„Vu Cö-tien kínai császárnő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (17 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Infobox royalty|name=Wu Zetian <br /> {{linktext|武則天}}|image=A Tang Dynasty Empress Wu Zetian.JPG{{!}}border|caption=Image taken from ''An 18th century album of portraits of 86 emperors of China, with Chinese historical notes''. Originally published/produced in China, 18th century. (British Library, Shelfmark Or. 2231)|succession2=[[List of Chinese consorts|Empress Dowager of the Tang dynasty]]|reign-type2=Tenure|reign2=27 December 683 – 16 October 690|predecessor2=[[Empress Dowager Hu (Northern Wei)|Empress Hu]] as Empress Dowager of Northern Wei|successor2=[[Empress Wei (Tang dynasty)|Empress Wei]]|succession3=[[List of Chinese consorts|Empress Consort of the Tang dynasty]]|reign3=2 December 655 – 27 December 683|reign-type3=Tenure|predecessor3=[[Empress Wang (Gaozong)|Empress Wang]]|successor3=[[Empress Wei (Tang dynasty)|Empress Wei]]|father=[[ |
{{Infobox royalty|name=Wu Zetian <br /> {{linktext|武則天}}|image=A Tang Dynasty Empress Wu Zetian.JPG{{!}}border|caption=Image taken from ''An 18th century album of portraits of 86 emperors of China, with Chinese historical notes''. Originally published/produced in China, 18th century. (British Library, Shelfmark Or. 2231)|succession2=[[List of Chinese consorts|Empress Dowager of the Tang dynasty]]|reign-type2=Tenure|reign2=27 December 683 – 16 October 690|predecessor2=[[Empress Dowager Hu (Northern Wei)|Empress Hu]] as Empress Dowager of Northern Wei|successor2=[[Empress Wei (Tang dynasty)|Empress Wei]]|succession3=[[List of Chinese consorts|Empress Consort of the Tang dynasty]]|reign3=2 December 655 – 27 December 683|reign-type3=Tenure|predecessor3=[[Empress Wang (Gaozong)|Empress Wang]]|successor3=[[Empress Wei (Tang dynasty)|Empress Wei]]|father=[[Vu Sihuo]]|mother=Lady Yang|spouse={{Plainlist| |
||
# [[Emperor Taizong of Tang]] |
# [[Emperor Taizong of Tang]] |
||
# [[Emperor Gaozong of Tang]] |
# [[Emperor Gaozong of Tang]] |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
* [[Tang dynasty]] (by marriage) |
* [[Tang dynasty]] (by marriage) |
||
* [[Zhou dynasty (690–705)|Zhou dynasty]] (周) (by establishment) |
* [[Zhou dynasty (690–705)|Zhou dynasty]] (周) (by establishment) |
||
}}|temple name=None{{efn|Zhou dynasty was abolished before her death, and she was reverted to the rank of empress consort on her death, so she did not have a temple name, as empresses consort, unlike ruling emperors, were not given temple names.}}|religion=[[Buddhism]]}} |
}}|temple name=None{{efn|Zhou dynasty was abolished before her death, and she was reverted to the rank of empress consort on her death, so she did not have a temple name, as empresses consort, unlike ruling emperors, were not given temple names.}}|religion=[[Buddhism]]}} |
||
'''Vu Cö-tien''', megnevezései '''Vu Csao/Wu Zhao''', '''Vu Hou/Wu Hou''' és a [[Tang-dinasztia]] idején '''Tian Hou''', magyar szakirodalomban '''Vu császárné''', illetve '''Vu császárnő''' ([[624]] – [[705]]. [[december 16.]]) [[kína]]i uralkodó, aki előbb császárnéként, régensként (皇帝), majd császárnőként kormányozta birodalmát a [[Tang-dinasztia|Tang-dinasztiát]] félresöprő [[Csou-dinasztia]] korai korszakában (684–705). Vu volt az egyedüli, aki hivatalosan is elismert kínai császárnő volt két évtizedig. |
|||
Vu [[Tang Taj-cung|Taj-cung]] császár ágyasa volt. Halála után hozzáment a korona herceghez, Taj-cung 9. fiához, [[Tang Kao-cung kínai császár|Kao-cung]] császárhoz, hivatalosan Kao-cung huanghou-ja lett (皇后, lefordítható „császárnőként”, „feleségként” vagy „kormányzó császárnőként”) 655-ben,ezzel figyelemre méltó politikai befolyást is szerezve. 660-ban Kao-cung kapott egy [[stroke]]-ot, ezután Vu Cö-tien lett az udvari adminisztrátor, 705-ig ezt a császár pozíciójával egyenlő hivatást töltötte be.<ref name="Paludan, 96">Paludan, 96</ref> |
|||
Vu [[Tang Taj-cung|Taj-cung]] császár ágyasa volt. Halála után hozzáment a koronaherceghez, Taj-cung 9. fiához, [[Tang Kao-cung kínai császár|Kao-cung]] császárhoz, hivatalosan Kao-cung huanghouja lett (皇后, lefordítható „császárnéként”, „feleségként” vagy „kormányzó császárnéként”) 655-ben, ezzel figyelemre méltó politikai befolyást is szerzett. 660-ban Kao-cung kapott egy [[stroke]]-ot, ezután Vu Cö-tien lett a régenscsászárnő, 705-ig ezt a császári ranggal egyenlő hivatást töltötte be.<ref name="Paludan, 96">Paludan, 96</ref> |
|||
Vu Cö-tien politikai és katonai vezetőségi időszakának a történelemben betöltött fontos szerepe magába foglalja a [[Kínai Birodalom]] nagy fokú terjeszkedését, messze kiterjesztve azt az eredeti határain túl, egészen belső [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiáig]], és a sorozatos háborús részvétel a Koreai-félszigeten, elsőként [[Silla]] szövetségeseként [[Kogurjo]] ellen, majd Silla ellen a Kogurjo-i terület elfoglalásakor. Kínán belül, a hatalom megkaparintása és megtartása érdekében tett erőfeszítéseinek közvetlen következményei ellenére Vu uralkodása nagy hatással volt a polgári rétegre és támogatta a [[taoizmus]]t, [[buddhizmus]]t, oktatást valamint az irodalmat. Emellett Vu Cö-tien nagy mértékben támogatta a [[Lungmen-barlangok|Longmen-barlangok]] és a Qianling Mauzóleumban található "Szótlan Sírkő" megformálását és néhány fontos épület konstrukcióját. |
|||
Vu Cö-tien uralkodásának politikai és katonai törekvéseit a [[Kína|Kínai Birodalom]] nagy fokú terjeszkedése jellemezte, a birodalom határait kiterjesztette, egészen belső [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiáig]], folyamatosan háborút viselt a Koreai-félszigeten, elsőként [[Silla]] szövetségeseként [[Kogurjo]] ellen, majd Silla ellen a Kogurjói terület elfoglalásakor. Kínán belül a hatalom megkaparintása és megtartása érdekében tett erőfeszítéseinek közvetlen következményei ellenére Vu uralkodása nagy hatással volt a polgári rétegre, támogatta a [[taoizmus]]t, a [[buddhizmus]]t, az oktatást és az irodalmat. Emellett Vu Cö-tien nagy mértékben támogatta a [[Lungmen-barlangok]] és a Csienling Mauzóleumban található "Szótlan Sírkő" kialakítását és néhány fontos épület megépítését. |
|||
Karrierje mellett, mint politikai vezető, Vu Cö-tien aktív családi életet élt. Párszor a családi kapcsolatok problémákba ütköztek, Vu mégis 4 fiú édesanyja volt, kik közül három a császári címet viselte (bár egyikőjük csupán [[posztumusz]] címként kapta meg). Egyik unokája lett a híres [[Tang Szu-cung kínai császár|Tang Szu-cung]] császár. |
|||
Vu Cö-tien aktív családi életet élt, négy fiú édesanyja volt, kik közül három viselte a császári címet (bár egyikőjük csupán [[posztumusz]] címként kapta meg). Egyik unokája lett a híres [[Tang Szu-cung kínai császár|Tang Szu-cung]] császár. |
|||
== Családi háttér és az első éve == |
|||
[[Fájl:Tang_Emperor_Taizong.jpg|jobbra|bélyegkép|Egy festmény, mely Tang Taj-cung császárt ábrázolja. Készítette Yan Liben (600-673 körül).]] |
|||
A Wu Tang klán Wenshui megyéből, Bingzhou-ból eredeztethető. Vu Cö-tien születési helyét nem dokumentálták semmilyen történelmi iratban. Néhányan azt állítják, hogy Lizhou-ban (利州), mások pedig hogy a császári fővárosban, [[Hszian|Chang'an]]-ban született. |
|||
Vu 624. február 17-től 705. december 16.-ig élt. Tang Kao-cu császár uralkodásának 7. évében született. Apja, Wu Shihuo elköteleződött a fa bizniszben, így a család jó módban élt. Édesanyja a tekintélyes Yang családból származott. Yang Sui császár utolsó éveiben, Li Yuan (a későbbi [[Han Kao-cu kínai császár|Kaocu]] császár) sokat tartózkodott a Wu családnál és közel került hozzájuk. Miután megdöntötte Yang császár uralmát, bőkezűen bánt a Wu házzal: pénzzel, gabonával, földdel és ruhával látta el őket. |
|||
== Családi háttere == |
|||
Vu Cö-tien gazdag családba született. Saját szolgái rutin feladatokat tanítottak meg neki, így később nem kellett édesanyjának megtanítania semmilyen házi munkára. Emiatt édesapja kezdeményezte, hogy könyveket olvasson és folytassa tanulmányait. Fontos volt számára, hogy lánya megfelelő taníttatásban részesüljön, mely akkor nem volt mindennapi a nők körében. Vu nem tűnt olyan lánynak már kiskorában sem, aki csöndesen üldögélne és kézimunkázna, miközben teát szürcsölget egész álló nap. Ezért Vu számos témáról olvasott, mint a politikáról és már császári intézkedésekről, írásról, irodalomról és zenéről. Vu felnőtt és folytatta a tanulást, amennyire csak tudta az apja támogatásával. 14 évesen császári ágyasként elvitték a császári palotába Taj-cung császárhoz. Ezzel úgymond hivatalhoz került az udvarban, mellyel lehetősége nyílt tovább tanulni. Megkapta a ''cairen'' címet (tehetség), mely egy 5-ös fokozatú udvarhölgyi rangot jelölt Tang császár 9 fokozatú császári nemesek, hivatalnokok és udvarhölgyek rendszerében.<ref name="NBT76">''New Book of Tang'', [[:zh:s:新唐書/卷076|vol. 76]].</ref><ref>''Old Book of Tang'', [[:zh:s:舊唐書/卷51|vol. 51]].</ref> Mikor a palotába hívatták Vu Cö-tien, édesanyja, Yang úrhölgy keserves sírás közepette mondott búcsút lányának, viszont Vu így felelt: „Anyám, honnan tudod, hogy nem épp a szerencsém, hogy találkozhatok a [[Kínai császár|Menny Fiával]]?” Ezzel Yang úrhölgy megértette lánya ambícióit, és abbahagyta a sírást. |
|||
[[Fájl:Tang_Emperor_Taizong.jpg|jobbra|bélyegkép|Egy festmény, mely Tang Taj-cung császárt ábrázolja. Készítette Yan Liben (600–673 körül)]] |
|||
A Vu Tang klán Vensuj megyéből, Pingcsouból eredeztethető. Vu Cö-tien születési helyét nem dokumentálták semmilyen történelmi iratban. Néhányan azt állítják, hogy Licsouban (利州), mások pedig hogy a császári fővárosban, [[Hszian]]ban született. |
|||
Vu 624. február 17-től 705. december 16.-ig élt. [[Tang Kao-cu kínai császár|Tang Kao-cu]] császár uralkodásának 7. évében született. Apja, Vu Sihuo fakereskedéssel foglalkozott, a család jó módban élt. Édesanyja a tekintélyes Jang családból származott. Jang Szuj császár utolsó éveiben Li Jüan (a későbbi [[Han Kao-cu kínai császár|Kao-cu]] császár) sokat tartózkodott a Vu családnál és közel került hozzájuk. Miután megdöntötte Jang császár uralmát, bőkezűen bánt a Vu házzal: pénzzel, gabonával, földdel és ruhával látta el őket. |
|||
Vu Cö-tien gazdag családba született. Saját szolgái rutin feladatokat tanítottak meg neki, így később nem kellett édesanyjának megtanítania semmilyen házi munkára. Emiatt édesapja kezdeményezte, hogy könyveket olvasson és folytassa tanulmányait. Fontos volt számára, hogy lánya megfelelő taníttatásban részesüljön, mely akkor nem volt mindennapi a nők körében. Vu nem tűnt olyan lánynak már kiskorában sem, aki csöndesen üldögélne és kézimunkázna, miközben teát szürcsölget egész álló nap. Ezért Vu számos témáról olvasott, politikáról és császári intézkedésekről, írásról, irodalomról és zenéről. Vu felnőtt és folytatta a tanulást, amennyire csak tudta az apja támogatásával. 14 évesen császári ágyasként elvitték a császári palotába [[Tang Taj-cung|Taj-cung]] császárhoz. Ezzel úgymond hivatalhoz jutott az udvarban, mellyel lehetősége nyílt továbbtanulni. Megkapta a ''cairen'' címet (tehetség), mely egy ötös fokozatú udvarhölgyi rangot jelölt Tang császár kilencfokozatú, császári nemesek, hivatalnokok és udvarhölgyek alkotta rendszerében.<ref name="NBT76">''New Book of Tang'', [[:zh:s:新唐書/卷076|vol. 76]].</ref><ref>''Old Book of Tang'', [[:zh:s:舊唐書/卷51|vol. 51]].</ref> Mikor a palotába hívatták Vu Cö-tient, édesanyja, Jang úrhölgy keserves sírás közepette mondott búcsút lányának, viszont Vu így felelt: „Anyám, honnan tudod, hogy nem épp a szerencsém, hogy találkozhatok a [[Kínai császár|Menny Fiával]]?” Ezzel Jang úrhölgy megértette lánya ambícióit, és abbahagyta a sírást. |
|||
Vu udvarhölgy azonban nem tűnt a császár kedvencének, bár egyszer valószínűleg szexuális kapcsolatot létesítettek. Mikor Taj-cung császár meghalt 649-ben, legkisebb fia, Li Zhi vette át a trónt, immár Kao-cung császárként. Li és Vu már Taj-cung idejében intim viszonyban álltak egymással.<ref name="ChuSuiliang">See, e.g., ''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷199|vol. 199]] [//en.wikipedia.org/wiki/Chu_Suiliang Chu Suiliang]'s assertion that she had "served" (euphemism for sexual relations) Emperor Taizong when trying to stop Emperor Gaozong from creating her empress.</ref> |
|||
Vu udvarhölgy azonban nem tűnt a császár kedvencének, bár egyszer valószínűleg szexuális kapcsolatot létesítettek. Mikor Taj-cung császár meghalt 649-ben, legkisebb fia, Li Csi vette át a trónt, immár [[Tang Kao-cung kínai császár|Kao-cung]] császárként. Li és Vu már Taj-cung idejében intim viszonyban álltak egymással.<ref name="ChuSuiliang">See, e.g., ''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷199|vol. 199]] [//en.wikipedia.org/wiki/Chu_Suiliang Chu Suiliang]'s assertion that she had "served" (euphemism for sexual relations) Emperor Taizong when trying to stop Emperor Gaozong from creating her empress.</ref> |
|||
Taj-cung 14 fiút nemzett, 3-at az imádott Cangsun császárnővel, míg Vu ágyassal egyet sem. Így a hagyományhoz híven, miszerint azok az udvarhölgyeket, akik nem tudtak gyermeket szülni az elhunyt császárnak egy szerzetesi intézménybe szállítják, Vu Cö-tient a Ganye templomba száműzték, ahol a hátralévő éveit buddhista papnőként kellett volna leélnie. Wu azonban megtagadta a parancsot, és megszökött a zárdából. Később Li Zhi meglátogatta őt, és még szebbnek, intelligensebbnek és vonzóbbnak találta, mint valaha, ezért saját ágyasaként visszavitte őt a palotába. |
|||
Taj-cung tizennégy fiút nemzett, hármat az imádott Cangsun császárnővel, míg Vu ágyassal egyet sem. Így a hagyományhoz híven, miszerint azokat az udvarhölgyeket, akik nem tudtak gyermeket szülni az elhunyt császárnak, egy szerzetesi intézménybe szállítják, Vu Cö-tient a Ganye-templomba száműzték, ahol hátra lévő éveit buddhista papnőként kellett volna leélnie. Vu azonban megtagadta a parancsot, és megszökött a zárdából. Később Li Csi meglátogatta őt, és még szebbnek, intelligensebbnek és vonzóbbnak találta, mint valaha, ezért saját ágyasaként visszavitte őt a palotába. |
|||
== Felemelkedés == |
|||
[[Fájl:Empress_Wu_of_the_Zhou,_published_c_1690.jpg|bélyegkép|Egy ábrázolás Vu-ról, a Csou Vu császárnőből, 1690 körül publikálták.]] |
|||
== Felemelkedése == |
|||
[[Fájl:Empress_Wu_of_the_Zhou,_published_c_1690.jpg|bélyegkép|Egy ábrázolás Vuról, a Csou Vu császárnőből, 1690 körül publikálták]] |
|||
=== Császári ágyas === |
=== Császári ágyas === |
||
A 650-es évektől kezdve Kao- |
A 650-es évektől kezdve Kao-cung ágyasa volt Vu Cö-tien, majd megkapta az előkelő ''Csaoji'' (昭儀) címet, mely a második legmagasabb udvarhölgyi fokozat volt abban a korban. Vu fokozatosan növelte befolyását a palota vezetése felett Kao-cung hatalmán keresztül, és végül már ő döntött a fontos kérdésekben is. Kegyetlen törtetőként híresült el, aki mindent megtett, hogy megkaparintsa a hatalmat, korai históriások szerint még arra is képes volt, hogy megölje saját lányát, ezzel megtartva a Vu császárné címet. |
||
Kao-cung 20 évesen lett kínai császár. Tapasztalatlan és a folyamatos betegeskedések |
Kao-cung 20 évesen lett kínai császár. Tapasztalatlan volt, és a folyamatos betegeskedések miatt sokszor munkaképtelen, csak utódnemzésre volt képes. Mikor Vu a palotába visszaköltözött, az akkori császárnő, Vang úrhölgy nem volt Kao-cung császár kedvence, sokkal inkább szerette Hsziao udvarhölgyet, aki egy fiúval és két lánnyal ajándékozta meg. Ezért Vu és az őt a palotában szívélyesen fogadó Vang császárné összefogtak, hogy kitaszítsák a császár kegyeiből Hsziao udvarhölgyet. |
||
Vu hamarosan Kao-cung császár új kedvence lett. 652-ben élete adott első gyermekének Li |
Vu hamarosan Kao-cung császár új kedvence lett. 652-ben élete adott első gyermekének, Li Hongnak, majd 653-ban még egy fiút szült, Li Hszient. Egyik fiú sem számíthatott az örökösi kinevezésre, mert a császár kancellárja, Liu Si kijelölte saját fiát, Liu Zongot, akit maga Vang császárné is támogatott. Vang császárné és Hsziao udvarhölgy mindketten elveszítették a császár kegyeit, ezért Vu Cö-tien ellen egyesítették erejüket, kevés sikerrel. A császár szerelme jeleként 654-ben posztumusz rangot ajándékozott Vu megboldogult apjának, Vu Sihuónak. |
||
Nemsokkal azután, hogy Vu Cö-tien újabb gyermeknek adott életet, a kislány meghalt. A régi legendák Vu udvarhölgyet hataloméhes nőként festették le, akit hidegen hagyott, kinek okoz fájdalmat. Éppen ezért elterjedt feltevés, hogy maga az anya ölte meg saját gyermekét, hogy ezzel bemocskolhassa Vang császárnét. Mások azt gondolják, hogy valóban Vang kísérelte meg a gyilkosságot Vu iránti féltékenysége és utálata miatt, hiszen neki nem születhetett gyermeke. Egy harmadik teória szerint a gyermek [[bölcsőhalál]]t halt. Mivel abban a korban nem ismertek semmilyen szellőztetési technikát és kőszénnel fűtöttek, a kisgyermek karbon-dioxid-mérgezésben is elveszthette életét. Bármi is volt a kislány halálának oka, Vu Cö-tien nyíltan Vang császárnét hibáztatta. Szándékos fojtogatás gyanújával Vu kezdeményezésére per is indult Vang császárné ellen, amit a császár is támogatott. A vád szerint Vang császárnőt a féltékenység vezérelte, ráadásul alibivel sem tudott szolgálni, így nem tudta magát kellően megvédeni. A dühös Kao-cung császár el akarta mozdítani Vangot császárnői rangjából, hogy azt Vu Cö-tien vehesse fel, de előtte meg akart bizonyosodni arról, hogy ezt az udvari miniszterek is támogatják. Elsőként nagybátyjánál, a fő[[kancellár]]nál, Csangszun Vu-csinál tettek látogatást Vu Cö-tien udvarhölggyel együtt, azonban a látogatás eredménytelennek bizonyult. |
|||
655 nyarán Vu Cö-tien udvarhölgy Vang császárnét és anyját, Liu hölgyet [[boszorkány]]sággal vádolta meg. Erre válaszul Kao-cung császár kitiltotta Liu hölgyet a palotából, Vang császárné nagybátyját, Liu Sit pedig lefokozta. Eközben egy hivatalnokokból álló frakció kezdett szerveződni Vang köré, többek között Li Ji-fu, Hszü Ji-hszüan (崔義玄), Jüan Kung-jüt (袁公瑜) is beleértve. 655 őszén Kao-cung császár a palotába hívatta Csangszün, Li Csii, Jü Cse-ning, és Csu Szüj-liang kancellárokat, hogy megvitassák, ki legyen a császárné. A találkozón Csu vehemensen ellenezte Vang császárné elmozdítását, míg Csangszün és Jü hallgatásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A császár a kancellárok nemtetszése ellenére is érvényesítette akaratát, és Vang császárnét Hsziao udvarhölggyel együtt börtönbe vetette, majd Vut nevezte ki az új császárnénak. Később, de még ugyanabban az évben Vu császárné parancsára Vangot és Hsziaót is meggyilkolták, amikor Kao-cung éppen szabadon bocsátásukon gondolkodott.<ref name="ZZTJ200">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷200|vol. 200]].</ref> |
|||
A régi legendák Vu udvarhölgyet hatalom éhes nőként festik le, akit nem érdekel, kinek okoz fájdalmat, ezért a legnépszerűbb feltevés az, hogy maga az anya ölte meg saját gyermekét, hogy ezzel bemocskolja Vang császárnőt. Mások azt gondolják, hogy valóban Vang kísérelte meg a gyilkosságot féltékenysége és utálata miatt Vu iránt, hiszen neki nem született gyereke. Egy harmadik teória pedig azt vitatja, hogy a gyermek [[bölcsőhalál]]t halt. Mivel abban a korban nem ismertek semmilyen szellőztetési technikát és kőszénnel fűtöttek, ezért a kisgyermek karbon-dioxid mérgezésben is meghalhatott. Bármi is volt a kislány halálának oka, Vu Vang-ot hibáztatta érte és el is érte, hogy elmozdítsa pozíciójából. |
|||
=== Császárné === |
|||
655 nyarán Vu udvarhölgy Vang császárnőt és anyját, Liu hölgyet [[boszorkány]]sággal vádolta meg. Erre válaszul Kao-cung császár kitiltotta Liu hölgyet a palotából, Vang császárnő nagybátyját, Liu Shi-t pedig lefokozta. Eközben egy hivatalnokokból álló frakció kezdett szerveződni Wang köré, többek között Li Yifu, Xu,Cui Yixuan (崔義玄), Yuan Gongyu-t (袁公瑜) is beleértve. 655 őszén Kao-cung császár a palotába hívatta Zhangsun, Li Ji, Yu Zhining, és Chu Suiliang kancellárokat, hogy megvitassák, ki legyen a császárnő. A találkozón Chu vehemensen ellenezte Vang elmozdítását, míg Zhangsun és Yu hallgatásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A császár a kancellárok nem tetszése ellenére is érvényesítette akaratát és Vang császárnét Xiao feleséggel együtt börtönbe vetette, majd Vu-t nevezte ki az új császárnénak. (Később abban az évben Vang-ot és Xiao-t is meggyilkolták Vu parancsára, miután Kao-cung sokat gondolkodott a szabadon engedésükön.<ref name="ZZTJ200">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷200|vol. 200]].</ref> |
|||
Vu 655-ben lett Kao-cung császár új főfelesége, császárné (皇后, ''húanghòu''). 656-ban Hszü Csing-cung tanácsára leváltotta Liu udvarhölgy fiát, Li Csongot, aki ezt követően a Liang herceg címet viselte, míg Vu császárné fia, Li Hong előrébb lépett a rangsorban, és Taj herceg néven koronaherceg lett. |
|||
657-ben Vu császárné és szövetségesei elkezdték hatalomra jutásának megakadályozóit eltávolítani a palotából. Han Jüant, Laj Csit és Csu Szuj-liangot az udvarból eltávolította, távolabb eső megyék elöljáróivá neveztette ki azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza a birodalmi fővárosba, Csanganba. 659-ben Csangszün Vu-csit vádolta meg felségárulás tervével. Csangszünt száműzték, és később öngyilkosságra kényszerítették. <!--A tisztogatások után azt mondták, hogy egyetlen hivatalnok sem mert szembeszállni az uralkodóval.--> 660-ban, Li Csongot, Kao-cung Liu udvarhölgytől született elsőszülött fiát Vu császárné száműzetésbe küldte, és házi őrizetben tartotta. |
|||
=== A császárné === |
|||
655-ben Vu Kao-cung császár új főfelesége, császárné lett. (皇后, ''húanghòu''). |
|||
Ezután Kao-cung császár és Vu császárné Piang prefektúrában tett körutazást. Ekkor Vunak lehetősége nyílt meghívnia régi szomszédjait és rokonait egy lakomára. Később Kao-cung elkapott egy betegséget, mely borzasztó fejfájással és időszakos látásvesztéssel járt együtt,<ref>See, e.g., ''Bo Yang Edition of the Zizhi Tongjian'', vol. 40 [683].</ref> és ekkor bízta meg először Vut azzal, hogy a hivatalnokok által előkészített kérelmek ügyében döntsön. Úgy híresült el, hogy Vu császárné gyorsan átlátta a különféle szituációkat, jártas volt az irodalomban és a történelemben is, így helyes döntéseket hozott. |
|||
656-ban Xu Jingzong tanácsára, leváltotta örökösét, Liu feleség fiát, Li Zhong-ot, helyette megkapta a Liang herceg címet, míg Vu fiát, Li hongot felfokozta, és Dai hercegként kinevezte korona hercegnek (közvetlen örökösének). |
|||
A történetírás szerint 664-re Vu császárnénak már akkora befolyása volt a császári kormány ügyeire, hogy Kao-cung császár megharagudott rá. Emellett a fáma szerint kapcsolatba került a szigorúan tiltott boszorkánysággal is a taoista Kuo Hszing-csenen (郭行真) keresztül – a boszorkányság vádja vezetett Vang császárné bukásához is –, amivel tovább ingerelte Kao-cungot. Sangkuan Ji kancellár azt tanácsolta a császárnak, hogy mondassa le a császárnét. Erről azonban tudomást szerzett Vu császárné is, ezért kérdőre vonta a császárt. Kao-cung nem bizonyult elég határozottnak ahhoz, hogy lemondassa feleségét, ezért az egész ötletet Sangkuan kancellárra hárította. Az ügy következményeként az eunuchhal együtt lemondatták és száműzték a kancellárt, és mivel mindketten Li Csong házához tartoztak, Li Csongot öngyilkosságra kényszerítették.<ref name="ZZTJ201">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷201|vol. 201]].</ref> Ezután a birodalmi találkozókon Vu császárné Kao-cung mögött ülhetett, egy függönnyel elválasztva a császrtól. A közbeszédben úgy kezdtek hivatkozni rájuk, mint a „Két Szent”-re (二聖, ''Er Sheng''). |
|||
657-ben Vu császárné és szövetségesei elkezdték hatalomra jutásának megakadályozóit eltávolítani a palotából. Han Yuan, Lai Ji-t és Chu Suiliang-t lefokoztatta távolabbi megyék elöljáróivá, azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza Chang’an-ba. 659-ben Zhangsun Wuji-t vádolta meg felségárulás tervével. Zhangsun-t száműzték, és később öngyilkosságra kényszerítették. A tisztogatások után azt mondták, hogy egyetlen hivatalnok sem mert szembeszállni az uralkodóval. |
|||
Eközben Vu császárné édesanyját, Jangot Zsong néven, míg megözvegyült nővérét Han néven úrhölggyé nevezték ki. Két bátyja és unokabátyjai is magas rangokat kaptak az udvarban. Később Han úrhölgy meghalt, árván maradt lánya, Vej úrhölgy a palotában maradhatott. Kao-cung császárnak valószínűleg az volt a Vu elől titkolt terve, hogy Vej majd ágyasként fogja szolgálni őt. Úgy tartják, hogy Vu császárné tudomást szerzett a tervről, ezért megmérgeztette unokahúgát: Vu a bátyjaival küldött ételbe rejtette a mérget, ezzel a férfiakat tette meg bűnbaknak, akiknek a sorsa végül száműzetés lett. <ref name="WuShihuo">For Wu Shihuo's career and family, see generally ''[//en.wikipedia.org/wiki/Old_Book_of_Tang Old Book of Tang]'', [[:zh:s:舊唐書/卷58|vol. 58]] and ''New Book of Tang'', [[:zh:s:新唐書/卷206|vol. 206]]</ref> |
|||
660-ban, Li Zhong-ot,Kao-cung elsőszülött fiát (Liu feleségtől) szintén kiszemelték. Vu száműzetésbe küldte, és házi őrizetben tartotta. |
|||
670-ben Vu édesanyja, Zsong úrhölgy meghalt. Kao-cung császár parancsára minden hivatalnoknak és feleségeiknek részt kellett venniük a temetésen. Az év vége felé, nagy [[aszály]] tombolt a területen, ezért Vu császárné felajánlotta lemondását, melyet a császár elutasított. |
|||
Ezután Kaocung császár és Vu császárné Biang prefektúrában tett körutazást. Ekkor Vu-nak lehetősége nyílt meghívnia régi szomszédjait és rokonait egy lakomára. Később Kaocung elkapott egy betegséget, mely borzasztó fejfájással és időszakos látásvesztéssel járt együtt,<ref>See, e.g., ''Bo Yang Edition of the Zizhi Tongjian'', vol. 40 [683].</ref> és ekkor bízta meg először Wu-t, hogy vezényelje le a hivatalnokok által kiírt petíciókat. Úgy híresült el, hogy Wu császárné gyorsan tudott reagálni és jártas volt az irodalomban és a történelemben is, így helyes döntéseket hozott. |
|||
[[Fájl:Luoyang_2006_7-29.jpg|bélyegkép|A Fenghszian-barlangtemplom (675 körüll) a Longmen-barlangoknál, készült Vu Cö-tien megbízásából; a hatalmas központi szobor [[Buddha]] [[Vairócsana]]-megtestesülését ábrázolja]] |
|||
675-ben az addig is betegeskedő Kao-cung egészségi állapota egyre rosszabbá vált, így felvetette, hogy Vu császárnét megteszi [[régens]]nek. Ezt közvetlen tanácsadói ellenezték, akik még ugyanabban az évben megtapasztalhatták a császárné bosszúját. A koronaherceg Li Hong – aki egyébként igyekezett édesanyját mérsékletre inteni a császárság kormányügyeibe való beleszólást illetően, illetve igyekezett rávenni Vut, hogy féltestvéreit, Hsziao udvarhölgy lányait kiházasítsa – váratlanul meghalt. Korabeli történetírók úgy vélték, Vu császárné mérgezte meg a saját fiát. Végül Li Hszient, a későbbi Jong herceget nevezték ki koronahercegnek. |
|||
Nem sokkal később a herceggel is megromlott a kapcsolata a császárnénak. Li Hszient zavarta, hogy az udvari pletykák szerint ő nem Vu császárné, hanem a nővére, Han úrhölgy vér szerinti fia. Vu tudomást szerzett erről, és megharagudott Li Hszienre. 680-ban Li Hszient különböző bűnökkel gyanúsították meg és egy házkutatás során több levágott kart is találtak a palotájában. Vu császárné formálisan felségárulással és hivatalnok ellen elkövetett merénylet kitervelésével vádolta meg. Li Hszien herceget címeitől megfosztották és száműzték a palotából, öccse, Li Csen lett az új koronaherceg. |
|||
664-re úgy tartották, hogy Vu császárné olyan sokat szólt bele a császári kormány ügyeibe, hogy Kao-cung császár megharagudott rá. Valamint kapcsolatba került a boszorkánysággal a taoista Guo Xingzhen(郭行真) – ezt fokozottan tiltották és így ez vezetett Vang bukásához- , mellyel tovább ingerelte Kao-cung-ot. Shangguan Yi kancellár azt tanácsolta, hogy mondassa le a császárnét. A rendeletről tudomást szerzett Vu, ezért kérdőre vonta a császárt. Kaocung nem tudta elviselni, hogy lemondassa feleségét, ezért az egészet Shangguan kancellárra fogta. Bosszúként lemondatta az eunuch-al együtt, és mivel mindketten Li Zhong személyzetéhez tartoztak, ezért felségárulás gyanújával száműzte őket, Li Zhongot pedig öngyilkosságra kényszerítette.<ref name="ZZTJ201">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷201|vol. 201]].</ref> Ezután a birodalmi találkozókon Vu Kao-cung mögött ülhetett egy függönnyel elválasztva. A nyilvánosság úgy kezdte őket nevezni, mint a „Két Szent”. (二聖, ''Er Sheng''). |
|||
683 végén Kao-cung császár [[Lojang]]ban meghalt. 684 második hónapjában Li Csen lett [[Tang Csung-cung kínai császár|Csung-cung]] néven az új császár, de Vu is megtartotta tekintélyét mint özvegy császárné és régens.<ref name="ZZTJ203">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷203|vol. 203]].</ref> |
|||
Eközben, Vu császárné édesanyját, Yang úrhölgy megkapta a Rong úrhölgy, míg nővére, az özvegy Han úrhölgy kinevezést. 2 bátyját és unokabátyjait is felfokozták. Később Han úrhölgy meghalt, az árván maradt lánya lett Wei úrhölgy és a palotában maradhatott, valószínűleg, hogy ágyasként szolgálja a császárt, - viszont Kao-cung nem azonnal tette mindezt, hiszen félt Vu haragjától. Úgy tartják, tudomást szerzett a tervről a császárné, ezért megmérgezte unokahúgát. Vu bátyjai által küldött ételbe rejtették a mérget, ezzel a férfiakra kenve a bűnt. Végül száműzték őket. <ref name="WuShihuo">For Wu Shihuo's career and family, see generally ''[//en.wikipedia.org/wiki/Old_Book_of_Tang Old Book of Tang]'', [[:zh:s:舊唐書/卷58|vol. 58]] and ''New Book of Tang'', [[:zh:s:新唐書/卷206|vol. 206]]</ref> |
|||
=== Özvegy császárné === |
|||
670-ben Vu édesanyja, Yang úrhölgy 670-ben meghalt, Kao-cung császár parancsára minden hivatalnoknak és feleségeiknek részt kellett venniük a temetésen. Az év vége felé, nagy [[aszály]] tombolt a területen, ezért Vu császárné felajánlotta lemondását, melyet a császár elutasított. |
|||
Császári férje halála után Vu özvegy császárnéként (皇太后, húangtàihòu) és régensként tevékenykedett a palotában. Kao-cung császár végakaratában felhatalmazta Li Csen koronaherceget, hogy halála után trónra lépjen, ahogy arra is felszólította, hogy minden fontosabb katonai vagy belpolitikai kérdésben kérje ki Vu császárné véleményét.<ref name="Paludan, 97">Paludan, 97</ref> |
|||
[[Fájl:Luoyang_2006_7-29.jpg|bélyegkép|A Fengxian-barlangtemplom (675 körüll) a Longmen-barlangoknál, készült Vu Cö-tien megbízásából;a hatalmas központi Buddha Vairocana buddhát ábrázolja]] |
|||
675-ben, ahogy Kao-cung betegsége egyre súlyosabbá vált, így felvetette azt az ötletet, hogy a császárnét megteszi [[régens]]nek, viszont ezt közvetlen tanácsadói ellenezték. Ugyanebben az évben, páran szemtanúi voltak Vu császárné bosszújának. A Korona Herceg, Li Hong – aki próbálta visszafogni édesanyját abban, hogy beleszóljon a császár kormányzásába és aki megpróbálta rávenni Vu-t, hogy féltestvérei, Xiao feleség lányai had mehessenek férjhez – hirtelen meghalt. Korabeli történészek úgy vélik, Vu császárné mérgezte meg saját fiát. Végül Li Xian, későbbi Yong herceget nevezték ki korona hercegnek. |
|||
Amint az új császár elfoglalta trónját, rögtön összetűzésbe keveredett Vu császárnéval. Csung-cung császár felesége, Vej császárné befolyása alatt állt, még apósát is kinevezte miniszterelnöknek, valamint a kormányt ellenőrző hivatal fejének, sicungnak (侍中) is kinevezte, illetve a kancelláréval azonos szintű menhszia seng (門下省rangot is nekiajándékozta. Szoptatós dajkájának fiát középosztálybeli hivatallal akarta felruházni. Mindezen törekvéseit Pej Jan kancellár ellenezte, és Vu császárné tudomására hozta az új császár terveit. Mindezek után több generálissal összefogva lemondatták Csung-cungot, majd Luling hercege címmel alig hathetes uralkodást követően száműzték a palotából, és legkisebb fiát, Li Tan-kót, Jü herceget ültették a helyére. |
|||
Nem sokkal később a herceggel is megromlott a kapcsolata a császárnénak. Li Xian-t elkezdte zavarni, hogy a pletykák szerint ő nem Vu császárné vér szerinti fia, hanem a nővérei, Han úrhölgyé. Vu tudomást szerzett erről a félelméről, emiatt megharagudott rá. 680-ban Li Xian-t különböző bűnökkel gyanúsították meg és egy házkutatás során több levágott kart is találtak a palotájában. Vu császárnő formálisan felségárulással és hivatalnok ellen elkövetett merénylet kitervelésével vádolták meg. Li Xian herceget lefokozták és száműzték a palotából. |
|||
Az új uralkodó [[Tang Zsuj-cung kínai császár|Zsuj-cung]] néven lépett a trónra, de valójában Vu császárné kormányzott helyette. A külsőségekre sem adtak, ezt követően Vu császárné nem rejtőzött többé függönyök mögé, sőt, az uralkodót is igyekezett meggyőzni arról, hogy formálisan ismerje el császárnői hatalmát. Zsuj-cung sosem vett részt a birodalmi ügyek megvitatásában, és börtönlakóként élte napjait a palota zárt falain belül.<ref>Paludan, 97–101</ref> Végül 690-ben Zsuj-csu kiáltotta ki édesanyját, Vut a birodalom császárnőjévé, ezzel megalapult a [[Csou-dinasztia]], élén a Huangdival, Vu császárnővel. |
|||
Ezután Li Xián öccsét nevezték ki a korona hercegnek. |
|||
Uralkodásának korai szakaszára a rendőrség által gyakorolt terror volt jellemző, mely fokozatosan enyhült. Ennek ellenére elővigyázatos és alkalmas uralkodónak bizonyult, melyet még a vele szemben álló történetírók is elismertek. Kiváló hivatalnokokat állított maga mellé, elismerést nyert mind a Tang-dinasztiában, mind az azt követő dinasztiák során. Zsuj-cung egy [[puccs]] során ugyan visszaszerezte a császári címet, de továbbra is Vu tartotta a markában a hatalmat. A hivatalnokok nem találkozhattak a császárral, és a császár sem szólhatott bele az állami ügyekbe. Unokaöccse, Vu Cseng-si javaslatára még a Vu családi szent oltárt is kibővítette és még nagyobb posztumusz díjakkal dicsőítette őseit. |
|||
683 végén, Kao-cung császár Luoyang-ban meghalt. Li Zhe vette át a trónt ([[Tang Csung-cung kínai császár|Csung-cung]] császárként), de Vu császárnő is megtartotta tekintélyét mint özvegy császárnő és régens.<ref name="ZZTJ203">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷203|vol. 203]].</ref> |
|||
686-ban Li Csi unokája, Li Csing-je, a száműzetésben lévő Jing herceg lázadást szított Jang prefektúrában. Bár a lázadást széles tömegek támogatták, ez Li Csing-je nem használta ki kellően, és csak lassan tört előre a birodalmi főváros felé. Eközben Pej kancellár felvetette Vu császárnőnek, hogy adja át a hatalmat a császárnak, és így a lázadás magától összeomlik. Az ötlet felháborította Vut, és meggyanúsította a kancellárt, hogy ő is szövetkezett a lázadókkal, ezért száműzte a palotából. Több hivatalnokot lefokozott, száműzött vagy megöletett, akik Pej terve mellett foglaltak állást. Li Hsziao-ji generálist küldte a lázadók leverésére. Li Csing-je először elmenekült, de végül megölték a császári katonák. |
|||
=== Az özvegy császárné === |
|||
A férje halálától kezdve, Vu özvegy császárnőként (皇太后, húangtàihòu) és régensként tevékenykedett a palotában. Vu Li Hong-ot, az eredetileg kinevezett korona herceget már korábban megmérgezte, és az összes többi jelöltet is eltávolította az útból, így harmadik fia, Li Zhen kaphatta meg a Törvényes Örökösi címet. Ráadásul, Kao-cung császár végakaratában felhatalmazta Li Zhen-t, hogy halála után azonnal lépjen fel a trónra és hogy minden fontos döntésben, mint a katonaság vagy a nép ügye, kérje ki Vu császárnő véleményét.<ref name="Paludan, 97">Paludan, 97</ref> |
|||
685-ben Vu császárnő intim kapcsolatba keveredett egy buddhista szerzetessel, Huai-jivel és a következő pár évben számos kitüntetésekkel gazdagodott a szerzetes.<ref name="ZZTJ204">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷204|vol. 204]].</ref><ref name="ZZTJ205">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷205|vol. 205]].</ref> |
|||
684 második hónapjában, Li Zhen elfoglalta a trónt, mint [[Tang Csung-cung kínai császár|Csung-cung]] császár, uralkodásának rövid 6 hetére. |
|||
Mindeközben a császárnő úgy gyanította, sok hivatalnok ellenezheti uralkodási módszerét. ezért réz postaládákat állított a császári épületek elé, hogy az emberek titokban feljelenthessék a császárnő ellenségeit és kritikusait. A titkosrendőrök ismét fontos szerephez jutottak, több hamis gyanúsításban, kínzásban és koholt ellenségek eltávolításában segédkeztek, többük ezzel sikeresen felemelkedett a ranglétrán. |
|||
Amint elfoglalta pozícióját, rögtön összetűzésbe keveredett Vu császárnővel. Csung-cung császár felesége, Wei császárné uralma alatt állt, még apósát is kinevezte miniszterelnöknek. Valamint a Shizong (侍中, a kormány vizsgálati hivatalának feje, 門下省, ''Menxia Sheng'', és egy poszt, amely a kancellári ranggal egyenlő) címet is neki ajánlotta. A szoptatós dajkájának fiát egy középosztálybeli hivatallal akarta felruházni. Mindezen törekvéseit Pei Yan kancellár ellenezte, ezért Vu császárnő tudomására is adta az új császár terveit. Mindezek után több generálissal összefogva lemondatták Csung-cung-ot és legkisebb fiát, Li Dan-got, Yu herceget tette helyére. Csung-cung új címet kapott: Luling herceg, majd száműzték a palotából. |
|||
688-ban Vu özvegy császárnő áldozatot mutatott be a Luo folyó (洛水) istenének. Az eseményre meghívta a Tang-dinasztia Li klánjának idős tagjait is Lojangba. A hercegek attól tartottak, hogy a császárnő hatalmát megerősítendő mészárlást tervez az előkelőségek körében, így átvették a kezdeményezést, és maguk kovácsoltak tervet a császárnő megtámadására. Mielőtt a részletes terv megszülethetett volna, Li Csen és fia, Li Csong, Langje hercege előretörtek. A többi herceg viszont még nem állt készen, és távolmaradt a támadástól, így a császárné katonái könnyűszerrel elpusztították a lázadó hercegek csapatait. Vu császárnő kapott az alkalmon, és börtönbe vetette Kao-csung ükunokaöccseit (Li Jüan-csiát, Han hercegét, Li Ling-kujt, Lu hercegét) és a Li klán több tagját, majd öngyilkosságra kényszerítette őket. Az elkövetkező években számos hasonló politikai tisztogatás zajlott le a hivatalnokok és a Li klán ellen. |
|||
Az új uralkodó, [[Tang Zsuj-cung kínai császár|Zsuj-csu]] helyett viszont Vu császárné kormányzott, ő volt a császárság magja mint külsőleg és mint belsőleg. Vu nem is próbált meg függönyök mögé rejtőzni, még magát az uralkodót is próbálta meggyőzni arról, hogy formálisan ismerje el a császárnő hatalmát. Zsuj-csu sosem vett részt a birodalmi ügyekben, és mint börtönlakó élte napjait a palotai zárt falain belül.<ref>Paludan, 97–101</ref> 690-ben végül Zsuj-csu kikiáltotta édesanyját, Vu-t a birodalom császárnőjeként és ezzel megalapult a [[Csou-dinasztia]], élén a Huangdi-val. |
|||
690-ben Vu megtette az utolsó lépést afelé, hogy császárnői régens és ''huangdi'' váljon belőle az újonnan felemelkedő Csou-dinasztia élén. A tradicionális kínai örökösödési rend szerint nő sohasem kerülhet a trónra, de Vu ennek a szabálynak ellenszegülve megkísérelte a hatalomra lépést és a titkosrendőrség támogatásával ez sikerült is neki.<!--Míg a civil igazgatási szervezet sok kritikát kapott a hivatalnokok kinevezései körüli hanyagságok miatt, ettől független Vu császárné értékelte a hivatalnokok munkáját, amikor már hivatalt foglaltak. Ez érthetetlen itt. Pasztilla--> |
|||
Uralkodásának korai szakaszára a titkos rendőrség által gyakorolt terror jellemző, mely fokozatosan enyhült. Viszont elővigyázatos és megfelelő uralkodónak bizonyult, melyet még ellenszenves történészek is elismertek. Tehetsége, hogy kiváló hivatalnokokat állított maga mellé, elismerést nyert mind a Tang-dinasztiában, mind az azt követő dinasztiák során. |
|||
== Császárnői uralma == |
|||
Zsuj-csung egy [[puccs]] során visszaszerezte a császári címet, de mégis Vu tartotta a markában a hatalmat. A hivatalnokok nem találkozhattak a császárral, és a császár sem szólhatott bele az állami ügyekbe. Unokaöccse, Vu Csengsi javaslatára még a Vu családi szent oltárt is kibővítette és még nagyobb posztumusz díjakkal dicsőítette őseit. |
|||
=== Uralkodásának kezdete === |
|||
[[Fájl:Epitaph_for_Yang_Shun,_general_to_Empress_Wu_Zetian,_China,_Luoyang,_Tang_dynasty,_693_AD,_limestone_-_Royal_Ontario_Museum_-_DSC03576.JPG|bélyegkép|Jang Sun, Vu Cö-tien császárnő generálisának sírköve, Kína, Lojang, 693, mészkő, Royal Ontario Museum]] |
|||
Röviddel trónra kerülése után Vu Cö-tien jelentőségében a [[taoizmus]] fölé emelte a [[buddhizmus]]t mint vallást. A két fővároshoz, Lojanghoz és Csanganhoz tartozó prefektúrák mindegyikében buddhista templomokat építtetett Dayun (大雲寺) néven, kilenc idősebb szerzetest pedig hercegi rangra emelt. A Vu család hét generációjának elhunyt tagjait a császári ősök templomában helyeztette el, de mindemellett folytatta az áldozatok bemutatását a Tang-császárok, Kao-cu, Taj-cung és Kao-cung tiszteletére is.<ref name="ZZTJ204" /> |
|||
Vu császárnőnek meg kellett oldania az örökösödés égető gondját is. Császárnővé válásakor fiát, Li Tant, a korábbi [[Tang Zsuj-cung kínai császár|Tang Zsuj-cung császárt]] tette meg koronahercegnek, és felruházta a Vu dinasztianévvel.<ref name="ZZTJ204" /> Az udvari tisztviselők egyike, Csang Csaj-fu azonban meggyőzött egy Vang Csing-csi nevű közembert arról, hogy kérelmezze a császárnő unokaöccse, Vu Cseng-szi koronaherceggé kinevezését azzal az indoklással, hogy a Vu-dinasztia uralkodójának a Vu nemzetség egyik tagjának kell továbbörökítenie a trónt. Vu császárnő eleinte hajlott a megegyezésre, az ötletet ellenző kancellárjait pedig kivégeztette. Végül azonban a császárné úgy döntött, hogy nem teszi Vu Cseng-szit koronaherceggé, de abba belelegyezett, hogy Vang Csing-csi a palotában személyesen is felkereshesse őt. Vang azonban visszaélt a keggyel, többször is visszatért a császári palotába, és végül a császárné hivatalnokai egyikét, Li Csao-töt arra utasította, hogy lássa el a közember baját. Li agyonverette Vangot, majd végleg meggyőzte a császárnét arról, hogy egy unokaöcs nem lehet alkalmasabb koronaherceg a saját fiánál, emellett Vu Cseng-szi trónra kerülése egyet jelentene az özvegy császárnő férje, [[Szung Kao-cung kínai császár|Szung Kao-cung császár]] kultuszának leáldozásával. Vu Cö-tien elfogadta az érveket, és egy darabig nem foglalkozott többet az örökösödés kérdésével.<ref name="ZZTJ204" /> A potenciális trónkövetelő unokaöcsöt, Vu Cseng-szit azonban megfosztotta kancellári méltóságától, és mindennemű tényleges hatalom nélküli, szimbolikus címeket adományozott neki.<ref name="ZZTJ205" /> |
|||
686-ban Li Ji unokája, Li Jingye, Ying hercege lázadást szított Jang prefektúrában saját száműzetése miatt. Bár a lázadás népszerűségnek örvendett a régióban, Li Jingye mégis lassan tört előre és nem használta ki az előnyeit a támogatásnak. Eközben Pei kancellár felvetette Vu császárnőnek, hogy adja át a hatalmat a császárnak, mivel így a lázadás magától összeomlott volna. Ez felháborította Vu-t, és meggyanúsította a kancellárt, hogy ő is szövetkezett a lázadókkal, ezért száműzte a palotából. Több hivatalnokot fokozott le, száműzött vagy ölt meg, akik Pei mellett foglaltak állást. Li Xiaoyi [[generális]]t küldte el, hogy verje le a lázadókat. Li Jingye elmenekült, de végül megölték a császári katonák. |
|||
Eközben a császári titkosrendőrség vezetői mind több hatalomhoz és befolyáshoz jutottak, de 692 környékén a jelek szerint kísérletek történtek a túlkapásaik megfékezésére. A testület egyik vezetője, Laj Jün-csen három kancellárt, Zsen Csi-kut, Ti Zsen-csiöt és Pej Hszing-pent, valamint további négy tisztviselőt ki akart végeztetni, de a letartóztatott kancellárok egyike, Ti kicsempészett a börtönből egy kegyelemért esdeklő levelet, így a titkosrendőrség tisztogatási kísérlete meghiúsult. A hét vádlottat ugyan száműzték, de életüket megkímélték, és az incidenst követően – különösen Li Csao-tö, Csu Csing-cö és Csou Csü közbenjárására – a politikai indíttatású mészárlások ha meg nem is szűntek, de mindenképpen megritkultak.<ref name="ZZTJ205" /> Ugyancsak 692-ben Vu császárnő azzal bízta meg Vang Hsziao-csiö tábornokot, hogy megtámadja a [[Tibeti Birodalom|Tibeti Birodalmat]]{{Wd|Q2431480}}. Vang sikerrel visszafoglalta a nyugati tartomnyok helyőrségét, amelyek még 670-ben kerültek tibeti kézre: [[Kucsa|Kucsát]], [[Jütien]]t, [[Kasgár]]t és [[Szuje|Szujét]].<ref name="ZZTJ205" /> |
|||
685-ben Vu özvegy császárnő intim kapcsolatba keveredett egy buddhista szerzetessel, Huaiyi-val és a következő pár évben számos kitüntetésekkel gazdagodott a szerzetes.<ref name="ZZTJ204">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷204|vol. 204]].</ref><ref name="ZZTJ205">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷205|vol. 205]].</ref> |
|||
693-ban a császárné egyik legkedvesebb udvarhölgye, Vej Tuan’er hamisan boszorkánysággal vádolta be Vu császárnénál Li Tan feleségét, Liu koronahercegnét és Li Tan egyik, Tou nevű ágyasát. A császárné mindkét nőt kivégeztette. Li Tan koronaherceg, attól való félelmében, hogy rá is ez a sors vár, szó nélkül tűrte el az eseményeket. Vej udvarhölgy tovább szőtte ármányos terveit az általa gyűlölt koronaherceg ellen, de valaki az udvarból leleplezte őt, és Vejt is kivégezték. A császárné ezt követően megfosztotta Li Tan fiait hercegi rangjuktól, és amikor két udvari tisztviselőt, Pej Fej-kungot és Fan Jün-hszient az a vád ért, hogy titokban találkozgatnak Li Tannal, a császárné őket is kivégeztette, a tisztviselőknek oedig megtiltotta a koronaherceggel való érintkezést. Csakhamar azonban újabb vádak ütötték fel a fejüket a koronaherceggel szemben, nevesül, hogy felségárulást elkövetve a hatalomért szövetkezett. Vu császárné közvetlen irányítása alatt a titkosrendőrség egyik vezető tisztségviselője, Laj Jün-csen kezdte meg az ügy felgöngyölítését. Li Tan szolgáit letartóztatták és olyan kegyetlen kínzásnak vetették alá, hogy többen gazdájuk ellen vallottak. A szolgák egyike, bizonyos An Csin-cang azonban Li Tan védelmére kelt, és hogy a koronaherceg ártatlanságát esküvel bizonyítsa, vallatói előtt késsel felvágta a saját hasát. Amikor ez Vu császárnő fülébe jutott, azonnal orvosokat rendelt An mellé, akik végül meg is mentették a szolga életét, Lajnak pedig parancsot adott a nyomozás befejezésére. Li Tan megmenekült.<ref name="ZZTJ205" /> |
|||
Mindeközben a császárnő réz postaládákat állított a császári épületek elé, hogy az emberek titokban feljelenthessék a másikat, mivel azt gyanította, sok hivatalnok ellenzi uralkodási módszerét. Emiatt számos titkos rendőr felemelkedett pozíciójában, hiszen ők igazolták be Vu feltevéseit, és ők vitték véghez a gondosan felépített hamis gyanúsítást, a kínzást valamint az ellenségek eltávolítását. |
|||
A Vu Cseng-szi 692-es eltávolítása után nagy befolyást elnyerő Li Csao-tö 694-ben érte el végzetét, a hatalmát féltő császárné eltávolította őt a palotából.<ref name="ZZTJ205" /> Ugyanebben az időszakban került a császárnő egy misztikus csoport hatása alá. A csoport egy magát 350 évesnek valló remetéből, Vej Si-fangból (aki rövid időre kancellári címet is kapott Vutól), egy jóstehetséggel megáldott idős buddhista szerzetesnőből, és egy a bevallása szerint ötszáz éves nem kínai férfiból állt. Vu császárné röviden kacérkodott azzal is, hogy a buddhizmus [[Maitréja]]-alakjára építi fel saját kultuszát.<ref name="domesticatingdharma">{{CitLib|aut=Richard D. McBride|tit=Domesticating the Dharma|subtit=Buddhist cults and the Hwaeom synthesis in Silla Korea|url = https://books.google.com/books?id=XpUyLqQ26ioC |ann= 2008 |red= University of Hawaii Press |isbn=9780824830878 |pag = 52 }}</ref> Amikor 695-ben a császárnő volt szeretője, Huai-ji szerelemféltésből felgyújtotta és leégette a császári üléstermet (明堂) és a Mennyei Termet (天堂), Vu a gyújtogatót kivégeztette és éktelen haragra gerjedt, amiért a misztikusok nem látták előre a katasztrófát. Az öreg szerzetesnőt és tanítványait rabszolgasorba taszította, Vej remete öngyilkosságot követett el, a másik férfi pedig megszökött a császári udvarból. Az incidenst követően a császárnő elszántan vetette bele magát az államügyekbe, és kevesebb figyelmet fordított a miszticizmusra.<ref name="ZZTJ205" /> |
|||
688-ban Vu özvegy császárnő áldozatot mutatott be a Luo folyó (洛水) istenének. Az eseményre meghívta a Tang-dinasztia Li klánjának idős tagjait Luoyang-ba. A hercegek attól tartottak, a császárnő mészárlást tervez, hogy megerősítse hatalmát: így kitervelték, hogy előbb ők támadnak. Mielőtt egy átfogó terv a lázadásról megfogalmazódott volna, Li Csen és fia, Li Csong, Langye hercege előre törtek. A többi herceg viszont még nem állt készen, így nem támadott, ezért a császárné katonái könnyű szerrel elpusztították a lázadó csapatokat. Vu özvegy császárnő kapott az alkalmon, és börtönbe vetette Kao-csung ükunokaöccseit, (Li Yuanjia, Han hercegét, Li Lingkui, Lu hercegét,) és a Li klán több tagját, majd öngyilkosságra kényszerítette őket. Még Taiping hercegnő férjét is belekeverték és halálra éheztették. A követő években még számos ilyen politikai mészárlás bonyolódott le a hivatalnokok és a Li klán ellen. |
|||
=== Uralkodásának középső időszaka === |
|||
690-ben Vu megtette az utolsó lépést afelé, hogy császárnői régens és ''huangdi'' váljon belőle az újonnan felemelkedő Csou-dinasztia élén. A tradicionális kínai örökösödési rend szerint nő sohasem kerülhet a trónra, de Vu ennek a szabálynak ellenszegülve megkísérelte a hatalomra lépést és a titkos rendőrség támogatásával ez sikerült is neki. Míg a civil igazgatási szervezet sok kritikát kapott a hivatalnokok kinevezéseivel való hanyagság miatt, ettől független Vu császárnő értékelte a hivatalnokok munkáját, amikor már hivatalt foglaltak. |
|||
[[Fájl:Xian_2006_5-1.jpg|bélyeg|jobbra|180px|Az Óriás Vadlúd Pagoda eredetileg 652-ben épült, majd összeomlása után, 701–704 között újjáépítették; a jelenlegi szerkezet nagyrészt megegyezik a 8. századival, bár az [[1556-os saanhszi földrengés]] során három legfelső emelete leomlott]] |
|||
== A régens császárnő == |
|||
=== Korai uralkodása === |
|||
[[Fájl:Epitaph_for_Yang_Shun,_general_to_Empress_Wu_Zetian,_China,_Luoyang,_Tang_dynasty,_693_AD,_limestone_-_Royal_Ontario_Museum_-_DSC03576.JPG|bélyegkép|Jang Sun sírfelirata, Vu Cö-tien császárnő generálisa volt, Kína, Luoyang, 693, mészkő, Royal Ontario Museum]] |
|||
Röviddel Vu Cö-tien trónra kerülése után, a taoizmus fölé emelte a buddhizmust, mint vallást. Dayun (大雲寺) nevezetű templomokat építtetett minden prefektúrában, amely a 2 fővároshoz, Luoyang-hoz és Chang'an-hoz tartozott, valamint 9 idős szerzetest hercegi ranggal ajándékozott meg, ezzel hivatalosan is elismerve a Buddhizmust. A Wu család 7 generációjának tagjait szentesítette a császári ősi templomban, de mindemellett folytatta az áldozatok bemutatását Tang Kao-cu, Taj-cung és Kao-cung császárnak is. |
|||
Ezután az örökösödési kérdést próbálta megoldani. Ahogy elfoglalta a trónt, Li Dan-t, az előző Ruj-cong császárt tette meg korona hercegnek és megajándékozta a Vu családnévvel. Zhang Jaifu hivatalnok azonban meggyőzött egy közembert, hogy indítson el egy petíciót, amivel unokaöccsét, Wu Chengshi-t követelte a korona herceg címre. Az oka az volt, hogy egy Wu családnévvel rendelkező uralkodó csakis a Vu klánból választhat magának örököst. Vu Cö-tien ellenezte a mozgalmat és a támogató kancellárokat száműzte a palotából. Li Zhaode hivatalnok támogatta a császárnőt abban, hogy Li Dan maradjon a korona herceg, azzal érvelve, hogy a saját gyermeke mégis közelebb áll hozzá rokonságban, mint az unokaöccse, valamint, hogyha Wu Chengsi lenne az új uralkodó, Kao-cung császárt többé nem övezné imádat. Vu Cö-tien elfogadta az érveket és többet nem foglalkozott az üggyel. |
|||
Eközben a titkosrendőrség hatalma minél jobban növekedett, mindaddig, míg 692-től kezdve el nem kezdték őket korlátozni.Ekkor Lai Junchen-t megakadályozták abban, hogy száműzzön több kancellárt és hivatalnokot az udvarból. Meggyanúsította Di Renjie kancellárt, hogy egy petíciót akart elfogadtatni az udvarral, melyben az öltözködési etikett változtatásáról írt. Az eset után nagy mértékben csökkentek a politikai célzatú mészárlások az udvarban. |
|||
692-ben Vu császárnő megbízta Wang Xiaojie generálist, hogy támadja meg a [[Tibet]]i Birodalmat. Wang visszaszerzett négy korábban kínai nyugati régiót - Kucha, Yutian, Kashgar-t és Suyab-ot. |
|||
693-ban a császárnő megölette Li Dan feleségét, Liu Korona Hercegnőt és Li Dan egyik ágyasát, miután saját udvarhölgye, Wei Tuan’er (韋團兒) hamisan meggyanúsította őket boszorkányság vádjával. Li Dan, attól rettegve, hogy ő lesz a következő áldozat, nem lépett fel az ügy ellen. Vu Cö-tien lefokozta Li Dan fiait hercegi rangukból, és nem engedte a hivatalnokoknak, hogy találkozzanak a korona herceggel. ezután felmerült a gyanú, hogy Li Dan összeesküvést tervez a császárnő ellen, emiatt nyomozás indult el. Lai hivatalnok megkínozta Li Dan szolgáit, hogy azok szenvedésükben majd hamisan tanúskodjanak a herceg ellen. De amikor egy hűséges szolga az életét akarta feláldozni, csak hogy bebizonyítsa Li Dan ártatlanságát, Vu eltörölte a nyomozást. |
|||
694-ben Vu császárnő figyelmét pár misztikus alak kötötte le – a [[Remete (egyértelműsítő lap)|remete]] Wei Shifang, aki magát több, mint 350 évesnek mondta; egy öreg buddhista apáca, aki meg tudta jósolni a jövőt; és egy nem-[[Han (egyértelműsítő lap)|Han]] (nem kínai) ember, aki pedig 500 évesnek tulajdonította magát. Ekkor Vu egy kis időre a [[Maitréja|Maitreya]] szekta tagjává vált, hogy ezzel is növelje népszerűségét a nép körében. |
|||
Azonban 695-ben, miután a császári ülésterem (明堂) és a Mennyei Terem (天堂) leégett, Vu megharagudott rájuk, amiért nem jósolták meg előre a tűzvészt. Az öreg apácát és tanítványait börtönbe vetette, Wei öngyilkos lett, a nem-Han ember pedig megszökött. Az incidens után, Vu elfordult a [[Misztika|miszticizmus]]tól, és minden figyelmét az állam ügyei felé fordította. |
|||
=== Közép időszak === |
|||
Vu Cö-tien adminisztrációs rendszere egyre több akadályba ütközött a nyugati, majd a északi határon is. 696 tavaszán, egy csapat katonát, akiket a császárnő a Tibeti Birodalom csapatai ellen küldött, Gar Trinring Tsendro (論欽陵) és Gar Tseba (論贊婆) generálisok teljesen megsemmisítettek. Áprilisban, hogy megerősítse hatalmát, újraöntette a 9 Háromlábú Üstöt, melyek a végtelen hatalmat szimbolizálták az ókori Kínában. |
Vu Cö-tien adminisztrációs rendszere egyre több akadályba ütközött a nyugati, majd a északi határon is. 696 tavaszán, egy csapat katonát, akiket a császárnő a Tibeti Birodalom csapatai ellen küldött, Gar Trinring Tsendro (論欽陵) és Gar Tseba (論贊婆) generálisok teljesen megsemmisítettek. Áprilisban, hogy megerősítse hatalmát, újraöntette a 9 Háromlábú Üstöt, melyek a végtelen hatalmat szimbolizálták az ókori Kínában. |
||
696-ban még nagyobb fenyegetés rázta meg a birodalmat. A [[Kitajok|kitaj]] törzsfőnökök, Li Jinzhong és Sun Wanrong haragra gerjedtek, amiért a Csou hivatalnok, Zhao Wenhui, aki |
696-ban még nagyobb fenyegetés rázta meg a birodalmat. A [[Kitajok|kitaj]] törzsfőnökök, Li Jinzhong és Sun Wanrong haragra gerjedtek, amiért a Csou hivatalnok, Zhao Wenhui, aki Jing prefektúra prefektusa rossz bánásmódban részesítette a kitaj lakosságot. A csapatok, akiket Vu küldött a lázadás leverésére, nem alkottak sikereket, és a kitaj erők megtámadtak a Csoukat. Eközben Qapaghan Qaghan, a 2. [[Türk Birodalom|Türk Kaganát]] támogatását ajánlotta fel, míg ő maga is támadást szervezett a Csouk és kitajok ellen. Miután Li meghalt, az új kitaj kán Sun lett és újra szervezte csapatait,hogy folytathassa a harcot a Csoukkal, sok győzelmet aratott. Vu Cö-tien szövetséget ajánlott fel Ashina Mochuo-nak nyereséges feltételekkel – a tujue emberek visszafogadását, valamint magvakat, selymet, fegyvereket és vasat küldött Ashina-nak. 697 nyarán, Ashina Mochuo új támadást indított a kitaj katonák ellen. Ebben a csatában meghalt Sun kán, és ezzel véget ért a kitaj lázadás. |
||
Mindeközben, 697-ben Lai Junchen (aki egy darabig elvesztette hatalmát, majd visszaszerezte) Li Zhaode-t, majd a Vu hercegeket, Li Dan-t,Li Zhe-t és Taiping hercegnőt is hamis vádakkal illette. A hercegek és Taipig hercegnő Lai előtt cselekedett, és őt, valamint Li Zhaode-t száműzték a palotából. Lai halála után a titkosrendőrség uralma lassan véget ért. Fokozatosan mentették fel a korábbi gyanúsítottakat |
Mindeközben, 697-ben Lai Junchen (aki egy darabig elvesztette hatalmát, majd visszaszerezte) Li Zhaode-t, majd a Vu hercegeket, Li Dan-t,Li Zhe-t és Taiping hercegnőt is hamis vádakkal illette. A hercegek és Taipig hercegnő Lai előtt cselekedett, és őt, valamint Li Zhaode-t száműzték a palotából. Lai halála után a titkosrendőrség uralma lassan véget ért. Fokozatosan mentették fel a korábbi gyanúsítottakat és titkos rendőröket. Ezalatt, Vu 2 újabb szeretőt vett fel udvarába – Zhang Yizi és Zhang Changzong testvéreket, akiket nagy tisztelet övezett a palotában és hercegi rangot kaptak. |
||
698 körül |
698 körül Vu Chengsi és Vu Cö-tien egy másik unokaöccse, Vu Sansi, Liang hercege újra és újra megpróbálták a hivatalnokok által meggyőzni a császárnőt, hogy egyikőjüket koronaherceggé nevezze ki. Megint azzal az okkal, hogy utódot csak a saját klánjából kell választania. Di Renjie, aki ekkorra bizalmas kancellára lett Vunak, rendkívül ellenezte ezt, és felvetette az ötletet, hogy inkább Li Zhe legyen az örökös. Ebben kancellárok és Vu közeli tanácsadója, Ji Xu is támogatta. Így Vu császárnő visszahívta a számüzetésből Li Zhe-t. Kicsit később, Li Dan kinyilvánította, hogy átadja koronahercegi címét Li Zhe-nek. Visszaváltotta a nevét Li Hszienre, majd Vu Hszienre. |
||
Később, Ashina Mochuo egy Tang herceget kért a császárnőtől, hogy saját lányával házasságot kössenek. Azt tervezte, hogy így majd bekerülhet a Tang családba, lemondatja a Csoukat és újra hatalomra vezeti a Tangokat (a saját irányítása alatt természetesen). Mikor Vu Cö-tien a saját családjából küldött egy férfit, saját unokaöccsét, Ashina visszautasította. Nem tervezte a házassággal megszilárdítani a békét, ezért a herceget fogva tartotta és egy hatalmas támadást eszelt ki a Csouk ellen. Egészen a dél Zhao prefektúráig(趙州, ma már Shijiazhuang, Hebei) hatolt, végül viszont meghátrált. |
Később, Ashina Mochuo egy Tang herceget kért a császárnőtől, hogy saját lányával házasságot kössenek. Azt tervezte, hogy így majd bekerülhet a Tang családba, lemondatja a Csoukat és újra hatalomra vezeti a Tangokat (a saját irányítása alatt természetesen). Mikor Vu Cö-tien a saját családjából küldött egy férfit, saját unokaöccsét, Ashina visszautasította. Nem tervezte a házassággal megszilárdítani a békét, ezért a herceget fogva tartotta és egy hatalmas támadást eszelt ki a Csouk ellen. Egészen a dél Zhao prefektúráig(趙州, ma már Shijiazhuang, Hebei) hatolt, végül viszont meghátrált. |
||
| 127. sor: | 114. sor: | ||
699-ben a tibeti fenyegetés végre megszűnt. |
699-ben a tibeti fenyegetés végre megszűnt. |
||
Ugyanebben az évben Vu egy eskütétele kényszerítette fiait, Li |
Ugyanebben az évben Vu egy eskütétele kényszerítette fiait, Li Hszient, Li Dan-t, Taiping hercegnőt és a hercegnő második férjét, Wu Youji-t, Ding hercegét. Mivel a császárnő nem volt már fiatal, attól rettegett, hogy halála után Li Hszien és a Vu hercegek nem fognak tudni egymás mellett békében élni. |
||
=== |
=== Uralkodásának vége === |
||
[[Fájl:Tang Dynasty circa 700 CE.png|bélyeg|jobbra|Vu Cö-tien császárnő birodalmának hozzávetőleges kiterjedése 700 körül]] |
|||
Ahogy Vu Cö-tien egyre idősödött, Zhang Yizhi és Zhang Changzhong egyre befolyásosabbak lettek, annyira, hogy még a Vu hercegek is hízelegtek nekik. A császárnő is egyre többet támaszkodott rájuk az állami ügyeket illetően. Ezt titokban kritizálták unokái, Li Chongrun, Shao hercege, Li Xianhui (李仙蕙), Yongtai úrhölgy és férje, Wu Yanji (武延基), Wei hercege. Ez a titok végül kitudódott, így a császárnő öngyilkosságra kényszerítette unokáit. |
|||
Ahogy Vu Cö-tien egyre idősebb lett, Csang Ji-csi és Csang Csang-cung egyre nagyobb hatalomra tett szert, annyira, hogy még a Vu hercegek is az ő kegyeiket keresték. Maga a császárnő is leginkább rájuk hagyatkozott az államügyek intézésében. Ezt Vu császárnő unokái – Li Csong-zsun, Sao hercege, Li Hszien-huj, Jongtaj úrhölgye és utóbbi férje, Vu Jan-csi, Vej hercege – nehezményezték is és egymás között gyakran bírálták ezért császári nagyanyjukat. Ezek a beszélgetések valahogy kitudódtak és a császárnő fülébe jutottak, aki elrendelte, hogy családtagjai kövessenek el öngyilkosságot (más források szerint Li Csong-zsunt nádpálcával verték halálra, a gyermeket váró Li Hszien-hujt pedig a fivére és férje halála miatti megrázkódtatás miatti vetélés vitte sírba). |
|||
A császárnő előrehaladott életkora ellenére is figyelemmel követte az általa tehetségesnek tartott udvari tisztviselők sorsát, támogatta előrejutásukat.<ref name="ZZTJ207">''Zizhi Tongjian'', [[:zh:s:資治通鑑/卷207|vol. 207]].</ref> 703-ra megromlott a kapcsolat Csang Ji-csi és Csang Csang-cung és az idős kancellár, Vej Jüan-csung között, amiért megfosztotta rangjától egyik fivérüket, Csang Csang-jit, másik fivérük, Csang Csang-csi előléptetését pedig visszautasította. A Csang testvérek attól is tartottak, hogy Vu császárné halála esetén Vej eltávolíttatná őket az útból. Ezt megelőzendő azzal akarták befeketíteni Vu előtt Vej kancellárt, hogy az a császárnő idős korára tekintettel annak halálára készül. Rávették Vej egyik beosztottját, Csang Suót, hogy támassza alá vádjaikat, ám az amikor a császárnő el került, összeomlott, és mindent elmondott a Csang fivérek szervezkedéséről. A haláltól ugyan megmenekültek, de Vu császárnő száműzte mindannyiukat.<ref name="ZZTJ207" /> |
|||
Idős kora ellenére is örömét lelte abban hogy új hivatalnokokat találjon és támogasson. |
|||
[[Fájl:Qianling.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|Az egykori birodalmi főváros, Csangan közelében, a Csienling-mauzóleum területén, a Főnix Kaputól keletre található sírhely, az Üres Tábla vagy Szótlan Sírkő. A 706-ban épült, 6,3 méter magas és 98 tonnát nyomó építményben temették el Vu császárnőt. Írás nem jelöli a sírt, oldalain sárkányok, csúcsán kagylók kőfaragványai láthatók]] |
|||
703-ra Zhang Yizhi és Zhang Changzhong megharagudott a mostanra már idős kancellárra, Wei Yuanzhongra, amiért levetkőztette saját öccsüket, valamint visszamondták egyik bátyjuk támogatását az udvarban. Attól is féltek, hogy ha Vu Cö-tien meghal, Wei megtalálja a módot, hogy őket száműzze a palotából, ezért Wei-t és Gao Jian(高戩) hivatalnokot meggyanúsítottak azzal, hogy Vu császárnő koráról és haláláról beszélgettek. Könnyen rávették Wei beosztottját, Zhang Shuo-t, hogy hamisan tanúskodjon velük, de amint a császárnő előtt állt, Zhang Yizhi-t és Zhang Changzhong-ot adta fel, hogy hamis tanúskodásra kényszerítették. Végül Wei, Gao és Zhang Shuo-t száműzték, de megmenekültek a haláltól. |
|||
[[Fájl:Qianling_Mausoleum_38_2013-08.JPG|jobbra|bélyegkép|180px|Az Üres Tábla oldalnézetből]] |
|||
[[Fájl:Qianling.jpg|bélyegkép|A Főnix Kaputól keletre a Qianling Mauzóleumban található - 706-ban nem messze Chang'an-tól épült, hogy Tang Kau-cung császár, Vu császárnő és más Tang-dinasztia beli családtag maradványait elhelyezzék benne - a hatalmas Üres Tábla vagy Szótlan Sírkő. 6,3 m magas és 98 tonnát nyom. Bár semmilyen írott szöveg nem ékesíti ezt az építményt(a nevén kívül), a tábla oldalát vésett sárkányok, tetejét pedig kagylók díszítik.]] |
|||
[[Fájl:Qianling_Mausoleum_38_2013-08.JPG|jobbra|bélyegkép|Az Üres Tábla oldalnézetből.]] |
|||
== Család == |
== Család == |
||
=== Ősök === |
=== Ősök === |
||
{{Ősök-kompakt5|1. ''' |
{{Ősök-kompakt5|1. '''Vu Cö-tien'''|2. [[Vu Sihuo]]|3. Jang úrhölgy|4. Vu Hua|5. Csao úrhölgy|6. Jang Ta|8=8. Vu Csien|9=9. Szong úrhölgy|12=12. Jang Sao|16=16. Vu Csü-csang|17=17. Liu úrhölgy|boxstyle_5=background-color: #9fe;|boxstyle_4=background-color: #bfc;|boxstyle_3=background-color: #ffc;|boxstyle_2=background-color: #fb9;|boxstyle_1=background-color: #fcc;}} |
||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
||
{{Reflist|30em}} |
{{Reflist|30em}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Kína|-|Történelem}} |
|||
[[Kategória:Kevés forrással rendelkező lapok|Vu császárnő]] |
[[Kategória:Kevés forrással rendelkező lapok|Vu császárnő]] |
||
A lap 2019. január 21., 22:21-kori változata
| Vu Cö-tien kínai császárnő | |
 | |
| Uralkodóház | |
| Született | 624. február 17. Kuangjüan[1] |
| Elhunyt | 705. december 16. (81 évesen)[2] Lojang[3][4][5] |
| Nyughelye | Qianling Mausoleum |
| Édesapja | Vu Si-jüe |
| Édesanyja | Jang |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vu Cö-tien kínai császárnő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vu Cö-tien, megnevezései Vu Csao/Wu Zhao, Vu Hou/Wu Hou és a Tang-dinasztia idején Tian Hou, magyar szakirodalomban Vu császárné, illetve Vu császárnő (624 – 705. december 16.) kínai uralkodó, aki előbb császárnéként, régensként (皇帝), majd császárnőként kormányozta birodalmát a Tang-dinasztiát félresöprő Csou-dinasztia korai korszakában (684–705). Vu volt az egyedüli, aki hivatalosan is elismert kínai császárnő volt két évtizedig.
Vu Taj-cung császár ágyasa volt. Halála után hozzáment a koronaherceghez, Taj-cung 9. fiához, Kao-cung császárhoz, hivatalosan Kao-cung huanghouja lett (皇后, lefordítható „császárnéként”, „feleségként” vagy „kormányzó császárnéként”) 655-ben, ezzel figyelemre méltó politikai befolyást is szerzett. 660-ban Kao-cung kapott egy stroke-ot, ezután Vu Cö-tien lett a régenscsászárnő, 705-ig ezt a császári ranggal egyenlő hivatást töltötte be.[6]
Vu Cö-tien uralkodásának politikai és katonai törekvéseit a Kínai Birodalom nagy fokú terjeszkedése jellemezte, a birodalom határait kiterjesztette, egészen belső Közép-Ázsiáig, folyamatosan háborút viselt a Koreai-félszigeten, elsőként Silla szövetségeseként Kogurjo ellen, majd Silla ellen a Kogurjói terület elfoglalásakor. Kínán belül a hatalom megkaparintása és megtartása érdekében tett erőfeszítéseinek közvetlen következményei ellenére Vu uralkodása nagy hatással volt a polgári rétegre, támogatta a taoizmust, a buddhizmust, az oktatást és az irodalmat. Emellett Vu Cö-tien nagy mértékben támogatta a Lungmen-barlangok és a Csienling Mauzóleumban található "Szótlan Sírkő" kialakítását és néhány fontos épület megépítését.
Vu Cö-tien aktív családi életet élt, négy fiú édesanyja volt, kik közül három viselte a császári címet (bár egyikőjük csupán posztumusz címként kapta meg). Egyik unokája lett a híres Tang Szu-cung császár.
Családi háttere
A Vu Tang klán Vensuj megyéből, Pingcsouból eredeztethető. Vu Cö-tien születési helyét nem dokumentálták semmilyen történelmi iratban. Néhányan azt állítják, hogy Licsouban (利州), mások pedig hogy a császári fővárosban, Hszianban született. Vu 624. február 17-től 705. december 16.-ig élt. Tang Kao-cu császár uralkodásának 7. évében született. Apja, Vu Sihuo fakereskedéssel foglalkozott, a család jó módban élt. Édesanyja a tekintélyes Jang családból származott. Jang Szuj császár utolsó éveiben Li Jüan (a későbbi Kao-cu császár) sokat tartózkodott a Vu családnál és közel került hozzájuk. Miután megdöntötte Jang császár uralmát, bőkezűen bánt a Vu házzal: pénzzel, gabonával, földdel és ruhával látta el őket.
Vu Cö-tien gazdag családba született. Saját szolgái rutin feladatokat tanítottak meg neki, így később nem kellett édesanyjának megtanítania semmilyen házi munkára. Emiatt édesapja kezdeményezte, hogy könyveket olvasson és folytassa tanulmányait. Fontos volt számára, hogy lánya megfelelő taníttatásban részesüljön, mely akkor nem volt mindennapi a nők körében. Vu nem tűnt olyan lánynak már kiskorában sem, aki csöndesen üldögélne és kézimunkázna, miközben teát szürcsölget egész álló nap. Ezért Vu számos témáról olvasott, politikáról és császári intézkedésekről, írásról, irodalomról és zenéről. Vu felnőtt és folytatta a tanulást, amennyire csak tudta az apja támogatásával. 14 évesen császári ágyasként elvitték a császári palotába Taj-cung császárhoz. Ezzel úgymond hivatalhoz jutott az udvarban, mellyel lehetősége nyílt továbbtanulni. Megkapta a cairen címet (tehetség), mely egy ötös fokozatú udvarhölgyi rangot jelölt Tang császár kilencfokozatú, császári nemesek, hivatalnokok és udvarhölgyek alkotta rendszerében.[7][8] Mikor a palotába hívatták Vu Cö-tient, édesanyja, Jang úrhölgy keserves sírás közepette mondott búcsút lányának, viszont Vu így felelt: „Anyám, honnan tudod, hogy nem épp a szerencsém, hogy találkozhatok a Menny Fiával?” Ezzel Jang úrhölgy megértette lánya ambícióit, és abbahagyta a sírást.
Vu udvarhölgy azonban nem tűnt a császár kedvencének, bár egyszer valószínűleg szexuális kapcsolatot létesítettek. Mikor Taj-cung császár meghalt 649-ben, legkisebb fia, Li Csi vette át a trónt, immár Kao-cung császárként. Li és Vu már Taj-cung idejében intim viszonyban álltak egymással.[9]
Taj-cung tizennégy fiút nemzett, hármat az imádott Cangsun császárnővel, míg Vu ágyassal egyet sem. Így a hagyományhoz híven, miszerint azokat az udvarhölgyeket, akik nem tudtak gyermeket szülni az elhunyt császárnak, egy szerzetesi intézménybe szállítják, Vu Cö-tient a Ganye-templomba száműzték, ahol hátra lévő éveit buddhista papnőként kellett volna leélnie. Vu azonban megtagadta a parancsot, és megszökött a zárdából. Később Li Csi meglátogatta őt, és még szebbnek, intelligensebbnek és vonzóbbnak találta, mint valaha, ezért saját ágyasaként visszavitte őt a palotába.
Felemelkedése
Császári ágyas
A 650-es évektől kezdve Kao-cung ágyasa volt Vu Cö-tien, majd megkapta az előkelő Csaoji (昭儀) címet, mely a második legmagasabb udvarhölgyi fokozat volt abban a korban. Vu fokozatosan növelte befolyását a palota vezetése felett Kao-cung hatalmán keresztül, és végül már ő döntött a fontos kérdésekben is. Kegyetlen törtetőként híresült el, aki mindent megtett, hogy megkaparintsa a hatalmat, korai históriások szerint még arra is képes volt, hogy megölje saját lányát, ezzel megtartva a Vu császárné címet.
Kao-cung 20 évesen lett kínai császár. Tapasztalatlan volt, és a folyamatos betegeskedések miatt sokszor munkaképtelen, csak utódnemzésre volt képes. Mikor Vu a palotába visszaköltözött, az akkori császárnő, Vang úrhölgy nem volt Kao-cung császár kedvence, sokkal inkább szerette Hsziao udvarhölgyet, aki egy fiúval és két lánnyal ajándékozta meg. Ezért Vu és az őt a palotában szívélyesen fogadó Vang császárné összefogtak, hogy kitaszítsák a császár kegyeiből Hsziao udvarhölgyet.
Vu hamarosan Kao-cung császár új kedvence lett. 652-ben élete adott első gyermekének, Li Hongnak, majd 653-ban még egy fiút szült, Li Hszient. Egyik fiú sem számíthatott az örökösi kinevezésre, mert a császár kancellárja, Liu Si kijelölte saját fiát, Liu Zongot, akit maga Vang császárné is támogatott. Vang császárné és Hsziao udvarhölgy mindketten elveszítették a császár kegyeit, ezért Vu Cö-tien ellen egyesítették erejüket, kevés sikerrel. A császár szerelme jeleként 654-ben posztumusz rangot ajándékozott Vu megboldogult apjának, Vu Sihuónak.
Nemsokkal azután, hogy Vu Cö-tien újabb gyermeknek adott életet, a kislány meghalt. A régi legendák Vu udvarhölgyet hataloméhes nőként festették le, akit hidegen hagyott, kinek okoz fájdalmat. Éppen ezért elterjedt feltevés, hogy maga az anya ölte meg saját gyermekét, hogy ezzel bemocskolhassa Vang császárnét. Mások azt gondolják, hogy valóban Vang kísérelte meg a gyilkosságot Vu iránti féltékenysége és utálata miatt, hiszen neki nem születhetett gyermeke. Egy harmadik teória szerint a gyermek bölcsőhalált halt. Mivel abban a korban nem ismertek semmilyen szellőztetési technikát és kőszénnel fűtöttek, a kisgyermek karbon-dioxid-mérgezésben is elveszthette életét. Bármi is volt a kislány halálának oka, Vu Cö-tien nyíltan Vang császárnét hibáztatta. Szándékos fojtogatás gyanújával Vu kezdeményezésére per is indult Vang császárné ellen, amit a császár is támogatott. A vád szerint Vang császárnőt a féltékenység vezérelte, ráadásul alibivel sem tudott szolgálni, így nem tudta magát kellően megvédeni. A dühös Kao-cung császár el akarta mozdítani Vangot császárnői rangjából, hogy azt Vu Cö-tien vehesse fel, de előtte meg akart bizonyosodni arról, hogy ezt az udvari miniszterek is támogatják. Elsőként nagybátyjánál, a főkancellárnál, Csangszun Vu-csinál tettek látogatást Vu Cö-tien udvarhölggyel együtt, azonban a látogatás eredménytelennek bizonyult.
655 nyarán Vu Cö-tien udvarhölgy Vang császárnét és anyját, Liu hölgyet boszorkánysággal vádolta meg. Erre válaszul Kao-cung császár kitiltotta Liu hölgyet a palotából, Vang császárné nagybátyját, Liu Sit pedig lefokozta. Eközben egy hivatalnokokból álló frakció kezdett szerveződni Vang köré, többek között Li Ji-fu, Hszü Ji-hszüan (崔義玄), Jüan Kung-jüt (袁公瑜) is beleértve. 655 őszén Kao-cung császár a palotába hívatta Csangszün, Li Csii, Jü Cse-ning, és Csu Szüj-liang kancellárokat, hogy megvitassák, ki legyen a császárné. A találkozón Csu vehemensen ellenezte Vang császárné elmozdítását, míg Csangszün és Jü hallgatásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A császár a kancellárok nemtetszése ellenére is érvényesítette akaratát, és Vang császárnét Hsziao udvarhölggyel együtt börtönbe vetette, majd Vut nevezte ki az új császárnénak. Később, de még ugyanabban az évben Vu császárné parancsára Vangot és Hsziaót is meggyilkolták, amikor Kao-cung éppen szabadon bocsátásukon gondolkodott.[10]
Császárné
Vu 655-ben lett Kao-cung császár új főfelesége, császárné (皇后, húanghòu). 656-ban Hszü Csing-cung tanácsára leváltotta Liu udvarhölgy fiát, Li Csongot, aki ezt követően a Liang herceg címet viselte, míg Vu császárné fia, Li Hong előrébb lépett a rangsorban, és Taj herceg néven koronaherceg lett.
657-ben Vu császárné és szövetségesei elkezdték hatalomra jutásának megakadályozóit eltávolítani a palotából. Han Jüant, Laj Csit és Csu Szuj-liangot az udvarból eltávolította, távolabb eső megyék elöljáróivá neveztette ki azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza a birodalmi fővárosba, Csanganba. 659-ben Csangszün Vu-csit vádolta meg felségárulás tervével. Csangszünt száműzték, és később öngyilkosságra kényszerítették. 660-ban, Li Csongot, Kao-cung Liu udvarhölgytől született elsőszülött fiát Vu császárné száműzetésbe küldte, és házi őrizetben tartotta.
Ezután Kao-cung császár és Vu császárné Piang prefektúrában tett körutazást. Ekkor Vunak lehetősége nyílt meghívnia régi szomszédjait és rokonait egy lakomára. Később Kao-cung elkapott egy betegséget, mely borzasztó fejfájással és időszakos látásvesztéssel járt együtt,[11] és ekkor bízta meg először Vut azzal, hogy a hivatalnokok által előkészített kérelmek ügyében döntsön. Úgy híresült el, hogy Vu császárné gyorsan átlátta a különféle szituációkat, jártas volt az irodalomban és a történelemben is, így helyes döntéseket hozott.
A történetírás szerint 664-re Vu császárnénak már akkora befolyása volt a császári kormány ügyeire, hogy Kao-cung császár megharagudott rá. Emellett a fáma szerint kapcsolatba került a szigorúan tiltott boszorkánysággal is a taoista Kuo Hszing-csenen (郭行真) keresztül – a boszorkányság vádja vezetett Vang császárné bukásához is –, amivel tovább ingerelte Kao-cungot. Sangkuan Ji kancellár azt tanácsolta a császárnak, hogy mondassa le a császárnét. Erről azonban tudomást szerzett Vu császárné is, ezért kérdőre vonta a császárt. Kao-cung nem bizonyult elég határozottnak ahhoz, hogy lemondassa feleségét, ezért az egész ötletet Sangkuan kancellárra hárította. Az ügy következményeként az eunuchhal együtt lemondatták és száműzték a kancellárt, és mivel mindketten Li Csong házához tartoztak, Li Csongot öngyilkosságra kényszerítették.[12] Ezután a birodalmi találkozókon Vu császárné Kao-cung mögött ülhetett, egy függönnyel elválasztva a császrtól. A közbeszédben úgy kezdtek hivatkozni rájuk, mint a „Két Szent”-re (二聖, Er Sheng).
Eközben Vu császárné édesanyját, Jangot Zsong néven, míg megözvegyült nővérét Han néven úrhölggyé nevezték ki. Két bátyja és unokabátyjai is magas rangokat kaptak az udvarban. Később Han úrhölgy meghalt, árván maradt lánya, Vej úrhölgy a palotában maradhatott. Kao-cung császárnak valószínűleg az volt a Vu elől titkolt terve, hogy Vej majd ágyasként fogja szolgálni őt. Úgy tartják, hogy Vu császárné tudomást szerzett a tervről, ezért megmérgeztette unokahúgát: Vu a bátyjaival küldött ételbe rejtette a mérget, ezzel a férfiakat tette meg bűnbaknak, akiknek a sorsa végül száműzetés lett. [13]
670-ben Vu édesanyja, Zsong úrhölgy meghalt. Kao-cung császár parancsára minden hivatalnoknak és feleségeiknek részt kellett venniük a temetésen. Az év vége felé, nagy aszály tombolt a területen, ezért Vu császárné felajánlotta lemondását, melyet a császár elutasított.
675-ben az addig is betegeskedő Kao-cung egészségi állapota egyre rosszabbá vált, így felvetette, hogy Vu császárnét megteszi régensnek. Ezt közvetlen tanácsadói ellenezték, akik még ugyanabban az évben megtapasztalhatták a császárné bosszúját. A koronaherceg Li Hong – aki egyébként igyekezett édesanyját mérsékletre inteni a császárság kormányügyeibe való beleszólást illetően, illetve igyekezett rávenni Vut, hogy féltestvéreit, Hsziao udvarhölgy lányait kiházasítsa – váratlanul meghalt. Korabeli történetírók úgy vélték, Vu császárné mérgezte meg a saját fiát. Végül Li Hszient, a későbbi Jong herceget nevezték ki koronahercegnek.
Nem sokkal később a herceggel is megromlott a kapcsolata a császárnénak. Li Hszient zavarta, hogy az udvari pletykák szerint ő nem Vu császárné, hanem a nővére, Han úrhölgy vér szerinti fia. Vu tudomást szerzett erről, és megharagudott Li Hszienre. 680-ban Li Hszient különböző bűnökkel gyanúsították meg és egy házkutatás során több levágott kart is találtak a palotájában. Vu császárné formálisan felségárulással és hivatalnok ellen elkövetett merénylet kitervelésével vádolta meg. Li Hszien herceget címeitől megfosztották és száműzték a palotából, öccse, Li Csen lett az új koronaherceg.
683 végén Kao-cung császár Lojangban meghalt. 684 második hónapjában Li Csen lett Csung-cung néven az új császár, de Vu is megtartotta tekintélyét mint özvegy császárné és régens.[14]
Özvegy császárné
Császári férje halála után Vu özvegy császárnéként (皇太后, húangtàihòu) és régensként tevékenykedett a palotában. Kao-cung császár végakaratában felhatalmazta Li Csen koronaherceget, hogy halála után trónra lépjen, ahogy arra is felszólította, hogy minden fontosabb katonai vagy belpolitikai kérdésben kérje ki Vu császárné véleményét.[15]
Amint az új császár elfoglalta trónját, rögtön összetűzésbe keveredett Vu császárnéval. Csung-cung császár felesége, Vej császárné befolyása alatt állt, még apósát is kinevezte miniszterelnöknek, valamint a kormányt ellenőrző hivatal fejének, sicungnak (侍中) is kinevezte, illetve a kancelláréval azonos szintű menhszia seng (門下省rangot is nekiajándékozta. Szoptatós dajkájának fiát középosztálybeli hivatallal akarta felruházni. Mindezen törekvéseit Pej Jan kancellár ellenezte, és Vu császárné tudomására hozta az új császár terveit. Mindezek után több generálissal összefogva lemondatták Csung-cungot, majd Luling hercege címmel alig hathetes uralkodást követően száműzték a palotából, és legkisebb fiát, Li Tan-kót, Jü herceget ültették a helyére.
Az új uralkodó Zsuj-cung néven lépett a trónra, de valójában Vu császárné kormányzott helyette. A külsőségekre sem adtak, ezt követően Vu császárné nem rejtőzött többé függönyök mögé, sőt, az uralkodót is igyekezett meggyőzni arról, hogy formálisan ismerje el császárnői hatalmát. Zsuj-cung sosem vett részt a birodalmi ügyek megvitatásában, és börtönlakóként élte napjait a palota zárt falain belül.[16] Végül 690-ben Zsuj-csu kiáltotta ki édesanyját, Vut a birodalom császárnőjévé, ezzel megalapult a Csou-dinasztia, élén a Huangdival, Vu császárnővel.
Uralkodásának korai szakaszára a rendőrség által gyakorolt terror volt jellemző, mely fokozatosan enyhült. Ennek ellenére elővigyázatos és alkalmas uralkodónak bizonyult, melyet még a vele szemben álló történetírók is elismertek. Kiváló hivatalnokokat állított maga mellé, elismerést nyert mind a Tang-dinasztiában, mind az azt követő dinasztiák során. Zsuj-cung egy puccs során ugyan visszaszerezte a császári címet, de továbbra is Vu tartotta a markában a hatalmat. A hivatalnokok nem találkozhattak a császárral, és a császár sem szólhatott bele az állami ügyekbe. Unokaöccse, Vu Cseng-si javaslatára még a Vu családi szent oltárt is kibővítette és még nagyobb posztumusz díjakkal dicsőítette őseit.
686-ban Li Csi unokája, Li Csing-je, a száműzetésben lévő Jing herceg lázadást szított Jang prefektúrában. Bár a lázadást széles tömegek támogatták, ez Li Csing-je nem használta ki kellően, és csak lassan tört előre a birodalmi főváros felé. Eközben Pej kancellár felvetette Vu császárnőnek, hogy adja át a hatalmat a császárnak, és így a lázadás magától összeomlik. Az ötlet felháborította Vut, és meggyanúsította a kancellárt, hogy ő is szövetkezett a lázadókkal, ezért száműzte a palotából. Több hivatalnokot lefokozott, száműzött vagy megöletett, akik Pej terve mellett foglaltak állást. Li Hsziao-ji generálist küldte a lázadók leverésére. Li Csing-je először elmenekült, de végül megölték a császári katonák.
685-ben Vu császárnő intim kapcsolatba keveredett egy buddhista szerzetessel, Huai-jivel és a következő pár évben számos kitüntetésekkel gazdagodott a szerzetes.[17][18]
Mindeközben a császárnő úgy gyanította, sok hivatalnok ellenezheti uralkodási módszerét. ezért réz postaládákat állított a császári épületek elé, hogy az emberek titokban feljelenthessék a császárnő ellenségeit és kritikusait. A titkosrendőrök ismét fontos szerephez jutottak, több hamis gyanúsításban, kínzásban és koholt ellenségek eltávolításában segédkeztek, többük ezzel sikeresen felemelkedett a ranglétrán.
688-ban Vu özvegy császárnő áldozatot mutatott be a Luo folyó (洛水) istenének. Az eseményre meghívta a Tang-dinasztia Li klánjának idős tagjait is Lojangba. A hercegek attól tartottak, hogy a császárnő hatalmát megerősítendő mészárlást tervez az előkelőségek körében, így átvették a kezdeményezést, és maguk kovácsoltak tervet a császárnő megtámadására. Mielőtt a részletes terv megszülethetett volna, Li Csen és fia, Li Csong, Langje hercege előretörtek. A többi herceg viszont még nem állt készen, és távolmaradt a támadástól, így a császárné katonái könnyűszerrel elpusztították a lázadó hercegek csapatait. Vu császárnő kapott az alkalmon, és börtönbe vetette Kao-csung ükunokaöccseit (Li Jüan-csiát, Han hercegét, Li Ling-kujt, Lu hercegét) és a Li klán több tagját, majd öngyilkosságra kényszerítette őket. Az elkövetkező években számos hasonló politikai tisztogatás zajlott le a hivatalnokok és a Li klán ellen.
690-ben Vu megtette az utolsó lépést afelé, hogy császárnői régens és huangdi váljon belőle az újonnan felemelkedő Csou-dinasztia élén. A tradicionális kínai örökösödési rend szerint nő sohasem kerülhet a trónra, de Vu ennek a szabálynak ellenszegülve megkísérelte a hatalomra lépést és a titkosrendőrség támogatásával ez sikerült is neki.
Császárnői uralma
Uralkodásának kezdete
Röviddel trónra kerülése után Vu Cö-tien jelentőségében a taoizmus fölé emelte a buddhizmust mint vallást. A két fővároshoz, Lojanghoz és Csanganhoz tartozó prefektúrák mindegyikében buddhista templomokat építtetett Dayun (大雲寺) néven, kilenc idősebb szerzetest pedig hercegi rangra emelt. A Vu család hét generációjának elhunyt tagjait a császári ősök templomában helyeztette el, de mindemellett folytatta az áldozatok bemutatását a Tang-császárok, Kao-cu, Taj-cung és Kao-cung tiszteletére is.[17]
Vu császárnőnek meg kellett oldania az örökösödés égető gondját is. Császárnővé válásakor fiát, Li Tant, a korábbi Tang Zsuj-cung császárt tette meg koronahercegnek, és felruházta a Vu dinasztianévvel.[17] Az udvari tisztviselők egyike, Csang Csaj-fu azonban meggyőzött egy Vang Csing-csi nevű közembert arról, hogy kérelmezze a császárnő unokaöccse, Vu Cseng-szi koronaherceggé kinevezését azzal az indoklással, hogy a Vu-dinasztia uralkodójának a Vu nemzetség egyik tagjának kell továbbörökítenie a trónt. Vu császárnő eleinte hajlott a megegyezésre, az ötletet ellenző kancellárjait pedig kivégeztette. Végül azonban a császárné úgy döntött, hogy nem teszi Vu Cseng-szit koronaherceggé, de abba belelegyezett, hogy Vang Csing-csi a palotában személyesen is felkereshesse őt. Vang azonban visszaélt a keggyel, többször is visszatért a császári palotába, és végül a császárné hivatalnokai egyikét, Li Csao-töt arra utasította, hogy lássa el a közember baját. Li agyonverette Vangot, majd végleg meggyőzte a császárnét arról, hogy egy unokaöcs nem lehet alkalmasabb koronaherceg a saját fiánál, emellett Vu Cseng-szi trónra kerülése egyet jelentene az özvegy császárnő férje, Szung Kao-cung császár kultuszának leáldozásával. Vu Cö-tien elfogadta az érveket, és egy darabig nem foglalkozott többet az örökösödés kérdésével.[17] A potenciális trónkövetelő unokaöcsöt, Vu Cseng-szit azonban megfosztotta kancellári méltóságától, és mindennemű tényleges hatalom nélküli, szimbolikus címeket adományozott neki.[18]
Eközben a császári titkosrendőrség vezetői mind több hatalomhoz és befolyáshoz jutottak, de 692 környékén a jelek szerint kísérletek történtek a túlkapásaik megfékezésére. A testület egyik vezetője, Laj Jün-csen három kancellárt, Zsen Csi-kut, Ti Zsen-csiöt és Pej Hszing-pent, valamint további négy tisztviselőt ki akart végeztetni, de a letartóztatott kancellárok egyike, Ti kicsempészett a börtönből egy kegyelemért esdeklő levelet, így a titkosrendőrség tisztogatási kísérlete meghiúsult. A hét vádlottat ugyan száműzték, de életüket megkímélték, és az incidenst követően – különösen Li Csao-tö, Csu Csing-cö és Csou Csü közbenjárására – a politikai indíttatású mészárlások ha meg nem is szűntek, de mindenképpen megritkultak.[18] Ugyancsak 692-ben Vu császárnő azzal bízta meg Vang Hsziao-csiö tábornokot, hogy megtámadja a Tibeti Birodalmat. Vang sikerrel visszafoglalta a nyugati tartomnyok helyőrségét, amelyek még 670-ben kerültek tibeti kézre: Kucsát, Jütient, Kasgárt és Szujét.[18]
693-ban a császárné egyik legkedvesebb udvarhölgye, Vej Tuan’er hamisan boszorkánysággal vádolta be Vu császárnénál Li Tan feleségét, Liu koronahercegnét és Li Tan egyik, Tou nevű ágyasát. A császárné mindkét nőt kivégeztette. Li Tan koronaherceg, attól való félelmében, hogy rá is ez a sors vár, szó nélkül tűrte el az eseményeket. Vej udvarhölgy tovább szőtte ármányos terveit az általa gyűlölt koronaherceg ellen, de valaki az udvarból leleplezte őt, és Vejt is kivégezték. A császárné ezt követően megfosztotta Li Tan fiait hercegi rangjuktól, és amikor két udvari tisztviselőt, Pej Fej-kungot és Fan Jün-hszient az a vád ért, hogy titokban találkozgatnak Li Tannal, a császárné őket is kivégeztette, a tisztviselőknek oedig megtiltotta a koronaherceggel való érintkezést. Csakhamar azonban újabb vádak ütötték fel a fejüket a koronaherceggel szemben, nevesül, hogy felségárulást elkövetve a hatalomért szövetkezett. Vu császárné közvetlen irányítása alatt a titkosrendőrség egyik vezető tisztségviselője, Laj Jün-csen kezdte meg az ügy felgöngyölítését. Li Tan szolgáit letartóztatták és olyan kegyetlen kínzásnak vetették alá, hogy többen gazdájuk ellen vallottak. A szolgák egyike, bizonyos An Csin-cang azonban Li Tan védelmére kelt, és hogy a koronaherceg ártatlanságát esküvel bizonyítsa, vallatói előtt késsel felvágta a saját hasát. Amikor ez Vu császárnő fülébe jutott, azonnal orvosokat rendelt An mellé, akik végül meg is mentették a szolga életét, Lajnak pedig parancsot adott a nyomozás befejezésére. Li Tan megmenekült.[18]
A Vu Cseng-szi 692-es eltávolítása után nagy befolyást elnyerő Li Csao-tö 694-ben érte el végzetét, a hatalmát féltő császárné eltávolította őt a palotából.[18] Ugyanebben az időszakban került a császárnő egy misztikus csoport hatása alá. A csoport egy magát 350 évesnek valló remetéből, Vej Si-fangból (aki rövid időre kancellári címet is kapott Vutól), egy jóstehetséggel megáldott idős buddhista szerzetesnőből, és egy a bevallása szerint ötszáz éves nem kínai férfiból állt. Vu császárné röviden kacérkodott azzal is, hogy a buddhizmus Maitréja-alakjára építi fel saját kultuszát.[19] Amikor 695-ben a császárnő volt szeretője, Huai-ji szerelemféltésből felgyújtotta és leégette a császári üléstermet (明堂) és a Mennyei Termet (天堂), Vu a gyújtogatót kivégeztette és éktelen haragra gerjedt, amiért a misztikusok nem látták előre a katasztrófát. Az öreg szerzetesnőt és tanítványait rabszolgasorba taszította, Vej remete öngyilkosságot követett el, a másik férfi pedig megszökött a császári udvarból. Az incidenst követően a császárnő elszántan vetette bele magát az államügyekbe, és kevesebb figyelmet fordított a miszticizmusra.[18]
Uralkodásának középső időszaka
Vu Cö-tien adminisztrációs rendszere egyre több akadályba ütközött a nyugati, majd a északi határon is. 696 tavaszán, egy csapat katonát, akiket a császárnő a Tibeti Birodalom csapatai ellen küldött, Gar Trinring Tsendro (論欽陵) és Gar Tseba (論贊婆) generálisok teljesen megsemmisítettek. Áprilisban, hogy megerősítse hatalmát, újraöntette a 9 Háromlábú Üstöt, melyek a végtelen hatalmat szimbolizálták az ókori Kínában.
696-ban még nagyobb fenyegetés rázta meg a birodalmat. A kitaj törzsfőnökök, Li Jinzhong és Sun Wanrong haragra gerjedtek, amiért a Csou hivatalnok, Zhao Wenhui, aki Jing prefektúra prefektusa rossz bánásmódban részesítette a kitaj lakosságot. A csapatok, akiket Vu küldött a lázadás leverésére, nem alkottak sikereket, és a kitaj erők megtámadtak a Csoukat. Eközben Qapaghan Qaghan, a 2. Türk Kaganát támogatását ajánlotta fel, míg ő maga is támadást szervezett a Csouk és kitajok ellen. Miután Li meghalt, az új kitaj kán Sun lett és újra szervezte csapatait,hogy folytathassa a harcot a Csoukkal, sok győzelmet aratott. Vu Cö-tien szövetséget ajánlott fel Ashina Mochuo-nak nyereséges feltételekkel – a tujue emberek visszafogadását, valamint magvakat, selymet, fegyvereket és vasat küldött Ashina-nak. 697 nyarán, Ashina Mochuo új támadást indított a kitaj katonák ellen. Ebben a csatában meghalt Sun kán, és ezzel véget ért a kitaj lázadás.
Mindeközben, 697-ben Lai Junchen (aki egy darabig elvesztette hatalmát, majd visszaszerezte) Li Zhaode-t, majd a Vu hercegeket, Li Dan-t,Li Zhe-t és Taiping hercegnőt is hamis vádakkal illette. A hercegek és Taipig hercegnő Lai előtt cselekedett, és őt, valamint Li Zhaode-t száműzték a palotából. Lai halála után a titkosrendőrség uralma lassan véget ért. Fokozatosan mentették fel a korábbi gyanúsítottakat és titkos rendőröket. Ezalatt, Vu 2 újabb szeretőt vett fel udvarába – Zhang Yizi és Zhang Changzong testvéreket, akiket nagy tisztelet övezett a palotában és hercegi rangot kaptak.
698 körül Vu Chengsi és Vu Cö-tien egy másik unokaöccse, Vu Sansi, Liang hercege újra és újra megpróbálták a hivatalnokok által meggyőzni a császárnőt, hogy egyikőjüket koronaherceggé nevezze ki. Megint azzal az okkal, hogy utódot csak a saját klánjából kell választania. Di Renjie, aki ekkorra bizalmas kancellára lett Vunak, rendkívül ellenezte ezt, és felvetette az ötletet, hogy inkább Li Zhe legyen az örökös. Ebben kancellárok és Vu közeli tanácsadója, Ji Xu is támogatta. Így Vu császárnő visszahívta a számüzetésből Li Zhe-t. Kicsit később, Li Dan kinyilvánította, hogy átadja koronahercegi címét Li Zhe-nek. Visszaváltotta a nevét Li Hszienre, majd Vu Hszienre.
Később, Ashina Mochuo egy Tang herceget kért a császárnőtől, hogy saját lányával házasságot kössenek. Azt tervezte, hogy így majd bekerülhet a Tang családba, lemondatja a Csoukat és újra hatalomra vezeti a Tangokat (a saját irányítása alatt természetesen). Mikor Vu Cö-tien a saját családjából küldött egy férfit, saját unokaöccsét, Ashina visszautasította. Nem tervezte a házassággal megszilárdítani a békét, ezért a herceget fogva tartotta és egy hatalmas támadást eszelt ki a Csouk ellen. Egészen a dél Zhao prefektúráig(趙州, ma már Shijiazhuang, Hebei) hatolt, végül viszont meghátrált.
699-ben a tibeti fenyegetés végre megszűnt.
Ugyanebben az évben Vu egy eskütétele kényszerítette fiait, Li Hszient, Li Dan-t, Taiping hercegnőt és a hercegnő második férjét, Wu Youji-t, Ding hercegét. Mivel a császárnő nem volt már fiatal, attól rettegett, hogy halála után Li Hszien és a Vu hercegek nem fognak tudni egymás mellett békében élni.
Uralkodásának vége
Ahogy Vu Cö-tien egyre idősebb lett, Csang Ji-csi és Csang Csang-cung egyre nagyobb hatalomra tett szert, annyira, hogy még a Vu hercegek is az ő kegyeiket keresték. Maga a császárnő is leginkább rájuk hagyatkozott az államügyek intézésében. Ezt Vu császárnő unokái – Li Csong-zsun, Sao hercege, Li Hszien-huj, Jongtaj úrhölgye és utóbbi férje, Vu Jan-csi, Vej hercege – nehezményezték is és egymás között gyakran bírálták ezért császári nagyanyjukat. Ezek a beszélgetések valahogy kitudódtak és a császárnő fülébe jutottak, aki elrendelte, hogy családtagjai kövessenek el öngyilkosságot (más források szerint Li Csong-zsunt nádpálcával verték halálra, a gyermeket váró Li Hszien-hujt pedig a fivére és férje halála miatti megrázkódtatás miatti vetélés vitte sírba).
A császárnő előrehaladott életkora ellenére is figyelemmel követte az általa tehetségesnek tartott udvari tisztviselők sorsát, támogatta előrejutásukat.[20] 703-ra megromlott a kapcsolat Csang Ji-csi és Csang Csang-cung és az idős kancellár, Vej Jüan-csung között, amiért megfosztotta rangjától egyik fivérüket, Csang Csang-jit, másik fivérük, Csang Csang-csi előléptetését pedig visszautasította. A Csang testvérek attól is tartottak, hogy Vu császárné halála esetén Vej eltávolíttatná őket az útból. Ezt megelőzendő azzal akarták befeketíteni Vu előtt Vej kancellárt, hogy az a császárnő idős korára tekintettel annak halálára készül. Rávették Vej egyik beosztottját, Csang Suót, hogy támassza alá vádjaikat, ám az amikor a császárnő el került, összeomlott, és mindent elmondott a Csang fivérek szervezkedéséről. A haláltól ugyan megmenekültek, de Vu császárnő száműzte mindannyiukat.[20]
Család
Ősök
| 16. Vu Csü-csang | ||||||||||||||||
| 8. Vu Csien | ||||||||||||||||
| 17. Liu úrhölgy | ||||||||||||||||
| 4. Vu Hua | ||||||||||||||||
| 9. Szong úrhölgy | ||||||||||||||||
| 2. Vu Sihuo | ||||||||||||||||
| 5. Csao úrhölgy | ||||||||||||||||
| 1. Vu Cö-tien | ||||||||||||||||
| 12. Jang Sao | ||||||||||||||||
| 6. Jang Ta | ||||||||||||||||
| 3. Jang úrhölgy | ||||||||||||||||
Hivatkozások
- ↑ Encyclopedia of Chinese History
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.studyblue.com/notes/note/n/final/deck/8893539
- ↑ http://www.drben.net/ChinaReport/Sources/Geography/Rivers/Yellow_River/History/Yellow_River-Huang_He-History_Of-4-Sui_Dynasty-Tang-Dynasty.html
- ↑ http://www.chinaculture.org/focus/focus/cities/2010-08/17/content_391351.htm
- ↑ Paludan, 96
- ↑ New Book of Tang, vol. 76.
- ↑ Old Book of Tang, vol. 51.
- ↑ See, e.g., Zizhi Tongjian, vol. 199 Chu Suiliang's assertion that she had "served" (euphemism for sexual relations) Emperor Taizong when trying to stop Emperor Gaozong from creating her empress.
- ↑ Zizhi Tongjian, vol. 200.
- ↑ See, e.g., Bo Yang Edition of the Zizhi Tongjian, vol. 40 [683].
- ↑ Zizhi Tongjian, vol. 201.
- ↑ For Wu Shihuo's career and family, see generally Old Book of Tang, vol. 58 and New Book of Tang, vol. 206
- ↑ Zizhi Tongjian, vol. 203.
- ↑ Paludan, 97
- ↑ Paludan, 97–101
- ↑ a b c d Zizhi Tongjian, vol. 204.
- ↑ a b c d e f g Zizhi Tongjian, vol. 205.
- ↑ Richard D. McBride: Domesticating the Dharma: Buddhist cults and the Hwaeom synthesis in Silla Korea. (hely nélkül): University of Hawaii Press. 2008. 52. o. ISBN 9780824830878
- ↑ a b Zizhi Tongjian, vol. 207.
