye, Petra a nabateusok [[főváros]]a lett.
[[I. e. 312]]-ben [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] egyik utóda, [[I. Antigonosz makedón király|I. Antigonosz]] megtámadta Petrát, de a város elzárt fekvésének köszönhetően lakói sikeresen visszaverték a támadást. A [[diadokhosz]]ok legyőzése után a kereskedők luxuspihenőhelye, Petra a nabateusok [[főváros]]a lett.


=== Virágkor ===
=== Virágkor ===
Petra [[Kr. e. 200]] – Kr. u. [[100]] között élte virágkorát. A fővárosban – a [[sivatag]]i [[nomád]] népek szokásainak továbbfejlesztésével, egyedi [[építészet]]i stílust teremtve – a nabateusok a kőfalakból faragták ki elegáns, monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. Tökélyre fejlesztették fazekas, kőfaragó és [[ciszterna]]építő tudományukat. A sziklák között fakadó patak vizét ötletes felszíni és föld alatti csatornákból és víztározókból álló rendszerrel vezették a városba, hogy a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizzék. A város felvirágzásával a politikai hatalom is megszilárdult, [[I. Aretász nabateus király|I. Aretász]] uralkodása alatt [[Kr. e. 168]]-tól <ref>Makkabeusok könyve 2</ref> stabil királyság alakult ki. A király és utódai sikeresen ellenálltak mind a [[Babilónia|Babiloni Birodalom]] helyén alapított [[Szeleukida Birodalom|Szeleukida Királyság]], mind pedig az [[alexandria]]i központú [[Ptolemaida dinasztia|ptolemaida uralkodók]] sorozatos hódító támadásainak. A nabateusok birodalma [[III. Aretász nabateus király|III. Aretász Philhellén]] uralkodása ([[Kr. e. 87]]–[[Kr. e. 62|62]]) idején érte el legnagyobb kiterjedését: meghódította Damaszkuszt, majd belekeveredett a [[Júdea]] uralmáért vetekedő [[Hasmónius dinasztia]]beli [[II. Hürkanosz]] és [[II. Arisztobulosz]] közötti hatalmi harcba, amelynek következményeként elfoglalta [[Jeruzsálem]]et. További hódító terveit azonban [[Római Birodalom|Róma]] – a [[Földközi-tenger]] keleti medencéjét célzó – terjeszkedése állította meg. A Római Birodalom [[Kr. e. 64]]-ben hatalma alá vonta a Szeleukida Királyság szíriai maradékát és Júdeát, [[kr. e. 63]]-ban [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] megbízásából az [[ifjabbik Marcus Aemilius Scaurus]] visszafoglalta Jeruzsálemet III. Aretásztól, majd megtámadva a nabateusok földjét egészen Petráig nyomult előre. Megkísérelték elfoglalni a várost, de kudarcot vallottak. Aretász halála után a nabateusok 400 [[talentum]] ezüsttel váltották meg területeiket. Róma [[vazallus]]ává lettek, de belső [[Autonómia|autonómiájukat]] és függetlenségüket még közel 200 éven át megőrizték. Petra gazdagodása és fejlődése az [[1. század]] végéig folytatódott; [[IV. Aretász nabateus király|IV. Aretász]] ([[8]]–[[40]]) uralkodása idején épült a Főtemplom ''(Kaszr Bint el-Faraún'' – „a fáraó lányának erődje” vagy röviden ''Kaszr el-Bint'' – „a lány erődje”) a városközpont legimpozánsabb épülete. Ekkoriban a városnak mintegy 20&nbsp;000‑30&nbsp;000 lakosa lehetett.
Petra [[i. e. 200]] – i. sz. [[100]] között élte virágkorát. A fővárosban – a [[sivatag]]i [[nomád]] népek szokásainak továbbfejlesztésével, egyedi [[építészet]]i stílust teremtve – a nabateusok a kőfalakból faragták ki elegáns, monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. Tökélyre fejlesztették fazekas, kőfaragó és [[ciszterna]]építő tudományukat. A sziklák között fakadó patak vizét ötletes felszíni és föld alatti csatornákból és víztározókból álló rendszerrel vezették a városba, hogy a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizzék. A város felvirágzásával a politikai hatalom is megszilárdult, [[I. Aretász nabateus király|I. Aretasz]] uralkodása alatt [[i. e. 168]]-tól<ref>Makkabeusok könyve 2</ref> stabil királyság alakult ki. A király és utódai sikeresen ellenálltak mind a [[Babilónia|Babiloni Birodalom]] helyén alapított [[Szeleukida Birodalom|Szeleukida Királyság]], mind pedig az [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i központú [[Ptolemaida dinasztia|ptolemaida uralkodók]] sorozatos hódító támadásainak. A nabateusok birodalma [[III. Aretász nabateus király|III. Aretasz Philhellén]] uralkodása ([[i. e. 87]]–[[i. e. 62|62]]) idején érte el legnagyobb kiterjedését: meghódította Damaszkuszt, majd belekeveredett a [[Júdea]] uralmáért vetekedő [[Hasmónius dinasztia]]beli [[II. Hürkanosz]] és [[II. Arisztobulosz]] közötti hatalmi harcba, amelynek következményeként elfoglalta [[Jeruzsálem]]et. További hódító terveit azonban [[Római Birodalom|Róma]] – a [[Földközi-tenger]] keleti medencéjét célzó – terjeszkedése állította meg. A Római Birodalom [[i. e. 64]]-ben hatalma alá vonta a Szeleukida Királyság szíriai maradékát és Júdeát, [[i. e. 63]]-ban [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] megbízásából az [[ifjabbik Marcus Aemilius Scaurus]] visszafoglalta Jeruzsálemet III. Aretasztól, majd megtámadva a nabateusok földjét egészen Petráig nyomult előre. Megkísérelték elfoglalni a várost, de kudarcot vallottak. Aretasz halála után a nabateusok 400 [[talentum (mértékegység)|talentum]] ezüsttel váltották meg területeiket. Róma [[vazallus]]ává lettek, de belső [[Autonómia|autonómiájukat]] és függetlenségüket még közel 200 éven át megőrizték. Petra gazdagodása és fejlődése az [[1. század]] végéig folytatódott; [[IV. Aretasz nabateus király|IV. Aretasz]] ([[8]]–[[40]]) uralkodása idején épült a Főtemplom ''(Kaszr Bint el-Faraún'' – „a fáraó lányának erődje” vagy röviden ''Kaszr el-Bint'' – „a lány erődje”) a városközpont legimpozánsabb épülete. Ekkoriban a városnak mintegy 20&nbsp;000–30&nbsp;000 lakosa lehetett.


=== Hanyatlás ===
=== Hanyatlás ===
67. sor: 117. sor:
|méret=200
|méret=200
|bélyeg=
|bélyeg=
|Kép:Petra-Theater.jpg|
|Fájl:Petra-Theater.jpg|
|Kép:Petra Theater.jpg|
|Fájl:Petra Theater.jpg|
|Kép:Petra_Theater.jpg|
|Fájl:Petra_Theater.jpg|
|Kép:Petra_amphitheatre.jpg|
|Fájl:Petra_amphitheatre.jpg|
}}
}}
[[Fájl:Petra-Mosaic-2-2.jpg|thumb|200px|right|A bizánci templom padlómozaikjának részlete (450-550 körül)]]
[[Fájl:Petra-Mosaic-2-2.jpg|bélyeg|200px|A bizánci templom padlómozaikjának részlete (450-550 körül)]]


A város lassú hanyatlásának első jelei IV. Aretász elődje, [[I. Malikosz nabateus király|I. Malikosz]] ([[Kr. e. 59]]–[[Kr. e. 30|30]]) uralkodása idején mutatkoztak. Ekkor, a római hódítás hatásaként új, Petrától északra eső karavánutak nyíltak meg, és élénkülni kezdett a szárazföldi szállítással szemben alternatívát jelentő tengeri forgalom. Az utolsó nabateus király [[II. Rabel nabateus király|II. Rabel]] ([[70]]-[[106]]) elhagyta Petrát és birodalma északi nagyvárosába, a mai [[Szíria]] területén fekvő [[Bostra|Bostrába]] tette át székhelyét, de gazdasági befolyását már nem tudta megerősíteni. [[106]]-ban [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]] császár végleg meghódította a nabateus királyságot és Szíria kormányzója, [[Cornelius Palma]] fennhatósága alatt ''[[Arabia Petraea]]'' néven provinciájává tette. Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek, és az új karavánutak fölötti felügyeletet [[Palmüra]] városa vette át ([[130]]–[[270]] között). Bár a város korábbi tekintélye megkopott, építészetileg ez idő alatt is fejlődött. Ekkor épült a római színház, az oszlopokkal határolt út – a ''cradus maximus'', [[Diadalív (épülettípus)|diadalívek]], új fürdők és [[nimfaion|nymphaeumok]]. Egy évszázaddal később, [[Alexander Severus]] császársága idején az építkezéseknek vége szakadt, feltételezhetően váratlan katasztrófa, az [[Újperzsa Birodalom|Újperzsa (Szászánida) Birodalom]] inváziója hatására.
A város lassú hanyatlásának első jelei IV. Aretasz elődje, [[I. Malikhosz nabateus király|I. Malikhosz]] ([[i. e. 59]]–[[i. e. 30|30]]) uralkodása idején mutatkoztak. Ekkor, a római hódítás hatásaként új, Petrától északra eső karavánutak nyíltak meg, és élénkülni kezdett a szárazföldi szállítással szemben alternatívát jelentő tengeri forgalom. Az utolsó nabateus király [[II. Rabel nabateus király|II. Rabel]] ([[70]]-[[106]]) elhagyta Petrát és birodalma északi nagyvárosába, a mai [[Szíria]] területén fekvő [[Bostra|Bostrába]] tette át székhelyét, de gazdasági befolyását már nem tudta megerősíteni. [[106]]-ban [[Traianus római császár|Traianus]] császár végleg meghódította a nabateus királyságot és Szíria kormányzója, [[Cornelius Palma]] fennhatósága alatt ''[[Arabia Petraea]]'' néven provinciájává tette. Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek, és az új karavánutak fölötti felügyeletet [[Palmüra]] városa vette át ([[130]]–[[270]] között). Bár a város korábbi tekintélye megkopott, építészetileg ez idő alatt is fejlődött. Ekkor épült a római színház, az oszlopokkal határolt út – a ''cradus maximus'', [[Diadalív (épülettípus)|diadalívek]], új fürdők és [[nümphaion (épülettípus)|nymphaeumok]]. Egy évszázaddal később, [[Severus Alexander római császár|Alexander Severus]] császársága idején az építkezéseknek vége szakadt, feltételezhetően váratlan katasztrófa, az [[Újperzsa Birodalom|Újperzsa (Szászánida) Birodalom]] inváziója hatására.


A város [[Diocletianus]] császár uralkodása idején ''Palaestina salutaris'' provincia központja lett. Kiteljesedett a [[kereszténység]], a mai „Urna-sírt” templommá alakították, és a város [[püspök]]i székhely lett. [[395]] után a [[Bizánci Birodalom|Kelet-római (Bizánci) Birodalomhoz]] tartozott egészen a [[634]]-es arab hódításig.
A város [[Diocletianus római császár|Diocletianus]] császár uralkodása idején ''Palaestina salutaris'' provincia központja lett. Kiteljesedett a [[kereszténység]], a mai „Urna-sírt” templommá alakították, és a város [[püspök]]i székhely lett. [[395]] után a [[Bizánci Birodalom|Kelet-római (Bizánci) Birodalomhoz]] tartozott egészen a [[634]]-es arab hódításig.


A várost körülvevő hegyek és völgyek ma ismert elnevezései is a bizánci időkre vezethetők vissza. A keresztény vallás terjedésekor honosodott meg az a legenda – amelyről az Ószövetség is beszámol –, hogy [[Kánaán]] földjének keresése közben [[Mózes]] és népe áthaladt Edom területén. Ám a [[zsidók]] megjelenését az edomita uralkodók veszélyesnek vélték és megtiltották, hogy megpihenjenek földjükön. Ezért Mózes egy rejtett völgybe vezette őket, forrást fakasztott a sziklából, hogy a fáradt és szomjazó nép felfrissülhessen. Fivére, [[Áron (Biblia)|Áron]] itt halt meg, és itt temették el a hegy tetején. Így kapta a Petrába vezető déli völgy a ''Vádi Músza'' – „Mózes völgye” elnevezést, a várost tápláló forrás a „Mózes-forrás”, és a mai városromok közelében álló domb, ahol Mózes testvérének, Áronnak a sírja állt, a ''Dzsebel Hárún'' („Áron hegye”) nevet. Az 1500 méter magas hegyen álló sír fölé a bizánci időkben kis kápolnát építettek, ahonnan szép kilátás nyílik a petrai sziklavölgyre.
A várost körülvevő hegyek és völgyek ma ismert elnevezései is a bizánci időkre vezethetők vissza. A keresztény vallás terjedésekor honosodott meg az a legenda – amelyről az Ószövetség is beszámol –, hogy [[Kánaán]] földjének keresése közben [[Mózes]] és népe áthaladt Edom területén. Ám a [[zsidók]] megjelenését az edomita uralkodók veszélyesnek vélték és megtiltották, hogy megpihenjenek földjükön. Ezért Mózes egy rejtett völgybe vezette őket, forrást fakasztott a sziklából, hogy a fáradt és szomjazó nép felfrissülhessen. Fivére, [[Áron (Biblia)|Áron]] itt halt meg, és itt temették el a hegy tetején. Így kapta a Petrába vezető déli völgy a ''Vádi Músza'' – „Mózes völgye” elnevezést, a várost tápláló forrás a „Mózes-forrás”, és a mai városromok közelében lévő magaslat, ahol Mózes testvérének, Áronnak a sírja állt, a ''Dzsebel Hárún'' („Áron hegye”) nevet. Az 1500 méter magas hegyen álló sír fölé a bizánci időkben kis kápolnát építettek, ahonnan szép kilátás nyílik a petrai sziklavölgyre.


Két nagy földrengés pusztította a várost, [[363]]-ban<ref>[http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9D03E3DF143EF934A25753C1A9659C8B63 ART REVIEW; Rose-Red City Carved from the Rock - New York Times]</ref> és [[551]]-ben. A [[7. század]]i [[iszlám]] terjeszkedés során az arab hódítók [[663]]-ban elűzték a városlakókat, és Petra egykor ragyogó építményeinek jelentős részét lerombolták. A [[keresztes háborúk]] idején, [[1099]] és [[1291]] között még stratégiai szerepet töltött be, de a [[Jeruzsálemi Királyság]] elfoglalása után elnéptelenedett.
Két nagy földrengés pusztította a várost, [[363]]-ban<ref>[http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9D03E3DF143EF934A25753C1A9659C8B63 ART REVIEW; Rose-Red City Carved from the Rock - New York Times]</ref> és [[551]]-ben. A [[7. század]]i [[iszlám]] terjeszkedés során az arab hódítók [[663]]-ban elűzték a városlakókat, és Petra egykor ragyogó építményeinek jelentős részét lerombolták. A [[keresztes háborúk]] idején, [[1099]] és [[1291]] között még stratégiai szerepet töltött be, de a [[Jeruzsálemi Királyság]] elfoglalása után elnéptelenedett.


=== Újrafelfedezés ===
=== Újrafelfedezés ===
[[Fájl:Petra Urnengrab 1.jpg|thumb|Kitekintés az Urna-sír belsejéből]]
[[Fájl:Petra Urnengrab 1.jpg|bélyeg|Kitekintés az Urna-sír belsejéből]]


[[1517]]-től [[1918]]-ig az egész Közel-Kelet [[oszmán]] fennhatóság alatt állt, és e négyszáz év során az [[Oszmán Birodalom]] peremvidéke teljes jelentéktelenségbe süllyedt. A keresztes háborúk után az [[1800-as évek]] elejéig egyetlen európai sem jutott el Petrába. [[1812]]-ben Jean Louis Burckhardt [[svájc]]i felfedező és arabista volt az első, aki a csaknem feledésbe merült várost újra ismertté tette. Több mint 100 évvel később, [[1916]]-ban az első világháború alatt a brit katonai érdekek szolgálatában itt harcoló [[Thomas Edward Lawrence|Arábiai Lawrence]] (Thomas Edward Lawrence összekötő feladatot teljesített a török uralom ellen fellázadt [[I. Fejszál iraki király|Fejszál ibn Huszejn]] sejk mellett) látogatott el ismét Petrába. ''A bölcsesség hét pillére'' című, önéletrajzi ihletésű könyvében így ír:
[[1517]]-től [[1918]]-ig az egész Közel-Kelet [[oszmán]] fennhatóság alatt állt, és e négyszáz év során az [[Oszmán Birodalom]] peremvidéke teljes jelentéktelenségbe süllyedt. A keresztes háborúk után az [[1800-as évek]] elejéig egyetlen európai sem jutott el Petrába. [[1812]]-ben [[Johann Ludwig Burckhardt]] [[svájc]]i felfedező és arabista volt az első, aki a csaknem feledésbe merült várost újra ismertté tette. Több mint 100 évvel később, [[1916]]-ban az első világháború alatt a brit katonai érdekek szolgálatában itt harcoló [[Thomas Edward Lawrence|Arábiai Lawrence]] (Thomas Edward Lawrence összekötő feladatot teljesített a török uralom ellen fellázadt [[I. Fejszál iraki király|Fejszál ibn Huszejn]] sejk mellett) látogatott el ismét Petrába. ''A bölcsesség hét pillére'' című, önéletrajzi ihletésű könyvében így ír:
{{cquote|''Petra a világ legcsodálatosabb helye,<br /> csak akkor tudjátok meg, mihez hasonlít,<br /> ha odamentek és megnézitek''<br /><small>Thomas Edward Lawrence</small>}}
{{cquote|''Petra a világ legcsodálatosabb helye,<br /> csak akkor tudjátok meg, mihez hasonlít,<br /> ha odamentek és megnézitek''<br /><small>Thomas Edward Lawrence</small>}}
Petra régészeti feltárása a [[20. század]]ban, az [[1920]]-as években vette kezdetét. Valamivel később a turisták előtt is megnyílt a lehetőség a romváros látogatására.
Petra régészeti feltárása a [[20. század]]ban, az [[1920-as évek]]ben vette kezdetét. Valamivel később a turisták előtt is megnyílt a lehetőség a romváros látogatására.

<div class="keretbal"> [[Fájl:Johann Ludwig Burckhardt.jpg|100px|left|Jean Louis Burckhardt]][[Jean Louis Burckhardt]] (1784–1817) svájci felfedező kiválóan ismerte az arab kultúrát, a [[Arab nyelv|nyelvet]] és a [[Korán]]t. Hogy zavar nélkül utazhasson a térségben, áttért az iszlám hitre, felvette a ''Sejh Ibráhím'' nevet; így jutott el [[Baalbek]]be, Palmürába, Damaszkuszba. Ő volt az első európai, aki – szigorú vallási vizsgát követően, muszlim öltözetben – beléphetett [[Mekka|Mekkába]] és [[Medina|Medinába]]. Utazásai közben hallott a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében terül el. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni Izrael első papjának oltárán, megkért két beduint, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el [[1812]]-ben Petrába, ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Vezetőit hiába faggatta, mindössze annyit voltak hajlandók elárulni az ősi településről, hogy a fáraók városa volt - mivel féltek, hogy Burckhardt rátalál a beduin szájhagyomány szerint itt elrejtett kincsre. A kecskeáldozat után sietősen visszakísérték a Szik-szurdok közelében álló Elji faluba. Amint elterjedtek a rajzok és a felfedező által összegyűjtött információk, a sziklából faragott várost megrohanták a nyugati látogatók.</div>
<div class="keretbal"> [[Fájl:Johann Ludwig Burckhardt.png|100px|left|Jean Louis Burckhardt]][[Johann Ludwig Burckhardt]] (1784–1817) svájci felfedező kiválóan ismerte az arab kultúrát, a [[Arab nyelv|nyelvet]] és a [[Korán]]t. Hogy zavar nélkül utazhasson a térségben, áttért az iszlám hitre, felvette a ''Sejh Ibráhím'' nevet; így jutott el [[Baalbek]]be, Palmürába, Damaszkuszba. Ő volt az első európai, aki – szigorú vallási vizsgát követően, muszlim öltözetben – beléphetett [[Mekka|Mekkába]] és [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medinába]]. Utazásai közben hallott a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében terül el. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni Izrael első papjának oltárán, megkért két beduint, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el [[1812]]-ben Petrába, ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Vezetőit hiába faggatta, mindössze annyit voltak hajlandók elárulni az ősi településről, hogy a fáraók városa volt mivel féltek, hogy Burckhardt rátalál a beduin szájhagyomány szerint itt elrejtett kincsre. A kecskeáldozat után sietősen visszakísérték a Szik-szurdok közelében álló Elji faluba. Amint elterjedtek a rajzok és a felfedező által összegyűjtött információk, a sziklából faragott várost megrohanták a nyugati látogatók.</div>


==== Régészeti feltárása ====
==== Régészeti feltárása ====
Miután Burckhardt feljegyzései Európa-szerte elterjedtek, a [[19. század]] során mind több utazó, kalandor, felfedező és kutató jutott el Petrába. A város tudományos feltárása [[1907]]-ben vette kezdetét, amikor [[Alois Musil]] [[osztrák]]-[[csehek|cseh]] orientalista a várost leíró első kutatási eredményeit ''{{lang|la|Arabia Petraea}}'' címen publikálta. Az [[1920-as évek]]ben [[Rudolf Ernst Brünnow]] és [[Alfred von Domaszewski]] régészek munkája nyomán készült el a lelőhely első [[térkép]]e.
Miután Burckhardt feljegyzései Európa-szerte elterjedtek, a [[19. század]] során mind több utazó, kalandor, felfedező és kutató jutott el Petrába. A város tudományos feltárása [[1907]]-ben vette kezdetét, amikor [[Alois Musil]] [[Osztrákok|osztrák]]-[[csehek|cseh]] orientalista a várost leíró első kutatási eredményeit ''{{nyelv|la|Arabia Petraea}}'' címen publikálta. Az [[1920-as évek]]ben [[Rudolf Ernst Brünnow]] és [[Alfred von Domaszewski]] régészek munkája nyomán készült el a lelőhely első [[térkép]]e.


Az első ásatások [[1929]]-ben kezdődtek, majd [[1935]]-[[1937|37]] között és [[1954]]-ben folytak nagyobb lélegzetű feltárási munkálatok. [[1958]]-ban a ''British School of Archaeology'' angol kutatói kezdték meg a városközpont feltárását. Ekkortól gyakorlatilag állandósult a kutatók jelenléte Petrában. [[1993]] és [[2002]] között újabb ásatási hullám vette kezdetét: ekkor a Jordániai Régészeti Hivatal felkérésére a [[Providence]]-beli ([[Rhode Island]], [[Amerikai Egyesült Államok]]) ''Brown University'' amerikai régészei tárták fel a Főtemplom ''(Kaszr el-Bint)'' maradványait, a díszkaput, valamint a szent kerület ''(temenosz)'' romjainak jelentős részét. Összességében a város mintegy 12 négyzetkilométeres területének egy százaléka tekinthető feltártnak.
Az első ásatások [[1929]]-ben kezdődtek, majd [[1935]]-[[1937|37]] között és [[1954]]-ben folytak nagyobb lélegzetű feltárási munkálatok. [[1958]]-ban a ''British School of Archaeology'' angol kutatói kezdték meg a városközpont feltárását. Ekkortól gyakorlatilag állandósult a kutatók jelenléte Petrában. [[1993]] és [[2002]] között újabb ásatási hullám vette kezdetét: ekkor a Jordániai Régészeti Hivatal felkérésére a [[Providence (Rhode Island)|Providence]]-beli ([[Rhode Island]], [[Amerikai Egyesült Államok]]) ''Brown University'' amerikai régészei tárták fel a Főtemplom ''(Kaszr el-Bint)'' maradványait, a díszkaput, valamint a szent kerület ''(temenosz)'' romjainak jelentős részét. Összességében a város mintegy 12 négyzetkilométeres területének egy százaléka tekinthető feltártnak.


==== Idegenforgalma ====
==== Idegenforgalma ====
Petra a Közel-Kelet kedvelt turistalátványossága. A modern [[turizmus]] az [[1930-as évek]]ben kezdődött, ekkoriban épültek az első szállodák, néhány éppen a romvárosban, közvetlenül a római színház mellett. (Ezeket a városképet romboló épületeket azóta visszabontották.)
Petra a Közel-Kelet kedvelt turistalátványossága. A modern [[turizmus]] az [[1930-as évek]]ben kezdődött, ekkoriban épültek az első szállodák, néhány éppen a romvárosban, közvetlenül a római színház mellett. (Ezeket a városképet romboló épületeket azóta visszabontották.)


Petra hatékonyabb turisztikai hasznosítása érdekében [[1968]] és [[1985]] között a jordán kormány kiköltöztette a területről a ''B’dúl'' [[beduin]]törzs lakóit, akik Petra árnyas sziklaüregeit lakásként használták. Ma e törzs tagjai a ''Vádi Músza'' falvaiban élnek; nagy részük éppen Petrában dolgozik idegenvezetőként.
Petra hatékonyabb turisztikai hasznosítása érdekében [[1968]] és [[1985]] között a jordán kormány kiköltöztette a területről a ''B’dúl'' [[beduin]]törzs lakóit, akik Petra árnyas sziklaüregeit lakásként használták. Ma e törzs tagjai a ''Vádi Músza'' falvaiban élnek; nagy részük éppen Petrában dolgozik idegenvezetőként.


Az [[1979]]-től – az előző évben a [[Camp David-i egyezmény]] keretei között megkötött [[egyiptom]]i–[[izrael]]i békeegyezmény hatására – jelentősen megnövekedett a napi látogató-turisták <ref>a kifejezés alatt a turizmus azon formája értendő, amikor a turista egy napon belül be- és kilép az adott országból, éjszakát nem tölt ott; hasonló a magyarban meghonosodott „bevásárlóturizmus”hoz, de célja egy adott műemlék meglátogatása</ref> száma, akik egyiptomi (az Akabai-öbölbeli) pihenőprogramjaikat kiegészítették egy egynapos petrai városnézéssel. A város csodáit látni vágyók számát tovább növelte, hogy a romváros [[1985]]. [[december 6.|december 6-án]] kulturális [[világörökség]]i státuszt kapott. [[1989]] után újabb hatalmas turistaáradat érte el Petrát, [[Steven Spielberg]] nagysikerű kalandfilmsorozatának harmadik, [[Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag]] című epizódja hatására, amelynek zárófejezeteit a ''Szik'' szurdokban és a ''Haszné al-Faraún''ban („Fáraó kincstára”) forgatták. A film megsokszorozta Petra ismertségét [[Amerikai Egyesült Államok|Amerika]]- és [[Európa]]szerte. Az [[1980-as évek]] végén a Petra felé vezető úton, a ''Szik'' bejárata előtt egy látogatóközpontot létesítettek, és sorra épültek a modern szálláshelyek, részben luxusszállodák Petra közelében. A jordán Turisztikai Hivatal azt remélte, hogy a látogatóközpont felkelti a térségben hosszabban időző külföldiek figyelmét is, ám először egy újabb látogató-turista hullám következett – az [[1994]]-ben megkötött jordán-izraeli békeegyezmény hatására – ez alkalommal Izrael irányából. A [[al-Aksza intifáda|II. intifáda]] ([[2000]]) előtt a petrai látogatók 57%-a Izrael és [[Ciszjordánia]] irányából érkezett. A rekordév 2000 volt, amikor kereken egymillió turista kereste fel Petrát.
Az [[1979]]-től – az előző évben a [[Camp David-i egyezmény]] keretei között megkötött [[egyiptom]]i–[[izrael]]i békeegyezmény hatására – jelentősen megnövekedett a napi látogató-turisták<ref group="*">A kifejezés alatt a turizmus azon formája értendő, amikor a turista egy napon belül be- és kilép az adott országból, éjszakát nem tölt ott; hasonló a magyarban meghonosodott „bevásárlóturizmus”-hoz, de célja egy adott műemlék meglátogatása.</ref> száma, akik egyiptomi (az Akabai-öbölbeli) pihenőprogramjaikat kiegészítették egy egynapos petrai városnézéssel. A város csodáit látni vágyók számát tovább növelte, hogy a romváros [[1985]]. [[december 6.|december 6-án]] kulturális [[világörökség]]i státuszt kapott. [[1989]] után újabb hatalmas turistaáradat érte el Petrát, [[Steven Spielberg]] nagy sikerű kalandfilmsorozatának harmadik, [[Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag]] című epizódja hatására, amelynek zárófejezeteit a ''Szik'' szurdokban és a ''Haszné al-Faraún''ban („Fáraó kincstára”) forgatták. A film megsokszorozta Petra ismertségét [[Amerikai Egyesült Államok|Amerika]]- és [[Európa]]szerte. Az [[1980-as évek]] végén a Petra felé vezető úton, a ''Szik'' bejárata előtt egy látogatóközpontot létesítettek, és sorra épültek a modern szálláshelyek, részben luxusszállodák Petra közelében. A jordán Turisztikai Hivatal azt remélte, hogy a látogatóközpont felkelti a térségben hosszabban időző külföldiek figyelmét is, ám először egy újabb látogató-turista hullám következett – az [[1994]]-ben megkötött jordán-izraeli békeegyezmény hatására – ez alkalommal Izrael irányából. A [[Arab–izraeli konfliktus#2000-től napjainkig|II. intifáda]] ([[2000]]) előtt a petrai látogatók 57%-a Izrael és [[Ciszjordánia]] irányából érkezett. A rekordév 2000 volt, amikor kereken egymillió turista kereste fel Petrát.
Az izraeli-palesztin válság elmélyülése és a [[2001. szeptember 11-i terrortámadás]] drasztikus visszaesést hoztak Jordánia és Petra idegenforgalmában. Bár a [[2005]]. [[november 9.|november 9-i]] Akabai-öbölbeli öngyilkos merénylet után Jordánia továbbra is viszonylag biztonságos és békés célország maradt, a korábbi látogatói kedv mindmáig nem tért vissza.


Az izraeli-palesztin válság elmélyülése és a [[2001. szeptember 11-ei terrortámadások|2001. szeptember 11-ei terrortámadás]] drasztikus visszaesést hoztak Jordánia és Petra idegenforgalmában. Bár a [[2005]]. [[november 9.|november 9-ei]] Akabai-öbölbeli öngyilkos merénylet után Jordánia továbbra is viszonylag biztonságos és békés célország maradt, a korábbi látogatói kedv mindmáig nem tért vissza.
A jordániai turizmus élénkítése érdekében [[2006]]-ban egy építészcsoport munkája nyomán megújult a látogatócentrum arculata és új, kedvező árú üdülési programcsomagok kínálatával hívogatják vissza a látogatókat. Jelentős előrelépés, hogy 2006 októbere és novembere során 59&nbsp;000 turista kereste fel az országot.<ref>Bár ez a létszám 25%-kal kevesebb, mint a 2005-ös év azonos időszakának turisztikai adata, az év előző hónapjaihoz viszonyítva pozitív változást mutat.</ref><ref>[http://www.jordanembassyus.org/12152006002.htm 31,926 tourists visit Petra last month]</ref>

A jordániai turizmus élénkítése érdekében [[2006]]-ban egy építészcsoport munkája nyomán megújult a látogatócentrum arculata és új, kedvező árú üdülési programcsomagok kínálatával hívogatják vissza a látogatókat. Jelentős előrelépés, hogy 2006 októbere és novembere során 59&nbsp;000 turista kereste fel az országot.<ref group="*">Bár ez a létszám 25%-kal kevesebb, mint a 2005-ös év azonos időszakának turisztikai adata, az év előző hónapjaihoz viszonyítva pozitív változást mutat.</ref><ref>{{Cite web |url=http://www.jordanembassyus.org/12152006002.htm# |title=31,926 tourists visit Petra last month |accessdate=2008-01-08 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20071211103727/http://www.jordanembassyus.org/12152006002.htm# |archivedate=2007-12-11 }}</ref>


[[2007]]. [[július 7.|július 7-én]] Petrát a [[A világ hét új csodája]] közé választották.
[[2007]]. [[július 7.|július 7-én]] Petrát a [[A világ hét új csodája]] közé választották.


== Vallási élete ==
== Vallási élete ==
A nabateusok [[Politeizmus|többistenhívők]] voltak; az [[Arabok|arab]] területek [[iszlám]] előtti hitvilágában is megjelenő [[pogány]] isteneket és istennőket tisztelték, továbbá néhány istenné nyilvánított uralkodójukat.
A nabateusok [[Többistenhit|többistenhívők]] voltak; az [[Arabok|arab]] területek [[Vallás az Iszlám előtti Arábiában|iszlám előtti]] isteneit és istennőit tisztelték, továbbá néhány istenné nyilvánított uralkodójukat.


A „Kolostor” (''ed-Dejr'') romjainak falán talált feliratok tanúsága szerint I. Obodas nabateus királyt népe halála után istenné avatta és tiszteletére építette meg az [[Kr. e. 1 század]]ban (?)<ref>A romok feliratai, és a kutatói elemzések ellentmondásba ütköznek - a régészeti elemzések szerint a Dejr későbbi, Kr. u. [[2. század]]i építmény, és az utolsó nabateus király, II. Rabbel síremléke.</ref> ezt az impozáns sírtemplomot.
A „Kolostor” ''(ed-Dejr)'' romjainak falán talált feliratok tanúsága szerint I. Obodasz nabateus királyt népe halála után istenné avatta és tiszteletére építette meg az [[i. e. 1. század]]ban (?)<ref group="*">A romok feliratai, és a kutatói elemzések ellentmondásba ütköznek - a régészeti elemzések szerint a Dejr későbbi, Kr. u. [[2. század]]i építmény, és az utolsó nabateus király, II. Rabbel síremléke.</ref> ezt az impozáns sírtemplomot.


Főistenük [[Dusára]], a „hegyek ura”, napisten volt, akinek hatalmát [[al-Uzza]], [[Allát]] <ref>[http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKNNNN/NAAAA.HTML Katolikus Lexikon]</ref> és [[al-Manát]] istennők – szépség és termékenység, erő és tudás, szenvedély és viszály istennői – , az ún. ''szent hattyúk'' szentháromsága egészítette ki. Dusára istent egy hatalmas fekete kőkocka formájú bálványként tisztelték – neve ''Kaabuna''<ref>[http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/mjezus.htm Bíró Lajos: A Magyar Jézus és Izrael „elveszett” törzsei]</ref> –, mivel a monda szerint az isten a sziklából született.<ref> Dusára története érdekes egybeeséseket mutat a perzsa napisten, [[Mithrasz|Mithra]] legendájával, valamint az [[iszlám]] szent relikviájával, a [[Kába szentély|Kábába]] épített [[fekete kő]]vel.</ref> Sztrabón történelmi feljegyzései szerint a nabateusok otthonaikban házioltárokat emeltek és minden nap tömjén- és italáldozattal hódoltak neki. Philip Hammond régész elemzése szerint: „Dusára, ''Sára'' (hegyek) Ura (''dzu''), a természet szimbóluma, amely alatt érthették a hegyeket vagy a fényt, illetve a napot is”.<ref>[http://nabataea.net/gods.html Nabataean Religion: Pantheon]</ref> Hagyományaik szerint a nabateusok szimbolikus formákkal ábrázolták isteneiket: egy kőkocka, vagy absztrakt formájú szikla, amely egy sematikus orr vagy szem formáját utánozta. A [[hellenisztikus civilizáció|hellenizáció]] során isteneik görög-római mintára figuratív formát öltöttek és Dusárát [[Zeusz|Zeusszal]], al-Uzzát [[Aphrodité]]–[[Venus]]szal, Allátot [[Athéné]]-[[Minerva|Minervával]], al-Manátot [[Nemeszisz|Nemeszisszel]] azonosították.
Főistenük [[Dusára]], a „hegyek ura”, napisten volt, akinek hatalmát [[al-Uzza]], [[Allát]]<ref>{{Cite web |url=http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKNNNN/NAAAA.HTML# |title=Katolikus lexikon |accessdate=2008-02-15 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080207090504/http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKNNNN/NAAAA.HTML# |archivedate=2008-02-07 }}</ref> és [[al-Manát]] istennők – szépség és termékenység, erő és tudás, szenvedély és viszály istennői – , az ún. ''szent hattyúk'' szentháromsága egészítette ki. Dusára istent egy hatalmas fekete kőkocka formájú bálványként tisztelték – neve ''Kaabuna''<ref>[https://archive.today/20120718115104/www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/mjezus.htm Bíró Lajos: A Magyar Jézus és Izrael „elveszett” törzsei]</ref> –, mivel a monda szerint az isten a sziklából született.<ref group="*">Dusára története érdekes egybeeséseket mutat a perzsa napisten, [[Mithrasz|Mithra]] legendájával, valamint az [[iszlám]] szent relikviájával, a [[Kába szentély|Kábába]] épített [[fekete kő]]vel.</ref> Sztrabón történelmi feljegyzései szerint a nabateusok otthonaikban házioltárokat emeltek és minden nap tömjén- és italáldozattal hódoltak neki. Philip Hammond régész elemzése szerint: „Dusára, ''Sára'' (hegyek) Ura ''(dzu)'', a természet szimbóluma, amely alatt érthették a hegyeket vagy a fényt, illetve a napot is”.<ref>[http://nabataea.net/gods.html Nabataean Religion: Pantheon]</ref> Hagyományaik szerint a nabateusok szimbolikus formákkal ábrázolták isteneiket: egy kőkocka, vagy absztrakt formájú szikla, amely egy sematikus orr vagy szem formáját utánozta. A [[hellenisztikus civilizáció|hellenizáció]] során isteneik görög-római mintára figuratív formát öltöttek és Dusárát [[Zeusz|Zeusszal]], al-Uzzát [[Aphrodité]]–[[Venus]]szal, Allátot [[Athéné]]-[[Minerva|Minervával]], al-Manátot [[Nemeszisz|Nemeszisszel]] azonosították.


A kereszténység a [[4. század]]ban teljesedett ki, amikor [[Athanasius|Alexandriai Athanasius]] püspöki székhellyé tette az egykor virágzó kereskedővárost. Az „Urna-sírban” talált felirattöredék – „''a legszentebb Iaszón püspök idején''”…<ref> a felirattöredék magyar fordítása</ref> ([[447]]) – alapján a régészek feltételezik, hogy néhány sziklasírt templomként használtak. A kereszténységet [[629]] és [[632]] között egész Észak-Arábiában, így Petrában is az iszlám hódítás söpörte el. Az első [[Keresztes háborúk|keresztes háború]] után Petra [[I. Balduin jeruzsálemi király|I. Balduin]] uralma alatt állt, a [[Jeruzsálemi Királyság]] részeként az [[al-Karak]] erődhöz tartozó második [[báró]]i [[hűbérbirtok]] része volt. [[1189]]-ig a [[frankok]] kezében volt, majd [[Szaladin]] szultán győzelmével ismét iszlám fennhatóság alá került.
A kereszténység a [[4. század]]ban teljesedett ki, amikor [[Athanasius|Alexandriai Athanasius]] püspöki székhellyé tette az egykor virágzó kereskedővárost. Az „Urna-sírban” talált felirattöredék – „''a legszentebb Iaszón püspök idején''”… ([[447]]) – alapján a régészek feltételezik, hogy néhány sziklasírt templomként használtak. A kereszténységet [[629]] és [[632]] között egész Észak-Arábiában, így Petrában is az iszlám hódítás söpörte el. Az első [[Keresztes háborúk|keresztes háború]] után Petra [[I. Balduin jeruzsálemi király|I. Balduin]] uralma alatt állt, a [[Jeruzsálemi Királyság]] részeként az [[Kerak (erőd)|al-Karak]] erődhöz tartozó második [[báró]]i [[hűbérbirtok]] része volt. [[1189]]-ig a [[frankok]] kezében volt, majd [[Szaladin egyiptomi szultán]] győzelmével ismét iszlám fennhatóság alá került.


== Látnivalók ==
== Látnivalók ==
A ''Vádi Músza'' („Mózes völgye”) varázslatos természeti környezete és az emberi kéz alkotásai harmonikusan olvadnak össze. A Biblia szerint Mózes itt fakasztott vizet a sziklából a szomjazó zsidóknak, akik a Kánaán felé tartottak. A völgy [[homokkő]]ből épül fel, a sziklában található ásványi anyagok a kőzet felületén kioldódnak és különböző színűre festik. A domináns rózsaszín, vöröses színt a [[vas]], a sárgát a [[kén]], a zöldet a [[réz]], a fehéret az [[agyag]], a szürkét és feketét a [[magnézium]] váltja ki. Ott, ahol sziklás völgy kiszélesedik, 34 monumentális és 600 egyszerűbb sírt, továbbá sziklába vájt lakóházakat és oszlopos szabadtéri szentélyeket, áldozati helyeket alakítottak ki. A városban mintegy 800 történelmi emlékmű van. Ezek az építmények nabateus, görög és római stílusjegyeit viselik magukon. A három kultúra stílusjegyei gyakran keverednek, vagy együttesen jelennek meg, néha egyetlen építményen belül is.
A ''Vádi Músza'' („Mózes völgye”) varázslatos természeti környezete és az emberi kéz alkotásai harmonikusan olvadnak össze. A Biblia szerint Mózes itt fakasztott vizet a sziklából a szomjazó zsidóknak, akik a Kánaán felé tartottak. A völgy [[homokkő]]ből épül fel, a sziklában található ásványi anyagok a kőzet felületén kioldódnak és különböző színűre festik. A domináns rózsaszín, vöröses színt a [[vas]], a sárgát a [[kén]], a zöldet a [[réz]], a fehéret az [[agyag]], a szürkét és feketét a [[magnézium]] váltja ki. Ott, ahol sziklás völgy kiszélesedik, 34 monumentális és 600 egyszerűbb sírt, továbbá sziklába vájt lakóházakat és oszlopos szabadtéri szentélyeket, áldozati helyeket alakítottak ki. A városban mintegy 800 történelmi emlékmű van. Ezek az építmények nabateus, görög és római stílusjegyeit viselik magukon. A három kultúra stílusjegyei gyakran keverednek, vagy együttesen jelennek meg, néha egyetlen építményen belül is.

A területen nagyon régóta működtek kőbányák, ahol a színesen rétegzett [[homokkő|homokköveket]] fejtették. A nabateusok újítása az volt, hogy a kőfejtés után visszamaradó üregekben kamrákat és homlokzatokat formáltak ki. Így a sziklaépítmények egyszerre szolgáltak építési területként és a szabadon álló épületekhez szükséges kőanyag bányájaként. Néhány félbehagyott sziklavájat alapján rekonstruálható az építés menete. A homlokzatokat felülről kezdték kialakítani. A homokkőbe mélyedéseket vágtak, majd a kőzet természetes rétegződése mentén leválasztották a téglatest alakú kvádereket. A kőtömböket egyszerűen lelökték a mélybe, majd elszállították a felhasználási helyükre. A visszamaradó üregben kifaragták a homlokzatokat, majd bemélyítették a kamrákat, ugyanolyan fentről lefelé haladó módszerrel.

Petra vízellátását csővezetékkel oldották meg, amely a sziklafalakon végigkanyarogva gyűjti a vizet a legmélyebb pontra, a városközpontba. A csövek lejtését úgy alakították ki, hogy körülbelül 80%-ig teljenek meg vízzel, így a nyomás nem repesztette szét a csöveket, és a vízáramlás a lehető leghatékonyabb volt.


=== Dzsin sziklák ===
=== Dzsin sziklák ===
A petrai utazó a Látogatóközpont (''Visitor Center'') bejáratától 300 méterre jobbra először „Dzsin sziklák” elnevezésű három óriás-sziklatömböt pillanthatja meg.
A petrai utazó a Látogatóközpont ''(Visitor Center)'' bejáratától 300 méterre jobbra először „Dzsin sziklák” elnevezésű három óriás-sziklatömböt pillanthatja meg.


=== Obeliszk Sír és a Triklinium ===
=== Obeliszk Sír és a Triklinium ===
130. sor: 184. sor:


=== Szik ===
=== Szik ===
A tektonikus mozgás eredményeként kialakult ''Szik'', vagy más írás szerint ''„SIQ”'' szurdokon át vezet az út Petrába. A ''Szik'' 1,2&nbsp;km hosszú és néhol 80-100 méter magas, szélessége mindössze 2-3 méter.
A tektonikus mozgás eredményeként kialakult ''Szik'', vagy más írás szerint ''Siq'' szurdokon át vezet az út Petrába. A ''Szik'' 1,2&nbsp;km hosszú és néhol 80-100 méter magas, szélessége mindössze 2-3 méter.


=== Kincsesház ===
=== Kincsesház ===
139. sor: 193. sor:
|méret = 200
|méret = 200
|bélyeg=
|bélyeg=
|Kép:Petra_Treasury.jpg|
|Fájl:Petra_Treasury.jpg|
|Kép:Petra Jordan BW 21.JPG|
|Fájl:Petra Jordan BW 21.JPG|
|Kép:Petra_Treasury_Urn.jpg|
|Fájl:Petra_Treasury_Urn.jpg|
|Kép:Petra_Treasury_Antichamber.jpg|
|Fájl:Petra_Treasury_Antichamber.jpg|
|Kép:Petra_treasury_above.jpg|
|Fájl:Petra_treasury_above.jpg|
|Kép:Khazneh_from_Khubtah.jpg|
|Fájl:Khazneh_from_Khubtah.jpg|
}}
}}
A ''Szik'' szurdok végénél áll a leghíresebb petrai építmény, a 40 méter magas, 25 méter széles hellenisztikus stílusú ''Haznet al-Faraún'', azaz a „Fáraó kincstára”, impozáns, színpadi díszletre emlékeztető homlokzata. A sziklafalba vájt gigantikus fülkébe illeszkedő kétszintes homlokzatot Alexandriából eredő építészeti elemek, faragványok és [[fríz]]ek díszítik. A falakon [[görög mitológia]]i jeleneteket ábrázoló féldomborművek láthatók. Az alsó szint hatoszlopos [[portikusz]]át [[oromzat]] koronázza. A felső szint középső, [[kúp]] alakú [[tholosz]]a tetején egy [[urna]] áll, az oldalsó elemek tört oromzatot formáznak. A teljes építmény nagyszerű állapotban maradt fenn, kivéve az urnát, amely szétesett, amikor a beduinok – abban a reményben, hogy megszerezhetik a fáraó elrejtettnek vélt kincsét – rálőttek. A hagyomány szerint az épületet [[III. Ramszesz]] építette, akinek bányái voltak a környéken, de ez a nézet teljesen megalapozatlan, mert a nevezett fáraó az [[Kr. e. 12. század]]ban élt, míg a Haszné az [[Kr. e. 1. század]] első feléből származik és valószínűleg a nabateus király, III. Aretász sírboltja lehetett. Más források későbbre datálják az épületet és IV. Aretász uralkodását, illetve [[Hadrianus]] császár korát ([[2. század]]) jelölik meg az építés idejeként.
A ''Szik'' szurdok végénél áll a leghíresebb petrai építmény, a 40 méter magas, 25 méter széles hellenisztikus stílusú ''Haznet al-Faraún'', azaz a „Fáraó kincstára”, impozáns, színpadi díszletre emlékeztető homlokzata. A sziklafalba vájt gigantikus fülkébe illeszkedő kétszintes homlokzatot Alexandriából eredő építészeti elemek, faragványok és [[fríz (építészet)|frízek]] díszítik. A falakon [[görög mitológia]]i jeleneteket ábrázoló féldomborművek láthatók. Az alsó szint hatoszlopos [[oszlopfolyosó|portikuszát]] [[oromzat]] koronázza. A felső szintet egy szálkőben álló áthidaló gerendára épített [[kúp]] alakú [[tholosz]] zárja, amelynek tetején egy [[urna]] áll, az oldalsó elemek tört oromzatot formáznak. A teljes építmény nagyszerű állapotban maradt fenn, kivéve az urnát, amely szétesett, amikor a beduinok – abban a reményben, hogy megszerezhetik a fáraó elrejtettnek vélt kincsét – rálőttek. A 19. századi festmények alapján a szabadon álló oszlopok egyike valamikor leomlott, amelyet a 20. században állítottak helyre. A hagyomány szerint az épületet [[III. Ramszesz]] építette, akinek bányái voltak a környéken. E fáraó azonban az [[i. e. 12. század]]ban élt, míg a Haszné az [[i. e. 1. század]] első feléből származik, és IV. Aretasz építtette.

A 2010-es években a Szikhez csatlakozó egyik oldalág lejtése alapján feltették, hogy a Szik aljzata egykor mélyebben lehetett. A feltevés alapján indított ásatás egy teljes szintet tárt fel az eddig ismert építmény alatt, ahol 16 személy csontvázát rejtő sírkamrákat találtak. Ekkor derült ki, hogy IV. Aretasz volt az építtető, az itt eltemetett személyek valószínűleg közeli hozzátartozói, és az eddig ismert felső szint az áldozati helyiség lehetett, ahol a halottkultuszt ápolták.


=== A Homlokzatok Utcája ===
=== A Homlokzatok Utcája ===
A ''Haznet al-Faraúnt'' elhagyva a városközpont felé vezető úton követlenül a Színház előtt az út bal oldalán található a „Homlokzatok Utcája”. Ezen a helyen több mint 40 nabateus sír található egymás mellett és felett. A káprázatos oromzatok az asszír építészet jellegzetes elemei. Az első sírban (67-es) a sírkamra szokatlan módon az emeleten található. Az alacsony bejárati folyosó jól mutatja, mennyire föltöltődött a völgy szintje, az évszázadok során az áradások által lemosott törmelékkel.
A ''Haznet al-Faraúnt'' elhagyva a városközpont felé vezető úton közvetlenül a Színház előtt az út bal oldalán található a „Homlokzatok Utcája”. Ezen a helyen több mint 40 nabateus sír található egymás mellett és felett. A káprázatos oromzatok az asszír építészet jellegzetes elemei. Az első sírban (67-es) a sírkamra szokatlan módon az emeleten található. Az alacsony bejárati folyosó jól mutatja, mennyire föltöltődött a völgy szintje, az évszázadok során az áradások által lemosott törmelékkel.


=== Színház ===
=== Színház ===
161. sor: 217. sor:
|méret = 200
|méret = 200
|bélyeg=
|bélyeg=
|Kép:Petra Jordan BW 40.JPG|
|Fájl:Petra Jordan BW 40.JPG|
|Kép:Petra Jordan BW 41.JPG|Urna-sír
|Fájl:Petra Jordan BW 41.JPG|Urna-sír
|Kép:Petra Jordan BW 10.JPG |Palota-sír
|Fájl:Petra Jordan BW 10.JPG |Palota-sír
|Kép:Tombe Sextius Florentinus.jpg|Sextius Florentinus sírja
|Fájl:Tombe Sextius Florentinus.jpg|Sextius Florentinus sírja
|Kép:Petra Tomb.jpg|
|Fájl:Petra Tomb.jpg|
}}
}}


Petra gazdagságát leghatásosabban a sírok sziklába vágott homlokzatainak nagyszerűsége jelképezi. Egymás mellett láthatjuk itt az [[Asszír Birodalom]], a [[Babilónia|Babiloni]] és a [[Római Birodalom]] építészetének stílusjegyeit. A legpompásabbak közé tartozik az hat Királysír („Uneisu-sír”, Urna-sír”, „Selyem-sír”, „Korinthoszi sír”, „Palota-sír”, „Sextius
Petra gazdagságát leghatásosabban a sírok sziklába vágott homlokzatainak nagyszerűsége jelképezi. Egymás mellett láthatjuk itt az [[Asszír Birodalom]], a [[Babilónia|Babiloni]] és a [[Római Birodalom]] építészetének stílusjegyeit. A legpompásabbak közé tartozik a hat Királysír („Uneisu-sír”, Urna-sír”, „Selyem-sír”, „Korinthoszi sír”, „Palota-sír”, „Sextius
Florentinus sírja” ) csoportja, amelyet a színháztól északra eső szikláknál találunk.
Florentinus sírja” ) csoportja, amelyet a színháztól északra eső szikláknál találunk.


Az első királysír – „Uneisu sírja” – a színházzal szemben található. Uneisu II. Safialt királynénak, IV Aretasz feleségének a főminisztere volt.
Az első királysír – „Uneisu sírja” – a színházzal szemben található. Uneisu II. Safialt királynénak, IV Aretasz feleségének a főminisztere volt.


Az „Urna-sír” bejáratát – amely egy roppant mély, 17 méteres belső térbe vezet – négy viharvert oszlop szegélyezi. A sír előtti tágas udvart mindkét oldalán ötoszlopos [[kolonnád]] határolja.
Az „Urna-sír” bejáratát – amely egy roppant mély, 17 méteres belső térbe vezet – négy viharvert oszlop szegélyezi. A sír előtti tágas udvart mindkét oldalán ötoszlopos [[kolonnád]] határolja.


A „Selyem-sír” nevét a homlokzat homokkő anyagát csíkozó vörös, rózsaszín, fehér és szürke színárnyalatok selymes hatása után kapta.
A „Selyem-sír” nevét a homlokzat homokkő anyagát csíkozó vörös, rózsaszín, fehér és szürke színárnyalatok selymes hatása után kapta.


A „Korinthoszi sír” egykor éles metszésű oszlopai mára szinte visszaolvadnak az eredeti sziklafalba.
A „Korinthoszi sír” egykor éles metszésű oszlopai mára szinte visszaolvadnak az eredeti sziklafalba.


A „Palota-sír” széles [[pilaszter]]ekkel tagolt homlokzata egykor három szint magasságú volt és egy római palotához hasonlított. A sírok a 2.–3. századból valók.
A „Palota-sír” széles [[pilaszter]]ekkel tagolt homlokzata egykor három szint magasságú volt és egy római palotához hasonlított. A sírok a 2.–3. századból valók.
184. sor: 240. sor:


=== Az egykori városközpont ===
=== Az egykori városközpont ===
[[Fájl:Petra Roman Gate.jpg|thumb|200px|Kapu a szent úton]]
[[Fájl:Petra Roman Gate.jpg|bélyeg|200px|Kapu a szent úton]]
„Petra nem csupán a nagyszabású sírok városa volt, központjának szűk utcái mentén valaha százával sorakoztak a kicsi, lapos tetejű üzletek és lakóházak. Ezek ugyan rég elporladtak, a régészek mégis meg tudták határozni néhány fontosabb középület helyét.”<ref>James Harpur, Jennifer Westwood: ''Legendák földjén'', 1994. 119. oldal</ref> A város egykori központjának, a szent kerületnek – amelyet eredetileg ajtókkal zártak le – legimpozánsabb épülete ''Kaszr el-Bint Faraún'' Főtemplom volt, amelyet a nabateusok főistenei Dusára és al-Uzza tiszteletére emeltek az 1. században. Széles lépcsősor vezetett az előcsarnok márványoszlopaihoz; vakolt, belső falait visszafogott festéssel díszítették. Mai elnevezését („a fáraó lányának erődje”) a beduinoktól kapta.
„Petra nem csupán a nagyszabású sírok városa volt, központjának szűk utcái mentén valaha százával sorakoztak a kicsi, lapos tetejű üzletek és lakóházak. Ezek ugyan rég elporladtak, a régészek mégis meg tudták határozni néhány fontosabb középület helyét.”<ref>James Harpur, Jennifer Westwood: ''Legendák földjén'', 1994. 119. oldal</ref> A város egykori központjának, a szent kerületnek – amelyet eredetileg ajtókkal zártak le – legimpozánsabb épülete ''Kaszr el-Bint Faraún'' Főtemplom volt, amelyet a nabateusok főistenei Dusára és al-Uzza tiszteletére emeltek az 1. században. Széles lépcsősor vezetett az előcsarnok márványoszlopaihoz; vakolt, belső falait visszafogott festéssel díszítették. Mai elnevezését („a fáraó lányának erődje”) a beduinoktól kapta.


194. sor: 250. sor:
|háttér színe=
|háttér színe=
|keret színe=grey
|keret színe=grey
|méret = 200
|méret = 200
|bélyeg=
|bélyeg=
|Fájl:Petra Jordan BW 37.JPG|
|Kép:Petra_Felsgrab_Ed_Deir.jpg|
|Kép:PetraMonastery.JPG|
|Fájl:Petra Jordan BW 36.JPG|
|Kép:Monastery-view.JPG|
|Fájl:Monastery-view.JPG|
|Kép:Monastery_close-up.jpg|
|Fájl:Monastery_close-up.jpg|
}}
}}
Petra központjától északnyugatra, egy domb tetején, ahová a sziklából kifaragott lépcsőn juthatunk fel, emelkedik az úgynevezett „Kolostor” (''ed-Dejr''), amelynek homlokzata 47 méter széles és 40 méter magas. A „Fáraó kincstáráéra” emlékeztető kétszintes, nyolcoszlopos homlokzata fölött a kupola tetején kis dísztorony magasodik. Az Kr. u. [[2. század]]i épület belső tere egyetlen négyszögletes, teljesen dísztelen helyiségből áll, amelyet egy fülke zár le. Monumentális méreteivel, elszigetelt fekvésével fenségességet és nyugalmat áraszt. Fő nevezetességei a homokkő falak színes csíkjai, amelyek a felületet mintás selyemkelméhez teszik hasonlóvá. Egyes kutatók szerint a [[106]]-ban elhunyt nabateus király, [[II. Rabbel]] sírja lehetett, majd a középkorban szerzetesek <ref>innen ered a ''Kolostor'' elnevezés</ref>, később remeték foglalták el. Más tudósok úgy vélik, hogy templom volt, vagy olyan szent hely, ahol a városlakók időről időre összegyűltek valamely istenség, vagy uralkodó tiszteletére. A sziklák külső oldalára épített régi lakóházakat elpusztították a földrengések és az erózió.
Petra központjától északnyugatra, egy domb tetején, ahová a sziklából kifaragott lépcsőn juthatunk fel, emelkedik az úgynevezett „Kolostor” ''(ed-Dejr)'', amelynek homlokzata 47 méter széles és 40 méter magas. A „Fáraó kincstáráéra” emlékeztető kétszintes, nyolcoszlopos homlokzata fölött a kupola tetején kis dísztorony magasodik. Az Kr. u. [[2. század]]i épület belső tere egyetlen négyszögletes, teljesen dísztelen helyiségből áll, amelyet egy fülke zár le. Monumentális méreteivel, elszigetelt fekvésével fenségességet és nyugalmat áraszt. Fő nevezetességei a homokkő falak színes csíkjai, amelyek a felületet mintás selyemkelméhez teszik hasonlóvá. Egyes kutatók szerint a [[106]]-ban elhunyt nabateus király, [[II. Rabbel]] sírja lehetett, majd a középkorban szerzetesek,<ref group="*">Innen ered a ''Kolostor'' elnevezés.</ref> később remeték foglalták el. Más tudósok úgy vélik, hogy templom volt, vagy olyan szent hely, ahol a városlakók időről időre összegyűltek valamely istenség, vagy uralkodó tiszteletére. A sziklák külső oldalára épített régi lakóházakat elpusztították a földrengések és az erózió.


== Média ==
== Megjegyzések ==
[[Fájl:Petra.ogv|200px|bélyeg|Panorámavideó]]
{{multi-video start}}
{{Megjegyzések|oszlopok=1}}
{{multi-video item|filename=Petra.ogg |title=Petra Video Panorama, including the Royal Tombs|description=Video showing panoramas of Petra and the surrounding valley, from [http://www.ianandwendy.com/Jordan here].}}
{{multi-video end}}
[[Fájl:Petra.ogg|200px|right|thumb|Panoráma video ([http://ianandwendy.com/Jordan Voir le site])]]


== Hivatkozások ==
== Hivatkozások ==
{{források}}
{{hivatkozások}}
[[Fájl:Petra1.JPG|thumb|center|600px|Panorámafelvétel a Petrát övező sziklákról]]
[[Fájl:Petra1.JPG|bélyeg|center|600px|Panorámafelvétel a Petrát övező sziklákról]]


== Irodalom ==
== Források ==
* James Harpur, Jennifer Westwood: ''Legendák földjén'', Magyar Könyvklub, Budapest, 1994. 114-121. oldal ISBN 963-8224-90-8
* James Harpur, Jennifer Westwood: ''Legendák földjén'', Magyar Könyvklub, Budapest, 1994. 114-121. oldal {{ISBN|963-8224-90-8}}
* Rosemary Burton, Richard Cavendish: ''A világ száz csodája'', Magyar Könyvklub belső kiadványa, Budapest, 1992. 84-85. oldal
* Rosemary Burton, Richard Cavendish: ''A világ száz csodája'', Magyar Könyvklub belső kiadványa, Budapest, 1992. 84-85. oldal
* Bourbon, Fabio: ''Petra a sziklába faragott város Jordániában'', Régészeti utazások sorozat, Gabo Könyvkiadó, Budapest, 2001. ISBN 9789639237476
* Bourbon, Fabio: ''Petra a sziklába faragott város Jordániában''; ford. Zöldi Mihály; ''A régmúlt útjai'' sorozat, Gabo Könyvkiadó, Budapest, 2001. {{ISBN|9789639237476}}
* Nabateusok /''Petra – a sziklába vájt csoda'' [http://www.freeweb.hu/beluard/index12_5.htm]
* ''Nabateusok. Petra – a sziklába vájt csoda'' [https://web.archive.org/web/20080311002836/http://www.freeweb.hu/beluard/index12_5.htm]
* Müllner Péter: ''Húsvéti utazás a Biblia földjén'' [http://cseke.atw.hu/kaland/kaland143-biblia.htm]
* Müllner Péter: ''Húsvéti utazás a Biblia földjén'' [http://cseke.atw.hu/kaland/kaland143-biblia.htm]
* Fabio Bourbon: ''Petra, die geheimnisvolle Felsenstadt'', Müller, Köln 2004, ISBN 3-89893-564-7. {{de}}
* Fabio Bourbon: ''Petra, die geheimnisvolle Felsenstadt'', Müller, Köln 2004, {{ISBN|3-89893-564-7}} {{de}}
* Gustav Dalman: ''Petra und seine Felsheiligtümer'', Hinrichs, Leipzig 1908. {{de}}
* Gustav Dalman: ''Petra und seine Felsheiligtümer'', Hinrichs, Leipzig 1908 {{de}}
* Manfred Lindner: ''Petra und das Königreich der Nabatäer'', 6. Auflage. Delp, München 1997, ISBN 3-7689-0116-5. {{de}}
* Manfred Lindner: ''Petra und das Königreich der Nabatäer'', 6. Auflage. Delp, München 1997, {{ISBN|3-7689-0116-5}} {{de}}
* Jane Taylor: ''Petra und das versunkene Königreich der Nabatäer'', Artemis & Winkler, Düsseldorf 2002, ISBN 3-538-07136-5. {{de}}
* Jane Taylor: ''Petra und das versunkene Königreich der Nabatäer'', Artemis & Winkler, Düsseldorf 2002, {{ISBN|3-538-07136-5}} {{de}}
* Judith McKenzie: ''The Architecture of Petra'', Oxford University Press, Oxford 1991, 1995, 2005, ISBN 1-84217-164-X. {{en}}
* Judith McKenzie: ''The Architecture of Petra'', Oxford University Press, Oxford 1991, 1995, 2005, {{ISBN|1-84217-164-X}} {{en}}
* Stephan G. Schmid: ''The Nabataeans'', Travellers between Lifestyles. In: B. MacDonald, R. Adams {{en}}
* Stephan G. Schmid: ''The Nabataeans'', Travellers between Lifestyles. In: B. MacDonald, R. Adams {{en}}
* P. Bienkowski (Hrsg.): ''The Archaeology of Jordan'', Sheffield 2001, ISBN 1-84127-136-5, S. 367–426. {{en}}
* P. Bienkowski (Hrsg.): ''The Archaeology of Jordan'', Sheffield 2001, {{ISBN|1-84127-136-5}}, S. 367–426. {{en}}
* Bedal, Leigh-Ann: ''The Petra Pool-Complex: A Hellenistic Paradeisos in the Nabataean Capital.'' 2004. Piscataway, NJ: Gorgias Press. ISBN 1-59333-120-7. {{en}}
* Bedal, Leigh-Ann: ''The Petra Pool-Complex: A Hellenistic Paradeisos in the Nabataean Capital.'' 2004. Piscataway, NJ: Gorgias Press. {{ISBN|1-59333-120-7}} {{en}}
* Rosemary Harty: ''The Bedouin Tribes of Petra'', Photographs: 1986–2003 : [http://www.digitaljournalist.org/issue0607/petra.html] {{en}}
* Rosemary Harty: ''The Bedouin Tribes of Petra'', Photographs: 1986–2003 [http://www.digitaljournalist.org/issue0607/petra.html] {{Wayback|url=http://www.digitaljournalist.org/issue0607/petra.html |date=20080225094903 }} {{en}}
* Reid, Sara Karz : ''The Small Temple'', 2006. Piscataway, NJ: Gorgias Press. ISBN 1-59333-339-0. Reid explores the nature of the small temple at Petra and concludes it is from the Roman era. {{en}}
* Reid, Sara Karz: ''The Small Temple'', 2006. Piscataway, NJ: Gorgias Press. {{ISBN|1-59333-339-0}} Reid explores the nature of the small temple at Petra and concludes it is from the Roman era {{en}}


== Külső hivatkozások ==
== További információk ==
* [https://www.youtube.com/watch?v=VSY_HZmaYiw Festmények Petra A korai 1800-as években ( videó)]
{{Commons|Petra}}
* [http://index.hu/politika/bulvar/n7w_petra/ ''Petra a sziklaváros'']
* [https://index.hu/politika/bulvar/n7w_petra/ ''Petra a sziklaváros'']
* [http://www.meno.ro/nagyvilaginok/hir=1263 A modern világ hét csodája, ''Petra romváros'']
* [https://web.archive.org/web/20070715081146/http://www.meno.ro/nagyvilaginok/hir=1263 A modern világ hét csodája, ''Petra romváros'']
* [http://www.hetek.hu/?q=node/8610 Az ősi város az „Új hét világcsoda" egyike ''Petra: vörös sziklákba faragott világ'']
* [https://web.archive.org/web/20070120083307/http://hetek.hu/?q=node%2F8610 Az ősi város az „Új hét világcsoda" egyike ''Petra: vörös sziklákba faragott világ'']
* [http://www.tengerpartok.hu/jordania/personal/jordania_1_2/index.html Részletes élménybeszámoló Petráról]
* [https://web.archive.org/web/20080112163944/http://www.tengerpartok.hu/jordania/personal/jordania_1_2/index.html Részletes élménybeszámoló Petráról]
* [http://hasdeu.ubbcluj.ro/~ejakab/utleiras.html Jakab Endre: ''Jordániai útinapló'']
* [https://web.archive.org/web/20081207054247/http://hasdeu.ubbcluj.ro/~ejakab/utleiras.html Jakab Endre: ''Jordániai útinapló'']
* [http://www.mohammaddarweesh.com/photoalbum/html/petra.php További képek Petráról]
* [https://web.archive.org/web/20070524193526/http://www.mohammaddarweesh.com/photoalbum/html/petra.php További képek Petráról]
* [http://www.auac.ch/bns/ ''Bulletin of Nabataean Studies Internetportál''] {{en}}
* [http://www.auac.ch/bns/ ''Bulletin of Nabataean Studies Internetportál''] {{Wayback|url=http://www.auac.ch/bns/ |date=20160429070718 }} {{en}}
* [http://www.brown.edu/ ''Departments/Anthropology/Petra''/ képek] {{en}}
* [http://www.brown.edu/ ''Departments/Anthropology/Petra''/ képek] {{en}}
* [http://www.chufu.de/Jordanien/petra.html írások és képek] {{de}}
* [https://web.archive.org/web/20070814051909/http://www.chufu.de/Jordanien/petra.html írások és képek] {{de}}
* [http://www.kristian-buesch.de/weltwunder/petra.htm ''A rózsaszín város''] {{de}}
* [http://www.kristian-buesch.de/weltwunder/petra.htm ''A rózsaszín város''] {{de}}
* [http://www.world-heritage-tour.org/middle-east/north-arabia/dead-sea/jordan/petra/map.html WHTour.org – ''360°-os panorámaképek''] {{en}}
* [https://web.archive.org/web/20110519185848/http://www.world-heritage-tour.org/middle-east/dead-sea/jordan/petra/map.html WHTour.org – ''360°-os panorámaképek''] {{en}}
* [http://fotoviaggiando.altervista.org/varie/petra/petra.html ''Petra képgaléria'']
* [http://fotoviaggiando.altervista.org/varie/petra/petra.html ''Petra képgaléria'']
* [http://www.juste-pour-voir.net/20101116Petra/ További ''360°-os panorámaképek'']
* Udi Levy: ''Petra. Az elveszett civilizáció''; ford. Zombori Vera; General Press, Bp., 2001 (''Különleges könyvek'')
* ''Jordánia. Ammán, Dzseras, az Omajjádok kastélyai, Petra, Akaba és a Rum-vádi. Útikalauz a nagyvilágba''; ford. Zöldi Mihály; Merhavia, Bp., 2004 (''Világvándor'')
* ''Letűnt korok, elveszett városok. Machu Picchu, Angkor, Trója, Pompeji, Babilon, Petra''; szerk. Sarah Bankes, ford. Bódogh-Szabó Pál; Kossuth, Bp., 2020 (''Polihisztor'')


{{A világ hét új csodája}}
{{A világ hét új csodája}}
{{Jordánia világörökségi helyszínei}}
{{Jordánia világörökségi helyszínei}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{kiemelt}}
{{kiemelt}}


[[Kategória:Jordánia]]
[[Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek]]
[[Kategória:Történelmi települések]]
[[Kategória:Történelmi települések]]
[[Kategória:A világ hét új csodája]]
[[Kategória:Kezdőlapon szerepelt szócikkek]]
[[Kategória:Kezdőlapon szerepelt szócikkek]]
[[Kategória:Jordánia világörökségi helyszínei]]

[[Kategória:Nabatea]]
{{Link FA|de}}
{{Link FA|fr}}

[[en:Petra]]
[[ar:البتراء]]
[[bg:Петра (Йордания)]]
[[bs:Petra]]
[[ca:Petra d'Aràbia]]
[[cs:Petra (město)]]
[[da:Petra (by)]]
[[de:Petra (Stadt)]]
[[dv:ޕެޓްރާ]]
[[el:Πέτρα Ιορδανίας]]
[[eo:Petra (urbo)]]
[[es:Petra]]
[[eu:Petra]]
[[fa:پترا]]
[[fi:Petra (kaupunki)]]
[[fr:Pétra]]
[[gl:Petra]]
[[gu:પેટ્રા]]
[[he:פטרה]]
[[hr:Petra]]
[[id:Petra]]
[[is:Petra (borg)]]
[[it:Petra (Giordania)]]
[[ja:ペトラ]]
[[ko:페트라]]
[[ku:Petra]]
[[li:Petra (historische stad)]]
[[lt:Petra]]
[[mk:Петра]]
[[mn:Петра]]
[[nl:Petra (historische stad)]]
[[no:Petra (Jordan)]]
[[pl:Petra (Jordania)]]
[[pt:Petra]]
[[qu:Petra]]
[[ro:Petra]]
[[ru:Петра]]
[[sh:Petra]]
[[sk:Petra (Jordánsko)]]
[[sl:Petra (Jordanija)]]
[[sr:Petra]]
[[sv:Petra, Jordanien]]
[[th:นครเปตรา]]
[[tr:Petra]]
[[uk:Петра]]
[[vi:Petra]]
[[zh:佩特拉]]

A lap jelenlegi, 2024. július 17., 19:40-kori változata

Petra
Világörökség
Adatok
OrszágJordánia
Világörökség-azonosító326
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, III, IV
Felvétel éve1985
Elhelyezkedése
Petra (Jordánia)
Petra
Petra
Pozíció Jordánia térképén
é. sz. 30° 19′ 43″, k. h. 35° 26′ 51″30.328611°N 35.447500°EKoordináták: é. sz. 30° 19′ 43″, k. h. 35° 26′ 51″30.328611°N 35.447500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Petra témájú médiaállományokat.
A város fekvése
Petra megpillantása
Petra színei
A nabateusok vándorlásának útvonalai
Felszíni vízvezeték
A sziklasírok városa

Petra (görögül: „szikla”, arab neve: البتراء, al-Butrá) romváros Jordániában. A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt. A 7. századtól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált. A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Petra 1985 óta az UNESCO kulturális világörökségi[1] helyszíneinek egyike.

Rózsavörös város – feleannyi idős, mint az örökkévalóság[* 1]
John William Burgon(en): Petra[2]

Fekvése és jelentősége

[szerkesztés]

Köves-Arábiában, a Holt-tenger és az Akabai-öböl között, Ammántól 190 kilométerre délre emelkedik Dzsebel el-Hubsza homokkő sziklákból álló gyűrűje, amelyet a Vádi Músza („Mózes völgye”) és egy kis patak szel át. Ebben az elszigetelt, nehezen megközelíthető sziklafalaktól bezárt völgyben két ősi karavánút keresztezte egymást: az egyik észak-déli irányban haladt Damaszkuszból, illetve Dél-Arábiából (tömjénút), a másik kelet-nyugati irányban a Perzsa-öbölből, illetve Egyiptomból.

Védett fekvése és jó vízellátottsága révén egy mesterséges oázis épült itt – Petra. A település az i. e. 5. és az i. sz. 3. század között fontos kereskedelmi csomópont volt. A városba vezető mély és szűk Szik szurdok – 1600 méter hosszú, egyes helyeken mindössze 2 méter széles, meredek falai pedig 80-90 méter magasak (a mai látogatók is csak gyalog, esetleg ló-, vagy teveháton jutnak el ide) – védelmet biztosított. A sziklák között fakadó patak vize[3][4] – amelyet a legendák szerint Mózes fakasztott egyetlen botütéssel, amikor Egyiptomból kivonulva népével megpihent itt[* 2] – az életet biztosította.

Éghajlata

[szerkesztés]

Petra környékén félszáraz éghajlat uralkodik. A csapadék a téli félévben (késő ősztől tavaszig) hull le.

Petra éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)11,013,116,620,925,128,629,830,028,124,618,213,421,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,22,85,68,711,714,116,116,514,211,27,13,49,5
Átl. csapadékmennyiség (mm)453836124000021541193
Forrás: Climate-Data.org, Climate data


A város neve

[szerkesztés]

A város eredeti neve vitatott. A hagyomány szerint I. e. 1000 előtt az Ézsau leszármazottainak tartott edomiták[5] éltek a környéken. A vidék bibliai neve Edom, melynek jelentése „vörös”. Iosephus Flavius: A zsidók története (Antiquitates Judaicae) című műve (iv. 7, 1~ 4, 7) alapján az arabok metropoliszának sémi (arámi) neve Rakmu; továbbá a rabbinikus irodalomban: a Holt-tengeri tekercsekben és Kaiszareiai Euszebiosz és Szent Jeromos névjegyzékében, az Onomasztikonban (286, 71. 145, 9; 228, 55. 287, 94) a város neve Reqem vagy Rekem, jelentése: „vörös”, „színes”.

Másrészt az Ószövetségben a Bírák könyve (1,36) és A királyok második könyve (14,7) is említ egy edomiták lakta, Szela nevű helyet, ami héberül azt jelenti: „szikla”. Valószínűleg ezt az elnevezést fordították görögre – szikla, azaz Petra – amely néven Sztrabón és idősebb Plinius írásaiban a nabateusok fővárosáról olvashatunk.

Története

[szerkesztés]

A város története szorosan összefonódik a nabateusok történelmével. Eredeti írásos emlék alig maradt ránk, így a nép és a város történetét közvetett források, a Biblia, valamint görög és római irodalmi, történelmi és földrajzi művek leírásai, illetve utalásai alapján állíthatjuk össze.

A korai betelepülés

[szerkesztés]

A régészeti kutatások eredményei szerint az Akaba és a Holt-tenger között elterülő szakadékokkal tagolt völgyterület időszakosan, már a kőkorszak (I. e. 9. évezred) óta lakott volt. A Biblia alapján a térséget I. e. 1500 körül a hurrik[6] majd az edomiták[7] népesítették be. Az I. e. 6-5. század között egy belső Arábiából indult sémi nép, a nabateusok hódították meg Edomot és ellenőrzésük alá vonták a selyemút Damaszkusztól az Akabai-öbölig húzódó szakaszán folyó kereskedelmet. „A nabateus törzs névadója a feltételezések szerint Nebajoth, aki Izmael tizenkét fiának egyike volt. Izmael (arabul Iszmáíl) Ábrahámnak Hágártól született fia, akit az arab nép ősatyjának tartanak. Utódai széltében-hosszában benépesítették az Arab-félszigetet, ahonnan nagyrészt az iszlám térhódítása során rajzottak ki a Közel-Keletre és Észak-Afrikába. Az arámi nyelvet beszélő nabateusok a félsziget déli részéről, Szabából kiindulva vándoroltak Észak felé, i. e. 580-ban meghódították Edomot, amelynek területén letelepedtek, felhagyva addigi nomád életmódjukkal.”[8] A nabateusok – Szábai hagyományaikat követve – az észak-déli karavánút védelmezői, valamint a völgy három szerájában időző karavánok és áruik őrzői lettek. A karavánokra kirótt adókból és az ellátásukra fordított szolgáltatásokból gazdagodtak meg. Később – kb. az i. e. 4. századtól – maguk is kereskedni kezdtek; fő árucikkük az élelem és az ivóvíz mellett a dél-arábiai tömjén volt. A tömjénfa gyantája különösen értékes vallásos áldozati ajándék és gyógyhatású szer volt az antik világban. Ám a kor minden luxuscikke – fűszerek és selyem Indiából, elefántcsont, szőrme és bőr Afrikából, Vörös-tengeri igazgyöngy és ezüst – eljutott ide.

I. e. 312-ben Nagy Sándor egyik utóda, I. Antigonosz megtámadta Petrát, de a város elzárt fekvésének köszönhetően lakói sikeresen visszaverték a támadást. A diadokhoszok legyőzése után a kereskedők luxuspihenőhelye, Petra a nabateusok fővárosa lett.

Virágkor

[szerkesztés]

Petra i. e. 200 – i. sz. 100 között élte virágkorát. A fővárosban – a sivatagi nomád népek szokásainak továbbfejlesztésével, egyedi építészeti stílust teremtve – a nabateusok a kőfalakból faragták ki elegáns, monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. Tökélyre fejlesztették fazekas, kőfaragó és ciszternaépítő tudományukat. A sziklák között fakadó patak vizét ötletes felszíni és föld alatti csatornákból és víztározókból álló rendszerrel vezették a városba, hogy a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizzék. A város felvirágzásával a politikai hatalom is megszilárdult, I. Aretasz uralkodása alatt i. e. 168-tól[9] stabil királyság alakult ki. A király és utódai sikeresen ellenálltak mind a Babiloni Birodalom helyén alapított Szeleukida Királyság, mind pedig az alexandriai központú ptolemaida uralkodók sorozatos hódító támadásainak. A nabateusok birodalma III. Aretasz Philhellén uralkodása (i. e. 8762) idején érte el legnagyobb kiterjedését: meghódította Damaszkuszt, majd belekeveredett a Júdea uralmáért vetekedő Hasmónius dinasztiabeli II. Hürkanosz és II. Arisztobulosz közötti hatalmi harcba, amelynek következményeként elfoglalta Jeruzsálemet. További hódító terveit azonban Róma – a Földközi-tenger keleti medencéjét célzó – terjeszkedése állította meg. A Római Birodalom i. e. 64-ben hatalma alá vonta a Szeleukida Királyság szíriai maradékát és Júdeát, i. e. 63-ban Pompeius megbízásából az ifjabbik Marcus Aemilius Scaurus visszafoglalta Jeruzsálemet III. Aretasztól, majd megtámadva a nabateusok földjét egészen Petráig nyomult előre. Megkísérelték elfoglalni a várost, de kudarcot vallottak. Aretasz halála után a nabateusok 400 talentum ezüsttel váltották meg területeiket. Róma vazallusává lettek, de belső autonómiájukat és függetlenségüket még közel 200 éven át megőrizték. Petra gazdagodása és fejlődése az 1. század végéig folytatódott; IV. Aretasz (840) uralkodása idején épült a Főtemplom (Kaszr Bint el-Faraún – „a fáraó lányának erődje” vagy röviden Kaszr el-Bint – „a lány erődje”) a városközpont legimpozánsabb épülete. Ekkoriban a városnak mintegy 20 000–30 000 lakosa lehetett.

Hanyatlás

[szerkesztés]
Színház
A bizánci templom padlómozaikjának részlete (450-550 körül)

A város lassú hanyatlásának első jelei IV. Aretasz elődje, I. Malikhosz (i. e. 5930) uralkodása idején mutatkoztak. Ekkor, a római hódítás hatásaként új, Petrától északra eső karavánutak nyíltak meg, és élénkülni kezdett a szárazföldi szállítással szemben alternatívát jelentő tengeri forgalom. Az utolsó nabateus király II. Rabel (70-106) elhagyta Petrát és birodalma északi nagyvárosába, a mai Szíria területén fekvő Bostrába tette át székhelyét, de gazdasági befolyását már nem tudta megerősíteni. 106-ban Traianus császár végleg meghódította a nabateus királyságot és Szíria kormányzója, Cornelius Palma fennhatósága alatt Arabia Petraea néven provinciájává tette. Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek, és az új karavánutak fölötti felügyeletet Palmüra városa vette át (130270 között). Bár a város korábbi tekintélye megkopott, építészetileg ez idő alatt is fejlődött. Ekkor épült a római színház, az oszlopokkal határolt út – a cradus maximus, diadalívek, új fürdők és nymphaeumok. Egy évszázaddal később, Alexander Severus császársága idején az építkezéseknek vége szakadt, feltételezhetően váratlan katasztrófa, az Újperzsa (Szászánida) Birodalom inváziója hatására.

A város Diocletianus császár uralkodása idején Palaestina salutaris provincia központja lett. Kiteljesedett a kereszténység, a mai „Urna-sírt” templommá alakították, és a város püspöki székhely lett. 395 után a Kelet-római (Bizánci) Birodalomhoz tartozott egészen a 634-es arab hódításig.

A várost körülvevő hegyek és völgyek ma ismert elnevezései is a bizánci időkre vezethetők vissza. A keresztény vallás terjedésekor honosodott meg az a legenda – amelyről az Ószövetség is beszámol –, hogy Kánaán földjének keresése közben Mózes és népe áthaladt Edom területén. Ám a zsidók megjelenését az edomita uralkodók veszélyesnek vélték és megtiltották, hogy megpihenjenek földjükön. Ezért Mózes egy rejtett völgybe vezette őket, forrást fakasztott a sziklából, hogy a fáradt és szomjazó nép felfrissülhessen. Fivére, Áron itt halt meg, és itt temették el a hegy tetején. Így kapta a Petrába vezető déli völgy a Vádi Músza – „Mózes völgye” elnevezést, a várost tápláló forrás a „Mózes-forrás”, és a mai városromok közelében lévő magaslat, ahol Mózes testvérének, Áronnak a sírja állt, a Dzsebel Hárún („Áron hegye”) nevet. Az 1500 méter magas hegyen álló sír fölé a bizánci időkben kis kápolnát építettek, ahonnan szép kilátás nyílik a petrai sziklavölgyre.

Két nagy földrengés pusztította a várost, 363-ban[10] és 551-ben. A 7. századi iszlám terjeszkedés során az arab hódítók 663-ban elűzték a városlakókat, és Petra egykor ragyogó építményeinek jelentős részét lerombolták. A keresztes háborúk idején, 1099 és 1291 között még stratégiai szerepet töltött be, de a Jeruzsálemi Királyság elfoglalása után elnéptelenedett.

Újrafelfedezés

[szerkesztés]
Kitekintés az Urna-sír belsejéből

1517-től 1918-ig az egész Közel-Kelet oszmán fennhatóság alatt állt, és e négyszáz év során az Oszmán Birodalom peremvidéke teljes jelentéktelenségbe süllyedt. A keresztes háborúk után az 1800-as évek elejéig egyetlen európai sem jutott el Petrába. 1812-ben Johann Ludwig Burckhardt svájci felfedező és arabista volt az első, aki a csaknem feledésbe merült várost újra ismertté tette. Több mint 100 évvel később, 1916-ban az első világháború alatt a brit katonai érdekek szolgálatában itt harcoló Arábiai Lawrence (Thomas Edward Lawrence összekötő feladatot teljesített a török uralom ellen fellázadt Fejszál ibn Huszejn sejk mellett) látogatott el ismét Petrába. A bölcsesség hét pillére című, önéletrajzi ihletésű könyvében így ír:

Petra a világ legcsodálatosabb helye,
csak akkor tudjátok meg, mihez hasonlít,
ha odamentek és megnézitek

Thomas Edward Lawrence

Petra régészeti feltárása a 20. században, az 1920-as években vette kezdetét. Valamivel később a turisták előtt is megnyílt a lehetőség a romváros látogatására.

Jean Louis Burckhardt
Jean Louis Burckhardt
Johann Ludwig Burckhardt (1784–1817) svájci felfedező kiválóan ismerte az arab kultúrát, a nyelvet és a Koránt. Hogy zavar nélkül utazhasson a térségben, áttért az iszlám hitre, felvette a Sejh Ibráhím nevet; így jutott el Baalbekbe, Palmürába, Damaszkuszba. Ő volt az első európai, aki – szigorú vallási vizsgát követően, muszlim öltözetben – beléphetett Mekkába és Medinába. Utazásai közben hallott a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében terül el. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni Izrael első papjának oltárán, megkért két beduint, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el 1812-ben Petrába, ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Vezetőit hiába faggatta, mindössze annyit voltak hajlandók elárulni az ősi településről, hogy a fáraók városa volt – mivel féltek, hogy Burckhardt rátalál a beduin szájhagyomány szerint itt elrejtett kincsre. A kecskeáldozat után sietősen visszakísérték a Szik-szurdok közelében álló Elji faluba. Amint elterjedtek a rajzok és a felfedező által összegyűjtött információk, a sziklából faragott várost megrohanták a nyugati látogatók.

Régészeti feltárása

[szerkesztés]

Miután Burckhardt feljegyzései Európa-szerte elterjedtek, a 19. század során mind több utazó, kalandor, felfedező és kutató jutott el Petrába. A város tudományos feltárása 1907-ben vette kezdetét, amikor Alois Musil osztrák-cseh orientalista a várost leíró első kutatási eredményeit Arabia Petraea címen publikálta. Az 1920-as években Rudolf Ernst Brünnow és Alfred von Domaszewski régészek munkája nyomán készült el a lelőhely első térképe.

Az első ásatások 1929-ben kezdődtek, majd 1935-37 között és 1954-ben folytak nagyobb lélegzetű feltárási munkálatok. 1958-ban a British School of Archaeology angol kutatói kezdték meg a városközpont feltárását. Ekkortól gyakorlatilag állandósult a kutatók jelenléte Petrában. 1993 és 2002 között újabb ásatási hullám vette kezdetét: ekkor a Jordániai Régészeti Hivatal felkérésére a Providence-beli (Rhode Island, Amerikai Egyesült Államok) Brown University amerikai régészei tárták fel a Főtemplom (Kaszr el-Bint) maradványait, a díszkaput, valamint a szent kerület (temenosz) romjainak jelentős részét. Összességében a város mintegy 12 négyzetkilométeres területének egy százaléka tekinthető feltártnak.

Idegenforgalma

[szerkesztés]

Petra a Közel-Kelet kedvelt turistalátványossága. A modern turizmus az 1930-as években kezdődött, ekkoriban épültek az első szállodák, néhány éppen a romvárosban, közvetlenül a római színház mellett. (Ezeket a városképet romboló épületeket azóta visszabontották.)

Petra hatékonyabb turisztikai hasznosítása érdekében 1968 és 1985 között a jordán kormány kiköltöztette a területről a B’dúl beduintörzs lakóit, akik Petra árnyas sziklaüregeit lakásként használták. Ma e törzs tagjai a Vádi Músza falvaiban élnek; nagy részük éppen Petrában dolgozik idegenvezetőként.

Az 1979-től – az előző évben a Camp David-i egyezmény keretei között megkötött egyiptomiizraeli békeegyezmény hatására – jelentősen megnövekedett a napi látogató-turisták[* 3] száma, akik egyiptomi (az Akabai-öbölbeli) pihenőprogramjaikat kiegészítették egy egynapos petrai városnézéssel. A város csodáit látni vágyók számát tovább növelte, hogy a romváros 1985. december 6-án kulturális világörökségi státuszt kapott. 1989 után újabb hatalmas turistaáradat érte el Petrát, Steven Spielberg nagy sikerű kalandfilmsorozatának harmadik, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című epizódja hatására, amelynek zárófejezeteit a Szik szurdokban és a Haszné al-Faraúnban („Fáraó kincstára”) forgatták. A film megsokszorozta Petra ismertségét Amerika- és Európaszerte. Az 1980-as évek végén a Petra felé vezető úton, a Szik bejárata előtt egy látogatóközpontot létesítettek, és sorra épültek a modern szálláshelyek, részben luxusszállodák Petra közelében. A jordán Turisztikai Hivatal azt remélte, hogy a látogatóközpont felkelti a térségben hosszabban időző külföldiek figyelmét is, ám először egy újabb látogató-turista hullám következett – az 1994-ben megkötött jordán-izraeli békeegyezmény hatására – ez alkalommal Izrael irányából. A II. intifáda (2000) előtt a petrai látogatók 57%-a Izrael és Ciszjordánia irányából érkezett. A rekordév 2000 volt, amikor kereken egymillió turista kereste fel Petrát.

Az izraeli-palesztin válság elmélyülése és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás drasztikus visszaesést hoztak Jordánia és Petra idegenforgalmában. Bár a 2005. november 9-ei Akabai-öbölbeli öngyilkos merénylet után Jordánia továbbra is viszonylag biztonságos és békés célország maradt, a korábbi látogatói kedv mindmáig nem tért vissza.

A jordániai turizmus élénkítése érdekében 2006-ban egy építészcsoport munkája nyomán megújult a látogatócentrum arculata és új, kedvező árú üdülési programcsomagok kínálatával hívogatják vissza a látogatókat. Jelentős előrelépés, hogy 2006 októbere és novembere során 59 000 turista kereste fel az országot.[* 4][11]

2007. július 7-én Petrát a A világ hét új csodája közé választották.

Vallási élete

[szerkesztés]

A nabateusok többistenhívők voltak; az arab területek iszlám előtti isteneit és istennőit tisztelték, továbbá néhány istenné nyilvánított uralkodójukat.

A „Kolostor” (ed-Dejr) romjainak falán talált feliratok tanúsága szerint I. Obodasz nabateus királyt népe halála után istenné avatta és tiszteletére építette meg az i. e. 1. században (?)[* 5] ezt az impozáns sírtemplomot.

Főistenük Dusára, a „hegyek ura”, napisten volt, akinek hatalmát al-Uzza, Allát[12] és al-Manát istennők – szépség és termékenység, erő és tudás, szenvedély és viszály istennői – , az ún. szent hattyúk szentháromsága egészítette ki. Dusára istent egy hatalmas fekete kőkocka formájú bálványként tisztelték – neve Kaabuna[13] –, mivel a monda szerint az isten a sziklából született.[* 6] Sztrabón történelmi feljegyzései szerint a nabateusok otthonaikban házioltárokat emeltek és minden nap tömjén- és italáldozattal hódoltak neki. Philip Hammond régész elemzése szerint: „Dusára, Sára (hegyek) Ura (dzu), a természet szimbóluma, amely alatt érthették a hegyeket vagy a fényt, illetve a napot is”.[14] Hagyományaik szerint a nabateusok szimbolikus formákkal ábrázolták isteneiket: egy kőkocka, vagy absztrakt formájú szikla, amely egy sematikus orr vagy szem formáját utánozta. A hellenizáció során isteneik görög-római mintára figuratív formát öltöttek és Dusárát Zeusszal, al-Uzzát AphroditéVenusszal, Allátot Athéné-Minervával, al-Manátot Nemeszisszel azonosították.

A kereszténység a 4. században teljesedett ki, amikor Alexandriai Athanasius püspöki székhellyé tette az egykor virágzó kereskedővárost. Az „Urna-sírban” talált felirattöredék – „a legszentebb Iaszón püspök idején”… (447) – alapján a régészek feltételezik, hogy néhány sziklasírt templomként használtak. A kereszténységet 629 és 632 között egész Észak-Arábiában, így Petrában is az iszlám hódítás söpörte el. Az első keresztes háború után Petra I. Balduin uralma alatt állt, a Jeruzsálemi Királyság részeként az al-Karak erődhöz tartozó második bárói hűbérbirtok része volt. 1189-ig a frankok kezében volt, majd Szaladin egyiptomi szultán győzelmével ismét iszlám fennhatóság alá került.

Látnivalók

[szerkesztés]

A Vádi Músza („Mózes völgye”) varázslatos természeti környezete és az emberi kéz alkotásai harmonikusan olvadnak össze. A Biblia szerint Mózes itt fakasztott vizet a sziklából a szomjazó zsidóknak, akik a Kánaán felé tartottak. A völgy homokkőből épül fel, a sziklában található ásványi anyagok a kőzet felületén kioldódnak és különböző színűre festik. A domináns rózsaszín, vöröses színt a vas, a sárgát a kén, a zöldet a réz, a fehéret az agyag, a szürkét és feketét a magnézium váltja ki. Ott, ahol sziklás völgy kiszélesedik, 34 monumentális és 600 egyszerűbb sírt, továbbá sziklába vájt lakóházakat és oszlopos szabadtéri szentélyeket, áldozati helyeket alakítottak ki. A városban mintegy 800 történelmi emlékmű van. Ezek az építmények nabateus, görög és római stílusjegyeit viselik magukon. A három kultúra stílusjegyei gyakran keverednek, vagy együttesen jelennek meg, néha egyetlen építményen belül is.

A területen nagyon régóta működtek kőbányák, ahol a színesen rétegzett homokköveket fejtették. A nabateusok újítása az volt, hogy a kőfejtés után visszamaradó üregekben kamrákat és homlokzatokat formáltak ki. Így a sziklaépítmények egyszerre szolgáltak építési területként és a szabadon álló épületekhez szükséges kőanyag bányájaként. Néhány félbehagyott sziklavájat alapján rekonstruálható az építés menete. A homlokzatokat felülről kezdték kialakítani. A homokkőbe mélyedéseket vágtak, majd a kőzet természetes rétegződése mentén leválasztották a téglatest alakú kvádereket. A kőtömböket egyszerűen lelökték a mélybe, majd elszállították a felhasználási helyükre. A visszamaradó üregben kifaragták a homlokzatokat, majd bemélyítették a kamrákat, ugyanolyan fentről lefelé haladó módszerrel.

Petra vízellátását csővezetékkel oldották meg, amely a sziklafalakon végigkanyarogva gyűjti a vizet a legmélyebb pontra, a városközpontba. A csövek lejtését úgy alakították ki, hogy körülbelül 80%-ig teljenek meg vízzel, így a nyomás nem repesztette szét a csöveket, és a vízáramlás a lehető leghatékonyabb volt.

Dzsin sziklák

[szerkesztés]

A petrai utazó a Látogatóközpont (Visitor Center) bejáratától 300 méterre jobbra először „Dzsin sziklák” elnevezésű három óriás-sziklatömböt pillanthatja meg.

Obeliszk Sír és a Triklinium

[szerkesztés]

A „Dzsin sziklák” után az út bal oldalán található az Obeliszk Sír a Trikliniummal.

Az Obeliszk Sír egy csodálatos emlékmű és egy tökéletes példája a stílusok művészi összehangolásának a kelet és a nyugat között. Az obeliszk nyilvánvalóan egyiptomi hatást mutat; a falmélyedés az obeliszkek között viszont Graeco- Román hatásra vall. A Triklinium egy szoba három lócával, melynek célja – nabateusok lévén – a szent ünnepek megünneplése volt, amely minden évben helyet adott a halottak tiszteletére rendezett ünnepségnek.

A tektonikus mozgás eredményeként kialakult Szik, vagy más írás szerint Siq szurdokon át vezet az út Petrába. A Szik 1,2 km hosszú és néhol 80-100 méter magas, szélessége mindössze 2-3 méter.

Kincsesház

[szerkesztés]
Haznet al-Faraún

A Szik szurdok végénél áll a leghíresebb petrai építmény, a 40 méter magas, 25 méter széles hellenisztikus stílusú Haznet al-Faraún, azaz a „Fáraó kincstára”, impozáns, színpadi díszletre emlékeztető homlokzata. A sziklafalba vájt gigantikus fülkébe illeszkedő kétszintes homlokzatot Alexandriából eredő építészeti elemek, faragványok és frízek díszítik. A falakon görög mitológiai jeleneteket ábrázoló féldomborművek láthatók. Az alsó szint hatoszlopos portikuszát oromzat koronázza. A felső szintet egy szálkőben álló áthidaló gerendára épített kúp alakú tholosz zárja, amelynek tetején egy urna áll, az oldalsó elemek tört oromzatot formáznak. A teljes építmény nagyszerű állapotban maradt fenn, kivéve az urnát, amely szétesett, amikor a beduinok – abban a reményben, hogy megszerezhetik a fáraó elrejtettnek vélt kincsét – rálőttek. A 19. századi festmények alapján a szabadon álló oszlopok egyike valamikor leomlott, amelyet a 20. században állítottak helyre. A hagyomány szerint az épületet III. Ramszesz építette, akinek bányái voltak a környéken. E fáraó azonban az i. e. 12. században élt, míg a Haszné az i. e. 1. század első feléből származik, és IV. Aretasz építtette.

A 2010-es években a Szikhez csatlakozó egyik oldalág lejtése alapján feltették, hogy a Szik aljzata egykor mélyebben lehetett. A feltevés alapján indított ásatás egy teljes szintet tárt fel az eddig ismert építmény alatt, ahol 16 személy csontvázát rejtő sírkamrákat találtak. Ekkor derült ki, hogy IV. Aretasz volt az építtető, az itt eltemetett személyek valószínűleg közeli hozzátartozói, és az eddig ismert felső szint az áldozati helyiség lehetett, ahol a halottkultuszt ápolták.

A Homlokzatok Utcája

[szerkesztés]

A Haznet al-Faraúnt elhagyva a városközpont felé vezető úton közvetlenül a Színház előtt az út bal oldalán található a „Homlokzatok Utcája”. Ezen a helyen több mint 40 nabateus sír található egymás mellett és felett. A káprázatos oromzatok az asszír építészet jellegzetes elemei. Az első sírban (67-es) a sírkamra szokatlan módon az emeleten található. Az alacsony bejárati folyosó jól mutatja, mennyire föltöltődött a völgy szintje, az évszázadok során az áradások által lemosott törmelékkel.

Színház

[szerkesztés]

A megkapóan időmarta Színházat a nabateusok (és nem a rómaiak) vájták ki a hegyoldalból 2000 évvel ezelőtt. Építése során sok korábbi sírkamrát és természetes üreget vágtak keresztül. A 45 soros nézőtéren eredetileg 3000 ember fért el. A rómaiak nem sokkal Petra 106-os elfoglalása után helyreállították a színházat. A kibővített nézőtéren a város lakosságának majd 30%-a (kb. 8000 fő) elfért. A 363-as földrengésben a színház súlyosan megrongálódott. Az épület egy részét lebontották és köveit felhasználták a város más részeinek helyreállításához.

Királysírok

[szerkesztés]
Királysírok
Urna-sír
Urna-sír
Palota-sír
Palota-sír
Sextius Florentinus sírja
Sextius Florentinus sírja

Petra gazdagságát leghatásosabban a sírok sziklába vágott homlokzatainak nagyszerűsége jelképezi. Egymás mellett láthatjuk itt az Asszír Birodalom, a Babiloni és a Római Birodalom építészetének stílusjegyeit. A legpompásabbak közé tartozik a hat Királysír („Uneisu-sír”, Urna-sír”, „Selyem-sír”, „Korinthoszi sír”, „Palota-sír”, „Sextius Florentinus sírja” ) csoportja, amelyet a színháztól északra eső szikláknál találunk.

Az első királysír – „Uneisu sírja” – a színházzal szemben található. Uneisu II. Safialt királynénak, IV Aretasz feleségének a főminisztere volt.

Az „Urna-sír” bejáratát – amely egy roppant mély, 17 méteres belső térbe vezet – négy viharvert oszlop szegélyezi. A sír előtti tágas udvart mindkét oldalán ötoszlopos kolonnád határolja.

A „Selyem-sír” nevét a homlokzat homokkő anyagát csíkozó vörös, rózsaszín, fehér és szürke színárnyalatok selymes hatása után kapta.

A „Korinthoszi sír” egykor éles metszésű oszlopai mára szinte visszaolvadnak az eredeti sziklafalba.

A „Palota-sír” széles pilaszterekkel tagolt homlokzata egykor három szint magasságú volt és egy római palotához hasonlított. A sírok a 2.–3. századból valók.

Pár száz méterrel arrébb (északkeletre) található „Sextus Florentinus” sírja. Arábia tartomány római kormámyzójának síremléke 126-130 között épült. A kormányzó érdemeit előszámláló felirat máig olvasható a bejárat felett.

Az egykori városközpont

[szerkesztés]
Kapu a szent úton

„Petra nem csupán a nagyszabású sírok városa volt, központjának szűk utcái mentén valaha százával sorakoztak a kicsi, lapos tetejű üzletek és lakóházak. Ezek ugyan rég elporladtak, a régészek mégis meg tudták határozni néhány fontosabb középület helyét.”[15] A város egykori központjának, a szent kerületnek – amelyet eredetileg ajtókkal zártak le – legimpozánsabb épülete Kaszr el-Bint Faraún Főtemplom volt, amelyet a nabateusok főistenei Dusára és al-Uzza tiszteletére emeltek az 1. században. Széles lépcsősor vezetett az előcsarnok márványoszlopaihoz; vakolt, belső falait visszafogott festéssel díszítették. Mai elnevezését („a fáraó lányának erődje”) a beduinoktól kapta.

A templom romjaitól nyugatra kapott helyet a mai múzeum.

Kolostor – ed-Dejr

[szerkesztés]
ed-Dejr

Petra központjától északnyugatra, egy domb tetején, ahová a sziklából kifaragott lépcsőn juthatunk fel, emelkedik az úgynevezett „Kolostor” (ed-Dejr), amelynek homlokzata 47 méter széles és 40 méter magas. A „Fáraó kincstáráéra” emlékeztető kétszintes, nyolcoszlopos homlokzata fölött a kupola tetején kis dísztorony magasodik. Az Kr. u. 2. századi épület belső tere egyetlen négyszögletes, teljesen dísztelen helyiségből áll, amelyet egy fülke zár le. Monumentális méreteivel, elszigetelt fekvésével fenségességet és nyugalmat áraszt. Fő nevezetességei a homokkő falak színes csíkjai, amelyek a felületet mintás selyemkelméhez teszik hasonlóvá. Egyes kutatók szerint a 106-ban elhunyt nabateus király, II. Rabbel sírja lehetett, majd a középkorban szerzetesek,[* 7] később remeték foglalták el. Más tudósok úgy vélik, hogy templom volt, vagy olyan szent hely, ahol a városlakók időről időre összegyűltek valamely istenség, vagy uralkodó tiszteletére. A sziklák külső oldalára épített régi lakóházakat elpusztították a földrengések és az erózió.

Megjegyzések

[szerkesztés]
Panorámavideó
  1. a rose-red city half as old as time.
  2. Innen ered a Mózes völgye elnevezés is.
  3. A kifejezés alatt a turizmus azon formája értendő, amikor a turista egy napon belül be- és kilép az adott országból, éjszakát nem tölt ott; hasonló a magyarban meghonosodott „bevásárlóturizmus”-hoz, de célja egy adott műemlék meglátogatása.
  4. Bár ez a létszám 25%-kal kevesebb, mint a 2005-ös év azonos időszakának turisztikai adata, az év előző hónapjaihoz viszonyítva pozitív változást mutat.
  5. A romok feliratai, és a kutatói elemzések ellentmondásba ütköznek - a régészeti elemzések szerint a Dejr későbbi, Kr. u. 2. századi építmény, és az utolsó nabateus király, II. Rabbel síremléke.
  6. Dusára története érdekes egybeeséseket mutat a perzsa napisten, Mithra legendájával, valamint az iszlám szent relikviájával, a Kábába épített fekete kővel.
  7. Innen ered a Kolostor elnevezés.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. UNESCO advisory body evaluation
  2. Petra by John William Burgon. Poetry Atlas. (Hozzáférés: 2023. március 12.)
  3. Petra: Water Works
  4. Geotimes — June 2004 — Petra: An Eroding Ancient City
  5. Genesis 14,6; Deut. 2,12.
  6. héberül ḥorî, horiták: egyike annak az Ószövetségben említett 7 népnek, amely Izrael fiai előtt Kánaánt benépesítette” Katolikus lexikon [1] Archiválva 2008. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. Teremtés könyve 14,6; 36,20–30; Deut. 2,12.
  8. Müllner Péter: Húsvéti utazás a Biblia földjén
  9. Makkabeusok könyve 2
  10. ART REVIEW; Rose-Red City Carved from the Rock - New York Times
  11. 31,926 tourists visit Petra last month. [2007. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 8.)
  12. Katolikus lexikon. [2008. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 15.)
  13. Bíró Lajos: A Magyar Jézus és Izrael „elveszett” törzsei
  14. Nabataean Religion: Pantheon
  15. James Harpur, Jennifer Westwood: Legendák földjén, 1994. 119. oldal
Panorámafelvétel a Petrát övező sziklákról

Források

[szerkesztés]
  • James Harpur, Jennifer Westwood: Legendák földjén, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994. 114-121. oldal ISBN 963-8224-90-8
  • Rosemary Burton, Richard Cavendish: A világ száz csodája, Magyar Könyvklub belső kiadványa, Budapest, 1992. 84-85. oldal
  • Bourbon, Fabio: Petra a sziklába faragott város Jordániában; ford. Zöldi Mihály; A régmúlt útjai sorozat, Gabo Könyvkiadó, Budapest, 2001. ISBN 9789639237476
  • Nabateusok. Petra – a sziklába vájt csoda [2]
  • Müllner Péter: Húsvéti utazás a Biblia földjén [3]
  • Fabio Bourbon: Petra, die geheimnisvolle Felsenstadt, Müller, Köln 2004, ISBN 3-89893-564-7 (németül)
  • Gustav Dalman: Petra und seine Felsheiligtümer, Hinrichs, Leipzig 1908 (németül)
  • Manfred Lindner: Petra und das Königreich der Nabatäer, 6. Auflage. Delp, München 1997, ISBN 3-7689-0116-5 (németül)
  • Jane Taylor: Petra und das versunkene Königreich der Nabatäer, Artemis & Winkler, Düsseldorf 2002, ISBN 3-538-07136-5 (németül)
  • Judith McKenzie: The Architecture of Petra, Oxford University Press, Oxford 1991, 1995, 2005, ISBN 1-84217-164-X (angolul)
  • Stephan G. Schmid: The Nabataeans, Travellers between Lifestyles. In: B. MacDonald, R. Adams (angolul)
  • P. Bienkowski (Hrsg.): The Archaeology of Jordan, Sheffield 2001, ISBN 1-84127-136-5, S. 367–426. (angolul)
  • Bedal, Leigh-Ann: The Petra Pool-Complex: A Hellenistic Paradeisos in the Nabataean Capital. 2004. Piscataway, NJ: Gorgias Press. ISBN 1-59333-120-7 (angolul)
  • Rosemary Harty: The Bedouin Tribes of Petra, Photographs: 1986–2003 [4] Archiválva 2008. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  • Reid, Sara Karz: The Small Temple, 2006. Piscataway, NJ: Gorgias Press. ISBN 1-59333-339-0 Reid explores the nature of the small temple at Petra and concludes it is from the Roman era (angolul)

További információk

[szerkesztés]