Ugrás a tartalomhoz

Magyarok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DJózsef (vitalap | szerkesztései) 2009. április 6., 06:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 80.99.240.54 (vita) szerkesztéséről Xbspiro szerkesztésére)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2009. április 6.) ezen a változaton alapul.
Magyarok
[[Fájl:
Régiók
 Magyarország   9 416 015 (2001)[1]
Lélekszám régiónként
RégióFő
 Románia1 433 073 (2001)[2]
 Egyesült Államok1 398 724 (2000)[3]
 Szlovákia520 528[4]
 Kanada315 510[5]
 Szerbia293 299[6]
 Izrael200 000-250 000 (becsült)[7]
 Ukrajna156 600 [8]
 Németország120 000 (becsült)[9]
Nyugat-Európa75 000 – 85 000 (becsült)[10]
Ausztrália és Óceánia65 000 (becsült)[11]
Dél-Amerika40 000 – 50 000 (becsült)[12]
Észak-Európa40 000 – 45 000 (becsült)[13]
 Ausztria40 583[14]
Ázsia30 000 (becsült)[11]
 Horvátország16 595 [15]
 Csehország15 000 – 20 000 (becsült)[11]
Afrika10 000 (becsült)[11]
 Szlovénia6 500[16]
Nyelvek
magyar
Vallások
római katolikus, református, evangélikus, görög katolikus, más keresztény és izraelita
Rokon népcsoportok
nyelvrokonok: finnek, észtek és egyéb finnugor nyelvű népek
legközelebbi genetikai rokonok: lengyelek, horvátok, ukránok[17]
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarok témájú médiaállományokat.

A magyarok Közép-Európában, a Kárpát-medence területén élő nép. A magyarság mai lélekszáma kb. 14,5 millió. A magyar anyanyelvűek száma a világon 13,5 millió. Ebből kb. 10 millióan élnek a Magyar Köztársaságban[18], kb. 2,5 millióan a szomszédos országokban, és kb. 1,5 millióan szerte a világban. A magyarok alkották a Magyar Királyság államalkotó és legnagyobb létszámú népét. A királyság felbomlása (Trianon, 1920) óta a magyarság egy része nemzeti kisebbséggé vált a Magyarországgal szomszédos országokban. A magyarság összlétszámát tekintve ma is a Kárpát-medence legnagyobb népe.

A magyar nép elnevezései

A magyarok saját magukat mindenütt a magyar névvel jelölik. A magyarok elnevezései az ószláv forrásokban ugorok vagy ogurok (ugri), a bizánci és korai latin forrásokban uniguri, Ungri (valószínűleg az onogurok névből). Ezenkívül még más népek nevével is gyakran azonosították őket (hunok, avarok, türkök, szabirok, baskírok). A középkorban a magyarok latin elnevezése Hungarus, Magyarország neve pedig Hungaria volt.

A magyarok mai elnevezése más nyelveken: angol: Hungarian, bolgár: унгар (ungar), cseh: maďar, uher, észt: ungari, finn: unkarilainen, francia: Hongrois, görög: Ούγγρος (ungrosz), héber: הונגרי (hungari), holland: Hongaar, japán: ハンガリー人 (hangarídzsin), kínai: 匈牙利人 (hsziungjalizsen), lengyel: Węgier, lett: ungāri, litván: vengras, német: Ungar, norvég és dán: Ungarer, olasz: ungherese, spanyol és portugál: húngaros, magiares, román: ungur, maghiar, orosz: венгр (vengr), perzsa és arab: مجر (madzsar), svéd: ungrare, szerb és horvát: mađar (magyar), szlovák: maďar, uhor, szlovén: madžar, török: macar (madzsar), ukrán: угорець (uhorec).

A „magyar” név

Bővebben: A magyar szó etimológiája

A magyar név legkorábbi előfordulásai a 9. századi arab krónikákban találhatóak („madzsar”). A finnugristák elmélete szerint a magy szó embert jelentett, és ennek egy másik alakja található a nyelvrokon manysi nép (vogulok) nevében is. A magyar szó végződése pedig szerintük a férfi jelentésű er szó lehetett, tehát a magyar nép neve a magy-er szóösszetételből alakult ki. Középkori krónikáink szerint a hét honfoglaló törzs (a „hetumoger”) közül a vezető törzs, amelyhez Árpád fejedelem is tartozott, a Megyer törzs volt. Ez a törzsnév valószínűleg szintén a magyar népnév egyik alakja volt.

Az ugor, onogur, Hungarus nevek

A legtöbb nép az ugor vagy onogur nevek valamelyikéből származó névvel jelöli a magyarokat. Mindkét név eredete az ogur népnév lehet, amely valószínűleg a Hun Birodalom felbomlása után uralkodó kelet-európai törzsszövetség tagjait jelentette, amelyről azonban semmi közelebbit nem tudunk. Talán az ogur szövetség tíz törzse alakíthatta meg a 6. században az onogur törzsszövetséget, az on ugyanis a török nyelveken a „tíz” számot jelenti. Az on-ogur („tíz ogur” vagy „tíz törzs”) törzsszövetséget valószínűleg a bolgár-törökök és a magyarok közösen hozták létre, ugyanis mindkét népet így nevezték a források. Később azután a név unugor alakjából kialakuló Ungarus, Ungar, Venger formái már csak a magyarokat jelentették. A középkorban a latin Ungarus, Ungaria a Hungarus, Hungaria alakká változott, mivel a magyaroknak a hunokkal vallott rokonsága miatt a Hun és az Ungarus neveket így egyesítették egymással. Ezt a latin formát vették át azután az angol, francia és más nyelvek is (Hungarian, Hongrois stb.)[19]

A magyar népesség vázlatos története

Bővebben: Magyar történelem

A honfoglalásig

Bővebben: Magyar őstörténet és A magyar nép kialakulása
A magyarság vándorlása a legközelebbi nyelvrokonoktól való elválásuktól a honfoglalásig

Az ókorban a magyarok ősei Európa keleti szélén, a Káma folyó mellett éltek, de mivel állattenyésztéssel foglalkoztak, valószínű, hogy nyáron északabbra vonultak, fel egészen a Káma forrásvidékéig, télen pedig levonulhattak egész odáig, ahol a Volga a Kaszpi-tengerbe ömlik. Ez az időszakos vándorlás is magyarázhatja a magyar nyelv kettősségét: az északi ugor és déli türk elemek jelenlétét. A mondák szerint a magyar nép ősei Hunor és Magor voltak. A Kézai Simon féle krónikában Hunor és Magor Meotis-félszigetére(Krim) költöztek. A magyarok ősei is részt vehettek a Hun Birodalom, majd az Avar Birodalom életében.

Ilyen összetett íjakkal tartották rettegésben Európát a magyarok

A 6. század közepén a távoli Indonézia egyik szigetén kitörő tűzhányó rövid távon katasztrofális hatással volt az éghajlatra, és Európa északi és keleti részén, illetve Közép-Ázsiában hatalmas, északról délre, és keletről nyugatra irányuló népvándorlást indított meg. ("A Nap elsötétedett és tizennyolc hónapon át sötétség uralta a Földet" – írta Epheszoszi János az 535. év eseményeiről.[20]

Valószínű, hogy az elpusztult legelők miatt voltak kénytelenek a magyarok is délre húzódni, olyan területekre, amelyeket az időszakos vándorlásaik során már egyébként ismertek. Az új szállásterületre, amely valószínűleg a Don alsó folyásától a Fekete-tenger (Meótisz) mocsaras partvidékéig terjedt, Levédia néven hivatkoznak a történészek. Az átköltözéshez szervezeti keretre volt szükség. Talán már ekkor megszületett a hét vezér szövetsége, a vérszerződés.

Levédiában körülbelül 300 évig élhettek a magyarok, újabb népekkel kerültek kapcsolatba. A kazárok fennhatósága alatt, majd a feltehetően bolgártörök szövetségben alapított Onogur Birodalom időszakában megerősödött a türk hatás. Ezenkívül keveredtek az ókori szkítáktól származó szomszédos keresztény alánokkal. A kettős honfoglalás elmélete szerint a magyarok első nagy csoportja ebben az időszakban (670 körül) vándorolhatott be a Kárpát-medencébe.

Valamikor a 9. század elején újabb népmozgás indult meg keletről, és e mozgás élét képező besenyők elől újból fel kellett kerekedni és nyugat felé vonulni. Az új szállásterület az Etelköz volt, ahol őseink kb. 80 évet időztek. Mivel a besenyő nyomás nem hagyott alább, 895-ben elkezdődött a bevonulás a Kárpát-medencébe, a Kárpátok hágóin át, több irányból. Feltételezések szerint ekkor a székelyek már a Kárpát-medencében voltak, és ők fogadták a bevonuló Árpád fejedelmet. A monda szerint Álmos fejedelem anyja álmában látta meg az új hazát (Emese álma, Turul monda). A honfoglalás Álmos fejedelem idejében kezdődött, de Árpád fejedelem fejezte be sikeresen.

A honfoglalástól 1526-ig

Bővebben: Honfoglalás
A magyarság lélekszámának változása a honfoglalás és 1980 között.

A honfoglalók számát általában 400 000 körülire becsülik, beleértve az Etelközben csatlakozó kabarokat is. A honfoglaló magyarság és a velük szövetséges törzsek szabad jogállású rétegéből fejlődött ki a későbbi magyar nemesség (latinul natio Hungarica).

A Kárpát-medencében talált őslakosok sem lehettek sokkal többen, mint a honfoglalók. A területen legnagyobb számban valószínűleg avarok és szlávok laktak. (A kettős honfoglalás elmélete szerint az avarok egy része, az úgynevezett késő avarok vagy „griffes-indás nép” valójában 670 körül érkezett magyarajkú székelyek voltak.) Elképzelhető hogy ezen kívül még más népek is éltek az országban, a Dunántúlon esetleg a rómaiaktól származó latin nyelvű (olaszi) városi lakosság, a Tisza vidékén pedig germán nyelvű gepidák. A 10. századból jóformán semmilyen írásbeli forrás nem maradt, ezért a magyarságba beolvadó népekről szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. Az egyetlen támpont a magyar nyelv, jövevényszavaink, földrajzi neveink és helységneveink. Nyelvünkben a legfőbb idegen nyelvi hatást ekkoriban a türk és alán (indoiráni) szavak mellett a szláv jövevényszavak jelentik. Helységneveink főleg magyar és szláv eredetűek, egyéb földrajzi neveink között pedig egyaránt találunk magyar, szláv és latin eredetűeket (szláv eredetű például a Balaton, Börzsöny, Nógrád, latin eredetű a Duna, Dráva, Szerémség).

A magyarok kalandozó hadjáratok sorozatát folytatták egész Európában. A sikereknek csak az augsburgi vereség vetett véget 955-ben. A magyarok kárpát-medencei uralmát végül a kor legfőbb uralkodói, a pápa, a német-római császár és a bizánci császár is elismerték. István szoros szövetséget kötött az első kettővel és nyugati típusú keresztény királyságot alapított. Az országba ettől kezdve sok nyugat-európai nemes és városlakó is költözött, akik összekeveredtek a magyarsággal.

A tatárjárás (1241.) szörnyű pusztítása során az akkor már kétmilliós magyarság létszáma nagy mértékben lecsökkent. Az elpusztult lakosság helyébe nyugatról németek, keletről török nyelvű kunok és alán eredetű jászok költöztek, akik többségükben beolvadtak a magyarságba. Az 1348-1349 között dúló pestisjárvány a lakosság legalább negyedét kipusztította. A demográfiai fejlődés a 15. században következett be. A 16. század elején a magyarság száma már megközelítette a 4 milliót.

1526-tól máig

Nemzeti zászló 1848-ból

A fejlődésnek a török hódoltság kora vetett véget, a 16-17. század szörnyű háborúiban, a folyamatos gyilkolásban, fosztogatásban (török és Habsburg részről egyaránt), éhínségekben és járványokban a magyarlakta vidékek mintegy fele elnéptelenedett. A törökök kiűzése után a magyarok száma a kétszáz évvel korábbinak a felét, kb. 2 milliót tett ki. Semelyik szomszédos népet nem sújtották ennyire a török elleni háborúk, így a többi nép nagy tömegekben költözhetett a kihalt területekre, a legnagyobb számban svábok (németek), szerbek, horvátok, szlovákok és románok. A történészek becslése szerint a középkorban a magyarok aránya a Kárpát-medencében 80% körül volt, míg a 18. századra ez az arány 40% körülire esett vissza.

A 19. században a Magyar Királyságon belül fokozatosan nőtt a magyar lakosság aránya, és 1900-ban már elérte az 50%-ot. Ez a növekedés a természetes szaporulat mellett jelentős részben a nem magyar lakosság asszimilációjának volt köszönhető a kiegyezés és az I. világháború közötti időszakban. Bár valamennyi nemzetiség közül sokan beolvadtak a magyarságba, az elmagyarosodás folyamata tömeges méretekben elsősorban a svábokra és a zsidókra, illetve a nagyobb városok lakosságára volt jellemző.

Az 1918-1920 közötti évek fordulópontot jelentettek a magyar történelemben. A trianoni békeszerződés következtében a Magyar Királyság területét számos állam között osztották fel, és a magyarság egyharmada kisebbségi sorba kényszerült. Ezután Magyarország területének lakossága 7,1 millióról (1920) 10,4 millióra növekedett (1980), a II. világháború nagy embervesztesége és az 1956-os forradalom bukását követő kivándorlás ellenére. A szomszédos országokban élő magyarság száma ugyanezen időszak alatt nagyjából változatlan maradt vagy enyhén csökkent, aminek az okai elsősorban az asszimilációban és a Magyarországra való áttelepülésben keresendőek. (Különösen az 1990-es években vándoroltak át sokan Romániából és Szerbiából.)

Az 50-es és 60-as évek két nagyobb szülési hulláma után („Ratkó-korszak” és a GYES bevezetése), a magyarországi népszaporulat aránya folyamatos csökkenésnek indult, ami mára – a szomszédos országokhoz hasonlóan – komoly demográfiai válságot eredményez. A magyarság lélekszáma a 80-as években érte el a csúcspontját, attól kezdve rohamosan csökken. Mialatt a régió többi népének lélekszáma a 20. század során a 2-3-szorosára vagy még nagyobb arányban nőtt, addig a magyarság száma nem nőtt annyira. A magyar népesség lélekszám-növekedése az 1950-2000 közötti időszakban a harmadik legalacsonyabb volt a világon (9 338 000-ről 10 137 000-re nőtt, ami mindössze 8,6%-os növekedés), ennél csak Bulgária és a Saint Kitts és Nevis szigetek mutatnak alacsonyabb értéket.

A magyarság genetikai és kulturális kapcsolatai más népekkel

„A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés…”[21] – Ismeretlen festő: Kuruc-labanc viadal

A magyarok ősei hosszú ideig Kelet-Európában éltek. A magyarság korábbi területein ma élő népeket genetikai szempontból rokonainknak tarthatjuk, és gyakran kulturális hasonlóságokat is találhatunk velük. Ilyen népek például a baskírok, a csuvasok, a Fekete-tenger vidéki ukránok, a Volga-menti oroszok, az oszétek vagy a krími tatárok.[forrás?] Nyelvi szálak kapcsolnak a hantikhoz, manysikhoz, a Volga vidéki udmurtokhoz, komikhoz, marikhoz, mordvinokhoz és a baltikumi finnugor népekhez, történelmi rokonság fűz a bolgárokhoz. Az elmúlt években érdekes genetikai hasonlóságot mutattak ki a mai Kazahsztánban lakó madjar (helyi kiejtés szerint magyar) törzzsel.[forrás?] Érdekes távolabbi kulturális kapcsolatok fedezhetők fel a Kína nyugati részén lakó sárga ujgurokkal (jugurok) és a Tibetben élő magarokkal is.[forrás?]

A magyarság Kárpát-medencei történelme során számos néppel keveredett. A legújabb kutatások szerint a magyarok genetikai állománya ma már alapvetően nem a honfoglaló magyarokéhoz, hanem a környező közép-európai népekéhez hasonlít.[22] Ilyen szempontból a magyarok legközelebbi "rokon" népei ma a horvátok, németek, osztrákok, románok, szerbek, szlovákok, szlovénok. A régebbi népek közül jelentősebb genetikai hatással voltak még a besenyők, jászok, kunok, oszmán-törökök, az újabb korokban pedig a romákkal és zsidókkal történt további keveredés és kulturális kölcsönhatás.

A magyarságot hagyományos történelmi barátság fűzi a lengyelekhez és az olaszokhoz. A magyarokat egyaránt rokonaiknak tekintik a finnugor népek (pl. finnek, észtek) és a török népek (pl. törökök, csuvasok, kazakok, ujgurok)[forrás?]. A magyarokra nagy hatással volt a 19-20. században a német és a francia, manapság pedig az amerikai kultúra gyakorol jelentős befolyást. A legnagyobb emigráns magyar közösség is az Amerikai Egyesült Államokban található.

Magyar kultúra

Fájl:Viselet60.jpg
Erdélyi magyar népviselet, Torockó, 1854

A magyarság a keleti és nyugati kultúrák sok elemét felhasználva sajátos, sokszínű népi kultúrát alakított ki az évszázadok folyamán. A népi hagyományokat és a magyar nemesség történelmi hagyományait egyesítve fejlődött ki a 19. század elejétől a sajátos magyar nemzeti kultúra. A modern városi, főleg budapesti „urbánus” kultúrával tovább színesedve, majd a 20. századi történelem viharai, politikai ideológiák és diktatúrák között alakult ki a magyarság mai kultúrája, amely egyszerre sokféle és egységes. A magyarok összetartozásának alapja a magyar nyelv, egyes helyeken emellett a vallás is mindmáig fontos szerepet játszik.

A magyar kultúra forrásai

A magyar népi kultúra legismertebb jellegzetességei a látványos népviselet, a sajátos magyar néptánc, népdal és népzene, a sokszínű mese- és mondavilág, a gazdag hímzés és fazekasművészet. A népviselet vidékenként eltér, de mindenütt jellegzetesek a hímzéssel gazdagon díszített, színes női öltözetek. A táncok szintén vidékenként változnak, azonban az összeállításuk, a táncrend (csárdás, porka, lassú és friss táncok), a rendkívül összetett, sok gyakorlást igénylő, látványos párostáncok és virtuóz férfi szólótáncok (legényes) váltogatása szinte minden magyar vidék parasztságára jellemző volt. A magyar népdalokra jellemző az ázsiai és európai hagyományok ötvözéséből születő egyedülálló hangzásvilág, a népzenére a népi zenekarok tipikus hangszerkombinációi (citera, duda, hegedű, nagybőgő). A népmesék és mondák közül jellegzetesen magyar mesealak a griffmadár, a hétfejű sárkány és a táltosparipa. Egyedülállóak az igazságos Mátyás királyról szóló történetek. A díszítőművészetben egyes tájak különösen gazdag formavilágot alakítottak ki, mint a „tipikusan magyar” népművészetként ismert színpompás kalocsai hímzés és mintafestészet vagy az összetéveszthetetlen korondi edényfestés. Számos nagy magyar író, zeneszerző és képzőművész merített a gazdag néphagyományokból, mint Benedek Elek, Móra Ferenc, Tamási Áron, Kodály Zoltán vagy Kovács Margit. Egyes könnyűzenei alkotók is felhasználnak magyar népzenei elemeket, kezdve az Illés együttestől Sebő Ferencen át a Kormorán és Kárpátia együttesig. Sajátosan magyar jelenség az eredeti néphagyományokat a mai életmódhoz igazító táncházmozgalom, amelynek leghíresebb képviselői a Muzsikás együttes és a világhírű Sebestyén Márta. A magyar pásztorkultúra harcművészeti hagyományait követi az újkeletű baranta nemzeti küzdősport. A magyar népszokások közül szinte minden magyarlakta tájon máig ismert a húsvéti locsolkodás szokása, sok helyen pedig a karácsonyi regölés, illetve betlehemezés is. A külföldön is ismert magyar néphagyományokhoz tartozik a betyárvilág és a „magyar puszta”, főleg a Hortobágy pásztorélete, amely a rideg állattartás (vagy mai kifejezéssel ökológiai állattenyésztés) máig fennmaradt öröksége. A népi kultúrához tartozik továbbá a jellegzetes magyar ételek egy része is, mint a híres gulyás (bográcsgulyás, babgulyás stb.), gulyásleves, illetve pörkölt (angolul goulash), a húsleves, halászlé, paprikás csirke, a pogácsa, a papírvékony tésztájú tipikus magyar rétes vagy a túrós csusza.

Fájl:Viselet96.jpg
Szüreti mulatság Vác környékén, 1859

A magyar nemesség által évszázadokon át fenntartott hagyományokból táplálkozik a magyar történelmi küldetéstudat és a nemzeti szabadság eszménye. Ehhez kapcsolódtak a középkori nemzeti szimbólumok, az egész országot jelképező Szent Korona és a magyar címer. A nemességre jellemző volt katonáskodó életmódja (a világszerte elterjedt könnyűlovas huszárság), valamint ünnepi viselete, a férfi és női díszmagyar. A magyar földbirtokosok tipikus kikapcsolódása volt például az agarászat (magyar agár) és a lótenyésztés (magyar félvér, nóniusz).

A Rákóczi-szabadságharc küzdelmei között fejlődött ki a kuruc költészet, a kuruc zene a tárogatóval, a hajdútánc, majd a 19. században a csárdás és a palotás. Kialakult a világszerte a magyar kultúra egyik fő elemének tartott magyar cigányzene, előbb a verbunkossal, majd a cigányzenekarok klasszikus stílusával, amely nagy hatást gyakorolt sok európai zeneszerzőre. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc létrehozták a magyar klasszikus zenét és a magyaros stílust. Katona József Bánk bánja és Arany János Toldija ugyanakkor megteremtették a nemzeti irodalom fő műfajait (magyar dráma és eposz), és ekkor alkottak nemzeti irodalmunk legnagyobb alakjai, Csokonai Vitéz Mihálytól kezdve Madách Imréig. Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt, Vörösmarty Mihály a Szózatot, megszületett az új jelkép, a magyar nemzeti színek, és létrejöttek a nemzeti intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház.

Elsősorban a budapesti, illetve a városi kultúra talaján jött létre a 19. század végi, 20. századi magyar építészet, képzőművészet, irodalom és zene sok kimagasló alkotása vagy a magyar tudomány sok világhírű eredménye. Csak néhány példa a magyar kultúrához szervesen hozzá tartozó alkotásokból: a budapesti Parlament, a kecskeméti Cifrapalota vagy a marosvásárhelyi Közművelődési Palota, Ady Endre, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Krúdy Gyula és mások művei, valamint Bartók Béla zenéje. Sajátos jellegzetesség a magyar humor, ezen belül különösen híres a hagyományos pesti humor.

A magyar nyelv elterjedtsége

A magyar nyelv

Bővebben: Magyar nyelv

A magyar kultúra egységének alapja a magyar nyelv. Ez az ami valamennyi magyart mindig összekötötte, társadalmi osztályoktól, származástól, pártállástól függetlenül. A magyar nyelvre jellemzőek a különlegesen gazdag szóképzési lehetőségek és a sokszínű hangrendszere. Harminckilenc különböző hangja egyedülálló az európai nyelvek között. A rengeteg nyelvtani kivétel miatt tanulása az idegenek számára nem könnyű, a világ egyik legnehezebb nyelvének tartják. Ez is az egyik oka annak, hogy a magyar kultúra elszigeteltebb maradt más európai kultúráknál. A magyar nyelvnek ráadásul egyetlen közeli rokona sincs. A finnugor nyelvekkel való kapcsolat túl ősi időkbe nyúlik vissza. Ezekből a nyelvekből a magyarok ma már legfeljebb csak néhány hasonló szót ismernek fel, de beszélőikkel nem értik meg egymást.

Magyarság és vallás

A Magyar Katolikus Egyház fő temploma, az Esztergomi Bazilika

A vallás ma többnyire nem olyan alapvető összetartó erő a magyar kultúrában, mint számos más népnél. A magyarok többsége ma már nem gyakorolja a vallását. Ez különösen Magyarországon igaz, ahol ma csupán 12% körüli a hetente templomba járók aránya. A többség ennek ellenére mindenütt követi a házassággal és a halállal kapcsolatos vallási előírásokat és a legtöbben a gyermekeiket is megkeresztelik. Ennek alapján a magyarok több mint fele a Magyar Katolikus Egyházhoz tartozik, körülbelül egynegyedük pedig más vallási felekezetek követője, ezen belül főleg reformátusok (kálvinisták), kisebb részben pedig az evangélikus, a görögkatolikus vagy valamely más keresztény egyház hívei (baptisták, unitáriusok, egyéb keresztények), illetve izraeliták vagy valamely újabban elterjedt vallás követői.[23] A vallásnak leginkább azokon a tájakon van ma is nagy szerepe és összetartó ereje, ahol a magyarok kisebbségbe kerültek. Például az erdélyi, vajdasági vagy muravidéki szórványmagyarságnál sokszor ma is leginkább a vallásos közösségi élet biztosítja a magyar nyelv és kultúra fennmaradását.

Az egyházak közül különösen a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház, valamint a romániai katolikus és református egyházak tartják magukat nemzeti intézménynek, és ez általában a tagjaiknál is a nemzeti kultúra tudatosabb vállalását, ápolását jelenti – bár ez gyakran a kisebb egyházak tagjaira, például az evangélikusra, unitáriusokra is jellemző. A keresztények sajátos magyar szokásai a katolikusoknál a magyar nemzet pártfogójának tartott Boldogasszony kultusza és Szent István király tisztelete (például az augusztus 20-i budapesti Szent Jobb körmenet), valamint egy-egy templom védőszentjének az ünnepe (búcsú). Ezek közül az erdélyi csíksomlyói búcsú a legismertebb, ahol minden évben több százezres tömeg gyűlik össze. A második legnagyobb magyar vallási felekezet, a református vallás (kálvinizmus) az írás-olvasás terjesztésével a nép anyanyelvén és a Biblia magyar nyelvre fordításával (Károli Gáspár) nagy szerepet játszott a magyar irodalmi nyelv fejlődésében. A kálvinizmus a 16-17. században egyenesen magyar nemzeti vallásnak számított a katolikus Habsburgokkal való szembenállás jegyében. A kálvinista erdélyi fejedelmek támogatásának köszönhetően a magyar kultúra virágzott Erdélyben, ahol a későbbi időkben is sok nagy magyar író és tudós született és alkotott. Többek között ezért is fontos, szinte nemzeti jelkép a magyarságnak Erdély, hiszen a magyar történelem és kultúra számtalan emléke található meg a tájegység városaiban és falvaiban. A reformátusokra jellemző az ízes nyelvű régi magyar zsoltárok közös éneklése az istentiszteleteken. A magyar izraelita felekezet abban különleges, hogy a világon egyedül náluk alakult ki a hagyományos zsidó vallást megreformáló úgynevezett neológ zsidó vallási irányzat, amely szertartásaiban és szokásaiban a magyar nyelv használatán alapul.

Magyar ünnepek

Petőfi (ősfénykép, 1844)

A jellegzetes magyar ünnepek közül a legrégebbi az államalapító István király ünnepe, augusztus 20-án. Ilyenkor tartják a Szent Jobb körmenetet, az új kenyér megszentelését, valamint este a budapesti tűzijátékot.

Március 15. a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, az 1848-as forradalom emléknapja. Ezen a napon tört ki a pesti egyetemi ifjúság lelkes tüntetése a Habsburg elnyomás ellen, és a vér nélkül diadalra jutó pesti forradalom eredményeképpen megalakult a független magyar kormány. A béke azonban nem lehetett tartós az osztrák császár szószegése miatt, aki a magyarság hősies szabadságharcát végül csak az Orosz Birodalom segítségével tudta leverni.

Október 6. a szabadságharc tizenhárom tábornoka (az aradi vértanúk) kivégzésének emléknapja. A kivégzés előestéjén sörrel vigadó osztrák börtönőrök viselkedése miatt attól fogva a magyarok sörrel nem koccintanak. (Egyesek szerint ez a nemzeti fogadalom csak 150 évig, azaz 1999-ig volt érvényes, de vannak, akik továbbra is megtartották a szokást.) A szabadságharc elbukott, de erkölcsi ereje azóta is hat a lelkekben.

Október 23-a a legújabb nemzeti ünnep. 1956 őszén a „magyar csodáról” írtak a nagyvilág újságjai: egy kis nép fellázadt a nagy szovjet birodalom ellen. Az 1956-os forradalmat leverte a túlerő, de emléke máig ható erő a nemzet életében. Hivatalos állami ünneppé csak az 1989-es rendszerváltás óta válhatott. A három nemzeti ünnep Magyarországon egyben munkaszüneti nap is.

Emellett sok magyar számon tartja a három nemzeti gyásznapot, az említett október 6-át, november 4-ét az 1956-os forradalom leverésének napját, valamint június 4-ét is. 1920. június 4-én darabolták fel ugyanis a történelmi Magyarországot a trianoni békeszerződés során, aminek következtében több mint három millió magyar kisebbségbe és sok helyen elnyomás alá került.

Híres magyarok itthon és külföldön

Fájl:MunkácsySiralomházII.jpg
Munkácsy Mihály: Siralomház

A magyar kultúra is hozzájárult a világ és az emberiség fejlődéséhez, bár külföldön nem mindig ugyanazok a személyek és eredmények a legismertebbek, mint a magyarság körében, ami a különböző nemzetközi díjak magyar nyerteseinek kiválasztásában is megmutatkozik.

A 20. század legnagyobb tudósai között tartják számon Erdős Pál matematikust és Neumann Jánost, a modern számítógép atyját, Nobel-díjban részesült többek között Szent-Györgyi Albert a C-vitamin felfedezéséért, és világszerte ismertek Szilárd Leó és Teller Ede, a világtörténelmet is befolyásoló atombomba fő elméleti kidolgozói. Magyar feltalálók nevéhez fűződik a gyufa, a szódavíz, a telefonközpont, a golyóstoll, a villanymozdony és a BASIC programozási nyelv.

A magyar irodalom alkotói közül Nyugat-Európa szerte ismert Molnár Ferenc, Márai Sándor, Kodolányi János, Kerényi Károly vagy Esterházy Péter, Kertész Imre pedig irodalmi Nobel-díjban is részesült.

A magyar képzőművészek közül külföldön is sokfelé számon tartják például Munkácsy Mihály és Vásárhelyi Győző (Vasarely) alkotásait, a magyar filmrendezők közül pedig Jancsó Miklós és Szabó István filmjeit. Az utóbbinak Mephisto című alkotása az Oscar-díjat is elnyerte. Az animációs film kategóriában Rófusz Ferenc szintén Oscar-díjban részesült. Magyar származású volt az amerikai film két kiemelkedő mestere, George Cukor és Kertész Mihály. Robert Capa, a híres amerikai fényképész is Budapesten született.

A magyar film teszi halhatatlanná olyan nagy színészek emlékét is, mint például Páger Antal, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda és Kállai Ferenc. A zeneszerzők közül világhírű Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kurtág György és Ligeti György, az előadók közül például Rost Andrea, Gulyás Dénes, Pege Aladár, Cziffra György vagy Kocsis Zoltán.

A magyar sportolók elsősorban a vízi sportágakban (úszás, vízilabda, kajak-kenu), öttusában, vívásban, birkózásban, ökölvívásban és tornában sikeresek immár évtizedek óta. Az 50-es években világhírre tett szert a magyar labdarúgás (az Aranycsapat) is. A legnagyobb magyar sportolók közé tartozik például Hajós Alfréd, Balczó András, Elek Ilona, Gerevich Aladár, Puskás Ferenc, Albert Flórián, Wichmann Tamás, Papp László, Magyar Zoltán, Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Faragó Tamás, a Regőczi Krisztina-Sallai András kettős, Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina. Egyedülálló magyar sportág a Kassai Lajos által kialakított lovasíjászat.

Neves magyar személyek:

Déryné Széppataki Róza, az első magyar operaénekesnő (1834)

Néhány személyiség, akiknek a nevéhez a nemzeti emlékezet valamilyen különleges kitüntető jelzőt kapcsol:

A legnépszerűbb magyarok listája 1999-ben

1999-ben, az évezred végén az origo, az RTL Klub, a Népszava és a Színes RTV "2000 magyar" címmel szavazást rendezett. Az akció során interneten, telefonon és levelezőlapon lehetett szavazni a legnagyobb történelmi és kortárs magyar személyiségre. A szavazók a közzétett 2000 név közül választhattak. A szavazás három fordulóban bonyolódott, a döntőbe 20-20 személy jutott, akik közül már csak egy-egy személyre lehetett szavazni. Az akció előrehaladtával a szavazás kiírói egyre bővebb életrajzok közzétételével segítették az érdeklődőket. A játék során összesen 34 ezer szavazat érkezett, a döntő fordulóban 18 ezren vettek részt. A legtöbb szavazatot a következő 20-20 személy kapta (az eredmény jelentős részben az RTL klub és a Népszava közönségének véleményét tükrözte):[24]

Történelmi kategória:

  1. I. István
  2. Széchenyi István
  3. Kádár János
  4. Árpád fejedelem
  5. I. Mátyás
  6. Semmelweis Ignác
  7. Szent-Györgyi Albert
  8. Ady Endre
  9. Arany János
  10. Kossuth Lajos
  11. Neumann János
  12. Petőfi Sándor
  13. József Attila
  14. Deák Ferenc
  15. Hunyadi János
  16. Bartók Béla
  17. Dobó István
  18. II. Rákóczi Ferenc
  19. Erkel Ferenc
  20. Kodály Zoltán

Kortárs kategória:

  1. Göncz Árpád
  2. Horn Gyula
  3. Egerszegi Krisztina
  4. Teller Ede
  5. Béres József
  6. Hofi Géza
  7. Kovács István
  8. Makovecz Imre
  9. Balczó András
  10. Soros György
  11. Németh Miklós
  12. Puskás Ferenc
  13. Farkas Bertalan
  14. Czeizel Endre
  15. Sinkovits Imre
  16. Rubik Ernő
  17. Zenthe Ferenc
  18. Vitray Tamás
  19. Papp László
  20. Fa Nándor

Lásd még: Világhírű magyarok listája és Híres magyar nők listája

A magyarság jelképei

Fájl:SzentKorona elol.jpg
A Szent Korona

A magyarság legfőbb jelképe a piros-fehér-zöld vízszintes csíkozású magyar zászló, a magyar címer, a magyar himnusz, a nemzetiszínű kokárda, és a Szent Korona. A magyar zászló mellett újabban elterjedt az árpádsáv használata is. További jelképek a hungarikumok, valamint egyes tájak és állatok. A hungarikumok közé tartoznak a magyar fűszerpaprika, a tokaji bor, a makói hagyma, a pálinka és a téliszalámi, valamint az akácméz . A gyakran jelképnek is tartott jellegzetes magyar tájak az Alföld („puszta”), a Balaton, a Dunakanyar, Budapest látképe a hidakkal vagy a Székelyföld. A magyarság jelképállatai egyes magyar háziállatok, mint a puli, a komondor és a magyar szürkemarha, valamint a gólya, illetve a történelemben a ló („lovasnemzet”), a szarvas (a csodaszarvas legendája) és a turulmadár.

Magyar nevek

A magyarokra jellemző, hogy a vezetéknév (családnév) megelőzi a keresztnevet (személynevet), például: Eötvös Loránd. Ez az úgynevezett keleti névsorrend, amely a magyarokon kívül csak néhány kelet-ázsiai népnél fordul elő (japánok, kínaiak, koreaiak). Szintén magyar jellegzetesség, hogy az asszonyok férjhez menetel után hivatalosan elvesztik az addigi nevüket (leánykori név) és helyette a férjük teljes nevét viselik, a -né szócska hozzáadásával, például Veres Pálné (azaz „Veres Pál neje”). Ez nem olyan régen még kötelező volt, ma már szabadon választhatják meg a házasodó nők a nevüket. [25]

A legjellegzetesebb magyar családnevek általában a foglalkozást, nemzetiséget, illetve valamely helységből való származást jelölik, mint a Bognár, a Szász vagy a Váradi. A nemesi családok tagjai a legtöbbször a harmadik kategóriába tartozó nevet viseltek. Néhány gyakori magyar családnév ezekből a típusokból: Szűcs, Juhász, Varga, Kovács, Szabó, Takács, Eötvös, Tóth, Németh, Horváth, Váci, Budai, Bodrogi stb. Más típusú, például tulajdonságot jelölő vagy egy ős nevére utaló családnevek: Kiss, Nagy, Balogh, Gaál, Balázs, Sándor stb. Természetesen sok idegen, főleg német és szláv családnév is akad. Az idegen családnevűek közül régebben sokan magyar hangzásúra változtatták a nevüket, főleg a Váradi típusúra a nemesi nevekhez való hasonlóság kedvéért.

A keresztnevek között a legjellegzetesebbek azok, amelyek csak a magyaroknál fordulnak elő. Ezek általában hun vagy ómagyar eredetűek és főleg a 20. század második fele óta gyakoriak, például az Emese, Emőke, Enikő, Ildikó, Piroska, Réka, Attila, Árpád, Béla, Géza, Gyula, Jenő, Levente, Szabolcs, Zoltán, Zsolt. Más jellegzetesen magyar nevek a természetből valók (Boglárka, Hajnalka, Ibolya, Virág) vagy pedig nagy költőink alkotásai. Így például Csokonai Vitéz Mihály teremtette a Lilla nevet, Vörösmarty Mihály a Tündét és a Csillát, Arany János a Gyöngyvért, Dugonics András az Etelkát.

A magyarság kutatása

A világ magyarságának lélekszámát ábrázoló dombormű az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban
Egy magyar város, Kézdivásárhely
Puli, ősi magyar kutyafajta

A magyarság nemzeti jelképeit, a magyar nép kialakulását, fejlődését és kulturális sajátosságait kutató tudományt hungarológiának nevezzük.

Magyar származású népcsoportok

Magyar származású egyéb népcsoportok:

Magyar termékek

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 2001-es magyarországi népszámlálás
  2. ↑ A magukat "csángó" nemzetiségűnek vallók számával összegezve.2001-es romániai népszámlálás (PDF)
  3. ↑ A magukat magyar származásúnak valló személyek száma a 2000-es amerikai népszámlálás adata szerint. Az otthonukban magyarul beszélők száma 1990-ben: 147 905 fő volt. A magyarul tudó személyek száma 600 000 körülire becsülhető. Lásd: 2006-os jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről
  4. ↑ 2001-es szlovákiai népszámlálás 2006. évi jelentés a szlovákiai magyarság helyzetéről
  5. ↑ 2006 Census of Population [1]
  6. ↑ 2002-es szerbiai népszámlálás 2006. évi jelentés a szlovákiai magyarság helyzetéről
  7. ↑ A magyar anyanyelvű személyek becsült száma. 2006-os jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről
  8. ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás 2006. évi jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről
  9. ↑ Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland
  10. ↑ Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia és Svájc 2006-os jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről
  11. ↑ a b c d 2006-os jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről
  12. ↑ 2006-os jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről; Brazíliában 5-10 000 magyar él (becsült adat, lásd: Comunidade Húngara radicada no Brasil)
  13. ↑ Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország: 2006-os jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről; Izlandon 103 magyar él (forrás: Izlandi statisztikai hivatal 2008-as adatok, www.statice.is )
  14. ↑ 2001-es osztrák népszámlálás
  15. ↑ 2001-es horvátországi népszámlálás 2006. évi jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről
  16. ↑ 2002-es szlovéniai népszámlálás 2006. évi jelentés a szlovéniai magyarság helyzetéről
  17. ↑ Szabó István Mihály: Őskőkori európai eredetű-e a magyar nép? (História folyóirat)
  18. ↑ A 10 milliós öszlakosságból
  19. ↑ Anonymus leírásai szerint a magyarok neve a nyugat-európai nyelvekben Ung várából származik, ahol a magyar honfoglaláskor az első erődítmény alakult. (→Gesta Hungarorum)
  20. ↑ David Keys: Katasztrófa – Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet? ISBN 9639323365
  21. ↑ József Attila: A Dunánál
  22. ↑ A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szegedi Biológiai Központjának Genetikai Intézete és az MTA Régészeti Intézetévének 2001 óta végzett közös kutatása azt állapította meg, hogy a ma élő magyarok genetikai állománya alapvetően nem a honfoglaló magyarokéhoz hasonlít. Ennek oka, hogy a kisszámú honfoglaló népcsoport egy nagyobb létszámú Kárpát-medencei őslakos közösségben elvegyült. Vagyis: az eredeti uráli génkészlet helyére az európai lépett. A kutatásban tíz magyarországi X-XI. századi temetőt tártak fel, jellemző honfoglalás kori temetkezési helyeket és a honfoglalás előtt már itt élő népek "köznépi" temetőit. A honfoglalás előtti köznépi temetőkből nyert mitokondriális DNS a nyugat-európai populációra jellemző genetikai képe a meghatározó. A honfoglalóknál viszont ettől eltérő, kimutathatóan ázsiai eredetű genetikai bélyegeket és délkelet-európai jellegzetességeket találtak. 250 mai magyar, illetve Korondon élő székely hajszálaiból vett DNS-mintában keresték a honfoglalókra jellemző bélyegeket : "A mai finnugor népeknél nagy százalékban fordul elő ez a bélyeg, szemben a mai magyar és székely férfiakkal: a 250 vizsgált minta közül mindössze egyben, egy székelyénél találtuk meg ezt (…), a többi pedig európai, balkáni eredetű. Tehát a klasszikus honfoglalók által behozott anyai vérvonal gyakorlatilag felhígult az itt élők genetikai állományával, és ez is alátámasztja, hogy viszonylag kevés számú honfoglaló érkezett a Kárpát-medencébe" – tájékoztatta Raskó István professzor az MTI-t. Hozzátéve, hogy a vizsgált honfoglalás kori csontok felénél ugyanakkor megtalálható az uráli eredetű Y-kromoszomális bélyeg. (Forrás: [2] Elvesztettük uráli génjeinket – Népszabadság, 2007. szeptember 26.; [3] www.mult-kor.hu
  23. ↑ – A Központi Statisztikai Hivatal adatai
  24. ↑ [4] [5]
  25. ↑ Újabban már a férfiak is felvehetik a feleségük nevét (például Deutsch-Für Tamás)

Források

  • Ankerl Géza Anyanyelv, írás és civilizációk. Mundus, Budapest, 2004 ISBN 963-8033-65-7.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarok&oldid=5248925”